Békés Megyei Népújság, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-13 / 215. szám
1964. szeptember 13. Minőség: ma történt védelmében A népi elenőrzési bizottsá** gok, de maga a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság is különös gonddal foglalkozik a minőség védelmével. Érthető is ez, hiszen a forgalomba kerülő ipari termékek előírt minőségének biztosításához rendkívül fontos közérdek fűződik, ezt kívánja meg ipari termelésünk biztonsága is. Mégis az utóbbi időben gyakran olvashattunk a lapokban olyan cikkeket, tudósításokat, amelyek egy-egy ipari, kereskedelmi vállalat vagy szövetkezet munkájáról szólva, a termékek minőségével kapcsolatban nemegyszer komoly bírálatot tartalmaztak. A népi ellenőrzés több helyen súlyos hibákat is feltárt megtartott vizsgálatai során. A minőségi előírások és mutatók betartása egyik alapkövetelménye népgazdasági terveink megvalósításának. Ipari fejlődésünk — a gépgyártástól kezdve a legapróbb közszükségleti cikkek előállításáig — elválaszthatatlan e követelménytől, amely egyben fontos összevetője gazdálkodásunk, az életszínvonal általános előrehaladásának is. A termékek jó minőségéhez fűződő fontos közérdek indokolja, hogy törvényhozásunk is sokoldalúan igyekszik biztosítani az ipari termékek minőségének büntetőjogi védelmét. Úgy vélem, nem lesz minden haszon nélkül való, ha röviden áttekintjük Büntetőtörvénykönyvünk vonatkozó szakaszait, rossz minőségű ipari termékek forgalomba hozatalának bűntettét a Btk. 230. paragrafusa fogalmazza meg: egy évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti az ipari vagy kereskedelmi vállalatnak, illetve szövetkezetnek azt a vezetőjét, vagy minőségi ellenőrzést végző dolgozóját, aki rossz minőségű ipari terméknek jó minőségű termékként való forgalomba hozatala iránt intézkedik, vagy annak forgalomba hozatalát — noha ez munkakörénél, beosztásénál fogva kötelessége — nem akadályozza meg. Amennyiben súlyosabb bűntett valósul meg, — ha a bűntettet jelentős mennyiségű vagy értékű ipari termékre követték el, vagy ha a bűncselekmény a népgazdaság érdekeit súlyosan sértette , a büntetés három évig, illetve hat hónaptól öt évig terjedő szabadságvesztés lehet. A súlyos büntetőjogi következmény arra hárul, aki a rossz minőségű ipari termék forgalomba hozatalát szándékosan követte el. Tehát az áru hibáit, fogyatékosságait már az intézkedés előtt ismerte vagy a rossz minőségű áru forgalomba hozatalát kötelessége ellenére nem akadályozta meg. Egy évig terjedő szabadságvesztéssel vagy javító-nevelő munkával — súlyos népgazdasági érdeksérelem esetében pedig három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető az, aki az ipari termék minőségének megállapítására vonatkozó szabályokat szándékosan oly módon sérti meg, hogy jelentős mennyiségű vagy értékű ipari termék magasabb minőségi osztályba sorolva kerül forgalomba, mint azt a MNOSZ, vagy más kötelező előírás megszabja. Ismeri a törvény a rossz mi■inőségű ipari termék forgalomba hozatala bűntettének gondatlan alakzatát is. Ennek megvalósulása esetén egy évig terjedő szabadságvesztéssel, vagy javító-nevelő munkával, illetve nagyobb népgazdasági kár esetén három évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel fenyeget. A gondatlanság büntetését a bekövetkezett eredmény súlya indokolja, de az esetek többségében felfedezhető a foglalkozási szabályoknak az elkövető részéről bekövetkezett