Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-14 / 136. szám

a ­ 1993. június 14., hétfő Megjelent a Egy békéscsabai hölgy vala­mely ivó teljes legénységét felszólította, hogy ugyan te­gye már valaki a magáévá — olvashatjuk a Körösvidéki Zsaru legfrissebb számában. Két másik írás, két szúrás: az egyik úr a feleségét, a másik a mezőmegyeri székeket szúrta le. Késsel. Bárban történt mindkettő. Az egyik a mező­megyeriben, a másik Bár köz­ségben. Hat hónapot kapott a füzes­­gyarmati vasúti sorompó meg­­rongálója — adja hírül a lap. Rácsodálkozhatunk arra a bí­rósági döntésre is, mely a Me­­zőberényben kétszer, Buda­pesten hétszer, Mezőtúron egyszer betörő P. J. mezőberé­­nyi lakost — visszaesőként, s egyelőre csak a mezőberény­­ben elkövetettekért — hat hó­napi végrehajtandó szabad­ságvesztésre ítélte, ám a tár­gyalás után azonnal szabadon is engedte őt. A férfi élt is a szabadságával, azóta is azt töl­ti börtönbüntetése helyett. Segítettek Mezőkovácsházán a Család­­segítők Regionális Kamarájá­nak a közelmúltban megren­dezett háromnapos tovább­képzése kizárólag egyéni tá­mogatással, az adományok se­gítségével valósult meg. A rendezvény elsődleges szpon­zora a helyi Nevelési Tanács­adó és Családsegítő Szolgálat, továbbá jelentős támogatást adott több intézmény és ma­gánszemély: Mezőkovácsházi Pannonliver Rt., Kereskedel­mi Bank Rt. mezőkovácsházi fiókja, Hunyadi János Gimná­zium, Mezőhegyesi Szakmun­kásképző és Szakközépiskola, Mezőkovácsházi Egyesített Szociális Ellátó Intézmény, Családsegítők Országos Ka­marája, Mezőkovácsházi Vá­rosi Könyvtár, valamint dr. Hedvig Beáta gyermekgyó­gyász és Zsink János magán­­vállalkozó. A vízi mentősök felkészültek Hiába minden figyelmeztetés, a víz melletti nyaralások gyakran végződnek tragédiával. Éppen ezért tartotta fontosnak a Magyar Vöröskereszt vízi mentő egységeinek elméleti és gyakorlati továbbképzését, melyre az elmúlt hétvégén került sor Szanazugban. A háromna­pos országos intenzív programban az előadásokat követően az elsősegélynyújtás formáit gyakorolták a résztvevők fotó: fazekas ferenc Mi folyt a gyulai sörfesztiválon? A gyulai nemzetközi tűzoltó csillagtúra és az azt követő Gil­de sörfesztivál sikere nagyban a jól szervezett ellátáson is múlt. Termékeivel és közremű­ködésével elismerést aratott a pécsi Pannónia Sörgyár, mely­nek piackutatási csoportveze­tőjével, Horváth Lászlónéval beszélgettünk. —A Pannónia Sörgyár pécsi cég. Hogyan találtak rá erre a sarkára az országnak? A gyulai tűzoltók akkor ke­resték meg a Pannónia Sörgyá­rat, amikor két éve hozzákezd­tek a csillagtúra megszervezé­séhez. Úgy vélem, a gyulaiak és a környékbeliek megelégedés­sel találkoztak az általunk for­galmazott üdítőitalokkal, ás­ványvizeinkkel és söreinkkel. A sátorban persze nem a Pan­nónia Sörgyár átlal diktált árak voltak, azt a nemzetközi ren­dezvény szervezői alakították ki erre az alkalomra. — Úgy tűnik a fogyasztás fantasztikus volt, az errefelé élők megkedvelték a Gildét. — Gyulán eddig nem talál­kozhattak a termékeinkkel. De máris megkerestek vendéglő­sök, akik Gilde sörözőt akarnak kialakítani a városban. — A csillagtúra a sátoróri­ásra épült, s ehhez önök juttat­ták hozzá a