Békés Megyei Népújság, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-11 / 264. szám
Energiatakarékos kukoricakonzerválás Kukoricából 7,8 millió tonna a tervezett országos termésmennyiség 1980-ra. A kukorica betakarítását követő hagyományos szárításkor átlagosan számolható 20 százalék nedvességelvonás 2 millió 400 ezer tonna víz elpárologtatását jelentené, amihez 288 ezer tonna fűtőolaj kellene a kutatók számítása szerint. Az olajárak ismeretében nem lehet csodálni azt a törekvést, hogy a kukoricából minél kevesebbet szárítsanak, és ezt a lehető legértéktelettebb energiával végezzék. Az elmúlt évi kukoricatermésből 160 ezer tonnát a mezőgazdasági üzemek már nedvesen tároltak. Az olajválság tette különösen sürgető feladattá, hogy a morzsolva betakarított kukorica hagyományos szárítását kevésbé energiaigényes módszerekkel váltsák fel. Az ez irányú kutatások és vizsgálatok is bebizonyították, hogy a nagy nedvességtartalmú kukoricaszem vagy -zúzalék és a csöves zúzalék, valamint az egész kukoricanövény-zúzalék egyaránt tartósítható a nagyüzemi igényeknek megfelelően. A nedves kukorica tartósításának az energiatakarékosságon túl még számos előnye van. Beigazolódott, hogy általa folyamatosabbá tehető a kukorica betakarítása, mivel így azonnal tárolásra kerülhet, és nem a szárítók véges kapacitása szabja meg a törés ütemét. Ahol már tartósítottak így kukoricát, ott azt is tudják a gyakorlati szakemberek, és az ezzel foglalkozó kutatók, hogy kiváló minőségű takarmánnyá válik. Tervezi is már több gazdaságunk, hogy a közeljövőtől nedvesen tárolják a kukoricatermésük mind nagyobb részét. A kukorica nedves tárolásának változata lehetséges, de minden esetben szilárd padozatra kell kerülnie, és a beázástól védeni kell. A nedves szemes kukorica tárolható széndioxidgáz hatása alatt, propionsavval kezelve, és kezelés nélkül légmentesen lezárva. Később azután még szárítható is, ha nem nedvesen kerül felhasználásra. Áruminőségűvé azonban csak a széndioxid-kezelés esetében válhat a nedves kukorica. A nedves szemeskukoricazúzalék erre a célra kialakított berendezésekkel állítható elő. Majd légmentesen lezárt betonfalú, vízszintes, kettő vagy három oldalról zárt silóban lehet tárolni, a gyors betöltését és gondos tömörítését követően. A szem és a teljes növény hasznosítása között még átmenetet képező csöves zúzalék — a lárvaszecskázóra szerelt csőtörő adapterekkel — a teljes csutka, csuhólevél és a szem teljes menynyiségének betakarításával készül. Tárolása beton oldalfalú, horizontális silókban oldható meg. Azonkívül, hogy a szárításhoz viszonyítva a csöves zúzalékkészítés energia- és költségtakarékos eljárás, egyben egységnyi termőterületről hozzávetőleg 5 —10 százalékkal több tápanyag betakarítását teszi lehetővé. A teljes kukoricanövény, a szem, szár és a csutka egymenetes zúzva betakarításával, a szemes betakarításnál 30—35 százalékkal több tápanyag kapható területegységenként. A teljes növény betakarítható zúzókosárral és silózó adapterrel felszerelt lárvaszecskázókkal — vagyis a jelenleg használatos önjáró silózók nagy részével — megoldható. Az így készített zúzalék betonfalú, két vagy három oldalról zárt silóban tárolható. Forrólevegős szárítóban azonban meg is szárítható — pelletálható — és ilyen módon már kereskedelmi forgalomba is kerülhet. Az energiaárak emelkedése esetén is kedvező költségráfordítással megvalósítható erjesztéses tárolásnak a helyi felhasználás