tudatos megszegése is. Enélkül jelentős mennyiségű vagy értékű, rossz minőségű termék nem is kerülhetne forgalomba. A minőség hamis tanúsításának törvényi tényállását a Btk. 233. paragrafusa rögzíti. Ez a bűncselekmény szoros kapcsolatban áll az eddig elmondottakkal, hiszen itt is a rossz minőségű ipari termék forgalomba hozataláról van szó. A törvényhely szerint: „Aki minőségi bizonyítványban vagy minőséget igazoló más okiratiban termék vagy termény minőségéről valótlan adatot tanúsít, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. — Aki a bűntettet gondatlanul követi el, egy évig terjedő szabadságvesztéssel vagy javító-nevelő munkával büntetendő.’« A vásárlók megkárosításának bűntettét a Btk. 239. paragrafusa fogalmazza meg. Az e szakaszban foglalt büntetőrendelkezés a vásárlóközönséget védi azok ellen, akik a kereskedelem körében hamis méréssel, számolással vagy az áru — egyébként megfelelő — minőségének megrontásával a vásárlókat megkárosító tevékenységet folytatnak. Ezen elkövetőket egy évig terjedő szabadságvesztéssel sújthatónak mondja ki a törvény. Ám, a szabadságvesztés három évig terjedhet, ha a bűntettet — a vásárlók megkárosítását — üzletszerűen, visszaeső bűnösként követték el, vagy a cselekmény a vásárlók jelentős megkárosításával járt. Amennyiben az ipari, termékek minőségének állandó javítása, a minőségi színvonal emelése tervgazdálkodásunk egyik alapvető feladata , úgy a minőség védelme is az elsőrangú feladatok közé tartozik. A büntetőjogi védelem eszközei hasznosan és hathatósan segítik ezt. Dér Ferenc Az ÉM 25. számú Állami Építőipari Vállalat Budapest és Pest megye területén levő munkahelyeire azonnal felvesz lakatos, villanyszerelő, bádogos, csőszerelő, burkoló és festő szakmunkásokat, valamint azok mellé férfi segédmunkásokat. Egyes szakmák esetében külszolgálati» alapon. Szakmunkásvizsga letétele lehetséges. Munkásszállás biztosított. Jelentkezés: Bp. XXI. ker. (Csepel), Rákóczi Ferenc u. 197. Vidékieknek tanácsi igazolás szükséges. 1268 . 4 Vasárnap Cél és feladat Az általános iskola célja a kommunista ember alapvonásainak kialakítása. Mindennek, ami az iskolában történik, ezt kell szolgálnia, e célkitűzésnek kell megfelelnie, vagy kellene, hogy megfeleljen, hiszen iskoláink nem egyformák, a különböző tantestületek sem egyformán jók, és a pedagógusok munkájának szintézise — előfordul —, hogy nem emelkedik az átlag fölé Ilyen iskoláink is vannak még és olyanok is, ahol esetleg csak ügyes manőverezéssel tartják fenn a színvonal látszatát; olyan iskolákról is tudunk, ahol viszont konstruktív, éppen ezért soha nem túlzott tervezéssel készítették elő a munkát, ez pedig a célokból adódó feladatok megvalósítását kitűnően biztosítja. Végeredményben arról van szó, hogy ahol az általános iskola célját tisztán látják, és nem csak látják, hanem a tantestület munkájának ez a lényege, a szemlélet e szempontból egységes: ott az iskolareform szelleme valóban érvényesül, és hónapok alatt évtizedeket korszerűsödik az oktatás-nevelés módszere. A cél — mint említettük — a kommunista ember alapvonásainak kialakítása 8 éven át. Ha az előbb a fejlődés irányában ható egységes pedagógiai, didaktikai szemlélet előnyét különösképpen bizonyítanunk sem kellett, az általános iskola egy lényeges funkciója tekintetében annál több a véleményeltérés, mely az egységes szemléletet gyengíti, zavarja. Arról van szó, hogy amíg a cél