Békés Megyei Népújság, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-01 / 27. szám
Külügyminiszter-helyettesek értekezlete Moszkvában Moszkvában Január 29—30-án megtartották a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszterhelyetteseinek tanácskozását, amelyen részt vettek a Bolgár Népköztársaság részéről Aridon Trajkov, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság részéről Frimieisek Krajcic, a Lengyel Népköztársaság részéről Stanislaw Trepczynski, a Magyar Népköztársaság részéről Marjai József, a Német Demokratikus Köztársaság részéről Herbert Krottkoraski, a Román Szocialista Köztársaság részéről Cornel Pacoste, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége részéről IVjikolaj Rogyinov. A tanácskozás mantcájában «»at vett Nyikolaj Firsubin, a Varsói Szerződés tagállamai poétikai tanácskozó testületének főtitkára. A tanácspotláson, amely a gyümölcsöző együttműködés, a testvéri barátság és kölcsönös Megértés légkörében zajlott le vélemény cseréin került sor egyes kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdéseknél. (MTI) Gromiko ma indul a Közel-Keletre Szombaton újabb közel-keleti átázásra indult Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter. A moszkvai hivatalos közlemények szerint Gromiko előbb Szíriában, majd Egyiptomban tesz baráti látogatást. A látogatással kapcsolatiban azoszfovai megfigyelők főként arra a körülményre hívják fel a fgyelmet, hogy miként a külügyminiszter korábbi utazásai is igazolták, a szovjet diplomácia elsőrendű célja ebben a térségben a béke fenntartása. (MTI) Határozatokat hozott az IKP kongresszusa a nemzetközi Az Indiai Kommunista Párt X. kongresszusa több határozatot fogadott el fontos nemzetközi kérdésekről. A kongresszus külön határozatban üdvözölte Portugália népét a fasiszta rezsimet megdöntő demokratikus erők győzelme kapcsán. A chilei néppel való szolidaritással foglalkozó határozatában a kongresszus annak szükségességét hangoztatta, hogy a békéért, demokráciáért és függetlenségért síkra szálló indiai közvéleménynek aktívan részt kell vennie a Luis Corvalán és más politikai foglyok szabadon bocsátását, a chilei nép demokratikus jogainak helyreállítását, a fasiszta katonai junta teljes diplomáciai és gazdasági elszigetelését követelő nemzetközi mozgalomban. Az IKP kongresszusa mély aggodalmának adott hangot a kérdésekről veszélyes közel-keleti helyzet miatt, rámutatva, hogy az izraeli uralkodó körök az amerikai imperializmus támogatásával új háborúra készülnek. A határozat a genfi értekezlet haladéktalan felújítását szorgalmazza, hangoztatva, hogy annak munkájába be kell vonni a Palesztinai Felszabadítási Szervezetet is. Az Indokínára vonatkozó határozatban az indiai kommunisták elítélték Thieu diktatórikus rendszerét és támogatásukról biztosították a VDK és a DIFK békés kezdeményezéseit. A kongresszus elítélte imperialista katonai támaszpontok létesítését az Indiai-óceán térségében még üdvözölte a Szovjetunió következetes állapontját, amely a térségnek békeövezetté történő átalakítását célozza. Folytatódnak a SALT-tárgyalások Csütörtökön este Alexis Johnson nagykövet vezetésével Genfbe érkezett az Egyesült Államoknak a SALT újabb fordulóján részt vevő küldöttsége. Johnson nagykövet megérkezésekor derűlátóan nyilatkozott a soron következő tárgyalások kilátásairól. „A vlagyivosztoki megállapodás annyira világos és konkrét — mondotta —, hogy hivatalos szerződéssé való átváltoztatásának lehetségesnek kell lennie.” A Szemjonov külügyminiszter-helyettes vezette szovjet és a Jonhson nagykövet vezette amerikai küldöttség tárgyalásai pénteken folytatódtak Genfben. (Reuter) • A január 31-én folytatódógenfi SALT-tárgyalásokon a szovjet küldöttséget Vlagyimir Szemjonov külügyminiszterhelyettes (képünkön) vezeti (telefotó—AP—MTI—RS) *»•■*•■■»■•••* e*aw Ülést tartott az Elnöki Tanács A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Az Elnöki Tanács megvitatta az állampolgársági, valamint az egyéni kegyelmi ügyekkel kapcsolatos 1974. évi tevékenységét. Megállapította, hogy az ügyeket előkészítő szervek az Elnöki Tanács iránymutatásait