Békés Megyei Népújság, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-22 / 68. szám

(folytatás a 2. oldalról) A rendelkezésre álló pénzügyi keretek elosztásánál előnyben részesültek a nőket nagyobb arányban foglalkoztató iparágak és vállalatok, a nehéz és kedve­zőtlen körülmények között dol­gozók, valamint azok a terüle­tek, amelyeken nagyobb arány­ban dolgoznak, több műszakos vagy folyamatos munkarendben. A jelenlegi béremelés mint ismeretes, csak az állami ipar és az építőipar fizikai munkásai­­ra és művezetőire terjedt ki. Ez természetesen vitát és nemtet­szést váltott ki az állami ipar és más munkaköreiben foglal­koztatottak között és a népgaz­daság más szektoraiban alkal­mazott dolgozóknak Úgy gondo­lom, nem kell hosszan bizony­gatnom, hogy a párt és a kor­mány vezetői ugyanúgy megbe­csülik a műszaki, az adminiszt­ratív munkakörben, valamint a gazdaság más területein tevé­kenykedők munkáját, mint azo­­két, akik jelenleg béremelésben részesültek. Most azonban ezt kellett tennünk, mert itt marad­­tak el a bérek m­ásokhoz viszo­nyítva és ez már alapvető poli­tikai kérdésként jelentkezett. A bérezési rendszer ru­galmasabbá tétele érdekében több intézkedést léptettünk élet­be. A szénbányászatban és a villamosenergiaiparban a sa­játosságokat jobban figyelembe véve, megszüntettük, hogy a bé­rek közvetlenül a nyereség ala­kulásától függjenek. Az élelmi­szeripar négy ágában, a vasút­nál, a helyi közlekedésben, va­lamint az állami gazdaságoknál­ és erdőgazdaságokban már évek óta folytatott bértömeggazdálko­dási módszert kiterjesztettük 16 ipari, építőipari vállalatra, illet­ve szövetkezetre, hogy még sok­rétűbb tapasztalatokat szerez­zünk. Elősegítjük hogy azok a vállalatok, amelyek az üzem- és munkaszervezés segítségével lét­­számtartalékaikat feltárják és átcsoportosítják, anyagilag is érezzék annak előnyeit Az illetékes állami szervek, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsával együttműködve, a bér­tarifa-rendszer kiegészítéseként kidolgozzák a szakmai bérek or­szágos táblázatát. Ennek az lesz a feladata, hogy az eddiginél jobban irányítsa és befolyásolja a vállalatok bérezési gyakorla­tát, elősegítse, hogy­­ azonos munkát végző munkások azo­nos skálájú alapbért kapjanak a népgazdaság valamennyi ágazatában és szektorában. A negyedik ötéves terv idő­szakában folytatjuk a munkaidő általános csökkentését. A nyugdíjasok helyzetét javí­totta és egyben munkaerőgond­jaink enyhítését szolgálta a munkában maradásra ösztönző nyugdíjrendszer 1972. januárjá­tól történt bevezetése, valamint a nyugdíj melletti munkaválla­lás időtartamának bővítése. A korábbi nyugdíjtörvény alapján megállapított nyugdíjak színvo­nala jelentősen elmarad a je­lenleg megállapított nyugdíjak összegétől. Arra törekszünk, hogy a különböző időpontban nyugalomba vonultak rengdíja közötti különbség mérséklődjék. Az elmúlt két évben emelke­dett a pénzbeli és természetbeni társadalmi juttatások összege is. E juttatások a dolgozók évi jö­vedelmének mintegy 24 százalé­kát jelentik. Költségvetésünk jelentős hányadát fordítjuk évente az egészségügyi, oktatási, kulturális szolgáltatások biztosí­tására, az üdültetésre. Népgazdasági tervünk fontos­ célkitűzése a lakosság áruellátá­sának biztosítása A negyedik ötéves tervidőszakot megelőzően, a fogyasztási cikkek viszonylag széles körében voltak ellátási hiányosságok. Az elmúlt két évben nagymér­tékben javult a helyzet. A bel­kereskedelem a lakosság és a közületek keresletét nagyobb el­látási zavarok nélkül kielégítet­te. A fogyasztási cikkekből bő­séges