Békés Megyei Népújság, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-23 / 146. szám

Megkezdte tanácskozását az országgyűlés (Folytatás a 2. oldalról) Azt a megbízást kaptam a kor­mánytól, hogy az ország háztar­tásának eredményeivel és hiá­nyosságaival foglalkozó ország­gyűlési vita keretében beszá­moljak a nemzetközi helyzet legújabb és legfontosabb esemé­nyeiről s ezekkel összefüggés­ben külpolitt­kai tevékenysé­günkről. Az alapvető megállapítás az­ , hogy az 1971. évi gazdálkodá­sunk is jól szolgálta az ország javát ,s emellett a nemzetközi etem­e is kedvezően hatott — még hiányosságaival is. A nem­zetközi viszonyok alakulása az elmúlt évben is kedvező feltéte­leket biztosított az ország fejlő­dése számára. Ez év májusa a nemzetközi élet alakulásának rendkívül em­lékezetes hónapja marad. Ennek a májusnak a sűrített esemé­nyeit, amelyek természetesen év­tizedek erőfeszítéseinek az ered­ményei, az érti helyesen, aki mögöttük látja Hirosima és Na­­gaszatoi atomi tiszifel­hőit és a termonukleáris háború esélyé­nek szörnyű kataklizmáit. A leg­utóbbi személyes találkozók, kompromisszumok s ezzel együtt vietnami felfokozott katonai cse­lekmények csak így érthetők tel­jes összefüggésükben. Az utóbbi időben ritkán be­szélünk s a nemzetközi iroda­lom is ritkán ír arról, hogy vál­tozatlanul a termonukleáris há­ború veszélye alatt élünk. Na­gyon jelentősek ugyan­azok a megállapodások, amelyek eddig létrejöttek: a részleges atom­csend-, az atomsorompó-, a ten­ger mélye és a világűr, a bak­teriológiai fegyverek, s legújab­ban mindezeknél nagyobb jelen­tőséggel a stratégiai fegyverek és a ballisztikus rakéták elhárítá­sára alkalmas rakéták tekinteté­ben —­ de változatlanul érvényes ma is a kommunista és munkáspár­tok 1900-ban megfogalmazott programja: minden demokra­tikus és békeszerető erő fő feladata a termonukleáris há­ború veszélyének az elhárítása. Annak, hogy mostanában er­ről kevesebbet beszélünk, mint korábban, objektív oka van. A legutóbbi két évtized alatt a Szovjetunió úgy vált termonuk­leáris nagyhatalommá — a Szovjetunió népeinek nagy anyagi és szellemi áldozatai kö­vetkeztében —, hogy nem kép­zelhető el ma már olyan másik atomhata­lom, amelyik az elret­tentő megtorlás kockázata nél­kül bárhol támadásra vállalkoz­hatna. A magyar—szovjet kapcsola­tokban ennek a ténynek is sze­repe van. Bennünnket a Szovjet­unióhoz a barátság nagyon sok­rétű szálai fűznek. Benne látjuk az új emberi társadalom, a szo­cialista világ, az emberségesen emberi világ felvirágzásának gyökerét, az emberiség megsza­badítását a modern barbárság­tól, a fasizmustól, a gázkamra­­em­­atizációtól, a gyarmati sorból feltörő népek védelmezőjét a gyarmatosítók ellen, Magyaror­szág létének megmentőjét a má­sodik világháború kataklizmái­ból és az arra virradt zűrzavar­ból. Mindezek felett: a Szovjetunió nemzetközi sze­repét abban is fel kell ismer­nünk, hogy a termonukleáris háborús veszély elhárításának legfőbb tényezője. Ezért mi nemcsak a Szovjetunióhoz va­ló viszonyulásunkban tekint­jük ezt a tényt lényeges mo­tívumnak, hanem harmadik országok hozzánk való viszo­nyánál is figyelembe vesszük az ilyen országnak a Szovjet­unióhoz való viszonyát. Ilyen összefüggésben értékel­jük a legújabb szovjet—ameri­kai tárgyalásokat is. Ha a termonukleáris háború veszélyének elhárítása valóban a fő feladata ma minden jóaka­rata nemzetközi tényezőnek, ak­kor a szovjet—amerikai viszony javulása mindannyiunk közös érdeke, nagy nemzetközi érdek. Figyelembe véve a Szovjet­unió és az Egyesült Államok kapcsolatainak — kedvező és kedvezőtlen értelemben egy­aránt — jelentős hatását a nem­zetközi élet egész területén, s moszkvai találkozás kedvező ha­tásait is várhatjuk a mai nemzet­közi élet sok területén. Termé­szetesen nem szabad illúziók ál­dozataivá lennünk, miként a Központi Bizottság múlt heti ülésének állásfoglalása figyel­meztetett