Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-01 / 1. szám

* Ára 60 HIT PI * BÉKÉS MEGYEI 1961. JANUÁR 1. VASÁRNAP AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Ú új esztendő küszöbén Az új esztendő első napján az embernek általában rövid visszapil­lantást tesznek az elmúlt évre, megvonják annak mérlegét, és ugyanakkor rögtön előre is néz­nek. Latolgatják, milyen lesz az új év, mire lehet számítani, mit lehet előre megtervezni. Napja­inkban azonban nincs olyan em­ber, aki saját egyéni tervezései so­rán ne gondolna arra, ami a vi­lágban végbemegy, hiszen amikor a jövőbe pillantanak, elkerülhe­tetlenül felmerül a kérdés min­denkiben, vajon békességben fo­gunk-e élni, leküzd­hető-e a há­ború? Nos, e gondolat jegyében te­gyünk mi is egy rövid visszapil­lantást az 1980-as esztendőre, an­nak legfontosabb nemzetközi ese­ményeire, próbáljuk megvonni azok mérlegét, hogy ennek alap­ján rövid pillantást vethessünk előre. Az elmúlt év eseményekben gaz­dag, viharos esztendő volt. A há­ború és béke erői között hatalmas küzdelem folyt, melynek eredmé­nyét röviden úgy summázhatnánk, hogy a bék­e erői tovább izmosod­­ók , nagyszerű győzelmeket arat­tak a háború erői felett. Miben nyilvánult ez meg? Megnyilvánult mindenekelőtt abban, hogy a szocialista világ­­rendszer országai a gazdaság, tu­domány, kultúra terén újabb ha­talmas eredményeket értek el. A népgazdasági terveket mindenütt túlteljesítették, a lakosság élet­­színvonala tovább nőtt, és a szoci­alista vívmányok tovább erősöd­tek. Nemzetközi téren a szocialis­ta országok tovább folytatták har­cukat a békéért, a nagy nemzetkö­­zi problémák megoldásáért. 1960. januárjában a Szovjetunió tovább csökkentette fegyveres erőinek lét­számát 1 200 000 fővel. A különböző nemzetközi fóru­mokon, így például az ENSZ-ben újabb javaslatokat tett a leszere­lés megvalósítására, a gyarmati rendszer végleges felszámolására, ezzel újabb lökést adott a béke­szerető erők harcának. Jelentős változások történtek Ázsiában, Afrikában, Latin-Ame­­rikában is. A nemzeti felszabadító mozgalmak lendülete még maga­sabbra csapott. 1960. úgy vonult be a történelembe, mint Afrika éve. Az afrikai országok többsége ma már nem gyarmat többé, ha­nem rálépett a független fejlődés útjára. Új országokkal, új nevek­kel ismerkedett a világ 1960-ban. A nemzeti felszabadító mozgal­mak hatására az imperializmus gyarmati rendszerének csupán romjai maradtak fenn, és jóllehet, az imperializmus még nem vesz­tette el befolyását volt gyarmata­in, de a lényeg az, hogy a gyar­mati elnyomás alól felszabadult népek 1960-ban tovább haladtak­ előre a teljes függetlenség kiví­vása felé. Egész más képet látunk, ha az imperialista országok­ helyzetét vizsgáljuk 1960-ban. Szembeötlő mindenekelőtt, hogy gazdasági té­ren növekedett a tőkésvilág in­­gatagsága. • A belső problémák mellett to­vább élesedett a tőkés országok között folyó harc is, gazdasági, valamint politikai téren. Az euró­pai tőkés országok között folyó gazdasági harc olyan fokot ért el, hogy immár politikai szakadás veszélyével fenyegeti őket. A kül­politika terén a nyugati hatal­mak politikája tovább élezte a nemzetközi helyzetet. A­­májusi csúcsértekezlet megtorpedózása, a Kongói Köztársaság ellen indított imperialista támadás, valamint az amerikai gazdasági és katonai blokád Kuba ellen, a laoszi ese­ményekbe való beavatkozás tük­rözték az imperializmus agresszi­vitásának növekedését. A hidegháború zászlajának ma­gasra emelése azonban nem sok si­kerrel járt az imperializmus szá­mára. Az Amerikai Egyesült Ál­lamokat például a nyár folyamán súlyos csapások érték Dél-Koreá­­ban, Japánban, Törökországban és Kubában, melyek következtében az USA tekintélye a mélypontra süllyedt. Ezen események nyomán erősödött a semlegességi irányzat a kisebb tőkés országokban, me­lyek kormányai mindjobban fel­ismerik az amerikai imperializ­mussal