Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-24 / 173. szám
V A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS^Á£JA^ • 1971. JÚLIUS 24., SZOMBAT Mass Interjú Juraj Hrasko csehszlovák akadémikussal (3. oldal) Az égi madár (4. oldal) Fonákságok az emberi kapcsolatokban (5. oldal) Mindenkit hazavárnak (7. oldal) Jövő heti tvrádióműsor (10. oldal) Ara: 1,5 Ft XXVI. ÉVFOLYAM, 173. SZÁM Megérkezett a 15 ezredik vagon új búza megyénk felvásárló telepeire Július 22-én befejezték az aratást a biharugrai Felszabadult Föld Termelőszövetkezetben. Farkas Miklós főagronómus arról tájékoztatta szerkesztőségünket hogy a tavalyinál kétszerre jobb volt a termésük. A 952 hold búza átlagosan 12,14 mázsájával adott holdanként. Az őszi árpa holdanként 14 mázsájával termett. A betakarított búza mennyisége saját szükségleten felül 140—150 vagon között alakul, majdnem kétszerese a tavalyinak. A múlt esztendőben ez a termelőszövetkezet 80 vagon árugabonát adott a felvásárlónak. Az aratással párhuzamosan telnek az állam magtárai megyénkben. Az új kenyérgabonából eddig 15 ezer vagonnal adtak át a termelők, az össz szerződéskötés mennyisége pedig meghaladja a 26 ezer vagont. A jó terméseredmények láttán sorra kötnek pótszerződéseket a gazdaságok. A battonyai Petőfi Tsz például 100 vagon kenyérgabonára kötött pótszerződést, hasonló mennyiséget ad terven felül a dévaványai Aranykalász. A medgyesegyházi Haladás, a kétsopronyi Rákóczi, az orosházi Új Élet és számos más kollektív gazdaság 60—80 vagon búza eladásával tetézi eredeti tervét. A nagyszénás Lenin Termelőszövetkezet Orosházára szállítja idei gabonatermését. Vági Andrást, a szövetkezet átadóját, Körösi Sándort, a GFV felvásárlóját és Csorba Pál traktorost az áru átadásának pillanatában mutatja felvételünk. (Fotó: Demény Gyula) Húszéves fennállását ünnepelte a Békéscsabai Forgácsoló Szerszámgyár Megjutalmazták a régi dolgozókat A Forgácsolószerszámipari Vállalat Békéscsabai Gyára tegnap, július 23-án ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját. Az ünnepségen Bakó Ignácz igazgató tartott beszédet. Elmondta többek között, hogy az üzem Békéscsabai Forgácsoló Szerszámgyár, elnevezéssel 1951- ben jött létre, 221 fős létszámmal. Termelési és eredménytervét évről évre teljesítette. Tizenkét évvel később, 1963. július 1-től az új ipari nagyvállalat, a Szerszám, és Gépelem Gyárak egyik gyáregységeként működött tovább igen eredményesen. Történetének következő jelentős állomása 1968, amikor a város északi ipartelepén létesült új gyárat átvette. Ekkor a létszáma háromszorosára, a termelése hatszorsára növekedett és 1971. július 1-én a Forgácsolószerszámipari Vállalat egyik gyára lett Ma a létszáma 915 fő. A szakszervezeti tevékenység a munkaversenyek szervezésén túlmenően kiterjedt a dolgozók szociális, kulturális és importigényeinek teljesítésére. Azelőtt évenként 35—40 dolgozó részesült szakszervezeti üdültetésben, ma pedig már 80-nál is többen. A gyár Szanazugban épült üdülőjében hat család számára van hely. Húsz éves a gyár Vasas Sportköre is, melynek keretében atlétikai, asztalitenisz, kézlabda, sakk, tenisz és labdarúgó szakosztály működik. A szakosztályok többször nyertek megyei és városi bajnokságot. A gyár dolgozói a fontos társadalmi munkákból is kivették a részüket. Segítséget nyújtottak a mezőgazdaság átszervezéséhez és árvízveszély idején ők is ott voltak a gátak védői között. A termelésben mindig derekasan helytálltak a nők, akik a gépeiknél is jelentős számban dolgoznak. Az ünnepségen 34-en, azok, akik 20 éve dolgoznak a gyárban, emléklapot és 500 forint pénzjutalmat, közülük nyolcan kiváló dolgozó jelvényt is kaptak. Az üzemi szakszervezeti bizottság ugyancsak megjutalmazta azokat, akik a szakszervezeti munkában tevékenyen részt vettek vagy részt vesznek. Világ proletárjai, egyesüljetek! Augusztus 20-ra készül el: Új gépsor a békéscsabai autójavítóban Az Autójavító Vállalat békéscsabai üzemegységében augusztus 20-án adják át rendeltetésének azt a diagnosztikai gépsort, amelyet az AFIT több mint másfél mil. 5 forintos költséggel épít. Az épület már elkészült, az utolsó simításokat végzik rajta a kőművesek, csak az üvegezés és a mázolás van hátra. Az üzemegység