Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-29 / 203. szám

BOSSHIEJ----------------------­ Az orosházi párt-vb tárgyalta Mérlegen a gazdaság első féléves teljesítménye A közelmúltban tekintette át az MSZMP Orosházi Vá­rosi Végrehajtó Bizottsága az 1986. évi gazdaságpoliti­kai feladatok első félévi tel­jesítését. Erre az esztendőre a pártbizottság irányítási te­rületén gazdálkodó egységek­nek a következő főbb tenni­valókat határozta meg a testület: Tovább erősíteni és javí­tani az ország gazdasági egyensúlyát, megőrizni a fi­zetőképességet, növelni a gazdaságos export árualapot, javítani a piaci munkát. Ahol indokolt, ott a szüksé­ges termékszerkezet-változá­sokat valósítsák meg és ve­zessék be az ösztönzőbb bé­rezési formákat. A munka­helyi demokrácia továbbfej­lesztésével növelni a dolgo­zók részvételét a döntések előkészítésében és végrehaj­tásában. WWWWMMWV A város ipari üzemei kö­zül az üveggyár idei terme­lési terve 11 százalékkal ma­gasabb az elmúlt évinél. A gazdálkodást továbbra is zavarják a piaci értékesítési nehézségek és a múlt év gondjai. Féléves­­ termelési értékük és árbevételük meg­közelíti az éves terv időará­nyos részét. A gyakori kis­szériás átállások miatt ked­vezőtlenül alakult a termelő kapacitások kihasználása. Szocialista exportjuk az ál­lamközi szerződésekben fog­laltaknak megfelelően ala­kult. Az év első felében tő­kés exporttervüket teljesíteni tudták. Az eredményteljesí­tés elmaradt az előirányzot­taktól, de az év végéig a piaci helyzet javulása, a jobb minőségű termékek gyártása, valamint fegyelme­zett gazdálkodás esetén a célkitűzések elérhetők. A szénhidrogén-kutatásban a bányászat és a feltárás időarányosan túlteljesítette első félévi tervét. A gépipa­ri ágazatban az Alföldi Kő­olajipari Gépgyár első fél­éves tervét 46 százalékra tudta teljesíteni, kapacitás­kihasználatlanság miatt. Az utóbbi időben fokozatosan oldódtak a feszültségek, így következetesebb munkával várhatóan sikerül elérni a tervben megfogalmazott cé­lokat. A Mezőgép szinten tartotta termelését. Továbbra is fő feladat a tőkés export részarányának fokozása. A vas­ műanyagipari szö­vetkezet első féléves terme­lése meghaladta az éves terv 51 és fél százalékát. Az év hátralévő részében várható­an növekszik a fémtömeg­cikk-gyártás. A Közép­szö­vetkezet exportteljesítése mindkét relációban időará­nyosan meghaladta a terve­zettet. A könnyűipari üze­meknél a piaci lehetőségek beszűkülése miatt a terme­lés a bázisszinten maradt. A korábbinál lényegesen nehe­zebb feltételek között érték el az ágazatban, hogy az el­ső féléves célkitűzések idő­arányosan megvalósultak. Az élelmiszeriparban az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat kedvezőbb alap­anyagellátás révén teljesíte­ni tudta első féléves tervét. A Vetőmagtermeltető Válla­lat orosházi területi központ­ja a kedvezőtlen feltételek ellenére igen eredményesen dolgozott. Az év első hat­­hónapjában az éves terv 80 százalékát már teljesítették. A tervezettnél több árut szállítottak szocialista és tő­kés piacokra. Orosháza vá­ros ipari üzemei az idén egymilliárd forintot megha­ladó beruházást terveztek, melyek alapvetően a techno­lógiai szint emelését, és ka­pacitásbővítést szolgáltak. Figyelemre méltó, hogy a beruházások, ahol saját ki­vitelezésben készülnek, ha­táridőre megvalósulnak, míg a külső kivitelezők esetében gyakran csúszik a határidő. A térség mezőgazdasági üzemei erre az évre a ter­melés 4 százalékos emelését és a minőség javítását hatá­rozták meg. A gazdaságok eredménytervüket a korábbi esztendőkhöz képest 