Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-20 / 295. szám
1989. december 20. Kádár János visszaérkezett Prágából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, aki a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására — Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára magyarországi látogatásának viszonzásaként — baráti látogatást tett Prágában, pénteken visszaérkezett Budapestre. Fogadására a Keleti pályaudvaron megjelent Biszku Béla és Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a Központi Bizottság titkárai, Benkei András, dr. Csanádi György, Péter János, a kormány tagjai, Gyenes András, a Központi Bizottság osztályvezetője. Jelen volt Frantisek Dvorsky, Csehszlovákia budapesti nagykövete. (MTI) Flesch István, az MTI tudósítója jelenti: A prágai lapok első oldalon közük a Kádár János prágai látogatásának befejeztével kiadott közleményt. A Budé Právo, a Prace és a Mladá Fronta részletesen beszámol Kádár Jánosnak a CSKP KB székházában megtartott sajtóértekezletéről. Zdenek Herend, a Rudé Právo főszerkesztő-helyettese a lap pénteki számában kommentárt is szentel Kádár János csehszlovákiai látogatásának. Megállapítja, hogy a látogatás kétségkívül igen hasznosnak és célszerűnek bizonyult. Kitűnik ez a záróközleményből és a vendégnek a sajtóértekezleten adott válaszaiból is. „Kádár János nem egészen két évvel ezelőtt, a februári fordulat 20. évfordulójának ünnepségein járt utoljára Prágában, s más szövetséges országok küldöttségeivel együtt támogatásáról biztosította a CSKP új, január utáni vezetését a hibák helyrehozására irányuló törekvéseiben. Ekkor vendégeink kifejezték reményüket, hogy a CSKP leküzdi a múltbeli hiányosságokat és a szocializmus építése új lendületet nyer. JV mi is így értékeltük 1968 januárjának esélyeit Sajnos ezek a lehetőségek meghiúsultak, mint tudjuk, a párton belüli jobboldali elemek és a párton kívüli szocialistaellenes és ellenforradalmi erők tevékenysége következtében. Szövetségeseink már az 1968 márciusában megtartott drezdai tanácskozáson felhívták a figyelmet a fenti erők tömörítésének és együttes fellépésének veszélyeire. Belpolitikai fejlődésünk ekkor már drámai módon kezdett eltérni a januári célkitűzésektől. Déli szomszédaink az ellenforradalmi erők csehszlovákiai fellépését 1956 nyarának és őszének magyarországi eseményeivel hasonlították össze, s egyre inkább bizonyságot szereztek afelől, hogy az állami és társadalmi értékek felbomlásának folyamata majdnem azonos módon megy végbe. Később, 1968 augusztusában arra a következtetésre jutottak, hogy Csehszlovákiában az iaonos magyarországi ütemtervből már csak az utolsó fázis hiányzik, az első lövés, amely után az eret forradalom véres terrorral, fegyveres erővel igyekezne megvalósítani céljait Kádár János abnan az időben többször is tárgyalt a LKP vezetőivel és figyelmeztette önét. Legutoljára Komáromban 1988. augusztus 17-én tartott tízórás eszmecserét Dubcekne. A jóhiszemű aggodalmakat azonban nem hallgattaa meg vagy nem akarták meghallgatni”. Pártunk Központi Bizottságát és országunk kormányát — idézi a Rudé Právo Kádár Jánosinak egyik későbbi beszédében elhangzott szavait — a csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatban minden tettében az internacionalizmus és a szolidaritás alapelvei vezérelték. Egy dologban vagyunk érdekeltek, hogy a csehszlovák társadalom problémáit szocialista módon oldják meg. Kádár János Prágában azt a nézetét fejtette ki, hogy a CSKP és a társadalom egészséges erőinek a jobboldali kalandorok anarchista öröksége ellen vívott harca nemzetközi jelentőségű. A harc kimenetelében érdekelt a megosztott világ mindkét része, barát és ellenség egyaránt Mi ennek tudatában vagyunk. Munkánkkal akarjuk bizonyítani, hogy kik vagyunk és mit akarunk, s ebben se barátaink, sem pedig ellenségeink ne kételkedhessenek. Ebből a szempontból is nagy jelentőséget tulajdonítunk Kádár János csehszlovákiai útjának, mivel ez a látogatás otthon és külföldön dokumentálja legközelebbi szocialista szövetségeink iránti viszonyunk teljes normalizálását. Ami Magyarországot és Csehszlovákiát illeti: „Kádár János látogatása új lendületet adott kölcsönös együttműködésünknek” — írja Zdenek Horem, a Rudé Právo főszerkesztő-helyettese. Kilenc évet kapott az SS-százados Franz Novak, a magyarországi tömegmészárlások egyik főszereplője. Eichmann budapesti segítőtársa felett ítéletet hirdetett a bécsi bíróság. A volt SS-századost 9 évi börtönre ítélték. 