tűzoltókat. Ez jóté­konyság vagy üzletpolitika? — Is-is. Sok szempontunkat érvényesítettük a szponzorá­láskor. A Pannónia Sörgyár ÿ rendezvény öt napjára szakmai stábot állított fel, s kereskedel­mi, technikai dolgokban is se­gítettünk a gyulai tűzoltóknak. Nagyon sokra értékelem a fő­szervező, Nánási János úr te­vékenységét, aki a rendezvény sikeréért szívvel-lélekkel har­colt. Bár se nem műsorszerve­ző, se nem vendéglátóipari szakember, azt kell monda­nom: a szakemberek is eljöhet­nének ide szervezést tanulni. — Sokan elismeréssel emlí­tették, hogy a nagy tömegű fo­gyasztásnál is minden pillanat­ban garantálni tudták a minő­séget és a hőfokot, a folyamatos ellátást. Ez azt jelenti, hogy önök sörfesztiválok üzemelteté­sére is felkészültek? — Igen, van egy, az itt látott­nál valamivel kisebb sörsát­runk. Ezt alkalom szerint üze­meltetjük is. Alapfeltétel, hogy a sör és az üdítő mindig megfe­lelő hőfokon kerüljön a fo­gyasztó poharába. — Ha jövőre ismét elhívnák önöket — hasonló okokból — Gyulára, „vevők volnának-e” egy Gilde sörfesztiválra? — Ha az időpontban és a költségek megosztásában meg tudunk állapodni, szívesen jön­nénk ide. —Mi meg azt halljuk, hogy a gyulaiak a Pannónia Sörgyá­rat süvegelik meg a teljesít­ményükért. — Akkor úgy látszik kölcsö­nös a dolog. Bízom abban, hogy nem felejtenek el bennün­ket- K.A.J. Szántó Egy éjszaka a piros lámpás házban HAZAI TÜKÖR­SOROZAT 1­9­1­8 BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Magyar katonákat képeznek át Oroszországban? Több mint száz magyar katona utazik átképzésre Oroszország­ba, amennyiben a magyar kor­mány jóváhagyja a szakértői szinten már egyeztetett 800 mil­lió dollár értékű orosz fegyver­­szállításokat. (Ez a volt Szovjet­unió hazánkkal szemben felhal­mozódott adóssága mintegy fel­ének törlesztését jelentené.) A Magyar Honvédség Pa­rancsnokságán az MTI úgy ér­tesült, hogy 110 katona kiküldé­sét tervezik, köztük 40 vadász­­pilótáét, akik a MIG-29-es elfo­gó vadászgépekkel ismerkedné­nek. A szerződés megvalósulá­sa esetén ugyanis mintegy 25 ilyen típusú gép is érkezik a Ma­gyar Honvédség számára. A pilóták kiküldése belső át­szervezést igényel a harc­­készültség fenntartása érdeké­ben. Ugyanis kevéssé ismert, hogy a Magyar Honvédség pi­lótahiánnyal küszködik. A rendszerváltozás után vissza­hívták a külföldön tanuló repülőgépvezetőket, illetve többeket elbocsátottak. A honi képzés pedig csak jövőre indul be Szolnokon. Táplálékallergia-vizsgáló Az első magyar diagnosztikai készlet, a „PROTEST-I allergi­avizsgáló kit” a tehéntejtől, a szójától és a tojásfehérjétől ere­dő allergia kimutatására alkal­mas. Hároméves korig a gyer­mekek 15-20 százaléka szenved valamilyen allergiától. Az aller­gia néha olyan súlyos lehet, hogy életet veszélyeztet. Sajnos még nincs olyan általános mód­szer, amellyel minden allergia felismerhető lenne, de evvel az allergiavizsgálóval mikro­­mennyiségű vérszérumból meg­állapítható a tehéntej, a szója és a tojásfehérje által kiváltott al­lergiás folyamat. A táplálékal­lergia okának korai felismerésé­vel elkerülhetők a szövődmé­nyek, illetve a kórházi ápolás és a gyógyszeres kezelés. A FAGYLALTOSOK. • CUKRÁSZOK! A Békéscsabai