Békés Megyei Népújság, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-10 / 134. szám

­ntfu­tni a msmtram­szerű autóbusz­­kövekedés Magyarország és Csehszlovákia között A Magyarország és Csehszlo­vákia között feloldott határzár­latot követően a Volán­busz vál­lalat június 11-vel ismét meg­­­indítja Pozsonyba, Rozsnyób­a, és Losoncra naponta, Lévára hetenként négyszer, Banska Bistricára, Galántára hetenként háromszor, Dobsinára hétvégie­ken és Nyitrára hetenként két­­szer közlekedő nemzetközi autó­­busz-járatait Június 15-től újra közlekedik hetenként kétszer a drezda-er­­furta nemzetközi autóbuszjárat. (M­TI) Szerelés az új békéscsabai cserépgyárban Meghatározott ütemben végzik a békéscsabai cserép­gyárban a belső szerelési munkálatokat. Képünkön Szász Pál és Ko­vács János lakatosok a présgépekhez vákuum levegőrendszer szerelését végzik. Fotó: Demény IW»!W8«g8ll8BBBMHI8BawiaiBn»IWBMHlHI—nWlfBBBBBBBBBBBBBWIWBBHmw»* számos oka van. Ilyen például az ésszerű és igen fejlett gépe­sítés (90 %/%). Egy farmerre át­lag több gépi „lóerő” jut, mint egy ipari munkásra. Döntő és igen magas szintű a villamosí­tás (98 %). Magas színvonalú a kemizálag (40 millió tonna mű­trágya évente; ez legalább 3 dollár jövedelmet biztosít min­den, műtrágya vásárlásra fordí­tott dollár után); a szakosítás (azonos kultúrát termeszt pél­dául nemcsak egy-egy gazdaság, hanem egy egész körzet, sőt egy egész állam: — „kertállam” „burgonyaállam”, „kukoricaál­lam”, „búzaövezet”. Gondos szelektálás (a legkedvezőbb nö­vény- és állatfajták kiváloga­tása és tenyésztése). Az ameri­kaiak nem véletlenül akarták rábeszélni Micsurint, hogy te­lepedjen le náluk. Nem szabad megfeledkez­nünk az Egyesült Államok igen kedvező klímaövezetéről sem. (A termelőföldek Kijev ma­gasságaitól Délre terülnek el.) Figyelembe kell venni a he­lyenként ugyan rablógazdálko­dássá fajuló, de többnyire ki­számított és átgondolt gazdál­kodásit, és a „látástól vakulás­­ig” végzett munkáit. Mindez le­hetővé teszi Amerika számára, hogy ne csak a belsős szükség­letet biztosítsa, hanem felesle­get is termeljen a mezőgazda­­sági termékekből. Volt idő, amikor a termelésfelesleg za­varólag hatott, mert árcsökke­néssel fenyegetett. A fölösle­ges búzát ilyenkor elégették, vagy a tengerbe szórták. A harmincas években az állam jövedelemkiegészítést ajánlott fel a farmereknek, ha birtokuk egy részét parlagon hagyják. Most viszont a fogyasztás je­lentős növekedésével, valamint a külföldi kereslet emelkedése folytán a földek intenzív ki­használására ösztönzik a far­mereket. Az új módon folyó termelés óriási műszaki és technológiai beruházásokat, a korábbinál körülbelül 7—10-szer többet igényel. Annak a farmerne­k, aki korszerűen akar gazdálkod­ni, minimum 20 ezer, maximum 1 millió dollárt kell tartalékol­nia beruházási költségekre. Statisztikai adatok szerint az Egyesült Államokban hozzá­vetőlegesen hárommillió farm­­gazdaság van. Egyharmad ré­szük évente 2 500 dollárnál ke­vesebbet jövedelmez. A követ­kező harmada körülbelül any­­nyit, mint a Millereké­ évi tíz­­­ezer dollárt. Milyen jövő vár tehát rájuk e versengésben? Az elnyomorodott farmerek száz és százezrei adják el éven­te földjeiket és tömegesen a városokba költöznek. Kiszámí­tották, hogy 1980-ra a