Békés Megyei Népújság, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-01 / 152. szám
1964. július 1. Párttitkárok leveleiből Premizálást javasoltunk örömmel fogadta a tagság Szövetkezetünk, a kertészszigeti Győzelem 1961 őszéin a betakarításban tanúsított gyorsaságáért egy nagy képernyős Munkácsy televíziós készüléket kapott. 1962- ben újra a jók között voltunk a járásban. Tavaly a 3000 holdas szövetkezetek kategóriájában járási elsők lettünk, ezért takarékbetét-könyvet és elismerő oklevelet érdemeltünk ki. Az idei nyáron is bizonyítani akarunk. A betakarítási munkák szervezéséhez a párttagság véleményének meghallgatásával kezdtünk hozzá. Nyolcszázhatvannégy katasztrális hold búza, 225 hold tavaszi árpa, 40 hold zab, 70 hold borsó és 83 hold len betakarítása vár ránk, nagyobb területen kell munkálkodnunk, mint tavaly. A betakarítás „menetrendjét” pártvezetőségi, majd párttaggyűlésen tárgyaltuk meg, kész tervvel mentünk a tsz-vezetőség ülésére. A munkák meggyorsítása érdekében premizálást javasoltunk azok részére, akik közvetlen részt vesznek az aratásban, s irányítják a betakarítást. Az aratásban 3 kombájn és 3 aratógép működik közre. A kombájn kiszolgálói — mivel kevesebben vannak, mint az aratógépnél — holdanként öt kilogramm búzát, az aratógépek kezelői és a kiszolgálók nyolc kilogramm búzát kapnak. Ami a kézi aratókat illeti: holdanként a gabonától függően 30—40—50 kilogramm búzaprémiumban részesülnek. A cséplésnél szintén premizálunk. Egyébként jó termés ígérkezik földjeinken, s úgy néz ki, hogy a leszerződött 60 vagon búza helyett 80 vagonnal értékesítünk. A tagsággal a premizálási rendszert ismertettük, az örömmel fogadta, helyeselte a pártszervezet kezdeményezését. Pető József párttitkár ban kevés időt, gondot fordítottunk erre a fontos munkára. Több tagjelölt elvtárs jelöltségi ideje kényszerűen meghosszabbodott, s kevés tagjelölttel frissítettünk. A pártszervezetek titkárai megértették, hogy nincs helye a hanyagságnak. Két hét alatt a taggyűléseken rendezték a tagjelöltek tagságát, sőt, új tagjelölteket is vettek fel. Az Aranykalász Tsz pártszervezetében két, a Lenin Tsz-ben két, a Dózsa Tsz-ben öt tagjelöltet vettek fel a tagok sorába. Az utóbbi szövetkezetben három tagjelölt kezdte el a munkát. . - Varga József községi párttitkár Új párttagok, tagjelöltek Pusztaföldváron A június elejéin tartott pártvezetőségi ülésünkön a pártépítésről volt szó. Őszintén be kellett ismerni, hogy az utóbbi évek- IBM«" Jó lenne A csabai téglagyár 1-es számú üzemének kapujában egyik nap az ott álldogálók valahogyan szóba hozták, hogy milyen jó lenne, ha szólna az üzemben a zene, s a rádióra kapcsoltan mást is közvetítenének a hangszórók. A múlt évben még volt ilyesmi, aztán — nem tudni miért — elmaradozott. Pedig a rakodóban, a szárítóban, az égetőknél vagy bárhol üdítőleg hatna egy kis muzsika és cseppet sem zavarná, sőt serkentené a munkát. Vannak, akik szívesen hallgatnák cserép, és téglarakosgatás közben a híreket, előadásokat, sportközvetítéseket és egyebet. Amennyiben a berendezés megvan, üzemeltetése, hasznosságához mérten költségileg olyan elenyésző lenne, hogy téglagyári értelemben számba sem jöhetne. Sőt, akkor is így lenne, ha most kellene felszerelni a „hangost” az üzem területén. Egyébként is az ilyesmi ma már nem luxus, hanem az üzemi élet velejárója. PrC- 2 Külföldi kaleidoszkóp HELSINKI Helsinkiben megtartotta első közös tanácskozását a genfi székhellyel működő EUROVÍZIÓ és az OIRT — nemzetközi rádió- és televíziószervezet, amelynek székhelye Prága. HAVERHILL A Massachusetts állambeli Haverhillben egy lakóházra zuhant egy F—86 lökhajtásos vadászrepülőgép. Két gyermek meghalt, szüleiket kórházba szállították. BELGRÁD Belgrádban hétfőn este aláírták a jugoszláv—magyar műszaki tudományos együttműködési vegyes bizottság hetedik rendes ülésszakáról készült jegyzőkönyvet. BEIRAT A Német Demokratikus Köztársaság parlamenti küldöttsége baráti látogatást tesz több arab országban. A küldöttség az Egyesült Arab Köztársaság meglátogatása után Libanonban töltött néhány napot. (MTI) Az utolsó ENSZ-katonák is elhagyták Kongót