vezetője É. Tóth József elmondta, hogy a diagnosztikai soron négy műveletet tudnak elvégezni, másfélkét órán belül egy-egy garanciális gépkocsin. Az első állásban a kerék fékhatást vizsgálják majd, görgős műszerré, amely diagramm táblázaton mutatja a kerekek fékhatását. Innen a második állásra kerül a kocsi, ahol a futóművet ellenőrzik. Az Elcont típusú vizsgálóműszer a motor megbontása nélkül kimutatja, a kocsi motorjának és tartozékainak minden hibáját. Itt történik majd a kerekek kiegyensúlyozása is, a motor vizsgálatával egyidőben. Harmadik mozzanatként a fényszórók műszeres beállítása következik, majd a végellenőrzés. A diagnosztikai sor üzembe helyezése nagyban meggyorsítja az autójavító munkáját. Műszakonként 5—6 kocsival többet tudnak majd megvizsgálni, mint jelenleg. Megyénkben ez az első ilyen berendezéskomplexum. Hasonlót a gyulai szervizben létesítenék, előreláthatóan 1972-ben. fire rá a „ripi”? A trakta, a bőkezű vendéglátás gyakran téma a dolgozók körében — nagyon jól tudják, hogy a főnök sofőrje miért teszi be a rézbográcsot a kocsi hátuljába, s az adminisztrátor lányok miért lótnak-futnak apró fehér köténykében, s miért hozza a motoros küldönc a kicirkalmazott, tudj’ isten mivel megpakolt szendvicseket... Gyakori beszédtéma olyannyira, hogy a nehézkes reprezentációt a köznyelv egyszerűen „repi”-re kurtította, s míg a reprezentáció szóval több dolgot is kifejezhetünk — a „repi” teljesen egyértelmű. Egészen természetes, hogy minden vezetőnek, partnerekkel tárgyaló, üzletekkel foglalkozó embernek legyen reprezentációja — egy—egy üveg itala, valami rágni- és szívnivalója, hiszen oldottabb, könnyebb úgy a beszélgetés. Ez tulajdonképpen az udvariasság egyik megnyilvánulása is — valamivel meg tudjuk kínálni a hozzánk érkezett vendéget. Ezt az égvilágon senki sem vitatja, a kapcsolatszerzésnek, kapcsolattartásnak nagy szerepe van —, hiszen a jó személyes kontaktusokkal rendelkező vezető sokat segíthet a vállalatának. A kapcsolatszerzés — tartás — egyik kelléke a reprezentáció — kelléke és nem formája, ahogy néhány helyen mind gyakrabban tapasztalni... Olvastam vállalatvezetőről, aki az egyik — s nemcsak egyik — alapanyagszállító partner cég képviselőjét úgy megvendégelte, hogy arra még Lucullus is büszke lett volna. A lakodalmi bőség több, mint tízezer forintjába került a vendégszerető vállalatnak. Az emberek persze, hogy morognak, nekik aztán egyáltalán nem volt mindegy, hogy nyereségükből hány forintnyi csúszik le a vendég torkán... A vezető azonnal visszavágott: igaz, hogy a társvállalat képviselőjének jóltartása felemésztett néhány darab ezrest — de éppen ezzel sikerült elérni, hogy azt a bizonyos alapanyagot, késedelem nélkül, és valamivel olcsóbban kapják. Így tehát a ráfordított összeg bőségesen kamatozik, az ügyes manőverrel nemhogy csökkenne, növekedni fog a nyereség... Nem kétlem, ezeket az előnyöket valóban a tejben-vajban fürösztéssel lehetett kicsikarni — de ez a ravaszdi módszer mégis valahol sántít. Nagyon sántít— Mert, ha a lagzi fejében valóban olcsóbban adta az árut, — ez azt jelenti, hogy saját vállalata dolgozóinak a zsebéből húzott ki forintokat — az is igaz viszont, hogy ezeknek a forintoknak egy része a másik cégnél nyereségként jelentkezik. Magyarán szólva, önmagunkat károsítjuk meg, mert végül is a mienk az az üzem is, ahonnan elravaszkodták a forintokat, meg a másik is, ahol lecsapódott... Az egész dolog sehogyan sem egyezik a szocialista morállal — célja a nyilvánvaló lekenyerezés, de használhatják a durvább szót is: megvesztegetés — és az udvariassághoz már régen semmi köze. Hoci-nesze, legközelebb te jössz komám... Az emberek számolnak és egyáltalán nem tetszik nekik, ha túlságosan gyakran a szőlőhegy vagy a csárda felé fordul a kocsikaraván. Azt ugyanis igen nehéz lenne megmagyarázni nekik, hogy puszta vállalati érdekből — az ő érdekükben — rotyogtatja a tűz a pincepörköltet... Jól emlékszem, nem is olyan régen volt, amikor jószerint még a kávét is a maga zsebéből fizette a középszintű vezető, ha vendégét egy feketére invitálta. Ez a másik oldal, a túlzott puritánság. Kell a repi. Addig, amíg udvarias gesztus, tárgyalási „kellék” — s nem a lekenyerezés eszköze.. . — d. konya —