bennünket az illúziók veszélyére. A moszkvai találkozó, az ott elfogadott megállapodások soro­zata, a megállapodások felszíne alatt rejlő sok lehetőség kedvező hatása a ránk váró és általunk is formálandó események során csa­k akkor érvényesül, ha nem hagyjuk magunkat illúziókba esetten elkábulni, hanem kérlel­hetetlen harcokat vívunk, rész­ben kompromisszumok révén, új kedvező eredmények kivívá­sáért, az emberibb lét, a nem­zetközi béke és biztonság javá­ra, a harmadik világháború és ezzel a termonukleáris háború okainak és lehetőségeinek kikü­szöbölésére. Így tekintünk a moszkvai szovjet—amerikai tárgyalások várható következményeire a vi­etnami háborúval kapcsolatban is, mert ennek hatásai ebben a vonatkozásban is megmutat­kozhatnak. Nem sokkal a vietnami felszabadító erők újabb offenzívája előtt és nem sokkal Nixon el­nök pekingi látogatásának beje­lentése után járt az első magyar párt- és kormánydelegáció (mi­niszterelnökünk vezetésével) Hanoiban. A delegáció a maga egészében és egyes tagjaiban azt a páratlan élményt hozta haza­amiben már-már politikai vi­lágnézettől függetlenül minden látogató kénytéten osztozni — mert már legutóbb a New York Times Hanoiba küldött, tudósítója is ezt bizonyítja —, nevezetesen azt, hogy bármilyen hosszú ideig foly­tatja is szörnyű háborúját az Egyesült Államok Vietnam né­pe ellen, nem tud győzelmet aratni s kénytelen lesz kivo­nulni. A jelenlegi nemzetközi viszo­nyok között az európai kérdé­sek értek meg leginkább a meg­oldásra. Az egész világra kiter­jedő osztályharc eredménye az, hogy ez év májusában sűrűn egymásba fonódottan jöttek lét­re megállapodások és szerződé­sek: a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság, Len­gyelország és a Német Szövet­ségi Köztársaság, Nyugat-Ber­­linre nézve a négy nagyhata­lom, a közlekedésre nézve a Német Szövetségi Köztársaság, Nyugatt-Berlin szenátusa és a Német Demokratikus Köztársa-­­ ság, valamint­ az európai ügye­ket is érintő, a fegyverkezési versenyt korlátozó egyezmény a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok között. Ezzel megnyílt a két Német­ország nemzetközi és egymás közötti viszonya rendeződésének lehetősége. Ennek a rendeződés­nek a folyamata sajnos még mindig, a történtek ellenére sem halad előre kielégítően. Legszemléltetőbb módon mu­tatja ezt az emberi környezet megtisztítására és védelmére irányuló nemzetközi összefogás megteremtése érdekében össze­hívott stockholmi konferencia szervezésével összefüggő politi­kai diszkrimináció. A konferen­cia olyan témával foglalkozott, amely követeli minden ország együttműködését, bármilyen is a társadalmi rendszere. A Német Demokratikus Köz­társaság, mint a világ egyik legfejlettebb ipari országa, ma­ga is érdekeit és a vele szom­szédos országok — elsősorban a balti-tengeri, a keleti-tengeri, a skandináv országok — pedig vele együttműködve érdekeltek környezetük természeti világá­nak megőrzésében az ipari szennyeződéstől. A Német Szö­vetségi Köztársaság és egyes szövetségesei megakadályozták, hogy a svéd kormány jóakarati erőfeszítései lehetővé tegyék a Német Demokratikus Köztársa­ság részvételét a többi résztve­vővel egyenlő jogokkal a kon­ferencián. Azok a kormányok, amelyek a Német Demokratikus Köztár­saság nemzetközi jogi elismeré­sét gátolják, mind a Német De­mokratikus Köztársaság kormá­nyának, mind pedig a Német Szövetségi Köztársaságnak árta­nak. A Német Szövetségi Köztár­saság szövetségesei nemcsak a ratifikációs, eljárást könnyítet­ték volna meg, ha nem gátol­ták volna a Német Demokrati­kus Köztársaság nemzetközi el­ismerését, hanem általában is kedvezően hatottak volna a nem­zetközi viszonyokra. Itt, most, ebben az összefüg­gésben, a mi külpolitikánk to­vábbi lépései tekintetében kormányunk két kérdést vizs­gál. Egyrészt a Német Szövet­ségi Köztársasággal a diplo­máciai kapcsolatok felvételé­nek , másrészt az