Békés Megyei Népújság, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-30 / 76. szám

Nemdohányzók örömére Nemrég a rádióban hallottam egy nyilatkozatot arról, hogy a nemdohányzók tábora milyen rohamosan gyarapodik az utób­bi időben. Amióta ez téma, egy­re inkább napirenden van, azóta sok-sok kezdeményezés is szü­letett országszerte, az egészsé­ges életmód hirdetőinek legna­gyobb örömére. Lapunkban is helyt adtunk minden olyan írásnak, amely a dohányzás ártalmairól, a nem­dohányzók táborának újabb öt­leteiről és a különböző intézke­désekről szól. Többek között megjelent az Utasellátó Vállalat tájékoztatá­sa, mely szerint­­április 1-től tiltják a dohányzást a vállalat büféiben és mindazokon a he­lyeken ahol étkezés van, vagy ételt árusítanak. Székesfehér­váron a szeszesitalt és a do­hányzást száműzik a város egyik híres cukrászdájából, a Vörös­­martyból. Békéscsabán is volt már eh­hez hasonló kezdeményezés. Amikor a Tanácsköztársaság úti büfé megnyílt, a vendégek meglepetve látták a feliratot: „Étkezőhely, kérjük a dohány­zást mellőzni!'’ Sokan minden ellenvetés nélkül be is tartják. Igaz nem mindenki, de azért ez is valami. A példát jó lenne folytatni a vengédlátó vállalat valamennyi éttermében, de fő­leg a cukrászdákban. Most pedig a Volán Tröszt hirdette ki, hogy a helyközi és távolsági autóbuszokon kiteszik a táblát: Tilos a dohányzás! Ennek előzménye az, hogy a 3- as számú Vállalat volt az or­szágosan az első a közlekedés­ben ezzel a kezdeményezéssel. Bevált. Hogy mennyire, azt a napokban megjelent tröszti uta­sítás bizonyítja. Az utasok ter­mészetesnek veszik, nem tilta­koznak ellene. Ezt volt alkal­mam tapasztalni nemrég a pes­ti járaton. A menetren­det úgy állították be, hogy a nagyobb állomásokon öt-hat perces pi­henőket tartanak. Ilyenkor a ka­lauz — ak­i egyébként szintén dohányos — a mikrofonba be­mondta: Következeik .... állo­más és öt perc­esee arattasz,ünet! A donáprosok tehát buszon kí­vül rágyújthatnak. A porpdohányzók és mind­azok akik az egészséges életmód mellett szállnak síkra, bíznak abban, hogy a kezdeményezé­seknek le°z folytatnsa. Nemcsak a i­a-/io­-odésben, hanem más te­rületen is Kasnyik Jurlit 9" Ú­JÍTÓ a javából A Sarkadi Cukorgyárban Dió­szegi Imre 8 tagú gépészeti kar­bantartó brigádja a létisztító ál­lomás dobszűrőjét, a vagonvon­tató és a mészállomást helyezi karba, hogy ezek a berendezé­sek a 140—150 napig tartó cu­korgyártási idényben megállás nélkül működjenek. A szeptemberben kezdődő 140 —150 nap tehát a minden év­ben visszatérő vizsga időszaka. Egyetlen kérdésre kell választ adniuk azoknak a berendezések­nek, amelyekért a brigád fele­lős: mit tudtok? S eddig egy esztendőben sem volt más a vá­lasz: mindent, amit elvártak tő­lünk emberek. Gyakorlatilag ez 5-ös osztályzat. Ha pedig egy brigád éveken át sok ilyen osz­­tályzatot szerez, akkor jogosan érdemli ki a szocialista címet, fokról fokra pedig a bronz-, az ezüst- és az aranykoszorús jel­vényt. Persze csak akkor, ha a brigád tagjai a magatartásuk­ban, a tanulásban, az újításban és a társdalmi munkában is pél­dát mutatnak. Diószegi Imre tehát egy ilyen brigád vezetője. Eredetileg gép­lakatos, de a cukorgyárban 1952 óta a vasas szakma több más ágával is megismerkedett. A ta­nulásra a munkakörén kívül azok az újítások késztették, amelyekkel kezdettől fogva igye­kezett minél hasznosabbá tenni a munkáját. Hogy ez mennyire sikerült, azt bizonyítja, hogy az évek során mintegy 50—60 újí­tását fogadták el és valósították meg. Voltak közöttük kisebb­­nagyobb jelentőségűek, de a Sarkadi Cukorgyár, amely eze­ket felhasználta, összesen vagy félmillió forint éves megtakarí­tást ért el. Talán többet is. Ő pedig jó néhány tízezer forint újítási díjat­ kapott és kiérde­melte a Kiváló Újító jelvény