8,4 szá­zalékkal kívánták növelni. Búzából az idén az előző esztendőhöz hasonló termés­­mennyiséget takarítottak be a gazdaságokban. A térség­ben tovább növekedett a napraforgó vetésterülete, és lényegesen emelkedett a zöldségfélék vetésterülete is. Az év első hat hónapjában volt elegendő csapadék, de az utóbbi hetek aszályos időjárása csökkenti az őszi betakarítású növények ho­zamát. Az állattenyésztésben az elmúlt évinél négy száza­lékkal több termék előállí­tását irányozták elő. Örven­detes jelenség, hogy a te­hénlétszám csökkenése elle­nére a tejtermelés növeke­dett. Az első félévben mar­hahúsból a tervezettnél töb­bet, sertés- és, baromfihús­ból kevesebbet értékesítet­tek a gazdaságok és a kis­termelők. A mezőgazdasági nagyüzemek az idén 18 szá­zalékkal kívánták növelni a beruházások arányát az el­múlt évihez viszonyítva. A gazdaságok kiegyensúlyozott és takarékos gazdálkodást folytattak. Az első félévi áruellátás valamennyi területen kedve­zőbb volt a korábbi eszten­dőknél. Az élelmiszerekből megfelelő választékot kínált­­ak, csak rövid időszakokra fordult elő, hogy hiány je­lentkezett az olcsóbb tőke­húsokból és töltelékáruból. Az év első hat hónapjában az élelmiszerek forgalma 6-7 százalékkal nőtt. A ruházati szakmában hosszú idő után 2 százalékkal emelkedett a forgalom. A női kötöttáru és férfikonfekció-kínálat nem tudta követni a keres­letet. Az építőanyagokból kínálati piac alakult ki, mely kedvezően érinti a vá­sárlókat. A szolgáltatások területén az autójavítás és elektromos készülékek karbantartása ki­vételével megfelelő volt az ellátás. A pénzintézetek be­tétállománya az első félév­ben emelkedett. A lakosság részéről nőtt a kereslet a rövid lejáratú személyi köl­csönök iránt. A gázprogram fokozatos megvalósításával egyidejűleg szinte mindenki igénybe veszi a fűtéskorsze­rűsítésre adható hiteleket. A párt-végrehajtó bizottság tagjai a beszámolóhoz szól­va elmondották, hogy a me­zőgazdaságban a jövő évre meghirdetett szabályozók kedvezően érinthetik a nagyüzemeket, azok igye­kezzenek igénybe venni a teleprekonstrukciókhoz biz­tosított állami támogatáso­kat. Az év hátralevő részé­ben tovább kell erősíteni a munkafegyelmet, a techno­lógiai utasítások betartását, a termékek piacképességé­nek fokozását. Valamennyi területen szükség van a mi­nőség javítására is. A párt­­szervezetek irányító, szerve­ző, ellenőrző munkáját to­vább kell fokozni, hiszen csak így teljesülhetnek az év elején megfogalmazott célok. Verasztó Lajos szautasította a vádat. Ennek ellenére őrizetbe vették, és néhány nap múlva, a közsé­gi bíróság bírója előtt Hasz­­szán részletes vallomást tett. Elmondta, hogy Pintért Pé­ter révén ismerte meg, s hogy kártyát vetett Pintér­nek, aki ezért 20 dinárt adott, és megígérte neki, hogy dohányt is fog tőle kapni. Hozzáfűzte, látta azt a jelenetet, amikor Péter cimborája összeszólalkozott Pintérrel annak lakásában, s hogy előbb veszekedtek, de hogy miről, és mi is volt a vita oka, azt Hasszán nem tudta, mivel Pintér Péterrel magyarul beszélt, amit ő nem értett meg. A vita dula­kodássá fajult, és eközben Péter felkapta az asztalon levő nagykést, és ezzel le­szúrta Pintért. Utóbb egy üveg bort is eltört, és fel­dúlta a szekrényt, hogy rablógyilkosság látszatát keltse. Hasszán vallomását meg­ismételte a Péterrel való szembesítése során, Péter azonban erélyesen cáfolta a mondottakat. Egy héttel ezután vala­mennyire megváltoztatta vallomását az ügyészségen. Azt mondta, hogy Péterrel meglátogatták Pintért, aki megvendégelte őket borral. Miután ő (Hasszán) meg­ivott néhány