lehetősége szab határt. Kísérleteznek még a kukorica úgynevezett izzasztásos szárítási módszerével is. Ilyen módon az energia 10— 15 százaléka takarítható meg. Ezek ellenére sem várható, hogy most már teljes egészében nedvesen, csőzúzalék formájában takarítsák be a gazdaságok a kukoricatermésük zömét. A gyors, széles körű elterjedésülések ugyanis a szemléleti gátakon kívül technikai akadályai is vannak, vagyis sok helyütt nincsenek meg a műszaki feltételek. Azon viszont kár vitatkozni, hogy szemesen, vagy zúzottan, a földfelszínen, gödörben, vagy falközi silóban tartósítható-e jobban a megtermelt kukorica. Az a fontos, hogy mindenkor a helyi adottságok és lehetőségek szerint szülessen döntés az alkalmazandó tartósítási módszer felől-Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a nedvesen tartósított kukoricatermények különösen a nyári hónapokban könnyen romlanak. Emiatt egyik napról a másikra sem tárolhatók. Kitermelt mennyiségüket egy napon belül fel kell használni , etetni. A szárított kukoricára is szükség lesz azért még ezek után is, az áruértékesítés és az export miatt. Az azonban feltétlen előnyös lenne, ha idén az eddiginél is több gazdaság próbálná ki ezeket a módszereket, és ha a körülményeik között beválnak, növelnék az energiatakarékosan tartósított kukoricák mennyiségét. K. L. Textil-tervek Textil méterárut hazánkban a gyapjú-, pamut-, selyem- és len-, kenderiparban gyártanak. Az alapanyag többnyire importból származik, s ezt késztermékkel egyenlítik ki. Ehhez viszont egyre korszerűbb szövetek, kelmék szükségesek, nem is szólva arról, hogy úrrá kell lenni a különböző okok miatt sokszor megcsappant vásárlói bizalmatlanságon is. A lecke tehát adott, és a bizonyítványosztók nem éppen vajszívűek sehol sem. Ezért nagy jelentőségűek azok az elképzelések, amelyek ,a következő időszakra jelölik ki a textilipar számára járható utat. A gyapjúiparra vonatkozó előrejelzések szerint a ruházati szöveteket kevésbé keresik majd a hazai, boltokban, lévén a ruhává, kabáttá szabás költségei egyre borsosabbak. Egyébként is hódít a konfekció, a fogyasztók mintegy kétharmada ilyen holmikat vásárol, így viszont a ruhagyárak étvágya növekedhet. Nem is elegendő a hazai termelés, főként a kártoll és a könynyű fésűs szövetekből lesz szükség importra. A versenyképességet elősegítő külföldi kooperációk, know-how vásárlások lehetőségei még jobbára kihasználatlanok. Nagyobb fejlesztési lépés csak a lakástextilgyártásban történt, bár még ez sem nevezhető hétmérföldesnek. Nem maradtak viszont kihasználatlanul a lehetőségek, akkor, amikor a nagy „vidékre telepedési hullám” vége felé még elkészült Demecseren, Nagykállón és Újfehértón egy-egy gyár, amelyek a gyapjúipar jövőjét biztosító vállalkozások közé tartoznak. A textilméterárut gyártók közül mennyiségben a pamutipar viszi el a pálmát. Ebben az esztendőben a gyapjú típusú szöveteknél közel tízszer több, 330 millió négyzetméter pamut és pamut típusú szövet készül. Ezekből, ballonkabáttól a nyári ruháig, az ágyneműtől a kisestélyiig sok mindent varrnak. A termelésnek több mint felét méteráruként, vagy konfekciótermékként exportálják. Nemigen tartozik az ipari titkok közé, hogy ez utóbbi a gazdaságnak kedvezőbb, így ezt az arányt célszerű növelni. A pamutipar komoly gondjai közé tartozik a fonalellátottság hiányossága, amely részben alapanyagellátás nehézségeire, részben a fonodai kapacitás hiányosságaira vezethető vissza. Ezeken