ezüst fokozatát. Egyetértettek a tervezők is A régi gyárban bőven volt ne­héz fizikai munka. Olyan, ami­lyenre ma már aligha vállalkoz­nának az emberek. — Amíg a mészoltó el nem készült, addig például csillével szállították a rengeteg mészkö­vet és a kokszot. Elmúlt. Egy­két helyen maradt még nehéz munka de újításokkal azokat is sikerült kiküszöbölni — emlék­szik vissza a nem is olyan távoli múltra Diószegi Imre. Ebben — ahogy mindjárt ki­derül — neki jelentős szerepe volt. Az ő újítása nyomán ala­kították át a villanymotor haj­tószalagját, ami — javításnál — megkönnyíti a ki- és beszere­lést és biztonságossá teszi a mű­ködést. A mészkő és a koksz osztály­zónál — Kocziha Sándorral, bri­gádtársával együtt — rájött ar­ra, hogy két gumiszalagot ki le­het iktatni. Nincs szükség rá Igen jó megoldást találtak a mészkő és a koksz továbbításá­ra, ami jelentős energiamegta­karítással jár. A tervezők megnézték a vál­­toztatásokat és egyetértettek az újítókkal. Most azon töri a fejét Dió­szegi Imre, hogyan lehetne a homokfogó alatti ülepítő gödör­ből az iszapot a legegyszerűb­ben eltávolítani. Eddig emberi erővel csinálták, ő pedig úgy véli, lehetne szivattyúval, amit már el is készített. A bizonyítás még hátra van. Változtatni azon, ami rossz A közeljövőben várja egy be­adott újítási javaslatának az el­bírálását. Az Elmo-szivattyú szívó ágát alakította át. No, de erről egyelőre még korai be­szélni. Ennyi minden után az olvasó arra gondolhat, hogy Diószegi Imre talán az újítás megszál­lottja. Nekem azonban úgy tű­nik, hogy ilyesmiről szó sincs, ő egyszerűen csak változtatni akar azon, ami rossz vagy leg­alábbis lehetne jobb, hogy könnyítsen a saját és mások munkáján. Kellő elméleti és nagy gyakorlati ismerettel ren­delkezik ahhoz, hogy elképzelé­sei legyenek és azokat meg is valósítsa. Több mint 20 évvel ezelőtt kezdte, s a sikerek nyomán szenvedélyévé vált az újítás. Szerepe van ebben a törekvé­sében annak is, hogy időnként olyan mellékjövedelemhez jut, amellyel a szőkébb és a tágabb környezetének a megbecsülése is együtt jár. A „garasokat” pedig nem rak­ja élére, hanem nagyon is hasz­nos célokra költi. Erről így be­szél: — A gépkocsi fenntartása nem olcsó mulatság, nekem azonban már szinte létszükség­letté vált. Azon járok kirándul­ni és horgászni a családommal együtt. Olyankor pihenek. Nincs anyagi gondom. Ha lenne, alig­ha érezném jól magam. Egy géplakatosnak, akinek családja van, csupán a keresetéből nem­igen tellene gépkocsira és kirán­dulásokra. Igaz ugyan, hogy amit mások teljes kikapcsolódásnak nevez­nek, az neki ismeretlen foga­lom. Sokszor horgászás közben is azon veszi észre magát, hogy a gondolatai visszatérnek ahhoz­­az újítási elképzeléshez, aminek a nyitját még nem találta meg. De ha a damil megrándul, ak­kor egyszeriben csak arra össz­pontosul a figyelme. Hasznát látja mindenki Nemrég a tv-ben láttuk, hogy egyesek a Balaton melletti há­zuk helyiségeinek szezon alatti bérbeadásával, meg ház- és te­lekeladással milyen nagy ha­szonra tettek és tesznek szert. Százezreket kerestek és keresnek egy-egy jó „üzleten”. Nos, Dió­szegi Imre több mint két évtized alatt „csupán” néhány tízezer Ft­­at kapott újítási díjként. De, amíg­ a spekulánsok csak a saját zse­büket tömték, ő — minden újí­tás hasznát csak egy évre szá­mítva — félmilliónál többet tett a társadalom asztalára. Érthető, hogy a gyár vezetői a javaslatok gyors elbírálásával igyekeznek kedvet adni a dolgo­zóknak ahhoz, hogy újítsanak. A díj kifizetésére sem kell so­káig várni. Minden évben újí­tási hónapot is tartanak, ami­kor a legjobb újítók jutalmat kapnak. Persze az erkölcsi megbecsü­lés sem marad el. Erre abból merek következtetni, hogy bár­kivel is beszélgetek a gyárban az újítással kapcsolatos kérdé­sekről, egyszeriben