Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-20 / 295. szám

1989. december 20. Kádár János visszaérkezett Prágából Kádár János, a Magyar Szoci­alista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára, aki a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívá­sára — Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára magyarországi látogatásának viszonzásaként — baráti látogatást tett Prágában, pénteken visszaérkezett Budapest­re. Fogadására a Keleti pályaud­varon megjelent Biszku Béla és Komócsin Zoltán, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagjai, a Központi Bizottság titkárai, Ben­­kei András, dr. Csanádi György, Péter János, a kormány tagjai, Gyenes András, a Központi Bi­zottság osztályvezetője. Jelen volt Frantisek Dvorsky, Csehszlo­vákia budapesti nagykövete. (MTI) Flesch István, az MTI tudósítója jelenti: A prágai lapok első oldalon közük a Kádár János prágai láto­gatásának befejeztével kiadott közleményt. A Budé Právo, a Prace és a Mladá Fronta részle­tesen beszámol Kádár Jánosnak a CSKP KB székházában megtar­tott sajtóértekezletéről. Zdenek Herend, a Rudé Právo főszerkesztő-helyettese a lap pén­teki számában kommentárt is szentel Kádár János csehszlová­kiai látogatásának. Megállapítja, hogy a látogatás kétségkívül igen hasznosnak és célszerűnek bizo­nyult. Kitűnik ez a záróközle­ményből és a vendégnek a sajtó­­értekezleten adott válaszaiból is. „Kádár János nem egészen két évvel ezelőtt, a februári fordulat 20. évfordulójának ünnepségein járt utoljára Prágában, s más szö­vetséges országok küldöttségeivel együtt támogatásáról biztosította a CSKP új, január utáni vezetését a hibák helyrehozására irányuló törekvéseiben. Ekkor vendégeink kifejezték reményüket, hogy a CSKP leküzdi a múltbeli hiányos­ságokat és a szocializmus építése új lendületet nyer. JV mi is így értékeltük 1968 janu­árjának esélyeit Sajnos ezek a lehetőségek meghiúsultak, mint tudjuk, a párton­ belüli jobboldali elemek és a párton kívüli szocia­listaellenes és ellenforradalmi erők tevékenysége következtében. Szövetségeseink már az 1968 már­ciusában megtartott drezdai ta­nácskozáson felhívták a figyelmet a fenti erők tömörítésének és együttes fellépésének veszélyeire. Belpolitikai fejlődésünk ekkor már drámai módon kezdett eltérni a januári célkitűzésektől. Déli szomszédaink az ellenfor­radalmi erők csehszlovákiai fel­lépését 1956 nyarának és őszének magyarországi eseményeivel ha­sonlították össze, s egyre inkább bizonyságot szereztek afelől, hogy az állami és társadalmi értékek felbomlásának folyamata majdnem azonos módon megy végbe. Ké­sőbb, 1968 augusztusában arra a következtetésre jutottak, hogy Csehszlovákiában az iaon­os ma­gyarországi ütemtervből már csak az utolsó fázis hiányzik, az első lövés, amely után az eret forra­­dalom véres terrorral, fegy­veres erővel igyekezne megvalósítani céljait Kádár János abnan az idő­ben többször is tárgyalt a L­KP vezetőivel és figyelmeztette önét. Legutoljára Komáromban 1988. augusztus 17-én tartott tízórás eszmecserét Dubcekne. A jóhi­szemű aggodalmakat azonban nem hallgat­taa meg vagy nem akarták meghallgatni”. Pártunk Központi Bizottságát és országunk kormányát — idézi a Rudé Právo Kádár Jánosinak egyik későbbi beszédében elhang­zott szavait — a csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatban min­den tettében az internacionaliz­mus és a szolidaritás alapelvei vezérelték. Egy dologban vagyunk érdekeltek, hogy a csehszlovák társadalom problémáit szocialista módon oldják meg. Kádár János Prágában azt a nézetét fejtette ki, hogy a CSKP és a társadalom egészséges erői­nek a jobboldali kalandorok anar­chista öröksége ellen vívott harca nemzetközi jelentőségű. A harc kimenetelében érdekelt a megosz­tott világ mindkét része, barát és ellenség egyaránt Mi ennek tudatában vagyunk. Munkánkkal akarjuk bizonyítani, hogy kik vagyunk és mit aka­runk, s ebben se barátaink, sem pedig ellenségeink ne kételked­hessenek. Ebből a szempontból is nagy jelentőséget tulajdonítunk Kádár János csehszlovákiai útjá­nak, mivel ez a látogatás otthon és külföldön dokumentálja legkö­zelebbi szocialista szövetségeink iránti viszonyunk teljes normali­zálását. Ami Magyarországot és Csehszlovákiát illeti: „Kádár Já­nos látogatása új lendületet adott kölcsönös együttműködésünknek” — írja Zdenek Horem­, a Rudé Právo főszerkesztő-helyettese. Kilenc évet kapott az SS-százados Franz Novak, a magyarországi tömegmészárlások egy­ik fősze­replője. Eichmann budapesti segítőtársa felett ítéletet hirdetett a bécsi bíróság. A volt SS-száza­dost 9 évi börtönre ítélték. 