Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-14 / 293. szám
1982. december 14., kedd Mit lehet tenni pénz nélkül? A Mobilette-rejtély Újsághír: a Mobil Kereskedelmi Vállalat és a Békés megyei Univerzál Kiskereskedelmi Vállalat együttműködési megállapodást kötött. Az úgynevezett Mobilettehálózat részeként Békéscsaba is bekapcsolódik az országos körforgásba, amely a lehető legjobb kínálatot garantálja kerékpár-, motorkerékpár- és egyes személygépkocsi-alkatrészekből. Mi az a Mobilette? Mi van a hír hátterében? Az Univerzál megkapta ugyan a nagykereskedelmi jogot, de nem tud mit kezdeni vele, mert az elkerülhetetlen fejlesztések elviszik a pénzt. Hogyan lesz jobb az áruellátás egy aláírt szerződéstől? Ezekre a kérdésekre próbálunk válaszolni. NYÁRON SABÁT... Az oknyomozás azért is izgalmas, mert egyre nagyobb teret hódít a motorizáció. Hazánk közútjain 1,1 millió személygépkocsi közlekedik, ez a szám 1985-ig eléri az 1,5 milliót. Ugyanakkor jelentős a motorkerékpárok, a kerékpárok aránya. Ehhez már fejlett szerviz- és bolthálózatra van szükség. Sajnos, még nem tartunk itt. Heveny betegség gyötri az alkatrészellátást, gyógyítása elengedhetetlen, hogy az időleges és az állandó hiány ne váljék krónikussá. Farkas Márton, a békéscsabai járműbolt vezetője csöppet sem nyugodt: — Ilyen még nem volt! A 94 millió forintos forgalmi tervet az idén képtelenek vagyunk teljesíteni. Mindenki tudja: az alkatrészpiac szezonhoz kötött. Mégis az esztendő első felében, főleg tavasszal és nyáron alapvető cikkek hiányoztak. A lista meglehetősen széles. Csak néhányat említek. Fehér holló a Zsiguli vezérlőtengely, a Wartburg fényszóróbetét, nagyon sok belső szerkezeti alkatrészt, elektromos berendezést nem lehet kapni. Ugyan mit kezdjen az autós kondenzátor, gyújtótekercs nélkül? Hiánycikk a Trabant hátsó lámpabára. Aki menni akar, kénytelen megvenni a komplett lámpát, fillérek helyett méregdrágán. És itt vannak a ködlámpák. A nyáron Dunát lehetett volna velük rekeszteni, ősszel-télen meg eltűnt a raktárakból. Olykor a megszokás is nagy úr. Mindenki a tőkés országokból behozott gumiabroncsot keresi. Nincs. Van viszont román és lengyel gumi, amely 40—50 ezer kilométert is kibír. Régen vagyok a szakmában, de ilyen nehéz évre, mint a mostani nem emlékszem. Hat hónapig szinte semmilyen MZ és Simson motorkerékpár-alkatrészt nem tudtunk adni. — Ezek szerint nyáron subát, télen szalmakalapot kell vásárolni. — Így is lehet mondani. De ki bírja ezt pénzzel, raktárral és türelemmel? A fogyasztó és a kereskedelem is bajban van. Óriási készleteket nem lehet felhalmozni, az ütemtelen szállítás viszont rugalmatlansághoz vezet. Képzelje el: a készletek után 14 százalékos a bankkamat, az árrés ugyanakkor átlagosan 10 százalékos. A pénzügyi, tárolási nehézségeken nehéz felülkerekedni. — Szerintem rendelési pontatlanságok, készletnyilvántartási lazaságok is előfordulnak . . . — Csodálkozik? Néha azt sem tudjuk, hol áll a fejünk. Röpke három év alatt három nagykereskedelmi vállalat is profilt változtatott. Szaladgáltunk a Mobilhoz, az AFIT-hoz, és az AUTOKER- hez Trabant-, Zsiguli-, Wartburg-, Polski- és Skoda-alkatrészekért. Ezenkívül megyünk az Interaghoz, a Ramovillhoz, a megyei nagykereskedelmi vállalatokhoz. — Látom, a portálra felkerült a Mobilette-embléma. Mit vár az új együttműködéstől? — Sokat, hiszen eddig is jó kapcsolatunk volt a Mobillal. Ha ez tovább