Békés Megyei Népújság, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-12 / 290. szám

Országosan is kiemelkedő a MAE Békés megyei Szervezetének munkája Tisztújító közgyűlés Békéscsabán • Az egyesület új kitüntetettjei A Magyar Agrártudományi Egyesület Békés megyei Szer­vezetének vezetősége tegnap, december 11-én délelőtt tiszt­újító közgyűlést tartott Békés­csabán az ifjúsági ház nagyter­mében. Az elmúlt öt esztendő munkájáról adott számot dr. Porkoláb Károly, a megyei szervezet titkára, a Központi Statisztikai Hivatal Békés me­gyei Igazgatóságának vezetője. Elmondotta többek között, hogy a megyében dolgozó szakembe­rek nagy érdeklődést tanúsítot­tak az egyesület iránt. A tag­létszám 345-ről 830-ra növeke­dett. A vezetőség megszervezte a különböző szakosztályokat, melyek összesen 202 ankétot, tudományos tanácskozást szer­veztek a megye mezőgazdasági életének fellendítésére. A tu­dományos szintű tanácskozások­ból erre az esztendőre 52 jut. György Károly, a MAE főtit­kára felszólalásában meleg sza­vakkal méltatta a Békés me­gyei egyesület munkáját, úgy értékelte azt, mint országosan is kiemelkedő teljesítményt A MAE-ba 15 ezer szakember tö­mörül hazánkban, s ebből igen kedvező a Békés megyeiek ará­nya. Nagy Mihály, a tsz-szövet­­ség titkára a tudomány és a gyakorlati élet közötti kiváló hídnak minősítette az egyesüle­tet. A megyében elért termelé­si sikerek ugyanezt erősítik. A vita zárása után az elnök­lő Gajdács György felkérte dr. György Károlyt az egyesület kitüntetéseinek átadására. A Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetést kapta Su­­pala Pál, a Mezőhegy­esi Álla­m­i Gazdaság igazgatója, Deák Antal, az Állattenyésztési Fel­ügyelőség vezetője, dr. Kovács Gábor, a Növényvédő Állomás főmérnöke. Az egyesület arany koszorújával ismerték el Csa­tári Béla, Gajdács György, Mu­rányi Miklós, Szabó Lajos, Hor­váth Pál, Nagy Mihály, Ádász György, Lehóczki Mihály, Tim­­kó Rudolf és Licz György mun­kásságát. Oklevelet öten, pénz­jutalmat négyen kaptak, Ezután a jelölőbizottság ja­vaslata alapján megválasztották az új vezetőséget A MAE Bé­kés megyei Szervezetének el­nöke ismét Gajdács György, al­elnöki Papp Tibor, Horváth Pál, Hankó­­Mihály és Pataki Éva, titkár dr. Porkoláb Károly lett Az egyesület élén 15 tagú ve­zetőség áll, ugyancsak 15 tagú küldöttség képviseli a megyei szervezetet a januárban össze­ülő VT. országos küldöttközgyű­lésen. A résztvevők ezután meghall­gatták Csatári Béla, a párt Bé­kés megyei bizottsága titkárá­nak előadását A megye élelmi­szergazdaságának helyzete és feladatai a negyedik 5 éves terv jelenlegi szakaszában címmel. D.­K_ Mező­rényben könyvtárat, Gyulán könyvesboltot avattak Jelentős kulturális esemény­­ színhelye volt tegnap Mezőbe-­­­ény és Gyula. Mezőberényben az újjáalakí­­tott „Petőfi Emlékkönyvtár” ün­­nepélyes avatásán Garamvölgyi József művelődésügyi miniszter­­helyettes mondott beszédet. — Mezőberény lakossága mél­tóképpen vette ki részét a Pe­tőfi jubileumi ünnepség hazai eseményeinek megszervezéséből- Az újjáalakított könyvtár is ma­radandó emléke lesz gazdag te­vékenységüknek. A nagyközség méltón ápolja Petőfiről őrzött emlékeit Ezzel, és egyéb kul­turális eredményeikkel érték el, hogy Mezőberény a nemzet kul­túrájának számon tartott része lett Az új könyvtár egyik leg­fontosabb feladata, hogy tovább­ra is népszerűsítse a költő élet­művét — mondotta a miniszter­helyettes. A könyvtárnak jelenleg 15 380 könyve van. A 2168 beiratkozott olvasó a lakosságnak több mint 17 százaléka, akik az elmúlt év­ben csaknem 73 ezer könyvet kölcsönöztek. A könyvtár eddi­gi eredményes