való süvetség veszélyeit. Az elmúlt év egyik legfonto­sabb eseménye az ENSZ-közgyű­­lés 15. ülésszaka volt. Az ülésszak munkájának alaphangját a Szov­jetunió által benyújtott javaslatok szabták meg, és a vita elsősorban azon javaslatok körül folyt, me­lyeket a szovjet kormány nevében Hruscsov elvtárs terjesztett elő. A viták és a szavazatok eredményei azt mutatták, hogy az ENSZ-ben vége felé közeledik a nyugati ha­talmak kétharmados szótöbbsége, és ma már az imperialistáknak nem sikerül rákényszeríteni aka­ratukat az ENSZ-közgyűlés több­ségére. Különösen megmutatko­zott ez a gyarmati rendszer teljes felszámolására vonatkozó javaslat vitájában. Ismeretes, hogy a köz­gyűlés döntő többsége egyhangú­lag megszavazta az ázsiai-afrikai csoport által elkészített javaslatot, mely minden lényeges pontjában a szovjet határozat-tervezetre épül. Az év másik kiemelkedő esemé­nye a kommunista és munkáspár­tok novemberi moszkvai tanácsko­zása volt, amelyen 81 kommunis­ta és munkáspárt képviselői vitat­ták meg napjaink égető kérdéseit, és adtak választ azokra. A moszk­vai Nyilatkozat, valamint a Béke­­kiáltvány újabb fegyver a béké­ért, a haladásért, a szocializmusért küzdő erők számára. A Nyilatkozat legfontosabb tétele az, hogy nap­jainkban már a szocialista világ­­rendszer döntő befolyást gyakorol az emberi társadalom fejlődésé­nek menetére, és ezzel megnyitl a lehetősége annak, hogy korunk valamennyi fő problémáját a béke és a szocializmus érdekében old­juk meg. Ez mindenekelőtt korunk legfontosabb kérdésére, a háború és béke kérdésére vonatkozik. A háború elhárítható, a béke meg­védhető — mondja a Nyilatkozat —, de ehhez az kell, hogy lanka­datlan erővel folyjék tovább a tömegek harca az imperializmus, a háború ellen, valósuljon meg a békés egymás mellett élés politi­kája, a gyarmati rendszer teljes felszámolása és az általános lesze­relés programjának végrehajtása. Az új, 1961-es esztendő szintén ennek a harcnak a jegyében in­dul. Mi várható 1961-ben a béké­ért folytatott harc perspektíváit il­letően? Ha a fejlődést meghatáro­zó objektív tényezőket vizsgáljuk, akkor csak azt mondhatjuk, hogy az új esztendő a további győzel­mek éve lesz. Mert vajon csök­ken-e a szocializmus építésének üteme a szocialista világrendszer országaiban? Nem. Ellenkezőleg, növekedni fog. Csökken-e a nem­zeti felszabadító harc lendülete Ázsiában, Afrikában, Latin-Ame­­rikában? Nem. Az események azt mutatják, hogy ezen országok srné­­pei évről évre erőteljesebben har­colnak az imperializmus ellen. Ez természetesen nem azt jelen­ti, hogy a harc útja könnyű lesz, és minden simán fog menni. Az imperializmus ereje még nagy, és számolni kell azzal, hogy az impe­rializmus újabb provokációk segít­ségével igyekszik meggátolni ko­runk alapvető kérdéseinek megol­dását, a demokrácia, a szocializ­mus felé való haladást. Hogy hol és milyen formában jelentkezik ez, előre nem lehet megjósolni. Sok függ attól, milyen lesz az Egyesült Államok új elnökének, új kormányának politikája. Haj­landó lesz-e az új vezetés felül­vizsgálni­­ az Eisenhower—Nixon-i politikát, és levonni abból a meg­felelő következtetéseket. Az új kormány összetétele nem sok jót ígér, hiszen Kennedy a monopóliu­mok bizalmi embereit ültette a miniszteri székekbe, a Rockefel­ler—Ford dinasztiák embereit, akik tudvalévőleg az elmúlt évek során a békés egymás mellett élés elszánt ellenségei, a hidegháborús politika támogatói voltak. A Szovjetunió és a szocialista tá­bor többi országai 1960-ban is min­dent megtesznek, hogy előmozdít­sák a tárgyalások újrafelvételét. Hogy ez mennyire fog sikerülni, az nem tőlünk függ csupán. Függ a nyugati hatalmak kormányainak álláspontjától, de mindenekelőtt attól, hogy a népek mennyire tud­ják rákényszeríteni akaratukat a kapitalista országok vezetőire. Bí­zunk benne, hogy az 1961-es esz­tendő során az emberiség ismét közelebb jut