farm­­gazdaságok száma tizedére csökken. Azt is jósolják, hogy az úgynevezett családi farmok földjeit, ahol gyakran nemzedé­keken át dolgoznak a mil­lerek, smithek, brownok és johnsonok, túlnyomórészt a szerencsésebb — és gazdagabb! — szomszéd vásárolja majd fel. Az utóbbi években az agro-businessel az Egyesült Államokban olyan cé­gek és társaságok is foglalkoz­nak, amelyeknek semmi közük a földhöz, de van pénzük a „mezőgazdasági futószalagra”. Földműveléssel foglalkozik a többi­­között a Boeing repülő­­gépgyár, a Kaiser Industrie gépgyár a Getty Oil kőolajmo­nopólium, valamint az Inter­national Telefon and Telegraph. Vajon ismerősein­k,­­ Millerék tojásértékesítő körútjai felvehe­­tik-e a versenyt ezzel a gépe­zettel? V. Peszkov B. SzíreLnijíkov A HÁZTETŐNm ÖTEN Kőművesek, Bélmegyerre és Vésztőre valók. Az egyik taná­csi építőbrigádban dolgoztak. A nagy árvíz idején, 1970-ben fel­szedték a sátorfájukat és odébb, álltak. Pontosabban : jelentkez­tek a Békés megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál és fel is vették őket. Két hónapra Fehér,­gyarmatra kerültek. Tizenegy családi ház falait húzták fel. Közben ketten sokallták a munkát. — Ennyit nem dolgozunk — jelentették ki. A többiek megnyugtatták őket: — F­arag nélkül távozhattak. Azok el is mentek máshová. IglWUBBBMMBBBBBBBMMMUMWH—WUBBIlBHIIllHBWIBHBUtWWWWl Aki képtelen mások nyomorú­ságát átérezni és nem hajlandó a bajba jutottakon minden ere­jét megfeszítve segíteni, az ne legyen közöttük — vélekedtek. Fehérgyarmatról visszatérve, maradtak a vállalatnál. Megta­lálták a számításukat anyagilag és erkölcsileg egyaránt igaz, kezdetben volt egy kis nézetel­térésük egyes vezetőkkel. Az történt ugyanis, hogy egy befe­jezetlen munkánál azt mondták nekik: — Jó lesz az úgy, ahogy van, nem, kell vele annyit bíbelődni ők meg válaszolták: — Megszoktuk, hogy csak ki­­fogástalan munka kerül ki a kezünk alól. Tévedhetünk, de hanyagságot nem engedünk meg magunknak. Ebben meg is egyeztek szé­pen. • Azóta sok víz lefolyt a Szamo­­son, a Túron meg a Körösön is. Közben brigáddá alakultak. Felvették Ybl Miklós nevét és Papp Imrét választották meg ve­zetőül. Kétszer elnyerték a szo­cialista címet. Másodszor — a tavalyi eredményük alapján­ — ezüstjelvényesek lettek. Az elmúlt év szeptemberében kerültek Vésztőre, hogy egy négyszintes épület falait húzzák fe. Most ott találkozom velük. Méghozzá a háztetőn, ahol öten a kéményeket építik. Alattunk, a földszinten orvosi rendelőt és néhány üzlethelyi­séget, három emeleten pedig 18 lakást alakítanak majd ki. Jö­hetnek a villany, és a vízveze­tékszerelők, a burkolók, az asz­talosok, a festők, mázosok. A tetőről betekintheti az em­ber az egész községet és kör­ben a nagy rónaságot. Ilyen ma­gas ház még nem épült Vésztőn. Pappéknak is az első önálló nagy munkája, ami — vélemé­nyük szerint — igen jól sikerült. Ezt a brigád­vezető két dologgal bizonyítja: — Folyamatosan dolgoztunk és amikor a vállalattól kijött valaki ellenőrizni, nem­ azt mondta, hogy ez vagy az rossz, hanem­ szépen haladnak. Ivanics István ehhez hozzá­fűzi: — Amikor a cukrász elront valamit, megeszi a selejtet — ha bírja. Mi a téglát nem esz­­szük meg A selejtet lebontjuk. Ilyenre azonban ennél az épít­kezésnél egyszer sem volt