2 Befejeződött a Legfelső Tanács ülésszaka A Kremlben pénteken véget ért a Szovjetunió Legfelső Tanácsának az ülésszaka, amely elfogadta az ország 1970. évi gazdasági és kulturális programját. A képviselők elfogadták a jövő évi népgazdaságfejlesztési tervről szóló törvényt, amely az ipari és a mezőgazdasági termelés növelését, az életszínvonal jelentékeny emelését és a Szovjetunió védelmi képességének fokozását irányozza elő. Az egy lakosra jutó reáljövedelemnek 5,2 százalékkal kell emelkednie. Még nagyobb mértékben folytatják a lakásépítést. Fejszal Kairóban Csütörtökön Nasszer egyiptomi elnök három ízben találkozott a kairói látogatáson tartózkodó Fejszal szaúd-arábiai királlyal. A tárgyalásokat diplomáciai megfigyelők megkülönböztetett érdeklődéssel figyelik, hangsúlyozva, hogy azok kimenetele döntő lehet a szombaton kezdődő rakata arab csúcsértekezlet sikere szempontjából. A csütörtöki tárgyalásokról Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter számolt be. Fejszal, megérkezése után azonnal a Rubben-palotába sietett, ahol 30 perces megbeszélést tartott Nasszerrel. Ezt a találkozót két és egynegyed órás magánjellegű tanácskozás követte, majd az egyiptomi és a szaúd-arábiai küldöttség 50 perces hivatalos tárgyaláson találkozott Riad közlése szerint megegyezés született a két ország Izraelellenes együttműködésének fokozásáról. Az együttműködés minden területet felölel és a két ország testvéri érdekeit szolgálja. A jövőben gyakrabban kerül majd sor egyiptomi és szaúd-arábiai vezető politikusok eszmecseréjére. Pénteken folytatódtak a tárgyalások, majd Fejszal továbbutazik Rabatba. (MTI) Újabb letartóztatások Olaszországban Az olasz csendőrök csütörtökön letartóztattak hat genovai munkást, az esti órákban pedig az államügyész utasítására egy hetediket is őrizetbe vettek. A csendőrök újságírók előtt kijelentették, hogy a letartóztatásokat a rend,fenntartó erőknek a római és miilánói bombamerényletekkel öszszefüggésben indított vizsgálatai kapcsán eszközölték. A hat letartóztatott munkás a maoista irányzatú úgynevezett, marxista-leninista olasz kommunista párt megyei bizottságának tagja. Politikai összeesküvés vádjával indítanak majd ellenük eljárást A proletáregység olasz szocialista pártja (PSIUP) milánói szervezetének ügyvezető bizottsága tiltakozását fejezte ki a rendőrségnek a merényletekkel kapcsolatos nyomozásról szóló közleményével kapcsolatban. Az a tény, mutat rá a tiltakozás —, hogy a rendőrprefektúra egyes tisztviselői közvetlenül a merényletek után határozottan kijelentették, „anarchista merényletről” van szó, politikai elfogultságról tesz tanúságot; a bizottság követeli, hogy teljes mértékben derítsenek fényt Giuseppe Pinelli öngyilkosságára, aki — mint ismeretes — kihallgatása közben kiugrott a milánói rendőrprefektúra ablakából. Husák-interjú a rádióban és a tv-ben Gustáv Husák, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára interjút adott a Magyar Rádiónak és Te-levíziónak. Az interjút szombaton a Kossuth-adó 18 óra 25 perckor, a televízió pedig 18 óra 50 perces kezdettel sugározza. (MTI) Szombat MttltmWWMWVVVtWMWWMWMMMWWMWWW Kitüntetés helyett rabcella Nem akármilyen vádlott áll a bécsi törvényszék előtt. Ernst Kart 24 éves rendőrt először kitüntetésre javasolták, amikor „tűzharcban agyonlőtt két betörőt”. Később azonban kiderült, hogy a rendőr is részt vett