is segíteni igyekeznek a külföldi szervezési tapasztalatok itthoni alkalmazásával. Ezek eredményességéről már meggyőző bizonyítékok is vannak a textilgyárakban. Örvendetes, hogy a fehér foltként nyilvántartott kordszövet gyártásában is fejlesztéssel kísérleteznek. Megjelenik a strech kord család is. A hazai farmeranyag részben olasz import alapanyag felhasználásával készül továbbra is, mert ennek hazai előállítás, többe kerülne. Gyümölcsöző ,a kapcsolat a petrolkémia és a textilipar között. A korszerű technikai alapokon nyugvó poliolefin alapanyagú csomagolásra alkalmas szövetek kiállták a próbát, és termelésük az utóbbi időben jócskán megnövekedett. Persze a természetes alapanyagokra is szükség van, sőt a mezőgazdasági módszerek tökéletesítésével a termékhozam további növelését tervezik. A selyemipar hazai reprezentánsának, a Magyar Selyemipari Vállalatnak a termékei közül Nyugat-Európában évente mintegy tizenötmillió négyzetméter selyemszövetet szállítanak. Ezeken a piacokon — az egyéb textíliáktól eltérően — konjunktúra van. Ennek minél jobb kihasználására törekedve, itt is igyekeznek felhasználni a külföldi tapasztalatokat, sőt Szentgotthárdon még szorosabb együttműködés, például társtulajdonú kikészítőüzem telepítése is lehetséges. Martin-Kovács Miklós Exportra csomagolják a kerti bútorokat a Békéscsabai Építőipari Szövetkezet asztalosüzemében. Az Izba fantázianevet viselő fehér fenyőgarnitúrákat Franciaországba szállítják Fotó : Veress Erzsi" 1980. november 11., kedd Üzemanyag-utalvány helyett „A nehézipari miniszter rendelete értelmében szeptember 30-ával a motorbenzin- és motorolaj-utalványok lejárnak, és október 1-től ezek a termékek csak készpénzért vásárolhatók. Ezek szerint a gépjárművezetőknek a motorbenzin- és motorolaj vásárlásának éselszámolásának a mindenkor érvényes elszámolási (fogyasztási) norma az alapja. A motorbenzin és motorolaj vásárlására felhasznált előleg utalványozása az elszámolási (fogyasztási) norma figyelembevételével a várható kilométerteljesítmények alapján, fogyasztói áron történik. A készpénzért történő vásárlás takarékosságra ösztönöz, egyszerűsíti a vásárlást, és megkönnyíti a töltőállomásoknál az elszámolást.” (Népszabadság, 1980. szept. 28.) Az újsághír és a Magyar Közlönyben megjelent rendelet között egy gyakorlati hónap van. Mi mindenre is volt elég ez a 31 nap? November első szerdáját Békéscsabán, az ÁFOR Bartók Béla úti töltőállomásán töltöttem. Felcsaptam alkalmi benzinkutasnak. Egymás után jönnek a magán- és közületi személy-, illetve tehergépkocsik. — Az utolsó ötvenesem — veszi elő a 86-os kútnál a gyűrött húszasokat és tízest az SE 38-85 forgalmi rendszámú kocsi pilótája. — Ezért pont annyi üzemanyagot kapok, hogy beérek vele a telephelyig. Korábban az a hír járta, hogy a benzinkutas állás valóságos aranybánya. Most viszont alig fél óra alatt a mellettem álló kútkezelő egy fillért sem kapott, pedig legalább 30-40 vevőt szolgált ki. Méltóságteljesen, szinte nesztelenül gördül a kúthoz a FÉKON FL 43-46 rendszámú Roburja. — Takarékoskodni kell — mondja tréfálkozva Drugan Mihály gépkocsivezető. — A 23 literes normát levették 21,8 literre. Hogy minek alapján? Ki tudja, hiszen a géppel semmit sem csináltak. Korábban, amíg jegyre tankoltam, volt 35—40 liternyi megtakarításom, s annak a felét fizetéskor megkaptam. Most meg? — a válasz legyintés. — Októberben mennyi volt a megtakarítása? — Egy ötvenes ... Ezt is úgy