eu­rópai biztonsági konferencia előké­szítésének a kérdését. A Német Szövetségi Köztár­sasággal kapcsolataink jók. Úgy gondolom, hogy tulajdonképpen egyikőnk sem hiányolja vala­milyen nagy­ mértékben a dip­lomáciai kapcsolatokat. Mi 1966 végén­, 1967 elején azon a vá­laszúton voltunk, hogy vajon előbb felvegyük-e a diplomáciai kapcsolatokat és ezek alapján rendezzük a közöttünk levő problémákat, vagy pedig előbb rendezzük a nyitott kérdéseket, vagyonjogi kérdéseket, a problémákat és azután ve­gyük fel a diplomáciai kapcsolatokat. Bizonyos­­ nem­zetközi tapasztalatok alapján mi az utóbbi eljárás mellett döntöttünk. Ezt a Német Szövet­ségi Köztársaság kormánya érti és együttműködik velünk a kap­csolatok fejlesztésében, diplo­máciai kapcsolatok nélkül is. Mi mindig azt az érvet képviseltük, s a Német Szövetségi Köztársaság kép­viselői általában meg is ér­tették, hogy akkor vesszük fel a diplomáciai kapcsolatokat, amikor ez a két ország érdekeit és az európai béke és biztonság ügyét egyaránt szolgálja. Az európai biztonság ügyében ismert, hogy mi a többi szocia­lista országgal együtt, már hosz­­szabb idő óta készek lettünk volna a konferencia egybehívá­sára. Kénytelenek voltunk azon­ban egyes nyugati partnereink magatartását realitásként el­fogadni, figyelembe venni és ezért várni arra, hogy ők is felkészültnek érezzék magukat a konferenciára. Most kö­zel vagyunk már a ko­molyan vett előkészítő értekez­lethez. Bár lehet, hogy bizonyos tényezők ezt még mindig kés­leltetik. A NATO-országok legutóbbi tanácsülésén kiadott közlemény még mindig tartal­maz olyan fenntartásokat, ame­lyek egyes kormányoknak ürügyet adhatnak a konferen­cia összehívásának halogatására Mi a konferencián abban a tudatban lennénk készek már ma vagy holnap részt venni, hogy az együttműködésre a biz­tonság megszilárdításáért már minden erő rendelkezésre áll és a konferencia nem vallana ku­­darcot. Ennek ellenére szükséges továbbra is a jóakarattá erők mozgósítása, hogy azok a kor­mányok, amely el­ még nem ér­tették meg a konferencia egye­temes szükségességét és hasznos­ságát, felismerhessék, hogy sa­ját érdekeltségük is azt követeli meg, hogy a konferenciát hív­ják egybe. Napnál is vi­lágosabbá tette az európai konferencia egyetemes jelentősé­gét a napokban lezárult brüssze­li társadalmi konferencia. Úgy gondolom, el lehet mondani, hogy soha a történelem során politikai kérdésben ilyen széles platformú nemzetközi és társa­dalmi front nem jött létre. Az európai biztonság ügyének a szuronyok egyensúlyáról a népek együttműködésének új alapjaira való áthelyezése a mai nemzetközi viszonyok kö­zött a világtörténelem jövőjét befolyásoló közös vállalkozása Európa népeinek, a Föld min­den népe javára. A nemzetközi békét és biz­tonságot Európában és a világ minden más táján csak a föld­kerekség egész lakosságának kö­zös vállalkozásával le­het elérni. Ma a földkerekség lakosságának túlnyomó többsége a fejlődő or­szágokban, az úgynevezett har­madik világban él. Idézőjelben, mondom. ..harmadik világ”. Bár tulajdonképpen ez olyan vi­lág, amely nem is kapitalista és nem is szocialista. Le­gjobb ve­zetői keresik az úgynevezett nem-kapitalista utat. Az a való­színű, hogy ezek az országok már nem is lépnek a kapitaliz­mus Hagyományos útjára. Sor­aisa* latinban egyetemes világ-Mw*' annyiunk számára nagy öröm és megtiszteltetés, hogy_­a világtörténelmi tényezővé lett India nagy nemzetközi tekintélyű vezetője, Indira Gandhi ezekben a napokban a Magyar Népköztársaság ven­dége, és hogy ezen a napon itt a Parlamentben is köszönt­hettük. Kormányunk és általábon or­szágunk intézményei nemzetközi tevékenysége aktív és sokrétű. A párt tizedes kongresszusa így határozta meg nemzetközi fel­adatainkat : minél kedvezőbb feltételeket biztosítani a szocia­lista építés számára. Mi tehát abban a feladatban élünk, hogy minél kedvezőbbek legyenek a nemzetközi