választék áll a vásárlók rendelkezésére. Gazdasági életünk fejlesztésé­ben különleges szerepet tölt be az árrendszer fontos szabályo­zója mind a termelésnek, mind­­ a fogyasztás alakításának. Ez a­­ kérdés a közvélemény érdeklő-i dejénese homlokterében áll, ezért politikai hatása is jelentős. Az árpolitika megmagyarázása, ár­rendszerünk széleskörű megérté­se folyamatos feladat A termelői árrendszerünk je­lenlegi fogyatékossága főképpen az, hogy az elvonások és támoga­tások révén elfedi a termelés gazdaságosságaiban lévő különb­­­­ségeket. A hatékonyabban dol­gozó vállalatok emiatt nem jut­nak mimikájuk minőségével ará­nyos többletjövedelemhez. Ugyanakkor a kevésbé gazdasá­gosan dolgozó üzemekben is lehet látszólag nyereséggel gazdálkod­ni. Ezért termelői árrendszerün­ket tovább kell fejleszteni. Az utóbbi időben a kelleténél kevesebb szó esik az önköltség csökkentéséről, pedig a jövedel­mező, a gazdaságos termelésnek, az árak csörökkenthetőségének, ez változatlanul egyik fontos ele­me. A gazdaságii vezetőiknek sok­kal nagyobb figyelmet kell fordí­­taniuk erre. Az árstabilitás biz­tosítására és a szigorúbb árel­lenőrzésre a kormány széleskö­rű intézkedési tervet dolgozott ki. Ennek egy része az indoko­latlan áremelések megelőzését hivatott biztosítani. Így például bevezettük a megrendelőket és a szállítókat egyaránt kötelező szerződéses termelői árak alkal­mazását, kiterjesztettük az ár­változások bejelentési kötelezett­ségét. Az árellenőrzés szélesíté­se és szigorítása minden gazdál­kodó szerv feladata. A kormányzat, az Országos Anyag- és Árhivatal köteles a minisztériumi, tanácsi árha­tóságok munkáját jobban ösz­­szehangolni, a visszaélések, az indokolatlan áremelések meg­akadályozására tett intézkedé­seket ellenőrizni Szükséges azokban az üzemek­ben is korszerű kalkulációs mód­szereket kialakítani, ahol ezt ed­dig elhanyagolták, vagy nem kö­vetelték meg. A termelői árak ellenőrzése, az indokol®tlan ár­emelés elhárítása és meggátlása enélkül lehetetlen. A termelői árakkal kapcsolatban igen fon­tos feladat, melyet rövid időn belül el kel végezni, hogy a tisztességtelen haszon lényegét pontosan meghatározva, értel­mezését egyértelművé tegyük. A fogyasztói árszínvonal 1968 —72 között, négy év alatt 7,6 szá­zalékkal nőtt, a múlt évben 3 százalékkal, ez évben 3,6 szá­zalékkal, tehát nagyobb mérték­ben, mint az előző négy évben. Az árak egyébként — saját mun­kánk hiányosságai mellett — alapvetően a világpiaci árak közismerten gyors emelkedése következtében növekszenek gyorsabban, mint az előző évek­ben. Áraink a külső piacok ár­emelkedését az import révén — központi intézkedések hatására csak késleltetetten és erősen korlátozottan — de bizonyos mértékig követték. Ez a követ­kezőkben sem lehet másképp. Számolni kell azzal, hogy a tőkés importból származó, nem alapve­tő fogyasztási cikkek áremelke­dése a belföldi fogyasztói árak­ban is kifejezésre juthat és ez a szocialista külkereskedelmi árak emelkedésénél néha szintén elkerülhetetlen. Arra kell törekednünk, hogy a tervezett fogyasztói árszínvona­lat mindenképpen megtartsuk, az emelkedés azt semmiképpen ne haladja meg. Az ehhez szük­séges ártámogatás céljára a költ­ségvetésben tartalékot képez­tünk. A tartalékot csakó rendkí­vüli gondossággal és körültekin­téssel lehet felhasználni. Januárban felemeltük az ége­tett szeszes italok és a dohány­féleségek fogyasztói, árát. A tej és a tejtermékek fogyasztói áreme­lésével egyidejűleg a többletki­adások részbeni ellentételezésé­ül növeltük a nyugdíjak, a csa­ládi pótlékok, gyermekgondozá­si