munkájáért, a felújításhoz a Hazafias Népfront Országos Bizottságától, a Petőfi Emlékbizottságtól és a Művelő­désügyi Minisztériumtól 50 ezer forint jutalmat kapott. Ugyan­ennyivel járult hozzá a korsze­rűsítéshez a megyei tanács mű­velőd­ésügyi osztálya. Az átala­kított Petőfi Emlékkönyvtár jól felszerelt zenei részleggel és gyermekkönyvtárral gazdago­dott. Az avató ünnepségen részt vettek a megye, a járás és a község párt- és állami vezetői. Gyulán ezen a napon az új könyvesboltot dr. Keresztúri Sándor, a Művelődésügyi Mi­nisztérium Kiadói Főigazgatósá­gának helyettes vezetője avat­­ta fel A Gyulai városi Tanács felkérésére és segítségével a Művelt Nép Könyvterjesztő Vál­­lalat (az OTP helyén) 101 négy­zetméter alapterületű, modern könyvüzletet hozott létre­ Az új üzletben jelenleg egymillió fo­rint értékű a könyvkészlet, eb­ből 20 ezer forintnyi a román nyelvű könyv. Az új könyves­bolt, mely Ady Endre nevét vi­seli, tevékenyen akar részt ven­ni a közművelődési munkában. Tervezik, hogy rendhagyó iro­dalmi órákat, hanglemezbemu­tatókat szerveznek. Kapcsolatot teremtenek a város és a járás valamennyi termelőegységével, melyeknek rendszeresen meg­küldik ajánló jegyzékeiket Csaknem 40 bizományosuk, a gyulai járás területén árusítja majd a gazdag készlet könyveit Az üzlet ünnepélve, avatásán részt vett Horváth Dénes, a Művelődésügyi Minisztérium terjesztési osztályának vezetője és Preszter Sándor, a Művelt­ Nép Könyvterjesztő Vállalat igazgatója. K. L Békéscsabai Sertéshizlalda I. sz. Kétegyházi úti telepe az alábbi munkakörökben munkásokat vesz fel: sertésgondozót, malmi dolgozót keverőbe, éjjeliőröket 5 napos munkahéttel. Szükség esetén szállást biztosítunk. 202622 *873. DECEMBER 15, atmmmssp. Novemberi napok Bulgáriában . Képzeljék el: megérkeznek valahová, ahol már jártak, és amikor kiszállnak a gépkocsi­ból, fogalmuk sincs, hol lehet­nek? Így jártam én is az észak-bulgáriai Plevennel, ahol 1960-ban közel egy he­tet töltöttem, a „Szeptemvrisz­­ka Pobeda” című lap vendé­geként A szálloda, amely előtt fékez a kocsi, 12 emeletes. „Rosztov na Don”, a szovjet­­unióbeli testvérváros. Gyönyör­­ű építmény! Úgy magasodik a kék őszi égbolt felé, mint egy fehér, mesebeli üvegpalota. Hosszú úton jöttünk Szófiától idáig. Ha jól emlékszem, 250 kilométert Botevgrád főterén a modern épületek között többszáz éves torony idézi a régi Bulgáriát Áthajtunk az öreg Hegy nyugati vonulatain, a Csendes-völgyben, ahol vé­res partizánharcok dúltak zá­róakkordjaként a második vi­lágháborúnak. Kísérőnk meséli, hogy nincs olyan szurdok, hegycsúcs, erdő, ahol ne zú­gott volna át a harc, ahol hő­sök ne születtek volna. Pleven nagy és híres város Az 1878-as felszabadító hábo­rúban sokáig a törökök megvív­­hatatlan fészke volt, míg vé­gül itt is győzött az egyesült orosz—bolgár hadsereg, és a város felszabadult a félévezre­des iga alá. Már a szélső utcáknál ér­zem, hogy a tizenhárom év alatt teljesen megváltozott a város arca. Emlékeim róla és a látvány most, sehogyan sem egyezik. Talán ott egy ház, egy útkanyar, igen ez biz­tosan az a régi, aztán bizony­talanságba torkoll az egész emlékezés. Négy-öt emeletes lakóházak új várost formál­nak jobbról, és ahogy egyre jobban közelítünk a centrum felé, feladom a kísérletet: ez a Pleven már nem az a tizen­három év előtti­. Sosem hittem volna, hogy ennyire megváltozhat egy vá­ros külső arca. Persze, később kiderül, mi is történt Az új lakóházak építésének üteme a hatvanas évek elejétől rop­pant felgyorsult és a legutób­bi hét évben 20 ezer új lakást építettek! Azon az új lakóte­lepen, amelyet érkezésünkkor