pohár bort, rosszul lett, hányingere tá­madt, és ezért kiment az udvarba. Amikor visszatért a szobába, Pintér és Péter veszekedtek, de mivel Hasz­­szán nem tud magyarul, nem tudja, hogy min különböz­tek össze. Míg Pintér a he­­verőn ült, Péter befedte az ablakot egy pokróccal, s ez­után egy borosüveggel Pin­tért hirtelen hátulról fejbe ütötte, s miután Pintér ösz­­szeesett, Péter az asztalfiók­ból kivett késsel nyakon szúrta. Ezután ráparancsolt Hasszánra, fogja le Pintér lábát, s majd Péter a zse­béből kivett egy bicskát, és azzal még néhányszor nya­kon szúrta áldozatát. Néhány hónap után azon­ban a vizsgálóbírónál Hasz­­szán teljes egészében visz­­szavonta vallomását. Ennek ellenére mindkettőjük ellen vádat emelt az ügyészség, s a vádirat Hasszán korábbi beismerésén alapult. A zombori kerületi bírósá­gon Péter is, aki sohasem is­merte be, hogy bármilyen köze is lenne Pintér meg­gyilkolásához, valamint Hasszán is visszavonta beis­merő vallomását, amelyről azt állította, hogy kényszer hatása alatt tette, s ezért a bíróság — bizonyítékok hiá­nyában — mindkettőjüket felmentette a vád alól. Mivel az ügyész fellebbe­zett a felmentő ítélet ellen, továbbra is mindketten a fogdában maradtak. Az ügyben most váratlan fordulat következett be. Vajdaság Legfelsőbb Bírósá­ga másként értékelte a le­folytatott eljárást, s mindkét vádlottat, a felmentő ítélet után, halálra ítélte. Az íté­let jogerőre emelkedése után csupán egy lehetőség ma­radt, éspedig, hogy kegyel­mi kérvényt intézzenek a Szövetségi Képviselőház El­nökségéhez. Az első fokú ta­nács elnöke, aki a felmentő ítéletet meghozta, közölte az elítéltekkel, hogy kegyelmi kérvényt kell benyújtaniuk, ha élni akarnak. Hogy vala­mivel megindokolja a kérel­met, az említett bíró saját felelősségére úgy íratta meg a kérvényt, hogy a két el­ítélt beismerte a bűntett el­követését, s hogy kérelmezi, hogy a halálbüntetést élet­fogytiglani szabadságvesztés­re változtassák át. Péter aláírta a kérelmet, míg Hasszán, aki írástudatlan volt, csupán ujjlenyomatával látta el a kegyelmi kérvényt. (Folytatjuk) Külföldre utazóknak DITM­Magyarok közt Svédországban Több mint két hetet töl­töttem Svédországban, és néhány nyugat-európai vá­rosban. Mindenféle, amerre jártam, találkoztam ott lakó magyarokkal és magyar vo­natkozású dolgokkal. A gyönyörű fekvésű dél­svédországi Malmö utcáin például, azon kívül, hogy lépten-nyomon magyar szót is hall az ember, a nagy élelmiszer-áruházak előtt reklámok hirdetik, hogy magyar lisztből készült „Ali földi” kenyér kapható. Bent az üzletben pedig csemege­szalámit, csabai és gyulai módra készült kolbászt, pi­­ros-fehér-zöld címkével — ami erősíti eredetiségüket — lehet kapni. A borok között Tokaji aszú és Egri bikavér csábítja a vevőket. Az árak, a mi pénzünk­höz viszonyítva, hihetetlenül magasak. Az óriási áruházak polcain mindent megtalál a vásárló: hazai és külföldi gyümölcsöket, borokat, hús­féléket éppúgy, mint az ipa­ri cikkeket vagy a textíliá­kat. A fegyelem, a rend és a tisztaság az áruházakban is feltűnő. Sok magyar él Svédor­szágban. A piacon is talál­koztam magyarokkal, a mal­möi katolikus templom elő­csarnokában pedig a sok svéd és latin nyelvű katoli­kus lapok mellett ott volt a Budapesten megjelenő „Új Ember” című magyar újság is, nyilván az ott élő sok magyar hívő miatt. Egy svéd tanárral az iro­dalomról beszélgettünk. A norvég Ibsent és Knut Ham­sunt említettem, és két svéd írót, akiktől olvastam, vala­mint Stritbergert és Selma Lagerlofot. örült, amikor megtudta, hogy műveik ma­gyar fordításban is megje­lentek, s