szűk. Gég. Forrón süt a nap, szellő sem rezdül, de még ilyen bágyasztó hőségben sincs megállás. Úgy serénykednek mind az öten, mintha versenyeznének egymás­­sal. Bámulatos a szívósságuk. Amikor ezt szóvá is teszem, a brigádvezető megjegyzi: — Hát igen, nálunk a munka, idő alatt dolgozni szokás. Nem titkolják, hogy „ráhaj­tanak” a pénzre. El is éri a havi teljesítményük a 130 szá­zalékot. Alább nem adják. A keresetük így átlagosan 3100— 3500 forint. Néha jutalomban is részesülnek. Például az idén fe­jenként egyszer 400, egyszer pe­dig 1000 forintot kaptak. Az utóbbit az építők napján vették át. Azért járt, mert elsők lettek a szocialista brigádok közötti versenyben. De van valami más is, ami a jó munkár­a sarkallja őket. Er­­ről pedig­ Ivanics István kőmű­ves, aki egyúttal szakszervezeti bizalmi is, így beszél: — Építettük Békésen a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vál­­lalat raktárát. Túlóra nélkül, időben elkészítettük. És akkor eljött hozzánk Jánk Tivadar, a vállalatunk igazgatója. Gratu­lált nekünk és mindannyiunkkal kezet fogott. Szívós Sándor is megszólal. — Jánk elvtárs már mindnyá­junkat személyesen ismer. Bízik bennünk. Mi pedig nem hagy­juk a vállalatot, cserben. Bohus András művezető előt­tük sem titkolva mondja ne­kem: — Sok brigáddal dolgoztam már együtt, de ilyennel még sohasem. Megbeszéljük: ez a tennivaló. Pappék meg csinál­ják, ahogy kell Baka József a vállalattól vtt,­nyit be katonának. Amikor ta­valy júniusban leszerelt, ebbe a brigádba kérte magát. — Ismertem Imre bácsit, tud­tam, hogy nem „tekergők” közé kerülök és jól kereshetek — in­dokolja az akkori elhatárolá­sát. Nos, van egy 2 éves kislá­nya, komolyan kell vennie az esetet Tavaly június óta sikerült is anyagilag mindent rendeznie. Nem szorul senkinek a támoga­tására, sőt már arra gondol, hogy vásárol egy kisebb házat, amit majd megtold. Persze a brigád közreműködésével. Szat­mári Lászlónak is segített a bri­gád az építkezésnél a falakat felhúzni és a tetőt elkészíteni. Néhány nap alatt „megette” az egészet. Ivanics István bíztatja Baka Józsefet: — Szólj és megyünk. — Mi lesz a fizetség —■ kér­dezem. — Pálinka,’ lelkesítőnek — mondja Baka József. — Ha megkínál bennünket, rendben van. Harcolunk az al­koholizmus ellen, de ha ránk kényszerítik —­ munkaidő után — letesszük a fegyvert — tréfál­­kozik Ivanics István. Keresztesi Ferenc segédmun­kás. Vésztőn, a cigánysoron la­kik. Nagycsaládos. 9 gyermek apja. Tavaly került a vállalat­hoz és kérte a brigádot, hogy vegyék maguk közé. — Rendben van — mondták neki —, de a feltétel az, hogy dolgozol és nem bujkálsz. Gon­dolj a gyerekeidre! És amióta a brigádban van, nem éhezik a család. Ivanics István derűsen moso­lyog. — Pedig Feri olykor-olykor azért bekacsint a „sekrestyébe” is. Megiszik egy üveg sört és indul haza. A súlytalanság álla­­potába soha nem kerül. Arra mi is vigyázunk. Alattunk, az út másik oldalán van egy régi épület, melynek magas kéményéről valaki lever­­te a gólyafészket. De most már újat rak rá a gólyapár, ami to­vábbra is szimbolizálja : ez a bőr­­csőde. Nemrég átjött onnan az óv­ó néni és egy kis meszet meg ho­mokot kért vakolatjavításhoz. Nem adott a brigád. — Majd megyünk mi és meg­­csináljuk. Még a kerítést is rendbe hozzuk — mondták