javul, a vásárlók elégedettebbek lesznek. SZERVEZETI KORSZERŰSÍTÉS Diplomatikus válasz, ennél többet azonban egyelőre nem is várhatunk. Csupán reménykedhetünk. Mert az autójavításra is rányomja bélyegét a hiányos alkatrészellátás. Gyakori panasz, hogy a kicserélt alkatrészt nem adják vissza a tulajdonosnak, a javíttató áttekinthetetlen számlát kénytelen böngészni, a hibákról, a munkáról nincs információja. Elharapódzott a borravaló, a csúszópénz. Miért? így hamarabb sorra kerülnek a szervizben, meglesz a hiányzó alkatrész. Mindezek hallatán dr. Bokor György, a Mobil Kereskedelmi Vállalat vezérigazgatója sűrűn bólogat: — Többek között mi is ebből indultunk ki, amikor elhatároztuk, korszerűsítjük, bővítjük az alkatrészkereskedelmet. A nehezebb körülmények között is keresni kell az új formákat. Fokozottabb együttműködéssel, a kölcsönös előnyök alapján biztonságosabbá tehető az áruellátás. — Ez szépen hangzik. Kíváncsi vagyok: pénz nélkül mit lehet tenni? — Igaza van. Az anyagi lehetőségek ezen a területen is szűkülnek. Az utóbbi időben elindult valami. Meg- kezdődött a szervezeti korszerűsítés. Megkaptuk a ro-r mán, a lengyel, a csehszlovák gyártmányú gépkocsik alkatrészeinek árusítási jogát. Tehát megtört a monopolhelyzet. Ennek eredményeképpen 1981-ben csehszlovák autókhoz való alkatrészekből 270, lengyelből 200, románból pedig 300 százalékkal több került a boltokba, mint az előző évben. Ezt az óriási felfutást az idén 15—20 százalékkal még megtoldjuk. AZ ÁTLAGOSNÁL JOBBAN Dicséretes teljesítmény, de leginkább más típusú gépkocsik alkatrésze hiányzik. Tehát nem is olyan szép a menyasszony. De hallgassuk tovább a vezérigazgatót: — Nézze, egyelőre elégedjünk meg ennyivel. Vállalatunk mintegy 16 000-féle alkatrészt, felszerelést forgalmaz, az éves bevétel eléri a 2 milliárd forintot. . Számítógéppel vezérelt bázisraktárunk van Budaörsön és Miskolcon. Lehetőségeink adottak, csak ki kell használni. Ugyanakkor felismertük azt is: kevés és elavult az üzlethálózat. A jelenlegi gazdasági körülmények nem engedik meg, hogy a kisebb településeken is szakboltokat nyissunk. Legalább a megyeszékhelyeken legyen az átlagosnál jobb a kínálat. Ezért született meg a Mobilette-hálózat. Ezeket az üzleteket kiemelten kezeljük. Az első esztendőben a tőlünk vásárolt áruk 50, a későbbi években 30, illetve 10 százalékát kicseréljük a jobb, korszerűbb termékekre. A keresett cikkeket nem kell a boltvezetőnek megrendelti, ezeket a beérkezés után azonnal küldjük. Felgyorsul az információcsere, ütemesebb lesz a szállítás. A vásárlónak nagyobb esélye van, hogy a jól felszerelt boltban megkapja az áhított portékát. Nem kell a szervizbe rohangálnia mondjuk egy fúvókacseréért. Ha több az alkatrész, az emberek saját maguk is kijavítják a kisebb hibákat. Nincs tehát rejtély. Nagyon is kézenfekvő a Mobilette-hálózat létrehozása. Tegyük hozzá: ezzel nem lesz több áru, de a meglevőkkel jobban, gyorsabban kiszolgálják a fogyasztót. A fő ok azonban nem változik. A gyártókat a késztermékek előállítása szorítja, alig marad erő az elhasználódó alkatrészek pótlására. Az igazi megoldás az lenne, ha valamennyi üzem folyamatosan, elegendő alkatrészt szállítana saját gyártmányú járművéhez. Seres Sándor Csúcsforgalom a békéscsabai járműboltban ■ Fotó: Veress Erzsi NÉPÚJSÁG Pillanatkép Lökösházáról Mint ismeretes, megyénk jó néhány településén szinte minden évben sok gondot