segély és az ösztöndíjak ösz­­szegét. Március 1-től csökkentet­tük egyes ruházati termékek árát. Még az idén további árcsök­kentésre kerül sor olyan ter­mékfajtákból, amelyekből megfelelő árualapot tudunk biztosítani. Nagyobb m­ég a lakosság széles körét érintő életszínvonal-politi­kánkkal összhangban álló in­tézkedésekre, mint például a hús áremelésére, ennek ellenté­telezéséül az iparcikkek, első­sorban a textiláruk tömegét át­fogó árleszállításra csak a kö­vetkező ötéves terviben kerülhet sor. 1967 óta sokszor elmondottuk, de újra megismétlem: végső so­ron az a célunk, hogy értékará­nyos fogyasztói árrendszert ala­kítsunk ki. Jelenleg évente közel 20 milliárd forintot fordítunk költségvetésből ártámogatásra.­ Hozzávetőleg ugyanennyi a költ­ségvetési többletbevétel, az át­lagosnál nagyobb forgalmi adón keresztül a ruházati cikkek zö­ménél és más ipari termékek­nél. Hat évvel ezelőtt azt val­­lott­uk, hogy ennek rendezésére k­ét-három ötéves tervidőszak szükséges. Most ugyanazt mond­juk. Nehezebbnek mutatkozik a végrehajtás, mint gondoltuk. A továbbiakban a lakosság életkörülményeit befolyásoló té­nyezők közül az egyik legfonto­­sa­b­val, a lakáshelyzet alakulá­sával foglalkozott Fock Jenő. Ismeretes, hogy a párt és a kormány 1960-ban 15 éves la­kásfejlesztési tervet dolgozott ki, amely 1975-ig egymillió lakás felépítését tűzte ki célul. La­kásépítési terveinket teljesítet­tük. A családi házak építése gyorsabban növekszik, mint ere­detileg számítottak, viszont az állami telepszerű lakások építé­se némi késéssel fut fel a ter­vezett színvonalra. Az eddig el­telt 12 év alatt 774 000 lakást építettünk, ebből az utóbbi két évben mintegy 165 000-ret. A még hiányzó 226 000 lakás fel­építése a hátralevő három év alatt megvalósítható. Az elmúlt évek jelentős erő­feszítései ellenére a lakáshiány — különösen a fővárosban és néhány kiemelt városban — még mindig társadalmunk leg­égetőbb problémái közé tartozik. Az 1971-ben végrehajtott lakás­­reform igazságosabbá tette a la­­káselosztást, kiegyenlítettebbé a lakással kapcsolatos tehervise­lést, kedvezőbb feltételeket te­remtett a lakásépítés növelésé­hez, a lakások karbantartásához. A munkáscsaládok­ lakásigé­nyének kielégítésére különösen nagy figyelmet fordítunk. Ezzel összhangban az eddiginél következeteseb­ben érvényesül az a fontos követelmény, hogy a lakás­­építési kedvezmények — kü­lönösképpen az állami támo­gatás — elsősorban a munká­sok, a bérből és fizetésből élők, a nagyvárosok és mun­káslakta települések lakás­­helyzetének megjavítását se­gítsék. Az 1973-tól érvényben levő új rendelkezések a jövedelmi és szociális viszonyokkal arányos, társadalmilag igazságosabb te­herviselést tesznek lehetővé, kedvezőbben állapítják meg a kamat és kölcsön visszafizetésé­nek feltételeit. A következőkben a közlekedés gondjairól szólt az előadó majd az egészségügyi helyzetre tért át. Engedjék meg — mondotta —, hogy idézzem az 1972 áprilisá­ban megalkotott egészségügyi törvényt, mely kimondja: az egészségügy állami feladat, s egyben az egész társadalom ügye. Ennek alapján gyakorla­tilag az ország egész lakossága betegségi biztosításban és ingye­nes orvosi ellátásban részesül. A legutóbbi hónapokban népünk egészségvédelme érdekében meg­vizsgáltuk a népélelmezés hely­zetét és meghatároztuk a tenni­valókat. Elemeztük az iskola­­egészségügy, az iskolás fiatalok testi-szellemi fejlődésének hely­zetét. A felnövekvő nemzedék, a szocialista Magyarország jö­vendő lakossága iránti mélysé­ges felelősségtől áthatva bizto­sítanunk kell hogy a népszapon­rulat kedvezőbben alakuljon. A korábban meghozott intézkedé­seink hatására 1967-től kezdő­dően valamelyest emelkedett is a népszaporulat, de ez a folyamat megállt és az elmúlt évben 14,7 ezrelék volt a születési arány­szám. Sokan, sok helyről több vonatkozásban indokoltan fel­hívják a figyelmünket arra, hogy ez az arány még mindig nem megfelelő, nemzetközi ösz­­szehasonlításban is kedvezőtlen.