Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-01 / 1. szám

BÉKÉS A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A­ MEGYEI TANÁCS LAPJA XXVI. ÉVFOLYAM, 1. S­AM Ára: 1,20 forint 1971. JANUÁR 1., PÉNTEK a miniszter köszönti a mezőgazdaság dolgozóit Az élelmiszergazdaság és a fa­gazdaság dolgozói munkasike­rekkel eredményesen fejezték be az 1970-es évet, szabad éle­tünk huszonötödik esztendejét. Társadalmunkat megnyugvás­sal és bizakodással töltötte el, hogy a termelőszövetkezetek tagjai, az állami gazdaságok, az élelmiszeripari vállalatok, az er­dő- és fagazdaságok, a faipari üzemek dolgozói még ilyen rendkívüli körülmények között is, biztosították a zavartalan élelmiszerellátást és tovább erősítették a szocialista gazdál­kodásunk alapjait. Ezekben a sikerekben jelentős érdeme van az élelmiszer, és fagazdaság dolgozóinak, akik szorgalmuk­kal és hozzáértésükkel gyakran áldozatot nem ismerve megfe­szített munkával ellensúlyozták az idei év természeti csapásait. Helytállásukért, odaadó munká­jukért ezúton is elismerésem és köszönetemet fejezem ki. A jövő feladatait egyértelmű­en összegezte pártunk X. kong­resszusa. A szocialista építőmun­kánkat népünk javára magasabb szinten tovább folytatjuk a ki­próbált és­ bevált politika kö­vetkezetes érvényesítésével. A gazdasági építőmunkánk közvet­len céljait a IV. ötéves terv je­löli meg. Az új esztendő a IV. ötéves terv első éve. Program­jában az élelmiszer, és fagazda­ság intenzív fejlesztésével a tár­sadalmunk igényeinek hiányta­lan kielégítése, az ágazataink­ban dolgozók életszínvonalának további emelése, a munka- és életkörülményeinek fejlesztése szerepel. A program megvalósí­tása mindannyiunk­ közös ügye. Meggyőződésem, hogy az élel­miszer­ és a fagazdaság min­den dolgozója felelősséget érez e közös feladatokért és kérem, hogy szorgalmas munkával tu­dásuk legjavát adva járuljanak hozzá azok sikeres megvalósítá­sához. Az új év alkalmából a Mező­­gazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium munkatársai nevében tisztelettel és szeretettel kö­szöntöm a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok, az élelmi­­szeripar, az erdőgazdaság, az el­sődleges faipar, a földügy­ és a térképészet minden dolgozóját, kívánok mindannyiuknak sike­rekben gazdag boldog új eszten­dőt és jó egészséget. Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter MA: Célok, kívánságok az új év küszöbén (2. oldal) Ezer vagon dermesztő hideg (3. oldal) Eszi, nem eszi (3. oldal)­­ Halló 71 (8. oldal) Szilveszteri muri (13. oldal) V­ilágvége-ügyben Mari néninél (13. oldal) Az év első kiállítása Január 3-án, vasárnap dél­előtt 11 órakor a M­unkácsy Mi­hály Múzeumban nyílik az év első békéscsabai kiállítása, me­lyen a belgrádi képzőművészek „Április” csoportja mutatja be az alkotók legújabb festményeit. A tárlatot Dér László megyei múzeumigazgató és Ezüst György festőművész nyitják meg. Mi történt az óév utolsó napján? Titokzatos malacfejek — Jó volt a dudaellátás — Kislány az utolsó nap első újszülöttje — Minden jó, ha jó a vége December 31-ét az az el nem hanyagolható körülmény külön­bözteti meg az esztendő többi napjától, hogy az óév utolsó napja. Ilyenkor mindenkinél föl­borul a szokásos napirend. Kicsit dolgozunk, kicsit vásárolunk, ki­csit az ünnepre készülünk és va­lamivel izgatottabbak vagyunk, mint máskor. Tegnap éppen ar­ra kerestünk választ, hogy ki mit csinált és egyáltalán mi tör­tént az óév utolsó napján Bé­késcsabán. Az üzletek most már valóban az 1970-es év utolsó vásárlói ro­hamát „vészelték” át. Több-ke­vesebb sikerrel. Pezsgő, bor, pá­linka, hús, szóval enni- és in­nivaló általában bőven volt. Nem hiányzott a malacpecsenye sem, igaz, ezt inkább csak a vasta­gabb pénztárcájú vásárlók ke­resték. Telefonon érdeklődtünk „malac-ügyben” a békéscsabai cukrászüzemnél is, arra voltunk kíváncsiak, hogy hány marcipán malacfej készült a szilvesztere­­zőknek. Sajnos, választ nem kaptunk, mert az üzem vezetője — hivatkozva az igazgatói körlevélre —, nem adhatott tájékoztatót a „titok­zatos” malacfejekről. Sajnos, kevés volt és az igé­nyeket nem tudták kielégíteni sörből és réteslapból. Feliratko­zott a hiánycikkek listájára az újévi képeslap is, s azok, akik csak későn kaptak észbe, azok az óév utolsó napján azt a vá­laszt kapták, hogy nincs. Szinte minden papírboltban és trafik­ban elfogytak az üdvözlő lapok. Bár az idén 15—20 százalékkal rendeltek többet a tavalyinál, ez is kevésnek bizonyult. Jelentő­sen emelkedett a naptárak és az előjegyzési naptárak forgal­ma és az év utolsó napján is sok fogyott, furcsa módon jelentős forgal­mat bonyolítottak le a műszaki, ruházati és könyvesboltok is. Úgy tűnik, nemcsak időnk, ha­nem pénzünk is bőven volt az év utolsó napján. Még a nagy értékű tartós fogyasztási cikkek is gazdára találtak, így például az UNN­­VERZÁL Tanácsköztár­saság úti rádió- és villamossági boltjában Ebergényi Ede békés­csabai lakos csütörtökön délelőtt vett televíziót. A készüléket még aznap üzembe is helyezték, így az év egyik, alighanem leg­utolsó tv-vásárlója a képernyő előtt köszönthette az új esz­tendőt. Ami pedig a hagyományos szilveszteri rekvizitumokat il­leti, azokból sem volt hiány. Dél­előtt és délután a papír- és já­tékboltokban, délután és este a kisiparosok sátrainál lehetett be­szerezni a harsogó dudát, a szí­nes papírcsákót és a konfettit. Előzetes felméréseink birtoká­ban elmondhatjuk, hogy jó volt­­a­­dudaellátás” és az egy főre, pontosabban egy fülre eső szilveszteri dudaszó mennyisége meghaladta az előző évit. Bár neveket és címeket nem mondunk, majd mindegyik vál­lalatnál és üzemnél, közvetlenül a munkaidő befejezése után (né­hol előtt is) úgynevezett elő­­szilvesztert rendeztek, amely csak annyiban különbözött az igazitól, hogy például a főköny­velő nem a felségével, hanem a titkárnőjével koccintott... (Ez csak vicc, természetesen). Sokan nem otthon készülődtek a szilveszterre. Az IBUSZ tájé­koztatása szerint az óév utolsó napjaiban csak­nem százan utaztak megyénk­ből Varsóba, Zakopanéba, Krakkóiba, Leningrádba, Zág­rábba, Drezdába, Szász-Svájc­­ba, Moszkvába, Belgrádba és Bukarestbe, hogy ott búcsúz­zanak az 1970-es évtől. Az Expressz 31 viharsarki fia­talt vitt szilveszteri útra a Szov­jetunióba, huszonkettőt az NDK- ba, 18-at pedig Lengyelország­ba. Az óév utolsó napján senki sem kötött haza„vagyit Fékescsa­­bán, he az tény, hogy az esz­tendő legutolsó házasságkötése szerdán volt, az esküvő Oláh Ibolya és Réthy István nevéhez fűzodik. A lapzárta miatt azt sajnos nem tudjuk megírni, hogy ki volt az óév utolsó újszülött­je. Azt viszont megérdestontuk, hogy, december 31-én a békéscsabai kórházban 6.20 órakor kislány, Bújdosó Enikő született. Az év utolsó napjának első újszü­löttje 3 kg 20 dekagramm. Ő és a boldog mama is jól ér­zik magukat. Természetesen nem teljes a kép, hiszen számtalan kisebb­­nagyobb esemény történt még december 31-én. Az azonban biz­tos, hogy a nehézségek ellenére sem volt „rossz” ez az esztendő. Utolsó napi tapasztalataink pe­dig azt igazolják: minden jó, ha jó a vége. B. I.

Next