figyelembe véve végezték munkájukat. A hozott döntések hozzájárultak a szocialista törvényesség további erősítéséhez. Az Elnöki Tanács ezután bírákat mentett fel és választott meg, végül egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) Átalakították a francia kormányt Valéry Giscard és Estaing francia köztársasági elnök pénteken átalakította a kormányt. A kabinetben történt változásokról az elnöki palota szóvivője tájékoztatta a sajtót . Giscard d’Estaing és Jacques Chirac miniszterelnök péntek reggeli másfél órás eszmecseréje után. Tájékoztatásából kitűnt, hogy az államfő menesztette az ország eddigi hadügyminiszterét, valamint posta- és távközlésügyi államtitkárát. A hadügyminiszteri tisztségben Yvon Bourges (UDR) lett Jacques Soufflet utóda. Bourges az előző kormányokban többször volt államtitkár és miniszter. Kivált a kormányból Pierre Lelong posta- és távközlésügyi államtitkár is, tárcáját Aymar Achille Fould kapta meg. • Norbert Legard külkereskedelemügyi államtitkárt külkereskedelmügyi miniszterré léptették elő. További változások: Marcul Bigeard tábornokot hadügyi államtitkárrá, Jean-Francois Deniau-t pedig földművelésügyi államtitkárrá nevezték ki. Giscard d’Estaing hivatalba lépése óta ez volt az első kormányátalakítás Franciaországban. (AFF) Bundestag-törvény: Az NSZK bíróságai felelősségre vonítatják a Franciaországban háborús bűnöket elkövetett személyeket A horvát Bundestag csütörtökön este közfelkiáltással elfogadta a háborús bűnösök büntetőjogi felelősségre vonásáról szóló 1971. évi francia-nyugatnémet megállapodás ratifikálására vonatkozó törvényt. Ennek értelmében nyugatnémet bíróságok felelősségre vonhatják mindazokat a háborús bűnösöket akiket Franciaországban távollétükben ítéltek el és, akik az NSZK-ban mindeddig kibújtak a büntetőjogi felelősségre vonás alól. A ratifikációs törvényre szavaztak az SPD és az FDP képviselői, ellene foglaltak állást az ellenzék tagjai * CDU—CSU-képviselők. (AFP) Pintér István: Szovjet földről érkeztek 1944 nyarán először Rovnóban, majd Obarovban gyülekeztek azok a partizánharcban már járatos és a magyar hadifogolytáborokból újonnan érkezett magyarok, akik néhány hetes kiképzés után arra vállalkoztak, hogy Magyarországra mennek és szülőföldjükön is megindítják a partizánharcot Amikor a magyarok létszáma elérte a 300 főt, , újra útra keltek és a Kijev melletti szvjatasinói központi partizániskolán fejezték be a bevetés előtti felkészülésüket Itt a magyar részleg vezetője Nógrádi Sándor volt 1944 augusztusában kezdődött meg a magyar csoportok bevetése. Mintegy két hónap alatt 10 csoport indult Magyarországra, illetve a szomszédos országokba, hogy onnét kedvező feltételek esetén magyar területre lépjenek. Minden csoportban jól képzett szovjet és magyar partizánok, rádiókezelőként partizánnők és a harci területet jól ismerő, a partizánharcra vállalkozott és kiképzett hadifoglyokat találunk. ’ Indulás előtt a partizánok esküt tettek: „Ifin, áld szabad elhatározásomból, önként léptem be a magyar szabadságharcosok soraiba, esküszöm, hogy minden erőmmel és tudásommal harcolni fogok a magyar nép teljes felszabadulásáért." Megfogadták, hogy hűek maradnak „történelmük nagy szabadságharcosainak szent eszméjéhez”, hogy végsőkig kitartanak társaik mellett „és szigorúan megőrzik a szabadságharcos népmozgalom minden titkát". A partizánok legnagyobb része hű maradt szent fogadalmához. Az első bevetésre 1944. augusztus 20-án került sor. Ezen az éjszakán a Kijev melletti repülőtérről két ejtőernyős partizáncsoport indult útnak. Az egyiket Szőnyi Márton volt repülőzászlós vezette és Ózdtól délnyugatra, Domaháza, Jordánháza községek térségében értek földet. A 13 fős csoportot nyomban földet érés után felfedezték és jelentős csendőrerőket vetettek be ellenük. Heves tűzharc fejlődött ki, melynek során többen meghaltak, másokat elfogtak. Parancsnokuk közel egy hónapig bujkált a hegyek közt Árulás folytán Szőnyi Mártont is elfogták és a helyszínen kivégezték. Szerencsésebb volt a másik csoport, Úszta Gyula vezette partizánok földet érése Kárpát- Ukrajnában. A csoport 23 fővel kezdte meg harci