okoz a belvíz, illetve az időnként felgyülemlett csapadékvíz elvezetése. Ilyen problémákkal küzd Lökösháza is, ahol átfogó rendezési tervek alapján most folynak a végleges megoldást segítő munkálatok. Például a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat tavaly kezdte meg, és nemrég fejezte be a Petőfi és Ady úton egy zárt csatorna építését. A második szakasz elkészítését 1982. decemberi átadással az Orosházi Vízügyi Társulat szakemberei vállalták. Hátra van még az Eleki út, valamint a Petőfi és Kossuth utca által határolt rész mentesítése. Ha ez is megvalósul, akkor már összesen három csatornán keresztül lehet elvezetni a belvizet a község területéről. Horváth Jánosné tanácselnök ottjártunkkor beszélt arról is, hogy a Petőfi és az Árpád utca meghosszabbított szakaszán burkolt kövesút épül a KPM kivitelezésében. A művelődési ház korszerűsítése viszont két évet vesz majd igénybe, és a munkálatok előre láthatólag 1983. novemberéig befejeződnek. A megyei, községi támogatásból, valamint a művelődési alapból származó előirányzott összeg eléri a másfél millió forintot. Ugyanakkor sor kerül a tanácsháza felújítására is. Hasonló feladatok megoldását tervezik a Békéscsabai Göngyölegellátó Vállalat lökösházi telepén, ahol egyébként több mint 30 embernek nyújt munkalehetőséget a ládakészítés. Kép, szöveg: Bukovinszky István Okavi és Haltam Mosonmagyaróvárról Egy, már sikeres exporttermék, a krémfehérsajt után két újabb, arab piacra szánt sajt receptúráját, gyártási eljárását dolgozták ki a szakemberek a Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézetben Mosonmagyaróvárott. Az egyik, a keményebb, téglatest alakúra formált Akavi, a puhább, a kalácsszerűen megfont Hallum. Mindkettő az intézet által kikísérletezett, s a krémfehér sajtnál már nagyüzemileg sikerrel alkalmazott eljárással készül. Az újszerű eljárás lényege, hogy nagyobb hányadban hasznosítja a tej alkotórészeit, mint a hagyományos sajtkészítési módok. A sajt zsírmentes szárazanyaga a fehérje, amelynek a tradicionális eljárásnál csupán az egyik része, a kazein kerül a sajtba, míg a kisebb, ám értékesebb hányadot képviselő savófehérje különválik, és savó lesz belőle. Hatvanéves a Szovjetunió is „fekete arany” földje azerbajdzsán Szovjet Szocialista Köztársaság A Szovjetunió Kaukázuson túli területének délkeleti részén, 86,6 ezer négyzetkilométeren húzódik az Azerbajdzsán Szovjet Szocialista Köztársaság. Északról a nagy kaukázusi hegygerinc, keletről pedig a Kaszpi-tenger határolja. Azerbajdzsán a hegyekből ereszkedik le a Kaszpi-tengerhez, földünk legnagyobb, lefolyástalan sós tavához. Az Apseron-félszigeten évszázadokon át égtek a tűzimádók „szent tüzei”. A múlt század közepén kezdték itt kitermelni a kőolajat. A második világháborúban pedig az Apseronról kapott benzinnel üzemelt tíz szovjet harckocsiból és repülőgépből legalább nyolc. De nemcsak a „fekete aranyból” él a köztársaság. A modern Azerbajdzsán szimbóluma a Forró körű város Talaat Hanlarovval, az Azerbajdzsán Építészek Szövetsége Elnökségének elnökhelyettesével beszélgetett tudósítónk a nagy múltú fővárőváros, Baku közelében épült Szumgait lett, amely ma a szovjet szintetikus kaucsukgyártás, a kohászat és az olajvegyészet központja. Az utóbbi 15 évben a 6 millió 258 ezer lakosú Azerbajdzsánban másfélszeresére nőtt a villamosenergiatermelés. A nagy teljesítményű, energiaigényes technika alkalmazásával