Békés Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-01 / 77. szám

HÉKÉSMEG­YY ▼Hí* proletárjai Mápafoól MUNKÁSOK, PARASZTOK POLITIKAI NAPILAPJA, 1958. ÁPRILIS 1., KEDD Ara: 50 fillér III. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM Vérrel pecsételt barátság Nincs annál drágább áldozat mint, amikor egy nép fiai vérüket életüket, szerető apáikat áldozzál­­azért, hogy más népek és nemze­tek is megszabaduljanak az el­nyomás jármaitól, hogy más né­pek életét is bearanyozza a sza­badság napsugara. Ha erre gon­dolunk felszabadulásunk rügyra riászló ünnepén, akkor előttünk áll a szovjet nép hatalmas erköl­­csi ereje, mely hallatlan véráldo­­ztok árán zúzta szét a hazánkul népünket gúzsbakötő hitleri fa­k (■ s zta hadsereget. A szovjet nép­­véráldozata, az orosz munkás­ú ukrán paraszt, az üzbég mérnök élete pecsételte meg, hogy az év­századokig a magyar nép nyalkán ülő, gőgösen terpeszkedő koronás ta­lajok, címerükkel együtt a tör­ténelem szemétdombjára kerül­je­­r­ek. Hős szovjet katonák vére áztat­­ja a magyar földet. S e vérrel á­­zott t­alajon terebélyesedett a ba­ké, a szabadság fája. Az ő vérük hullatása árán született újjá élni, alkotni vágyó népünk s lett jogos tulajdona a gyár, a föld, a kated­ra, lett reményteljes, emberséges élete munkásnak, parasztnak s jpj értelmiséginek. . A szabad, békés élet lüktető za-P­iában emelkednek magasba az újj gy 'kémények, s az ökrös szekerek­­... oz­gása belevesz a traktorok, kombájnok zakatolásába, mely megváltozott életünk legszebb zso­lozsmája. A szovjet nép iiiatásaik vére öntötte a magyar szabadság fáját, mely tizenhárom év alatt­ heves viharok közepette is ma­­j­gasfea szökkent és kiterebélyese­dett, mert a szabadságát élve '.A ország fiai soha nem látott erpőt fogtak hozzá a boldogabb, a szebb életet adó haza építéséhez. Ezt a fát akarta kitépni 1956. október— novemberében az ellenforradalom sötét vihara. Mint erdei banditák ■bújtak elő rejtekhelyeikről a ma­gyar nép ellenségei, hogy tövestül i ■kitépjék, tűzre dobják s a magyar nép oly sokszor megátkozott bi­tangjai üljenek újra a nemzet nyakára. 1919-et akartak ismét. Orgová­­nyi vérfürdőt, százezer holdas úri birtokokat és hercegi koronát, ka­pitalista gyárat és burzsoá bankói­, a népnek nyomort és jogfosztott­­ságot. De nem sikerült nekik, mert miként a halállal vívódó gyermek segélykiáltására a szere­tő apa, úgy siettek népünk segít­­ségére az igaz barátságtól és test-­ véri együttérzéstől áthatott szettjeit emberek. És újra szovjet anyák gyermekeinek vére hullott a ma-­ gyar földre. Újra életeket adtak * a magyar nép szabadságáért és­­ boldogságáért. Drága áldozatok'; hoztak értünk, drágát és nem­­­héz csak szavakban kifejezni az.­, a hálát, mellyel a szovjet népnek tartozunk. Tettekkel kell lerónunk nekünk s minden békét, szabadsá­got szerető embernek ezt a kegye­let­et. Mert hálánk mindent megi­dőzően csak ez lehet. A gyertra­­két sirató szovjet anya szemén fé szikkadtak a könnyeik, tudván az hogy fia tsi becsület harcmezejés nemes ügyért esett el. Tudj, hogy fiait egy másik nép szabadsá­gának oltárára tette s ma afcke­­turgok nyíltan szemébe nézni ■ szovjet anyának, ha nap, mit nap bebizonyítjuk, hogy azt az ü­­­gyet védelmezzük, melyért