a kommunista erkölcsi és világnézeti nevelés megalapozása, az ismeretek kialakítása, a készségek fejlesztése, tehát minden irányú alapozás nyolc esztendőn át, addig nem egy iskolánkban nem egy pedagógus ezt csupán az alsó négy osztályban tartja kötelezőnek és a felső tagozatban valamiféle „középiskolai módszerekkel gazdagított” oktató-nevelő munkát (főleg oktatómunkát) igyekszik meghonosítani. Szülők és pedagógusok (hiszen munkaterületük!) jól tudják, miért nevezik az ötödik osztályokat „buktató osztálynak”, és azt is tudniuk kell, hogy elsősorban azért, mert ha a tanuló az ötödik osztályba lépve nem árul el megfelelő szóbeli és írásbeli kifejezőkészséget, akkor tanára (ha szemlélete a „középiskolai módszerekkel gazdagított” oktató-nevelő munkát tartja helyesnek) a legteljesebb nyugalommal buktat, és állítja, hogy az alsó négy osztály pedagógusai nem teljesítették kötelességüket, nem tanították meg a gyereket írni, olvasni, számolni. Egyetlen pillanatig sem vesz el az alsó tagozatban tanító pedagógusok felelősségéből az, ha megjegyezzük: az egész általános iskola, tehát mind a 8 osztály célja az erkölcsi és ismereti alapozás és a készségek állandó, 8 éven át történő fejlesztése. Ha akad tanár, aki már most, a tanév elején hajlamos arra, hogy akár kényelmességből, akár „magasabban kvalifikált pedagógiai elgondolások és módszerek” ürügyén nem tartja feladatának a szakadatlan és türelmes készségfejlesztést, és áthárítja a bukás okát alsó tagozatban tanító kollégájára, ezzel tantestületének, iskolájának a színvonalát csökkenti. Egyes tantárgyak új tantervei már messzemenően figyelembe veszik mindazt, amire ez a néhány gondolat kívánt emlékeztetni most, a tanév kezdete után néhány nappal. Bizonyos azonban, hogy azúj tantervek is csak a pedagógus műhelyében válnak élővé, a cél és a feladat elérésének kiváló eszközévé. Ezért jó, ha egy-egy oktatási, nevelési részterületen mind többször merészkedik mélyebbre — a megszokottnál. Sass Ervin Varsóban, a Swierczewski utcai hatalmas bírósági épületben normális, mindennapi élet zajlott. Néhány perc híján tíz óra volt, így hát mindkét bejárati forgóajtóból igazi emberfolyam ömlött a tágas hallba. Az ügyvédek a ruhatárból megkapott tógájukat az emeletre vezető széles lépcsőn sietve öltötték magukra. A pavilonokban újságokat, cigarettákat vásároltak, hiszen tudták: a bíróságon mindenkinek a maga ügyére sokszor órák hosszat kell várakoznia. Az ügyfeleket az altisztek tájékoztatták, hol, melyik emeleten találják meg az idézésen feltüntetett termet. Az ügyészek gyors léptekkel jártak-keltek a hosszú bírósági folyosókon, siettek a tárgyalásokra. Az ügyfelek ügyvédeiket keresték, az ügyvédek meg nyugtalankodtak, hogy a tanúk pontosan érkezzenek. A mozgalmasságot még csak növelték az újságírók és a tárgyalótermek állandó látogatói. A tágas udvarra megérkeztek a „szukák” — rabszállító kocsik, melyek a büntetőbírósági tárgyalásokra hozták a rabokat. A negyedik emeleten, a varsói vajdaság ügyészségén, sokkal nyugodtabb volt a légkör, mint az alanti emeleteken. Ezen a napon az ügyészségen nem volt ügyfélfogadás, a tisztviselők zavartalanul dolgoztak szobáikban. Az egyik szobából éppen kijött egy tisztviselőnő és megállította a folyosón menő társnőjét. — Halina, megyek a főnöködhöz. Szeretném, ha aláírná a megbízást a túlórás másolásra. — Ma ne menj be hozzá. Kárma olyan csípős, mint a torma. Semmit sem intéznél