2 Befejeződött a Legfelső Tanács ülésszaka A Kremlben pénteken véget ért a Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak az ülésszaka, amely elfogad­ta az ország 1970. évi gazdasági és kulturális programját. A képviselők elfogadták a jö­vő évi népgazdaságfejlesztési tervről szóló törvényt, amely az ipari és a mezőgazdasági terme­lés növelését, az életszínvonal je­lentékeny emelését és a Szovjet­unió védelmi képességének foko­zását irányozza elő. Az egy la­kosra jutó reáljövedelemnek 5,2 százalékkal kell emelkednie. Még nagyobb mértékben folytatják a lakásépítést. Fejszal Kairóban Csütörtökön Nasszer egyiptomi elnök három ízben találkozott a kairói látogatáson tartózkodó Fejszal szaúd-arábiai királlyal. A tárgyalásokat diplomáciai megfi­gyelők megkülönböztetett érdek­lődéssel figyelik, hangsúlyozva, hogy azok kimenetele döntő lehet a szombaton kezdődő rakata arab csúcsértekezlet sikere szempont­jából. A csütörtöki tárgyalásokról Mahmud Riad egyiptomi külügy­miniszter számolt be. Fejszal, megérkezése után azonnal a Rub­­ben-palotába­ sietett, ahol 30 per­ces megbeszélést tartott Nasszer­­rel. Ezt a találkozót két és egy­negyed órás magánjellegű tanács­kozás követte, majd az egyiptomi és a szaúd-arábiai küldöttség 50 perces hivatalos tárgyaláson talál­kozott Riad közlése szerint megegyezés született a két ország Izrael­­ellenes együttműködésének foko­zásáról. Az együttműködés min­den területet felölel és a két or­szág testvéri érdekeit szolgálja. A jövőben gyakrabban kerül majd sor egyiptomi és szaúd-arábiai vezető politikusok eszmecseréjé­re. Pénteken folytatódtak a tárgya­­lások, majd Fejszal tovább­utazik Rabatba. (MTI) Újabb letartóztatások Olaszországban Az olasz csendőrök csütörtö­kön letartóztattak hat genovai munkást, az esti órákban pedig az államügyész utasítására egy hete­diket is őrizetbe vettek. A csend­­­­őrök újságírók előtt kijelentették,­­ hogy a letartóztatásokat a rend­­,­fenntartó erőknek a római és mi­­i­lánói bombamerényletekkel ösz­­­­szefüggésben indított vizsgálata­i kapcsán eszközölték. A hat letartóztatott munkás a maoista irányzatú úgynevezett, marxista-leninista olasz kommu­nista párt megyei bizottságának tagja. Politikai összeesküvés vád­­jával indítanak majd ellenük el­járást A proletáregység olasz szocia­lista pártja (PSIUP) milánói szer­vezetének ügyvezető bizottsága tiltakozását fejezte ki a rendőr­ségnek a merényletekkel kap­csolatos nyomozásról szóló közle­ményével kapcsolatban. Az a tény,­­ mutat rá a tiltakozás —, hogy a rendőrprefektúra egyes tisztvi­selői közvetlenül a merényletek után határozottan kijelentették, „anarchista merényletről” van szó, politikai elfogultságról tesz tanúságot; a bizottság követeli, hogy teljes mértékben derítsenek fényt Giuseppe Pinelli öngyil­kosságára, aki — mint ismeretes — kihallgatása közben kiugrott a milánói rendőrprefektúra abla­kából. Husák-interjú a rádióban és a tv-ben Gustáv Husák, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bi­zottságának első titkára interjút adott a Magyar Rádiónak és Te-­­levíziónak. Az interjút szomba­ton a Kossuth-adó 18 óra 25 perckor, a televízió pedig 18 óra 50 perces kezdettel sugározza. (MTI) Szombat MttltmWWMWVVVtWMWWMWMMMWWMWWW Kitüntetés helyett­ rabcella Nem akármilyen vádlott áll a bécsi törvényszék előtt. Ernst Kart 24 éves rendőrt először kitüntetésre javasolták, amikor „tűzharcban agyonlőtt két betörőt”. Később azonban kide­rült, hogy