Leopoldville A keddi nappal véget ért a kongói ENSZ-katonák megbízatása és a kéksisakosok utolsó alakulatai is elhagyták az országot. Míg Mobutu csapatai az ország legkülönbözőbb részeiben rendszertelen és vereségekkel tarkított háborút vívnak a partizánokkal, Leopoldville-ben lázas politikai tanácskozásokat tartanak. Részt vesz a megbeszélésen Adoula miniszterelnök és Kaszavubu elnök, továbbá a két szakadár vezető, a katangai Moise Csembe és a dél-kaszai tartomány egykori diktátora és „istencsászára”, Albert Kalondzsi. Az UPI értesülése szerint már leopoldvillei diplomáciai megfigyelők is arra hajlanak, hogy Moise Csombét „tippeljék” új miniszterelnöknek. Csombe — mint ismeretes — egy ideje azt állítja magáról, hogy ő az ellenzéki erők összefogásának szószólója. Beleillik a képbe hétfőn este elhangzott nyilatkozata, amely ■ szerint Adoula miniszterelnök biztosította őt, hogy Gizenga volt miniszterelnökhelyettest, akit a központi kormány börtönben tart, „néhány órán belül” szabadon fogják bocsátani, mégpedig az ő közbenjárására. Ugyancsak a UPI jelenti, hogy Adoula miniszterelnök a legközelebbi jövőben lemondásra készül. (MTI) Szerda Választási előkészületek Amerikában Yeah! Bill! Miután a GOP (republikánus párt) elnökjelöltségéért folyó küzdelemben a szélsőségesen demagóg, fajgyűlölő és háború párti Goldwater már 694 elektor-szavazatot megszerzett, sorompóba lépett Bill Scranton is. Neki ugyan ebben a pillanatban csupán 138 szavazata van, de azt reméli, hogy Rockefeller 105 szavazatával, Cabot Lodge 45 szavazatával, Nixon 8 szavazatával, az el nem kötelezettek 219 szavazatával és a függőben lévő 99 szavazattal — öszszesen 614 szavazattal — megállíthatja Goldwater jobboldali diadalmenetét, ha még elhódít tőle néhány szavazatot. Miért ébredt fel a GOP irányítható lelkiismerete? Miért próbálnak meg mindent a GOP mérsékeltebb elemei Goldwater ellenében? Azért, mert Goldwater elnökjelöltségét biztos választási bukás előjelének tekintik Johnsonnal szemben. Féltik saját pozícióikat. Felismerték, hogy a GOP, ha Goldwater „színeire mázolják át” — lépés ama reakció felé, amelyet már nem sok választ el a fasizmustól. „Lincoln pártjának” ez az útja pedig megcsúfolása lenne— mondják — minden politikai tisztességnek. Scranton tehát sorompóba lépett. Villognak országszerte a transzparensek: Young people for Scranton! We want Bill! Yeah Bill! Az ifjúság Scrantont akarja! Billt akarjuk! Bill — igen! Sikerül-e Scranton próbálkozása? Ki tudja? Egy bizonyos — nem minden amerikai lelkesedik a John Birchért és ez is valami... (—9 —g) A faluról való fiatalok áramlása a városokba. Átfogó szociológiai felmérést igényelne ez a téma, amely az utóbbi évek egy jellemző társadalmi jelensége, s ami, tegyük hozzá, összefogottabb társadalmi törődést igényelne az eddiginél. Ez járt az eszemben, miközben a Lenin úton ballagtam a békéscsabai férfifehérneműgyár leányszállása felé. Tizenhatos szám. Az udvar bal felén zöld repkénnyel befuttatott tornác, innen nyílik az előszoba. Egy lakásnyi területen — előszoba, két szoba és egy konyha, ebből áll a szállás — huszonhat lány lakik. Koruk: tizennyolctól harmincig. Keresetük: 700—1400. Foglalkozásuk: szakmunkás, tisztviselő, betanított munkás. A szobában, ahol tizenhárman élnek, az ágyak csak emeletesek lehetnek, másként nem férnének el. Így is éppen hogy. Mellettük már csak egy hosszúkás asztalnak jutott hely. Ezt ülik körül vagy négyen. Olvasnak, tanulnak, levelet írnak, beszélgetnek, de lehetőleg csendben, mert két társuk alszik. Megszokták már az alkalmazkodást. Nem mehet másként, ahol tizenhárman laknak egy helyiségben. Közösség ez, szobafelelőssel, írott és íratlan házirenddel — este 10 után tilos a villanyt felgyújtani, nehogy felébresszék azokat, akik másnap reggel fél hatra mennek munkába. Aki ilyenkor még olvasni, tanulni akar, az kimegy a konyhába. A gyárból vagy szórakozásból későn jövők is kint vetkeznek az előszobában. Zsuzsa fekete hajú, barna bőrű, izmos, olyan mint egy szép cigány- 5 lány. 18 éves. Igazi mai fiatal, önálló, határozott, őszinte és picit nagyszájú. Másfél éve lakik itt, akkor jött el