neki. Így lettek a bölcsőde patro­nálok Mert ez is hozzátartozik ahhoz, hogy egy brigád a szo­cialista címet viselje. Persze a vállalati munka az első. Abban pedig igazán nincs hiba. Célul tűzték: úgy igyekez­nek a kőművesmunkával elké­szülni, hogy a vállalat december 31. helyett november 7-én ad­hassa át a háromemeletes épü­letet. Ha csak rajtuk múlik, ez a célkitűzés bizonyára meg is va­lósul. A júniusi határ Ha azt mondjuk, ilyen még nem volt a megye határa, mint napjainkban, a valóságról be­szélünk. Arról a valóságról, me­lyet az emberek varázsoltak szorgalmas munkájukkal az ál­lami gazdaságok és a termelő­szövetkezetek földjeire. Gyönyö­rűek a búzavetések, jó termést mutatnak a kalászosok, a kuko­rica, a napraforgó szépen fejlő­dik, a lucerna is bőven termett. Az első­ kaszálás már kazalban szárad­, jelentős részét lisztnek őrölték. Szépek a kertészeti növények is annak ellenére, hogy helyen­ként elmaradt a májusi eső. Ahol tehették és nem voltak res­tek, az öntözőberendezéseket üzemeltették. Búzából kisebb te­rületet öntöttek meg, mint a múlt esztendőben. A kapacitás nagy részét a takarmányt adó te­­rületekre összpontosították. Kü­lönböző számításokat készítettek, amely alapján a takarmányter­mő területek gondozását minde­nek elé állították, tekintettel ar­ra, hogy búzából jók a termés­­kilátások, takarmánynövények­ből viszont a vártnál valamivel gyengébbek. Az állatállomány nagy, annak ellenére, hogy a jár­vány megtizedelte. A nagyüzem­ben éppen úgy, mint a háztáji gazdaságban gondoskodni kell a jó takarmányellátásról. Mitől is ilyen szép a határ, amikor eső jóformán alig áztat­ta? Májusban elmaradt az úgy­nevezett nevelő eső, a növények mégsem sínylették meg az igen nagy csapadékhiányt, mert a téli nedvességet, azt a keveset, ami volt, jól megvédtek a nagy­üzemekben. Már februárban si­mították a területeket, hogy ne száradhasson ki. Az akkori igye­kezet ára most kamatostól térül vissza. A sok-sok műtrágya és növényvédő szer ezért is haszno­sulhat kedvezően. Most, hogy csapadékosra változott az időjá­rás, felélénkült, üdébb, zöld lett minden. Az eddigi száraz peri­ódust most egy viszonylag ned­ves követi. Nem tudjuk meddig tart, így bizony a kalászosok be­takarítására nagyon alaposan kell mindenhol felkészülni. A számításból sehol sem maradhat ki Medárd ajándéka, a néphit szerinti negyvennapos esőzés. A júniusi határt látva, min­denhol bizakodnak. Mégiscsak jóra fordult, jobbra, mint egy­két hónappal ezelőtt gazdasági vezetőink remélték. S ez most gondot jelent, gondot a javából, hiszen hektáronként 35—45 má­zsa búza betakarítására kell fel­készülni kombájnnal, szállítóesz­közzel, szárítóval. Az előkészü­letek jól haladnak, a gépek nagy részét már kijavították. Sajnos az alkatrészhiány akadá­lyozza — különösen az NDK gyártmányú — gépek karbantar­tását. Ma még nincs késő, lehet­ne esetleg intézkedni illetékes helyen, hogy a nyári betakarítá­sig minden a legnagyobb rend­ben lehessen. Kenyerünket jövő újig csak így tudhatjuk bizton­ságban. Pásztor Béla D. K. C A Gyulai Vasipari Szövetkezet eladásra felajánlja Gyula, Blanár L. u. 5. sz. alatti házingatlanát, teltetekkel ! Érdeklődni leh­et a szövetkezet, Doboza úti köz­pont, tárnád reggel 6 h-től kbr. 14 h-ig. 175747 ­

Next