a rendőr is részt vett a bűncselekményekben és bűn­társaitól ily módon akart megszabadulni. (Telefotó—AP—MTI—RS) •••■■■•■•■••■■■■■•■•■■•■■■•■■■•■■■■■•■■■•••■•■■■•••••■••* Wesselényi Miklós: Fordul a történelem... Dokumentum-sorozat A Horthy-féle szánalmas ki­ugrási kísérlet sikertelenségének egy haszna volt: végleg tisztáz­ta a frontokat! Az egyik oldalon állt Szálasi nyilas söpredékével és a vele együttműködő náci bé­rencekkel, szemben velük pedig minden tisztességes magyar, aki hazája mielőbbi felszabadulását óhajtotta. A Vörös Hadsereg közben egyre szorosabbra vonta a gyűrűt Budapest körül és az országból egyre nagyobb terüle­tet szabadított fel. Ilyen körül­mények között a belső demok­ratikus erőknek csak az lehetett a feladata, hogy egymással együttműködve igyekezzenek megkönnyíteni a szovjet hadse­reg harcát és elősegítsék, hogy az ország fővárosa minél keve­sebb áldozat és szenvedés árán szabaduljon fel. Nem a Vörös Hadseregen és a magyar ellen­állókon múlott, hogy ez nem si­került. A Magyar Kommunista Párt és a Magyar Front október­ 15-e után memorandumban fordult a nemzethez, amelyben feltárta a helyzetet és felhívta a figyelmet az összehangolt akció szükséges­ségére. Ugyanakkor a partizán­­tevékenység erőteljes lendületet kapott. A különböző partizán­egységek, mint Úszta Gyula cso­­portja Kárpátalján, Fábri Jó­zsef csoportja Szlovákiában, Szőnyi Márton csoportja Ózd környékén, Nógrádi Sándor cso­portja Salgótarján mellett hatá­sosan segítették a nehéz harcok­ban előnyomuló szovjet hadse­reg egységeit. Budapest felsza­badítása szempontjából azonban a legfontosabb az volt, hogy a különböző ellenállási mozgal­mak Bajcsy-Zsilinszky Endre vezetésével közös frontba tömö­rültek és megalakították a Ma­gyar Nemzeti Felkelés Felszaba­­dító Bizottságát. Ezzel elvben lehetővé vált az ország demok­ratikus és németellenes katonai erőinek egységes­­ fellépése és szembefordítása a németekkel. A bizottságban helyt kapott néhány Horthysta ellenállási góc is, mert ezek főleg a hadseregen belül jelentős erőt képviseltek. Meg is szervezték a front kato­nai vezérkarát, mely Kis® János altábornagy, Nagy Jenő vezér­kari ezredes, Tarcsay Vilmos vezérkari százados és más tisz­tek vezetésével alakult meg. Ez a vezérkar kidolgozta Budapest felszabadításának tervét és meg is kezdte­ a rendelkezésre álló katonai erők, partizáncsoportok és munkásmilíciák megszervezé­sét, az elképzelés az volt, hogy­ a főváros valamely főútvonalán fegyveresen kierőszakolják az áttörést a szovjet csapatokig — melyek ekkor már Budapest ha­tárában álltak — folyosót nyit­nak egészen a Dunáig, a város­ban hátba támadják a némete­ket, nyilasokat és megakadá­lyozzák a város lerombolását Bajcsy-Zsilinszky Endre már­cius 19-én fegyverrel kezében fogadta a Gestapo embereit és a velük folytatott tűzharcban meg is sebesült. A németek a Pestvi­­déki Törvényszék Fő­ utcai épü­letében tartották fogva. A Laka­­tos-kormány hosszas tárgyalá­sainak eredményeként a néme­tek Bajcsy-Zsilinszkyt és még néhány más politikai foglyot október 10-én kiadtak a magyar hatóságoknak. Nyilvánvaló, hogy ezzel az volt a szándékuk, hogy a magyar hatóságok részéről ki­­provokálják a foglyok szabadon bocsátását. Zsilinszkyék azonban saját kérésükre magyar védő­őrizetben maradtak a Maglódi úti gyűjtőfogházban. Innen en­gedték őket szabadon október 15-én reggel. Néhány óra múl­va elhangzott a Horthy-prokla­­máció és este már megkezdődött Szálasi rémuralma. Bajcsy-Zsi­linszky teljes erejével vetette magát az ellenállási mozgalom­ba, amely csak egy célt ismert: az ország felszabadítását. A ka­tonai vezérkar által kidolgozott és Budapest felszabadítására vo­natkozó tervek jók és keresztül­­vihetők voltak, de megvalósítá­suk nagy körültekintést, óvatos­ságot és titoktartást igényelt. Nem kétséges, hogy e tekintet­ben a szervezkedők részéről sú­lyos hibák történtek, így a Fel­szabadítási Front és Bajcsy-Zsi­linszky munkája lényegében árulás következtében bukott el. Ma már tudjuk, hogy az egész

Next