viszonyok a Magyar Népköztársaság számára. Ma­gyarország azonban nem elszi­getelten él, miként a világ egyetlen más országa sem. Ezért a mi életünk nemzetközi felté­telei összefüggnek az általános nemzetközi feltételek alakulásá­val, ezek pedig a szocialista or­szágok együttműködésével. A mi külpolitikáink alapvető törekvése a szocialista országok egységének ápolása. Mindenekelőtt a Szovjetunió­hoz fűződő kapcsolatunkat te­kintjük fontosnak nemcsak a magunk érdekében, hanem — mint korábban kifejtettem — az általános nemzetközi érde­keknek megfelelően is. A népek barátsága — éppen úgy, mint az egyes emberek ba­rátsága — nem valami statikus állapot, hanem elevenen lükte­tő élmény. Éppen ezért a barát­ságot állandóan gondozni kell, illetve a barátság állandóan új és új élményeket, új meg új megnyilatkozási formát követel. A barátság új élmények útján táplálja önmagát. Így készülünk mi most a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal az együttműködés új távlataira. Az együttműködés ilyen táv­latait készítette elő a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja együttműködése terén Kádár Já­nos elvtárs legutóbbi szovjet­­unióbéli látogatása és megbeszé­lése Brezsnyev elvtárssal s a Szovjetunió Kommunista Párt­jának többi vezetőivel. Erre kö­vetkezett Fock Jenő elvtárs lá­togatása és Brezsnyev, valamint Koszigin elvtársakkal folytatott tárgyalása együttműködésünk elmélyítéséről. A Varsói Szerződés közösségét abban a tudatban erősítjük, hogy minél elevenebb a szövet­ségi együttműködésünk, ennek keretében a KGST-ben, annál inkább elősegítjük a katonai blokkoktól megszabadított füg­getlen országok együttműködé­sét. Ez a cél vezette a Varsói Szerződés tagállamait, amikor elkezdték javasolni a barátságis szerződések felújítását, amelye­ket az európai szocialista orszá­gok első ízben az 1948—49-es évek során kötöttek meg. Ezek a szerződések húsz évre szóltak azzal, hogy ha a szerződő feleik nem mondják fel a lejárat előtt egy évvel, mindig megújulnak automatikusa­n öt-öt évre. Mi­ úgy láttuk, hogy nem lenne he­lyes erre a nemzetközi jogi au­tomatizmusra hagyatkozni, ha­nem meg kell újítani a szerző­déseket, hogy új szövegük ki­fejezze az elmúlt emberöltő po­litikai társadalmi változásait nemzetközi téren és ha­zai viszonylatban, és meg­fogalmazza a mai nemzet­közi viszonyoknak megfelelő kö­vetelményeket és kötelezettsége­ket. A kétoldalú szerződéseknek ezt a rendszerét a Varsói Szer­ződés keretében teljesen felújí­tottuk. A felújításról rendszere­sen jelentettünk az országgyű­lésnek. Az Elnöki Tanács jelen­tése mostani ülésünkön számol be a magyar—román barátsági szerződés megújításáról és kifür­döféséről. Péter János a következő sza­vakkal fejezte be nagy tapssá­ fogadott felszólalását: Nem ok nélkül érkeztem eb­ben a külpolitikai beszámolóban a világtörténelmi távlatokról, a nagy óceánoktól ide vissza, a Duna, Tisza, Dráva, Száva, Olt Pápuád, Lajta környékére. Az egymás mellett élő országok egymást érintő kérdések rendezésével tudják segíteni az országok és népek szélesebb körű együttmű­ködését, egymás javára. A kormány népgazdasági tevé­kenysége a nemzetközi béke és biztonság ügyét szolgáló terve­ket valósított meg, s reálisan vette figyelembe tervei kialakí­tásánál a nemzetközi erőviszo­nyokat; eredményeivel hozzá is jánu­l a nemzetközi viszonyok kedvező alakulásához. A kormány arról biztosítja az országgyűlést, hogy külpolitikai tevékenységével minél kedve­zőbb nemzeti­ézi viszonyokat igyekszik biztosítani a szocializ­must építő Magyar Népköztársa­ság számára. A felszólalások után, az elnök­lő dr­. Beresztóczy Miklós, az or­szággyűlés csütörtöki ülését ,be­rekesztette. A képviselők pénte­­ken délelőtt 10 órakor az 1971-e® állami költségvetés végrehajtá­sának megvitatásával folytatják munkájukat. Péter János felszólalása a nemzetközi tevékenységünkről Péter János

Next