vele, csak magadra haragítanád. — Mi történt vele? — Dühöng, mert a joggyakornok még nincs itt. Megparancsolta, hogy minden szobában keressem, de a fiatalúr este biztosan elszórakozott valahol, és elaludt. — Miért olyan fontos neki Kalinkowski? — Danka, hát nem tudod, hogy Kur vezeti a „fehér gengszterek” ügyét, és Kalinkowskit mellé osztották be segítségül? Együtt írják a vádiratot. Már csaknem készen volt. Kalinkowskinak csak ki kellett egészíteni és kijavítania a vallomások lapszámozását. Reggel telefonált az ügyészség elnöke: Kur tizenkét órára vigye el hozzá a vádiratot végső megbeszélésre és jóváhagyásra, de a vádirat nincs sehol. Kalinkowski biztosanbezárta a fiókjába, Kur persze dühöng. Na, rohanok is hozzá. Kedvesem, gyere holnap, talán több szerencséd lesz. A 483-as szobában Jerzy Kur helyettes ügyész, aki a titkárnőjére és a joggyakornokára várt, valóban nagyon rossz hangulatban volt. Fáradt és agyonhajszolt. A „fehér gengszterek” ügye már néhány hónapja megakadályozta abban, hogy késő este előtt hagyja el az irodáját Minden szabadságterve felborult. Hónapok óta nem volt moziban, már azt is elfelejtette, milyen egy színház vagy egy kávéház. Szüntelenül csak rendőrtisztekkel tanácskozik, aztán a „gyanúsítottak” véget nem érő kihallgatása, tanúk felderítése és egy sereg más „ügyészi nyomozási” tevékenység. Igaz, hogy Kalinkowski joggyakornok — ezt bár még haragosi pillanataiban is elismerte — sokat segített a komplikált ügy kibogozásában, de azért most mégis dühös rá! Tudta, hogy neki ma végleges formába kell öntenie a vádiratot, és ezt meg kell beszélnie a vajdasági ügyésszel a vizsgálat befejezése érdekéin. Még sok munka várt rá, Kalinkowski pedig bezárt mindent a fiókjába, és késik, egyre késik. Kurt azt is tudta, hogy a főnök nem szereti, ha beosztottjai a kapott feladatok határidejét nem tartják be, be nem fejezett, vagy kapkodva elkészített munkát tesznek elébe. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy az ügyészhelyettes hangulata a percek múlásával egyre rosszabbodott. Az ajtó kinyílt, és a dolgozószobába Halina Wilska, a titkárnő lépett be. — Nos? — kérdezte türelmetlenül az ügyész. — Nincs sehol, senki sem látta. Átmentem a fővárosi bíróságra is, mert azt gondoltam, hogy útközben talán beugrott Zosiához, az Illesbe. Mindig keres valami ürügyet, hogy odamehessen. De Zosia már néhány napja nem látta. — És a vádirat? — A szobájában senkinek se mondott semmit. Talán estig dolgozott, és ő volt az utolsó, aki elment. Biztosan hamarosan megjön. — A titkárnő próbálta megvigasztalni főnökét — „nagy szerelmét”, ahogy a rosszmásnak mondták, márpedig ilyenek egy ügyészségen sem hiányoznak. — Még egyszer nézd meg a szekrényben a „fehér gengszterek” aktáit. Talán valamelyik dossziéba tette a vádiratot. A titkárnő engedelmesen kinyitotta a sarokban álló nagy, vasalt szekrényt, a felső polcról kivett hét vastag, világos rózsaszínű dossziét, és mindegyiket gondosan átnézte. — Nincs sehol. Sőt, az ügy utolsó kötete sincs itt. Biztosan azt is elzárta a vádirattal együtt az íróasztalába. Hiába, várni kell. Jerzy Kur valamilyen más munkával próbálta magát elfoglalni, de állandóan idegesen tekintgetett az órájára. Amikor tíz óra elmúlt, megint a titkárnőjéhez fordult: — Két óra múlva a főnöknél kell lennel*. Nekem szükségem van a vádiratra. Nem várhatunk tovább. (Folytatjuk) Jerzy Edigey: A csekk Fordította: Bába Mihály