Diószegi Im­re és még két-három név ke­rül szóba. De sorrendben min­dig ő az első. Pásztor Béla 5 . műm-1976. MÁRCIUS 30. ötperces interjú Megkezdődtek Békéscsabán a tizenkét szintes lakóépület alapozási munkálatai Egyre több nézője­ akad a Ta­nácsköztársaság és Trefort utcai sarkán lévő 82 lakásos garzon­ház építkezésnek. A szegedi Délmagyarországi Építőipari Vállalat Franki-rendszerű mélyalapozó gépével március 25-én kezdte el az alapozást. Szél Pál Ferenc, művezetőtől a munkálatok iránt érdeklőd­tünk : — A felvonulást a múlt hét közepén kezdtük és most végez­zük a próbaalapozást. Egy-egy betoncölöpnek 120—150 tonna nyomást kell kibírnia, ugyanis a talajvíz szintje másfél méte­ren van. — Hogyan történik ezzel a géppel a mélyalapozás? — A gépen lévő köpenycsővel 10—12 méter mélységig hato­lunk le, s közben — a talajvizet kiszorítva — állandóan tömö­­rítjük a földet. Alapnak cölöp­­pönként mintegy két köbméter betont dolgozunk be. Erre jön­­ az armatúra, vagyis a vasszere­­­­lés, amely a cölöp gerincét al­kotja. Hány cölöpön fog állni a ter­vezett tizenkét szintes épület? — Körülbelül 140 darab 60 centiméter átmérőjű cölöpre lesz szükség és ezeket betonko­szorúval kötjük össze. Amikor elkészül a fogadószint, megkez­dődhet az emeletek felhúzása. — Csak 10—12 méter mélyre tudják beépíteni a cölöpöket? — Nem, a szegedi Hungária Hotel alapozási munkálatainál 15 méteres cölöpöket építettünk be. Ez a gép hídpillérek alapo­zására is kiválóan alkalmas. — Mikorra készülnek el a mély cölöpözési munkálatokkal? — Ezen a héten már éjjel­­nappal dolgozunk és előrelát­hatóan május közepére készü­lünk­­el ezzel a munkával — fejezte be válaszát Szél Pál Fe­renc, a szegedi DÉLÉP műveze­tője. —­ —n A talajviszonyok szükségessé teszik, hogy cölöpalapokra épüljön a ház. A­ próbacölöpözésre­ azért volt szükség, hogy elvégezhessék a szükséges méréseket. / Fotó: Demény Lengyelország legszebb tájain A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat baráti körei kö­zül az egyik legnépszerűbb az IBUSZ-szal közösen szervezett Ország-Világ­járók Baráti Köre. Az egyre népesedő kör tagjai ki­rándulásaikhoz, hazai és külföl­di túráikhoz igen sok hasznos ta­nácsot, segítséget kapnak. Igen népszerűek a baráti kör rendez­te élménybeszámoló-előad­ások is. Legközelebb március 30-án, kedden este fél 6 órakor Gyulán, a természettudományi előadóter­mében, másnap, szerdán este 7 órakor Békéscsabán, a TIT Ér­telmiségi Klubjában Vörösváry F. Béla, az OVBK országos elnö­ke tart előadást Lengyelország­­ legszebb tájai címmel. Élmény-­­ beszámolóját diavetítés szinesíti. Tavaly 10,3 millió forintos forgalom A halértékesítő vállalat békéscsabai fiókjánál Békés megye élelmiszerbolt­jait, ABC-áruházait, a vendég­látóipari egységeket a halérté­­kesítő vállalat békéscsabai fi­ókja látja el élő, fagyasztott hal­lal és egyéb halkonzervvel. A nagykereskedelmi forgalom évente eléri a négymillió forin­tot. Az egységesebb és a korsze­rűbb táplálkozás térhódításával megyénkben is nő a halfogyasz­tás. Míg 1973-ban saját üzle­tükben 7,6 millió forint értékű halat, halkészítményt adtak el, addig a szám tavaly 10,3 millió forintra emelkedett. Mint ismeretes 1974 őszén nyílt meg az új halbüfé a Ta­nácsköztársaság útján, ahol áru­bemutatókat, halkóstolókat ren­deztek. Élőhalból egy év alatt 1 511, filéból 792, konyhakész panírozott, halból pedig 237 mázsát értékesítettek. Ezenkívül konzervekből 3,7, sült halból egymillió forint érté­kűt­ forgalmaztak. Múlt évi tervüket öt száza­lékkal teljesítették túl, az idén 1,3 millió forint forgalomnöve­kedésre számítanak. Májustól az állandó étlapon sült tengeri hal, halászlé, kocsonya, halpap­rikás, halfasírt, halsaláta és egyéb halkülönlegesség áll a vásárlók rendelkezésére.

Next