és az anyagmozgatás gépesítésével lehetővé vált, hogy 1981- ben 16 nap alatt betakarították a gyapottermést. Az állami felvásárlások meghaladják az egymillió tonnát. A köztársaságban 409 ezer tonnával teljesítették túl a tervet. A mezőgazdaság termelését 1985-ig 15 százalékkal növelik. E köztársaság lesz a Szovjetunió legnagyobb szőrös, Baku történetéről, a szovjethatalom éveiben végbement változásokról és a város fejlesztési terveiről. — Baku építészetének törlőtermelője. Tavaly 1,6 millió tonnát szüreteltek. Növekszik a primőr zöldségek, a tea, a hús és a tej termelése is. Az ipari termelést öt év alatt 30 százalékkal kívánják növelni. Az 1985- ig elkészülő erőművek évi 20 milliárd kilowattóra villamos energia előállítását teszik lehetővé. Az 1,2 millió kilowattos mingecsauri erőmű látja el energiával Szumgaitot, és a fővárost, Bakut is. A sebes vizű Kúra folyón tovább épül a Sambori vízi erőmű, amely az energiatermelésen kívül hozzájárul az öntözés problémáinak megoldásához Azerbajdzsán északnyugati, szárazság sújtotta vidékein. Az erőmű víztárolójától kiinduló öntözőcsatorna további százezer tonna gyapot és 32 ezer tonna szőlő termesztését teszi lehetővé. ténete három korszakot ölel fel. Az első több mint ezer évig tartott: a Kaszpi-tenger partján keleti jellegű város alakult ki, „befelé néző” házakkal, szűk utcákkal, ahogy azt a muzulmán vallás és a kényelmes életmód megkívánta. A város történelmi magja, az Icseri-seher a középkori azerbajdzsán építészet remeke. Elődeink figyelembe vették a város fekvésének jellegzetességeit, a kikötőt övező természetes amfiteátrumot, a kopár, napperzselte pusztaságot, az uralkodó széljárást. Építőanyaguk a környéken nagy mennyiségben található mészkő volt, a „forró kő”, ezért nevezik Bakut forró kövű városnak. A történelmi városrészben mindenütt a régi építészet emlékeivel találkozik a látogató: itt áll a Lángok tornya, több régi palota, amelyekhez a szűk utcákon jutunk el. A lapos tetejű házak, mély balkonok természetes védelmet nyújtottak a tűző nap és a szél ellen. A második korszak a legrövidebb. A múlt század utolsó negyedében kezdődött és 1920-ig, a szovjethatalom megalakulásáig tartott. Ez idő alatt a város viharos ütemben növekedett. A központ körül felépült az új város. A hirtelen fejlődésre a kőolaj szolgáltatott okot. A világ legkülönbözőbb részéből érkeztek Bakuba az üzletemberek, kereskedők, nagytőkések. Oroszországból ide özönlöttek a munkások. A korszakra a bakui építészeti stílus hanyatlása jellemző. Az olajmágnások eklektikus villákat építettek, mellettük pedig gombamódra szaporodtak a szegényes viskók, amelyeket Makszim Gorkij találóan a „Sötét pokol zseniálisan megfestett hasonmásának” nevezett. — A szovjethatalom megalakulása után — folytatta Hantarov — megkezdődött a nyomortanyák felszámolása, a vízvezeték-hálózat kiépítése, a csatornázás bevezetése, fásítás, és a távlati tervekben az ipartelep és a lakott városrész elkülönítése egymástól, az olajtól tönkrement földek feljavítása. A terveket fokozatosan megvalósítottuk, a legutóbbi fejlesztési tervet, amelyet 30 éves időszakra dolgoztak ki a szakemberek, 1972-ben hagyták jóvá. Baku történetének e harmadik szakasza immár hatvan éve tart. Büszkén mondhatom, hogy mi, bakui építészek a hagyományokat megőrizve alakítottuk ki "a város új arculatát, a kor szellemének, az építkezések arányainak és sajátosságai- Baku éjjel