tevékenységét Harccselekményeik Munkács, Huszt és Solyva térségére összpontosultak. A csoport létszáma — tevékenységének megindulása után — nagyon gyorsan gyarapodott. A környék férfilakosságának egy része csatlakozott hozzájuk, a másik része pedig támogatta harcukat, így vált lehetővé, hogy októberben már 168 aktív fegyveres harcost tartsanak számon. A szabadságharcos emlékek és a szabadságért folyó harcuk vezette őket arra az elhatározásra, hogy az egység felvegye a Rákóczi nevet. Tudták, hogy alig másfél száz évvel ezelőtt Rákóczi is e területen bontotta ki a szabadság zászlóját, így a tradíció és a név kötelezte őket. Az egység harccselekményének mérlege is méltó volt nevéhez. Mintegy két és fél hónapos harcuk során számos vasúti szerelvényt siklattak ki és közel ezer ellenséges katonát tettek harcképtelenné. Az egység 33 főt veszített. 1944. október 26-án egyesültek a Vörös Hadsereggel. Ugyanerre a területre október közepén újabb magyar partizáncsoport érkezett Lencsés János vezetésével. Harci tevékenysége azonban rövid idejű volt, mert a szovjet csapatok felszabadító harca elérte a térséget Érdemes megemlíteni, heey Kárpát- Ukrakrtba . n°m 1944 nyarán érkeztek először partizáncsoportok. 1942 januárjában partizánszervezői feladattal érkezett Borkanyuk Alexa több társával, akiket azonban elfogtak, s mint korábban említettük, Borkanyukot a Margit körúti börtön udvarán kivégezték. 1943 őszén ereszkedett le Pataki Ferenc 19- es kommunista, akinek sikerült is Kárpát-Ukrajnában partizáncsoportot létrehozni, őt a német megszállás után fogták el és Sopronban 1944. november 4-én több társával együtt kivégezték. A szlatasinói repülőtérről Márasmarossziget környékére, Észak-Erdélybe Nagykároly és Nagyvárad térségébe, továbbá a Börzsönybe és Salgótarjántól északkeletire Ajnácskő körzetébe érkeztek meg magyar és szovjet vegyes állományú partizáncsoportok. Ezek nagyobbrészt azonban a ledobás során szétszóródtak, vagy az ellenséggel vívott tűzharc megtizedelte őket. Nagyobb, katonai jelentőségű csoportokká szerveződni nem tudtak, s így elsősorban egyéni vagy csoportos propagandatevékenységükkel és esetenként puszta jelenlétükkel zavarták a németek és csatlósaik tevékenységét A Kijev melletti kiképzőtáborból még két csoport indult útnak. Mindkettő a Szlovák Nemzeti Felkelés központjában, Besztercebánya térségében ért földet azzal az elhatározással, hogy innét -r a szlovák felkelés nyújtotta lehetőséget felhasználva, magyar földön kezdik meg feladataik végrehajtását. Az első részleget Grubics Zoltán, volt hadifogoly százados és Fábri József vezette. A csoport, amely később a Petőfi nevet vette fel, szlovák területeken maradt, harcai során csak „portyázásszerűen" érintette a magyar területeket. (Harcaikról később lesz szó.) A másik csoportot, amely október elején ért földet, Nógrádi Sándor vezette. Ennek feladata a partizánharci cselekményeken túl még kettős volt. Magyar földre érve megteremteni a kapcsolatot az illegális kommunista párttal és rajtuk keresztül a Szovjetunióban élő magyar kommunista vezetőkkel. Továbbá: a Magyarországra érkezett és itthon szervezett partizáncsoportok között a kapcsolatok létrehozása és egy irányító parancsnokság felállítása. E két utóbbi feladatot Nógrádiék nem tudták teljesíteni. A Nógfildi-csoport mintegy kéthónapos hosszú, kemény küzdelem után jutott el magyar területre Salgótarján térségébe. A határon való átkeléskor az egység 28 főt számlált. Néhány hét alatt a környék bányászai és szökött katonák tömegesen csatlakoztak és így létszáma meghaladta a 100 főt. Nógrádiék az agitációs és propagandamunkán túl igen komoly fegyveres tevékenységet is kifejtettek. Közülük is legjelentősebb az abroncspusztai ütközet, amelyneksorán az egység egy nagyobb létszámú német katonai alakulattal vívott elkeseredett, végül is kedvező kimenetelű küzdelmet. Az egység néhány nappal a Vörös Hadsereggel való egyesülése előtt táviratban üdvözölte a Debrecenben megalakult ideiglenes kormányt — ígérve: „A német rablók által még megszállt területen állva, folytatjuk harcunkat az ellenség teljes megsemmisítéséig.” Folytatjuk! »