Viharsarok Kft. meghívja Önöket az 1993. június 15—20-a között a békéscsabai városi sportcsarnokban és környékén tartandó CSABA EXPO-ra. Fagylalttechnikai kiállítást tartunk a központi csarnokban lévő standunkon „kezdő" és „haladó" fagyisok részére. Fagyasztók, vitrinek, léfagylalt-előhűtők, utcai árusító kocsik, fagylaltsűrítmények és sok minden, ami a fagyihoz kell. A HELYSZÍNEN GYÁRTÁS ÉS KÓSTOLTATÁS! Viharsarok Kft., Békéscsaba, Kazinczy u. 5. Telefon: (66) 441-368, (66) 327-453. VIHARSAROK KERESKeOCLMl tt veNOKULAlDIHAHI W 1. » STORMCORNER Cup Ltd « Harmadik fejezet­­ — Készülődj, indulunk! Elég messze van a szórakozóhely és időben oda kell érnünk. Összeszedelődzködtem. Nem is olyan régen még öröm­mel és lelkesedéssel csoma­goltam ebbe a táskába, most meg... Nem is jó rágondolni. Lementünk az utcára. A szem­közti oldalon egy kis teherko­csi állt, arrafelé vette az irányt, én meg szorgalmasan ballag­tam utána. Beültünk. Elhatá­roztam, hogy megfigyelem az utat, hogy ha szükség lesz rá, odataláljak. Minden bi­zonnyal megfordulhatott az ő fejében is, mert úgy éreztem, céltalanul hol jobbra, hol balra fordulva kószálunk a város­ban. Néha úgy tűnt, ismerős helyen vagyunk, de már nem voltam benne biztos, hogy ko­rábban jártam ott vagy most. Sikerült összezavarnia. Befe­jeztem a kenyérmorzsa szórá­sát, feladtam. Lesz, ami lesz. Az anya története 2. Egy óra körül megállt egy­­városszéli, szolid külsejű, rek­lámfeliratos épület előtt. Nem tudtam eldönteni, hogy ez még Frankfurt lehet-e vagy sem. Megzavart az is, hogy útköz­ben többször kiértünk a város­ból, majd újra visszatértünk, más útvonalon. Kiszálltunk. A csomag a kocsiban maradt, csak az útleveleket vettem ma­gamhoz. Nálam volt a lányoké is. Nem tudom, hogy valójá­ban milyen ez a környék, ne­kem most barátságtalannak tűnt. Bementünk. A teremben egy úr és három hölgy tartóz­kodott. Hangosan, és úgy tűnt, izgatottan beszélnek valami­ről, amit az érkezésünk meg­szakított. Alig értünk be, az úr és az idősebb hölgy megrohan­ta Sanyit és egymás szavába vágva magyaráztak anélkül, hogy tudomást vettek volna rólam. Körbenéztem, keres­tem a lányaimat, de nem lát­tam őket sehol. Erősebben kezdett verni a szívem. Jó jel lehet ez vagy rossz? Előbb az asszony igyekezett elmagya­rázni, hogy mi történt, de nem járt sikerrel. A mellette álló férfi, egy nagy, vörös ördög félrelökte és most ő kezdett el magyarázni. Nagyon idegesek és ingerültek voltak. Nagyon vártam, hogy rám kerüljön a sor. Éreztem, hogy Margóék­­kal történt valami, szerettem volna minél hamarabb min­dent megtudni. Kicsit elcsendesedtek, gon­doltam, alkalmas a pillanat ar­ra, hogy közbeszóljak: — Mi történt, Sanyi? Mondj már valamit! Remélem, nincs baj Margóékkal? — Van is, meg nincs is — mondta az idegességtől kissé darabosan. — Az éjszaka el­tűntek. Azt mondja az a két lány, aki itt dolgozik, hogy hajnalban idegen hangokat hallottak. Nekik úgy tűnt, hogy olaszul beszélnek. Sze­rintük olaszok vihették el őket valahová. — Miket beszélnek ezek össze-vissza? Soha nem volt olasz ismerősük, hogy mehet­tek el pont olaszokkal? — Én sem akarom elhinni. Lehet, hogy mellébeszélnek a lányok. Megcsillant bennem a re­mény. Hátha