közben egy kicsit restellte, hogy ő még egy magyar prózaíró vagy költő nevét sem ismeri, csak a ze­neszerzőkről tud valamit: Liszt Ferencről, Bartók Bé­láról és Kodály Zoltánról. (Hiába, a zene nemzetközi nyelv!) Ez a kis népek sor­sa, különösen az olyanoké, mint a magyaroké. Rokon­talan nyelv, őszintén be­szélt. Később Stockholmban al­kalmam volt meggyőződni arról, hogy nem teljesen ro­kontalan ez a magyar nyelv. A szigetekkel és hidakkal tarkított szép svéd főváros­ban éppen a királyi palota közelében jártam, amikor jött a déli őrségváltás. Egy csapat lovas katona, nagy zenebonával. A járókelők megálltak és nézték, közöt­tük én is. Ámulatomat két idegen szakította félbe. Své­dül kérdeztek valamit. Né­metül válaszoltam, hogy magyar turista vagyok, és megmutattam az útlevele­met, mert azt hittem, hogy talán hatósági emberek. A válaszom váratlan fordula­tot idézett elő. Az egyik ide­gen a nyakamba borult, és németül szólt hozzám: mi testvérek vagyunk, hiszen a magyarok és a finnek test­vérek. Aztán a Kalevaláról kezdtem beszélni, ami a ködben veszett közös múl­tat idézi fel, és olyan sza­vakat említettem, melyek­ben sok a hasonlóság, mint például: hal, finnül pedig Khala. A finn testvérek Marlboro cigarettával kínál­tak meg, én őket Sopianae­­val, amit gyufásdobozzal együtt — a magyar felirat miatt nyomban el is kér­tek. Cserébe egy öngyújtót és egy doboz Marlborót nyomtak a kezembe. Hihe­tetlen, mennyire ragaszkod­nak a finnek a magyar— finn testvériséghez, és mennyire csupaszív ez a nép. Nemcsak a nyelv, de a lelki struktúrájuk is olyan, mint a magyaroké. Mi ott Stockholmban úgy váltunk el egymástól, mint igazi jó testvérek. Svédországból Dánia fővá­rosába, Koppenhágába utaz­tam hajóval. A dán fővá­rosban, akárcsak Malmőben és Stockholmban, bementem egy nagy könyvesboltba, és érdeklődtem, hogy a magyar íróktól van-e valami fordí­tás. A válasz ott is az volt: semmi. Egy kedves hölgy lapozgatni kezdett egy lexi­kon jellegű könyvben, és örömmel mutatta Szabó Magda írónő nevét. Az üzlet tulajdonosa pedig az angol folyóiratot, a Time-t mutat­ta, amelynek a címlapján Kádár János volt látható az egyik augusztusi számban. Az angol nyelv nagyon nép­szerű ott is. Ritka az a fia­talabb ember, aki nem be­széli, mégha nincs is maga­sabb iskolai végzettsége. Ivánis Illés TOUR• L 1ST IN DOMMATION „Muzeális” lövészárkok A közgyűjteményekben nem szűkölködő Ausztria egyik leg­fiatalabb és legeredetibb mú­zeuma az ország déli határán található, Kötschach-Mauthen­nél, ahol a Dolomitok, az Al­pok nyúlványa alkotják a ha­tárt osztrák és olasz föld kö­zött. A fő nemzetközi útvona­laktól távoleső festői karintiai tájon főként hegymászókkal, vagy az éppen csak nyugalmat keresőkkel találkozni. Az el­múlt két évben azután olyan turistákkal is, akik az első vi­lágháborús emlékek kedvéért jöttek ide. A kopár, sziklás he­gyek között ugyanis 1915—18 kö­zött a háború leghevesebb har­cai dúltak, amelyekben — a csász. és kir. 7. hadtest sorai­ban — magyarok is harcoltak. Hét évtized alatt belepte a föld, a gyom az egykori lövész­árkokat, lőállásokat, utakat. A „Dolomitok barátai” egyesület tagjai azonban önkéntes mun­kával megtisztították a terepet­ , osztrákok, olaszok mellett tu­­catnyi más országból érkeztek­­ segítők. A munka eredménye:­­ egyórás, benne kemény hegy­mászással egybekötött úttal be­­­­járhatjuk az „olasz front” több­éves állóháborújának egyik szín­helyét. A zseblámpák fényében­­ feltárulnak a barlangok ahol a százával tanyáztak a közös­ hadsereg katonái, rekonstruál­tak egy legénységi fabarakkot