gyer­­­l­lékét és sokszor falatjának egy részét adta. Csak néhány nap még és a gyú Pakten elhallgatnak a gépeik, pi a Számló-övető ember, ürese maradnak az iskolapadok. Ünnne­pelünk. A béke, a szabadság ün­nepé­nek évfordulóját ünnepeljük a­ pihenés óráiban számot­ve tűrik a megtett útról. Számot ön­magunkkal, hogyan, mi­ként véd­­tük, erősítettük l­e sok drág­a véren vett és megmentett szabad­­ságot, hogyan szilárdítottuk a emberekben a párt és a kormány­­iránti bizalmat, s hogyan ápoltul, terebélyesí­tettük népünkben­­ vérrel pecsételt bari­átsá­got. Van miről számot vetnünk, s iűtögöttünk hagyott másfél év bő­­ivett raknia elénk a tennivalókat (Küzdelmes, de eredményekben i­s gazdag volt ez az időszak. Küz­­del­mes, mert az ellenforradalon sötét erőd rengeteg pocsolyát­­ke­vertek a szabadság üdítő vizébe De tisztul egyre jobban éltető vi­zünk, mert pártunk, a nép bizal­mát élvezve tántoríthatatlanu vezet bennünket a lenini úton !Nem tér sem jobbra, sem balra s ti ?, minden eddigi eredményünk forrása. Felhívására tettekkel vá- ragzol a nép s követi a jobb éle megteremtéséért folytatott harc­iban. barátaink, a Szovjetunió .. .A többi testvéri népek segítségér­e­ kívül ez a kölcsönös bizalmat nyugvó szorgalom az, amely oly gyorsa­n kivezette népünket az el­lenforradalom utáni aléltságából.­­ A magyar nép 1956 októbere u­­tán tanulta meg immár másodszor kik a barátai, kik az ellenségei. A­ mögöttünk hagyott év is méltó ki­fejezője annak, hogy a baráti or­­szágok segítsége mellett tudunk a m­agunk lábán járni és éberek le­szünk, hogy ne kerüljön veszélybe ikoda többé a szovjet emberek vér­­áldozatán növekedett szabadsa­jtunk fája. Néhány nap múlva ünnepet üttünk. Ismét közvetlenül trailál­­t­óznak a nép és vezetőik. Velünk ü­nnepül ezen a napon, velünk esz gondolatban a szabad és az elnyomás alatt szenvedő országok sok-sok milliója. Velünk a szöv­ik nép, s azok vezetői. Számot a­­dunk e napon a gyermekét vesz­et­t szovjet anyának, szerető szí­­v­ünk­be zárjuk és nyílt tekintettel mondju­k, hogy népünk ébersége és szorgalma a zálog e vérrel pe­csételt barátságra. A földművelésügyi miniszter és a MEDOSZ elnöksége felhívással fordult a mezőgazdasági dolgozókhoz A késői kitavaszodás és a ta­vaszi mezőgazdasági munkák késése miatt a földművelésügyi miniszter és a MEDOSZ elnök­­­sége felhívással fordult az álla­mi gazdaságok, a kísérleti és tangazdaságok, továbbá a gép­állomások dolgozóihoz, hogy minden időt használjanak ki a tavaszi szántások-vetések és egyéb soron lévő munkák gyors elvégzésére. Amennyiben a helyi adottsá­gok lehetővé teszik — hangzik a felhívás — az állami gazdasá­gok, a kísérleti és tangazdasá­gok, továbbá a gépállomások dolgozói használják fel az ápri­lis 4, 5, 6. napját is a tavaszi munkák gyors elvégzésére. Az április eleji munkaszüneti, il­letve pihenőnapon végzett munkát a következőképpen le­het elszámolni: április 4-én és 5-én munkát végző dolgozók részére az egyébként is járó átlagkeresetükön felül el kell számolni a ténylegesen végzett munka bérét. Az április 6-án, mint pihenőnapon végzett munkáért ötven százalékos bér­pótlékot kell a dolgozók részé­re adni. A tavaszi munkákra jutó rö­vid idő jobb kihasználása ér­dekében a helyi körülmények