megszöktek! Nem létezhet, hogy egyik le­­bujt fölváltják egy másik, még bizonytalanabbra. Más isme­rősük itt nincs. Ha erőszakkal vitték el őket, akkor ezek a lányok nem beszélgetést hal­lottak volna, hanem veszeke­dést, kiabálást. Nem, az olasz mese nem áll össze. Szinte biz­tos voltam benne, hogy meg­szöktek. Kértem az Istent, hogy valóban így legyen és sikerüljön nekik a menekülés. Most kell nagyon óvatosnak lennem! — Sanyi, ne engedd, hogy elvigyék őket. Most már mind­egy, történt, ami történt, de ha már így esett, legyenek itt a közeledben — mondtam, be­letörődést színlelve. — Nézd, mindent megte­szek, hogy visszahozzam őket. Sanyi határozottságában egy percig sem kételkedtem. — Szép ez a szórakozóhely. Miért nem mutattad meg ha­marabb? Ha látom, biztosan könnyebben belenyugodtam volna én is. Örülök, hogy ez nem lebaj, hanem egy barátsá­gos, reprezentatív hely. Csak arra kérlek, vigyázz rájuk! — Na végre! Ugye belátod, hogy nem akarok nekik rosszat. — Most már nyugodt szív­vel utazok haza. Szeretném odaadni neked a lányok útle­velét. Biztos vagyok benne, hogy megtalálod őket, ezért jobb, ha nálad lesznek. Úgy láttam, sikerült benne minden kételyt elaltatnom. Átadtam az útleveleket, ő pe­dig gyorsan zsebrevágta azo­kat. — Kiviszlek a vonathoz. Igaz, később indul, várni kell egy kicsit az állomáson, de dolgom van, később pedig nem érek rá. Hát pesze, sürget a keresés — gondoltam. Elindultunk. Kezdtem kicsit összeszedni magam. Kezemben a vonat­jegy, Frankfurt—Békéscsaba útvonalra. Szép hosszú út, lesz időm az előzményeket és a folytatást is újraértékelni. Bementem a váróterembe. Sanyi nem jött utánam. Háttal álltam neki, de a szemközti üvegfal mutatta a körvonalait. Egy darabig várt az ajtóban, aztán láttam, hogy elmegy, így köszöntünk el egymástól. Részben megnyugodva, rész­ben bizonytalanságban száll­tam fel a vonatra. Beültem egy fülkébe, ahol rajtam kívül még négyen-öten lehettek. Végre elindultunk. Kellemesen hát­radőltem az ülésen. Én már biztonságban vagyok, de va­jon a lányok hogy úszták meg? Egyáltalán, úgy van-e, ahogy én gondolom? Megint nyugta­lan lettem. Ettől a söpredéktől minden kitelik. Még az is meg­történhetett, hogy rossz vonat­ra szállított fel. Elfogott a rémület. Ebből a nagy ország­ból így, egyedül talán soha nem találok haza. Jó lenne megkérdezni valakitől, jó vo­natra rakott-e, de egy kukkot sem tudok németül. Hogy ír­jam körül? Magyarország. Nem jó, senki nem érti. Buda­pest. Ez talán jó lesz. Megkö­szörültem a torkom, aztán hoz­­zákezdtem. Velem szemben egy karót nyelt őszes úr ült, kinézetre maga a megtestesült százeszű. — Legyen szíves! Ez a vo­nat Budapest? — közben mu­togattam hozzá. A fejét ingatta: nem. Atya úristen! Bejött, amitől féltem. Jól sejtettem, olyan vo­natra ültetett fel, amelyikkel so­ha nem érek haza. Mit tegyek? Húzzam meg a vészféket? De mit mondanak, illetve mit mon­dok én, ha kérdeznek? Teljesen kikészültem. Közben a többi utas is felfigyelt arra, ahogy ott pattogok. Csak mondom a ma­gamét magyarul és mutogatok. Ez lehetetlen. Ha rossz vonatra szálltam, nekem végem van. El­fogyott az erőm, nem tudom újrakezdeni. Belapultam a sa­rokba és elkezdtem sírni. (Folytatjuk)

Next