a bűncselekményekben és bűntársaitól ily módon akart megszabadulni. (Telefotó—AP—MTI—RS) •••■■■•■•■••■■■■■•■•■■•■■■•■■■•■■■■■•■■■•••■•■■■•••••■••* Wesselényi Miklós: Fordul a történelem... Dokumentum-sorozat A Horthy-féle szánalmas kiugrási kísérlet sikertelenségének egy haszna volt: végleg tisztázta a frontokat! Az egyik oldalon állt Szálasi nyilas söpredékével és a vele együttműködő náci bérencekkel, szemben velük pedig minden tisztességes magyar, aki hazája mielőbbi felszabadulását óhajtotta. A Vörös Hadsereg közben egyre szorosabbra vonta a gyűrűt Budapest körül és az országból egyre nagyobb területet szabadított fel. Ilyen körülmények között a belső demokratikus erőknek csak az lehetett a feladata, hogy egymással együttműködve igyekezzenek megkönnyíteni a szovjet hadsereg harcát és elősegítsék, hogy az ország fővárosa minél kevesebb áldozat és szenvedés árán szabaduljon fel. Nem a Vörös Hadseregen és a magyar ellenállókon múlott, hogy ez nem sikerült. A Magyar Kommunista Párt és a Magyar Front október 15-e után memorandumban fordult a nemzethez, amelyben feltárta a helyzetet és felhívta a figyelmet az összehangolt akció szükségességére. Ugyanakkor a partizántevékenység erőteljes lendületet kapott. A különböző partizánegységek, mint Úszta Gyula csoportja Kárpátalján, Fábri József csoportja Szlovákiában, Szőnyi Márton csoportja Ózd környékén, Nógrádi Sándor csoportja Salgótarján mellett hatásosan segítették a nehéz harcokban előnyomuló szovjet hadsereg egységeit. Budapest felszabadítása szempontjából azonban a legfontosabb az volt, hogy a különböző ellenállási mozgalmak Bajcsy-Zsilinszky Endre vezetésével közös frontba tömörültek és megalakították a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságát. Ezzel elvben lehetővé vált az ország demokratikus és németellenes katonai erőinek egységes fellépése és szembefordítása a németekkel. A bizottságban helyt kapott néhány Horthysta ellenállási góc is, mert ezek főleg a hadseregen belül jelentős erőt képviseltek. Meg is szervezték a front katonai vezérkarát, mely Kis® János altábornagy, Nagy Jenő vezérkari ezredes, Tarcsay Vilmos vezérkari százados és más tisztek vezetésével alakult meg. Ez a vezérkar kidolgozta Budapest felszabadításának tervét és meg is kezdte a rendelkezésre álló katonai erők, partizáncsoportok és munkásmilíciák megszervezését, az elképzelés az volt, hogy a főváros valamely főútvonalán fegyveresen kierőszakolják az áttörést a szovjet csapatokig — melyek ekkor már Budapest határában álltak — folyosót nyitnak egészen a Dunáig, a városban hátba támadják a németeket, nyilasokat és megakadályozzák a város lerombolását Bajcsy-Zsilinszky Endre március 19-én fegyverrel kezében fogadta a Gestapo embereit és a velük folytatott tűzharcban meg is sebesült. A németek a Pestvidéki Törvényszék Fő utcai épületében tartották fogva. A Lakatos-kormány hosszas tárgyalásainak eredményeként a németek Bajcsy-Zsilinszkyt és még néhány más politikai foglyot október 10-én kiadtak a magyar hatóságoknak. Nyilvánvaló, hogy ezzel az volt a szándékuk, hogy a magyar hatóságok részéről kiprovokálják a foglyok szabadon bocsátását. Zsilinszkyék azonban saját kérésükre magyar védőőrizetben maradtak a Maglódi úti gyűjtőfogházban. Innen engedték őket szabadon október 15-én reggel. Néhány óra múlva elhangzott a Horthy-proklamáció és este már megkezdődött Szálasi rémuralma. Bajcsy-Zsilinszky teljes erejével vetette magát az ellenállási mozgalomba, amely csak egy célt ismert: az ország felszabadítását. A katonai vezérkar által kidolgozott és Budapest felszabadítására vonatkozó tervek jók és keresztülvihetők voltak, de megvalósításuk nagy körültekintést, óvatosságot és titoktartást igényelt. Nem kétséges, hogy e tekintetben a szervezkedők részéről súlyos hibák történtek, így a Felszabadítási Front és Bajcsy-Zsilinszky munkája lényegében árulás következtében bukott el. Ma már tudjuk, hogy az egész