láttunk, 20 ezren laknak. Bent a centrumban új utcát nyi­tottak, a Lenin sugárutak Mintegy kilométeres szakasza van készen, sarkán az ország­szerte egyedülálló, emeletes könyvházzal. Ilyen könyves­boltban eddig nem jártam még. Tematikus rendben a bolgár és a külföldi irodalom, külön emeleten a szovjet irodalom és külön teremben a hangle­mezbolt, ahol a nap minden órájában rengeteg a vásárló, érdeklődő, lemezhallgató. És főként fiatalok. Az egyik hang­szóróból Csajkovszkij átdolgo­zásában a pravoszláv liturgia dallamai áradnak, majd cseng­­bong-zúg az Alekszandr Nev­­szki katedrális több tucat ha­rangja... Kissé elébevágtam az esemé­nyeknek, megérkezéskor még nem tartottunk itt, azt sem tudtam, van-e új könyvesház Pleven­ben, sőt jószerével azt sem tudtam, Plevenben já­rok-e? Amikor kiszálltunk a gép­kocsiból a 12 emeletes Rosz­tov na Don előtt, körülnéztem, és tanácstalanságom úgy lát­szik élénken tükröződött az ar­comon is, mert kísérőnk, Kata­lin megkérdezte: „Valóban itt járt maga 13 éve?” „Persze, hogy itt, de mégsem itt. És azt sem tudom, hol lehetünk most, hol a központ, hol az a régi szálloda, és főleg, hol lehet a szerkesztőség ?” A dol­goik azonban mindig elrendeződnek, és így történt most is. Amikor egy óra múl­va megérkeztünk a szerkesztő­ség épülete elé, már abban is biztos vagyok, hogy annak ide­jén nem itt volt, és útközben felismerem a Szovjet Hadsereg Emlékművét, az utcát, amely a Hősök mauzóleumához vezet." Odafent Sztojkov Dancsev, a főszerkesztő feláll , az íróaszta­lától, elénk jön, és felejthetet­len, ami ezután következik." Tizenhárom év, az mégiscsak másfél évtized, egyötöd, egy­­hatod élet. Képzeljék hozzá a többit, egy hetet régről, amely­ből mély barátság született, és ad viszontlátást. Sokkal ké­sőbb, amikor már túljutottunk az emlékezés apróságain is, Dancsev főszerkesztő bemutat­ja az újakat, hozza a red­akció régi tagjait, akikkel akkor, együtt, sok kedves órát töl­töttünk. Este a Rosztov na Don étter­mében sokáig beszél a város­ról, amely annyit változott a másfél évtized alatt, hogy más­nap, a szálloda hetedik emele­téről letekintve, csak annyit mondtam útitársamnak: „Nézz körül! Ha most egy láthatat­lan kéz kiemelné ebből a pano­rámából a fél várost kitöltő új épületeket, toronyházakat és lakókerületeket, az maradna, amit én láttam akkor... Ugye olyan, mint egy vidéki, egysze­rű kisváros.” A távolban az új ruhagyár négyemeletes üvegcsarnokán tündököl a bol­gár ősz aranyló napsugara, és a Lenin sugárút modern ház­sora váltja a ritmust. Minden idő elmúlik azonban egyszer, útunk tovább vezet. Még kirándulunk Rajjakba, a mesterséges tó partján, sziklák közé varázsolt nyári üdülőhely­re, megiszunk egy török ká­vét a vízimalom-csárdában, ahol futó kis patak hajt egy óriási kereket, és délután már Tamovó, a harmadik cárság székhelye felé robog a Volga. A Jantra folyó völgyében olyan, mint egy olasz város, a török évszázadok azonban lépten-nyomon előbukkannak itt is. A török negyedben meg­ismerkedünk Mehmettel, aki éppen iskolából jön, és szíve­sen áll oda a régi mecset elé. Másnap, amikor már a nagy csaták színhelyén, a Sipka-Szo­rosban járunk, még mindig előbukkan Mehmet olajbarna mosolya, fekete szeme és mö­götte a hófehér minaret, tör­ténelmi századok tanúja. A Sipka-szorosban kellemes ősz, a Balkán-hegység mint lomha óriás terpeszkedik lá­baival a trák síkságra. Arra van valahol Plovdiv, a régi Trimontium, a vásárok mai városa. Sietünk... Sass Ervin (Folytatjuk) Itt csak kilenc emelet látszik Mehmet, k­ismovél fiú, a török negyedből. (Nagy Jenő felvételei) a Rosztov na Don-ból.

Next