tudtam megtakarítani, hogy üresben rengeteget „gurítottam” a kocsit. Az AGROSZER, AP 58-07-es rendszámú Barkasza áll meg. Pilótája Balogh Gábor szerelő. — Amikor jegyre tankoltam, akkor sem volt túl sok megtakarításom, ugyanis sokat járunk szántóföldön, dűlőúton. Az eredeti 13,5 literes fogyasztást 5 százalékkal csökkentették, s eddig, ha szűken is, de belefértem a normába. A tégla- és cserépipari vállalat FS 89-75 forgalmi rendszámú billenőplatós Zilje áll a sorban. A közvélemény úgy tartja: benzintemető. — Valóban jó az étvágya, a csökkentett norma szerint is 33,5 liter a fogyasztása 100 kilométerre. Terepen ennél lényegesen több. A rendelet szerint a túlfogyasztást saját zsebből kell fizetni. Az első hónapot megúsztam. Hogy mi lesz a télen? Majd elválik... — mondja Pethes Sándor gépkocsivezető.* A Bartók Béla úti töltőállomás hossza csaknem 200 méter, s naponta benzinből, szuperből, keverékből, gázolajból és tüzelőolajból csaknem egymillió litert forgalmaznak — magyarázza Kokavecz Mihályné kútkezelő. — Jó a forgalom ... — Ahogyan vesszük. Sajnos, amióta önkiszolgáló a kút, egyre többet ráfizetünk. Az elmúlt hónaptól ez csak fokozódott. A gépkocsivezetők 2—3 forinttal is „túlszaladnak”, s ezért gyakran nem fizetnek. Hosszú a kiszolgálóhely, s nem tudjuk megfelelően ellenőrizni a vevőket. Egyébként az új rendszer az elszámolásunkat lényegesen megkönnyítette, nem kell az üzemanyag-utalványokkal bajlódni. Persze nem csak a 2—3 forintos túllépésekről van szó. Jó néhányan tankolás közben lenullázzák a kutat, vagy kevesebbet fizetnek, de több alkalommal is volt rá példa, hogy fizetés nélkül távoztak. — A minap előttem tankolt egy Dácia — meséli Tóth Ferenc oktató. — A kocsitulajdonos teleengedte a tankot, majd egy 20 literes kannát is megtöltött, s mindezért 200 forintot fizetett. Hiába indultam utána, a lámpánál eltűnt előlem. Egy hónapja van érvényben a rendelet. S bizony még nem forrta ki magát. Erre utalnak Cseke Antalnak, a békéscsabai kórház gépkocsivezetőjének tapasztalatai, aki Robur busszal közlekedik. — A jármű fogyasztása 23,5 liter volt, ezt 5 százalékkal csökkentették. Októberre 7 ezer forint ellátmányt vettem fel, ezzel szemben 1370 forinttal többet tankoltam, saját zsebből. Mindez azt mutatja, hogy még nincs minden a helyén. Persze a pénzt megkapom, de ha történetesen nincs ennyi pénzem, akkor hogy közlekedtem volna? Két héttel ezelőtt Budapesten, egy sajtótájékoztatón szó volt a Békéscsabai Sütőipari Vállalat gépjárműparkjáról, és gépkocsivezetőiről, ahol — Bánkuti Gábor szombati széljegyzete szerint — majdnem kenyértörésre került sor. A készpénzesek az üzemanyag-megtakarítás összegét megkapják, a rendelet viszont nem tér ki arra, hogy akik saját kútnál tankolnak, hogyan is részesülnek a megtakarításból — magyarázza Drienyovszki László, a sütőipari vállalat szállítási csoportvezetője. — Állandóan a városban járunk, ahol sok a lámpa, sokat kell leállnunk, indítanunk, tolatnunk, s ez bizony a normába szűkösen fér bele. Ha nem akarok fizetni, kénytelen vagyok lassan járni, így aztán két-három órával is később fejezzük be a kenyérszállítást — érvel Domokos Imre gépkocsivezető. A rendeletben foglaltak energiatakarékosságra ösztönöznek, még akkor is, ha ez az egyéni érdekekkel nincs mindenütt összhangban. A „tanulóidő” lejártával, a tapasztalatok ismeretében bizonyára finomításra kerül sor. Éppen a népgazdaság érdekében. Szekeres András Fotó: Veress Erzsi