ahhoz, hogy a hideg­­háborús feszültség sötét felhői rit­kuljanak, s a béke kilátásai erő­södjenek. Gyovai Gyula . . Világ proletárjai, egyesüljetek! Dobi István elvtárs újévi levele Elvtársak! Barátaim! Betegségemből gyógyulóban, de dolgaim végzésében még min­dig korlátozottan, ezúttal levélben fordulok újév alkalmából dolgo­zó népünkhöz, szocialista építésünk munkásaihoz, minden honfitár­samhoz. Az esztendő fordulója a számadásnak és a feladatok felméré­sének ideje az emberi életben. Visszatekintünk végzett munkán, örülünk a sikereknek, megpróbálunk t nulságokat levonni tévedé­seinkből és gondos gazda módján ten­két készítünk a jövőre.Mi, nyájunk öröme hogy az 1960-as H... 1 jó zárszámadást ki­tünk és 1961-re a lehetőségeknek az eddiginél is szélesebb távlatai állnak nyitva előttünk. Hazánkban tovább erősödött a munkás-paraszt hatalom. Köz­életünkben széleskörű politikai bizalom uralkodik. Népünk munká­jával és állásfoglalásával tám­­ogat­ja a pártot, a kormányt, a közig­­gatást, részt vesz a hatalom gyakorlásában. A menetközben adódói nehézségeket a tömegek együttműködésével győztük le. Népünk szorgalmának és a belső egységnek köszönhetjük, hogy 1960-ra mint a lendületes szocialista fejlődés évére, mint a hároméves terv sikerekben gazdag befejező esztendejére tekinthetünk vissza. A világ, az emberiség előre halad. 1960-ban tovább nőtt a Szovjetunió hatalma, a szocialista tábor ereje, tovább növekedett minden szocialista orsig, közöttük a Magyar Népköztársaság tekin­­télye a világon. Az esztendő nemzetközi politikáját a leszerelésre, a béke biztosítására, a gyarmati rendszer felszámolására irányuló szovjet kezdeményezések határozták meg. A kommunista pártok történelmi jelentőségű moszkvai értekezlete elvi és gyakorlati irá­nyításával új lendületet adott a szocializmus világméretű győzelméért folytatott küzdelemnek és né­ptömegek harcának a tartós békééré Az elnyomott népek egymás után rázzák le magukról a szólg­ság láncait és keresik a szabad élet, a felemelkedés, a társadat igazság útját. A népek zsarnokok okozta szenvedéseit látva m­értékesebbnek és drágábbnak érezzük a magunk elnyert szabadsá­gát. Az erős szocialista táborba esve népünk békességben, bizton­ságban és nyugodt, alkotó munkában töltötte az esztendőt. Örven-­­detes, hogy már nemcsak a magunk boldogulásán tudunk teljes biz­­tonságban és félelmek nélkül dolgozni, hanem hozzá tudunk járul­ni azokhoz a világot átfogó mozgal­mhoz, amelyekre a most fel­szabaduló népek új életük megalapoz­­ttban és védelmében támasz­­kodni tudnak. Az új esztendő küszöbén előre tek­i­lünk: 1961-ben új tervek megvalósítása vár reánk. Iparunk­kal szemben a növekvő belső fo­gyasztás és az ország külkereskedelmi mérlege növekvő igényeket támaszt. Fontos, hogy a termelékenység növelésével, a gyártás fejlesztésével, az önköltség csökkentésével, takarékossággal 1961- ben még tovább gazdagítsuk, erősítsük népgazdaságunkat. Mezőgazdaságunkban befejezéshez közeledik a szocialista át­alakulás. Egymásba kapcsolódva jelentkeznek a szövetkezeti nagy­üzemek megszervezésének és megszilárdításának, az új szövetke­zeti tagokkal való széleskörű beszélgetéseknek, a szakmai és politi­­i­kai tájékoztatásnak , a szövetkezeti demokrácia kialakításának kü­lönböző problémái. Ezekkel már a legközelebbi hetekben komo­lyan szembe kell néznünk. Szocialista építésünkben mindnyájunkra nagy feladatok vár­nak az 1961-es esztendőben, de érdemes vállalni minden fáradságot és áldozatos munkát. Jó reménnyel nézünk előre, mindenki ön­magáért, családjáért, népünk boldog szocialista jövőjéért dolgozik, azt építi minden alkotó tett ma az országban. E nagyszerű mun­kához sok sikert, jó egészséget kívánok mindenkinek. Boldog új esztendőt kívánok minden magyar munkásnak, pa­rasztnak, értelmiséginek, a haza minden hű fiának és leányának, Budapest, 1960. december 31. Dobi Istvánn

Next