is. Bejárhatjuk a sziklába vá­gott galériákat, amelyeken az olasz tüzérség tüze ellen védve közlekedhettek a csukaszürkébe bújtatott osztrák, magyar, szláv , katonák, sapkájukon Ferenc Jó­zsef nevének kezdőbetűivel. A hétvégeken működik az eredeti­­ drótkötélpálya, amelyen hajda­­l­mán a lövegeket, a lőszert szál­lították a meredek hegyekre. Az üdülőközségben, a tanács­it házán, rendkívül érdekes kiál­lítást rendeztek be a tárgyi em­lékekből : eredeti egyenruhák, fegyverek, használati tárgyak nagyapáink háborújából. Derűs, tréfás levelezőlapok az első év­­­­ből, elkeseredett hangú levelek, s a súlyos veszteségekről beszá­ll móló vezérkari jelentések az utolsóból. A szabadtéri múzeum s a kiállítás építői, szervezői ■ úgy vélik: csak a béke, a né- I pék megbékélése és együttmű- I ködése mellett lehet mindenki, s aki bejárta ezt a sajátos mú- I zeumot. Ahonnan visszatérve, az országút mellett, zöld völgy­­é­ben még egyszer megállhat: itt­­ van egykor volt közös hadsereg, fi­günk egyik temetője. Az újra­­­­festett vaskereszteken a hajda­­­­ni közép-európai birodalom szinte minden tájáról, népéből­­ szerepel név. Az évszámok is hasonlók: a Dolomitok mészár­lásában 18—23 éves gyerekembe­rek haltak meg, ezerszám. 1986. augusztus 29., pénteko Expressz — tájképpel A­ svájci vasutak a világ talán leggyönyörűbb tájképével ajándékozzák meg utasaikat — de nemcsak ezzel. Diszkóva­gon, delejes világítással és lemezlovassal, konferenciakocsi, gyermekjátszótér-vagon, kocsibérlet klubrendezvényre, bár­melyik vonatra — mindezek hozzátartoznak a svájci vas­utak hétköznapjaihoz. A vonatok helyenként 48 fokos emelkedőn kapaszkodnak fel a hegyekre, a sínpárok keresztül-kasul tekergőznek, át meg átszövik, körbe fonják Svájc fennséges bérceit, olykor alagutakba bújnak, hogy aztán ismét megcsillanjon rajtuk az alpesi napfény. Vasúttal el lehet jutni egészen a Jung­frau jeges csúcsának tövéig, s ez már 3400 méteres magas­ság. Az ország keleti részén üzemel a magánkézben levő Rhaetische vasúti társaság. A pálya sokszor nyitott pereme­ken fut, több mint 120 alagút hagy időt a szemnek, hogy felkészüljön az újabb pompázatos látványra. De nemcsak a táj különleges. A svájci állami és magán­­vasutak állomásain biciklikölcsönzők várják azokat az uta­sokat, akiknek kedvük szottyan egy falucska, fennsík, vagy fenyőerdő festői látványára a közvetlenebb találkozáskor. A szövetségi vasútrendszer 1500 kerékpárt tart, a bicikliket természetesen bármelyik állomáson ott lehet hagyni. A vonatok — a nemzeti sajátossághoz hűen — egy „sváj­ci" óra pontosságával indulnak és érkeznek. Hogy az utób­bi is szinte másodpercre teljesülhessen, olykor lassítanak a masiniszták. Az étkezőkocsikban kiváló ételeket és italokat szolgálnak fel, de nem aránytalanul drágán. A gyorsvonatokon feladott távirat mindenképpen „expressz”, régi keletű szolgáltatás ez, 1990-re pedig valamennyi vonatot felszerelik, telefonnal. A rengeteg extraszolgáltatás, továbbá a teljes légkondicio­nálás ellenére a tarifák nem drágák. Egyhónapi korlátlan utazgatást másodosztályra már 140 dollárért meg lehet vál­tani, első osztályon ugyanez 215 dollár. Krakkó, Lengyelország hajdani fővárosa igen sok műemlék­kel büszkélkedhet. Néhány évvel ezelőtt a várost felvették a világ legértékesebb kultúremlékeinek UNESCO-listájára. A különböző korokból származó műemlékek, a gazdag mú­zeumi gyűjtemények tömegével vonzzák Krakkóba a hazai és külföldi turistákat. Krakkó Varsó mellett a legszíveseb­ben látogatott lengyel városok közé tartozik. Képünkön: a krakkói piactér látható

Next