­ A tudatos családtervezést to­vábbra is népesedés­politikánk alapjának tekintjük. Nem aka­runk olyan megszigorításokat bevezetni, amilyenek korábban érvényben voltak. Azt az elvet valljuk, hogy a nők szabadon vá­laszthassanak, akarnak-e illetve hány gyermeket akarnak. Tud­juk, hogy a közszellemen és a közfelfogáson is változtatni kell. A szocialista társadalom minden téren azoknak ad előnyt, meg­becsülést akik a társadalom jö­vőjének alakításáért felelősséget éreznek, és annak érdekében gondokat is vállalnak magukra. Ezt az elvet következetesen és határozottan mindent megelőz­ve érvényesíteni kell a népese­dés­politika kérdéseiben is. Nem szabad eltűrnünk, hogy hátrá­nyos helyzetbe kerüljenek a szülő nők és a gyermekgondo­zási segélyt igénybe vevő asszo­nyok. Ehhez az üzemi párt- és szakszervezetek segítségét kér­jük. Emellett azonban egy sor kormányzati intézkedésre is szükség van. Fel kell emelni a kétgyerme­kes szülők családi pótlékát. Növelni kell differenciáltan a gyermekgondozási segélyt le­hetőleg minél előbb, de a jövő esztendőben feltétlenül, örvendetes, hogy a tervezet­tet jelentősen meghal­adó mér­tékben növekszik az óvodai fé­rőhelyek száma, sok esetben a költségvetés felemelése, a társa­dalmi összefogás, az üzemek segítsége révén. Ezt a folyamat­­tot még erősíteni szükséges és emell­ett ugyanígy kell eljárni a bölcsődei férőhelyek számá­nak növelésében. Ezek összessé­ge azt jelenti, hogy kedvezőbb életfeltételeket kívánunk bizto­sítani azok számára, akik a gyermekeket világra hozzák, gondozzák és nevelik. De ez nemcsak anyagi kérdés. Ezen túlmenően szemlélet­változásra és más intézkedésekre is szük­ség van. A tudomány és az or­vosi gyakorlat egyaránt megál­lapította: a terhesség többszöri erőszakos megszakítása nemcsak a nők egészségét veszélyezteti, hanem rendkívül károsan befo­lyásolja a később születő gyer­mekeik fejlődését is. Köteles­ségünk, hogy az anyák és a nők egészségét sokkal jobban véd­jük. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy az új nemzedék erős és egészséges le­gyen. A kormány elnöke ezután ál­laméletünk fejlesztésének kér­déseiről beszélt. Az államélet fejlesztését szol­gálja a két éve hatályba lépett tanácstörvény. A törvény végre­hajtásának tapasztalatait a Mi­nisztertanács nemrégiben meg­tárgyalva, megál­lapította, hogy a törvény bevált. Erősödött a tanácsok népképviseleti jellege, tevékenységük aktívabb lett Nőtt a tanácstestületek elhatá­rozó és ellenőrző szerepe. Jól képviselik a lakosság érdekeit, hatékonyabbá vált együttműkö­désük a nem tanácsi szervekkel. Ez különösen a lakás és a gyer­mekintézmények, a kommunális létesítmények fejesztésénél volt eredményes. Növekedett a ta­nácstagok felelősségérzete is. A törvény egyik célkitűzése az államigazgatás tökéletesítése és szocialista jellegének erősítése. Ezt fejezte ki a munkamegosz­tás átalakítása az államigazga­tási szervezeten belül. Lényegé­ben befejeződött a tanácsi fel­adat- és hatáskörök felülvizsgá­lata. Eddigi tapasztalataink ked­vezőek. A most működő, 1971 tavaszán megválasztott tanácsok megbízatása néhány hét múlva lejár. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa április 15-re tűzte ki a tanácstagok általános válasz­tását A választás mindig jelen­­tős belpolitikai esemény amely valójában országos méretekben folytatott beszélgetés a lakos­­sággal. Jó alkalom ez politi­kánk, a közvetlen és a távolab­bi célkitűzéseink, lehetőségeink ismertetésére, ugyanakkor az ország népe véleményének, ja­vaslatainak megismerésére is. A választást előkészítő polito fitikai munkában van miről beszélnünk. Ismertessük ma­ga­biztosan az elmúlt két év során elért eredményeinket, ame­lyekre valamennyien büszkék lehetünk. Hosszú idő után első ízben válik el az országgyűlési képvi­selők és a tanácstagok válasz­­tása. A választások időbeni el­különítésétől, — többek között — azt várjuk, hogy növeli a helyi tanácsválasztások jelentő­ségét, a képviselőválasztások so­rán pedig fokozottabb hang­­­súlyt kapnak majd az országos kérdések. Választási rendszerünk alap­­elvei megfelelőek, a választáso­kat a választójogi törvény ki­­pórbált elvei alapján szervezzük. A választás hozzájárul a szocia­lista demokrácia szélesítéséhez, fokozott lehetőséget biztosít a lakosságnak a közügyekben való aktív részvételhez. A szocialista demokrácia szélesítése, a vita szabadsága, a jelöltek kiválasz­tásának demokratizmusa járjon együtt a hatékonyabb tanácsi munkával, a rend és az állami fegyelem megszilárdításával, a közösen kimunkált és meghatá­­rozott feladatok következetes végrehajtásával A nemzetközi politika kérdé­seinek taglalása után Fock Jenő így fejezte be a kormány beszá­molóját. Céljaink, terveink és soron következő feladataink, úgy látjuk, reálisak. Fontos felada­tunk a gazdálkodás hatásfoká­nak javítása a népgazdaság min­den területén. Ennek nélkülöz­hetetlen feltétele az állampol­gári fegyelem megszilárdítása. Hangsúlyozni szeretném, hogy a szocialista demokrácia az állam­­polgári jogok biztosítása és kö­vetkezetes védelme mellett meg­követeli a szigorú rendet és a fegyelmet is, a törvények, hatá­rozatok és rendeletek előírásai­nak betartását, következetes végrehajtását Ez minden egyes állampolgárnak — beosztására való tekintet nélkül — lelkii­­smeretbeli kötelessége. Népünk mind világosabban látja, hogy előrehaladásunk csakis így bizto­sítható. Meggyőződésünk, hogy törekvéseinket úgy tudjuk ma­radéktalanul teljesíteni, ha tá­mogat bennünket az ország dol­gozó népe, s feladataink tudato­sítása tettekben válik a töme­gek alkotó erejévé. A negyedik ötéves terv sike­res végrehajtásáért folyó mun­kaverseny, az­ egyre gazdagab­bá váló és terebélyesedő szo­cialista brigádmozgalom fellen­dülése a bizalmat, céljainkkal való egyetértést mutatja. Mi, a kormány tagjai, igyek­szünk úgy dolgozni, hogy meg­felelhessünk a bizalomnak. Arra törekszünk, hogy politikai, szakmai és erkölcsi szempontból a legalkalmasabbak legyenek a vezetők és a dolgozók ügyeit intézők. A kormány bízik ab­ban, hogy a Központi Bizottság határozata alapján kialakult aktív, alkotó politikai légkörben az élet minden területén újabb sikereket érünk el. Fock Jenő nagy tapssal fo­gadott beszédét szünet követte, majd Varga Gáborné vette át a tanácskozás elnöki tisztét és dr. Bodnár Ferenc felszólalásával, megkezdődött a miniszterelnöki expozé vitája. Bodnár Ferenc után felszólaltak még a szerdai vitában: Kardos Vilmos (Cse­pel), dr. Novák Pálné (He­ves), Győri Imre (Csongrád), dr. Schnitzler József (Hajdú), Ná­­nási László (Szolnok), Németh István (Baranya) és Déncs Jó­zsef Szabolcs megyei képviselők. Az országgyűlés csütörtökön folytatja tanácskozását. (MTI) Megkezdte munkáját az országgyűlés

Next