figyelembevételével szervezzék meg a két műszakot, hogy ez­által is biztosítsák a gépek és az egyéb felszerelések jobb ki­használását. A tavaszi munkák gyors elvégzése nagymérték­ben befolyásolja a termésered­mények alakulását, s éppen e­­zért a sürgős munkára minden erőt mozgósítani kell. A gazdaságok vezetői és az üzemi bizottságok kövessenek el mindent annak érdekében, hogy a munkák jó megszerve­zésén keresztül minél gyorsab­ban földbe kerüljön a mag s az ősziek pedig mielőbb meg­kapják az első koratavaszi nö­vényápolást. Budapest, 1958. március 31. DÖGEI IMRE sk. földművelésügyi miniszter. VARGA JÁNOS sk. MEDOSZ-titkár. ­hekké őrizzük azoknak a magyar és szovjet harcosoknak emlékét, akik az ellenforradalom elleni harcban életüket áldozták a nép ügyéért! Hűek leszünk e zászlóhoz, megvédjük életünk árán is Ezekkel a szavakkal vette át Kurucz István százados, a békéscsa­bai munkásőrség parancsnoka a város munkásőrségének ajándéko­zott vörös selyemzászlót a Tanácsköztársaság évfordulóján rende­zett névadó és zászlóbontó ünnepségen. A megbecsülés szalagjai vonják körül a vörös zászlót. A párt, álla­mi, gazdasági szervek, intézmé­nyeik és hivatalok küldőiei leg­szebb gondolataikat hímeztették a szalagokra. Képünkön Kövérr György, a Május 1. Tsz szalagjá­ból köt bökrátát a zászlóra. Az ígéretet valóra váltják. Megnyugtató érzés látni a fegyelme­zett sorokat, az áldozatvállalást kifejező arcokat. Kemény a kar, mely elszántan szort­ja a fegyvert, nemes a szív, mely bensőjükben csoróban és hűtek lesznek névadójukhoz, a párt fiatal mártírjához, J­utích Gyulához. A munkásőrség egyik szakasza fe­gyelmezett rend­ben hallgatja az ünnepi szónok — Klaukó Mátyás elvtárs — beszé­dét. Megkezdődött a Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizottságának budapesti ülésszaka Vasárnap délután három óra­kor megkezdődött a Szakszerve­zeti Világszövetség Végrehajtó Bizottságának budapesti üléssza­ka. Az elnöklő Liu Csang-seng, a Szakszervezeti Világszövetség titkár­a, a Kínai Országos Szak­­szervezeti Szövetség elnöke rö­vid megnyitó beszédet mondott, majd Louis Saillant, a Szakszer­vezeti Világszövetség főtitkára emlékezett meg Giuseppe di Vi­­torio-ról, a Szakszervezeti Világ­szövetség 1951. évi november 3- án elhunyt elnökéről. Agostino Novella,, az Olasz Ál­talános Szakszervezeti Szövetség főtitkára válaszolt a megemléke­zésre, majd Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT elnöke mondott üd­vözlő beszédet. A beszéd után a budapesti munkások 25 tagú küldöttsége köszöntötte az ülésező végrehajtó bizottságot. A küldöttség és a magyar dolgozók képviseletében Gács László, a Dunakeszi Vagon­gyár szakszervezeti bizottságá­nak tagja mondott köszöntő be­szédet. (MTI) Nyessoszfáttal kezelik az istállótrágyát a medgyesegyházi Béke Tsz-ben A 3004-es kormányhatározat­ban biztosított kedvezmények­­ alapján a medgyesegyházi Bé­ke Tsz tagsága felhagyott az is­tállótrágya régimódi kezelésé-­­ vel. A szövetkezet egyik idő­sebb tagját megbízták a szarvas rendezésével és a nyersfoszfátos erjesztés mun­káinak végzésével. A közös jó­­szágállomány trágyatermelését egész évben szakaszosan nyers foszfáttal keverten kezl­ik hogy ezáltal is fokozzák az is­tállótrágya foszfortartalmát.

Next