szülőfalujából, Békésszentandrásról. Miért? A gimnáziumból kimaradt, elvégezte a gyors gépíró iskolát — s nemigen tudott elhelyezkedni. Meg városi életre vágyott. A gyárban adminisztrátorként dolgozik, 1400 forintot keres. Sokat sportol, szórakozik. Ilyenkor nyáron például gyakran elmegy a barátnőivel a sörkertbe táncolni. Azaz csak akkor táncol, ha felkérik — magyarázza, s nevetve bevallja, hogy a múltkor majdnem egész este petrezselymet árult. Aztán a levele fölé hajol, a vőlegényének írja, ha jól látom, már a negyedik oldalt. „Kicsit túl nagy az orra, de én nem azt nézem, hanem a jó tulajdonságait. Ejtőernyős.” Ilima, Zsuzsa negatív párja, mondhatnám antialkata. Mikor meghallom, hogy állami gondozott volt, kettőzött figyelemmel kérdezgetem.Nemrég az egyik gondozóintézet igazgatónője panaszolta nekem, hogy a gyerekeik számára a legkritikusabb idő a kikerülés utáni néhány év. Gyakran rosszul üt vissza a kissé túl elzárt, védett intézeti nevelés. Ez ugyanúgy áll az anyagi problémákra — melyek iránt a növendékeknek nem sok érzékük van, mert mindent készen kaptak —, mint egyéb dolgokra: emberismeret stb.) Ilona 6—17 éves koráig volt intézetben. Anyját — ki nem törődött vele soha — emlékezete óta kétszer látta. Hana most már harmadik éve lakik itt. Túl szerény, visszahúzódó és kissé gyanakvó természetével állandó céltáblája a többi ugratásainak, de ez a csipkelődés tulajdonképpen nevelő célú beavatkozás Ilona elefántcsonttornyába. A húszéves lányt — mint ő maga meséli — túl hirtelen érték az intézetből kijövet az „erősebb győz” letűnőben levő, de még jól észlelhető jelenségei, ez a visszahúzódás oka. „Öreglány akarok lenni. Tényleg.” A külsejét rettenetesen leértékeli, pedig nincs oka rá, humor és báj keveredik vonásaiban. Tanul — s azért, hogy esti technikumba mehessen, havi 300 forintot áldozott: az egy műszakos vasalórészlegbe kérte magát, ahol mindössze 700 forintot keres —, de nem bízik benne, hogy érettségi után , elhelyezkedhet technikusként. „Ma mindenki tanul. De valakinek vasalni is kell. Meg nem is tanulok olyan jól. Nincs jellemem.” Nagy eredmény, hogy mostanában már elmegy a többiekkel táncolni, s nem mondja: „Minek kér fel engem valaki? Mit akar tőlem?” Zsuzsa és Ilona „ideológiai” összecsapását alkalmam volt meghallgatni, s mondják a többiek, hogy ez naponta megismétlődik. Fiatal, érdesen okos és eredeti véleményeik megütközése olyan, mintha két smirgispapírt összedörzsölnének. Csiszolják, finomítják egymást. Azt hiszem, főleg Ilona jóval optimistábbá válik majd a vitákban. De nemcsak ők kerülnek e csiszolási folyamatba. Ibolya, aki nem is olyan régen bontotta fel öthetes ismeretség után kötött házasságát, szintén megeheti gyakran a fekete levest, s ha nem bánta meg eddig eléggé az elhamarkodott lépést, most bizonyára megbánja, annyiszor hányják a szemére. Talán hozzájárul ez, hogy megkomolyodjon ez a huszonnégy éves kamasz, ahogy a többi tizenkilenc éves elnevezte. Mindezt azért írtam le, mert a lányok őszinte önvallomásait, vitáit hallgatva azon a délutánon az a benyomásom támadt, hogy a zsúfolt körülmények ellenére is nagyon jó dolog ez a leányszállás. Miről van szó? Fiatal lányok ,kik, mint a mai fiatalok általában, szerintem abban különböznek legjobban az idősebb generáció hajdani fiatalságától, hogy nincsenek készen kapott, nagyszülőktől örökölt, kőbe vésett tízparancsolataik, s ettől nehezebb és egyben tiszteletreméltóbb a dolguk: ők maguk akarják megteremteni nor- máikat. S aki a mai fiatalok nem leghangosabb és nem legrikítóbb csoportját ismeri, az tudja, hogy ők igénylik is ezeket a normákat — ezer forint körüli fizetéssel, egyedül és kezdetben idegenként a városban. Az etikai hasznot a leányszállások kis közösségeiben, az egymást nevelésben kereshetjük. S a forintban mérhető haszon sem megvetendő, a 200—300 forintos albérletek helyett — amelyekben sokszor épp úgy nem tarthatnák égve a villanyt, stb. — 40 forintos lakás. Az indulás, a felnőtt életre való berendezkedés, az anyagi megalapozás első éveihez hasznos és célszerű egy-egy ilyen leányszálló, amelyből több is kellene. Padányi Anna Zsuzsa, Ilona, Ibolya