Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1923. január-december (26. évfolyam, 1-52. szám)

1923-06-21 / 25. szám

— 167 évi január hó első napjaiban már felterjeszte­tett a belügyminiszterhez, de miniszteri jóvá­hagyás erre vonatkozólag még ez idő szerint sincs. Természetesen az azóta beállott nagy érték és áremelkedések miatt ez a költségelő­irányzat számszerűségét illetőleg időközben már tárgytalanná vált, mert azóta az értékek és árak kb. ötszörösükre emelkedtek. Erre figye­lemmel a vármegye alispánja felért a belügy­miniszterhez, hogy a vármegye idei költség­előirányzata négyszeresen felemelt összeg­ben állapíttassák meg. A különbségek jellemzésére megemlítjük, hogy a vármegye nyomtatásy és irodaszük­séglete tavaly mindössze 700.000 koronába került. A tűzifa szükséglet tavaly 800.000 ko­rona volt, az idén pedig már 5.000.000 ko­ronába került, dacára annak, hogy a vár­megye alispánja már hónapokkal ezelőtt bevá­sárolta a tűzifát vagyononként átlagosan 150.000 koronás árban. A dologi kiadásokra a folyó évi költség­­vetésben 8,000.000 korona volt előirányozva, de a szükséglet már ez idő szerint is több mint 25.000.000 korona, de ha az áremelkedések, illetve a pénz elértéktelenedése az eddigi tempóban halad, lehet hogy 40,000.000 koro­nába kerül a dologi szükségletek biztosítása. Fentiekre figyelemmel számolni kell a vár­megye közönségének azzal, hogy közel 10O^/o lesz a vármegyei pótadó, ami eredetileg 13^1^-ban volt megállapítva. Mert köztudomás szerint a pótadó alap aránylag kevés és pedig a most mintegy kétezer millió koronát kitevő földadóból csak 18.000.000 korona és ezen­kívül a házadó, mert a törvényes rendelkezé­sek szerint az általános kereseti adó vár­megyei háztartási célokra pótadó alapját nem képezheti. Az átadózás céljaira azonban az általános kereseti adó is vármegyei pótadó alapot képez. A vármegyei székház javítási munkála­taira az árlejtést szintén meghirdette a vár­megye alispánja. Beérkezett 3 ajánlat kb. egy­forma költségösszeggel és pedig 1,400.000 koronától 1,450.000 koronáig. A munkálatok végzését legelőnyösebb ajánlata alapján Pfaff István gyulai vállalkozó nyerte el. A sáskaveszedelem Szeghalmon kívül újabban szórványosan Dobozon és Gyulavári­ban, tömegesebben pedig Szentetornyán lé­pett fel. A szükséges óvintézkedések megtétele iránt nyomban rendelkezett a vármegye alispánja. A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara (Debreczen) „legszebb kalász“ címen pályá­zatot hirdetett. Pályázni lehet a kamara terü­letéről saját termésű bármely őszi és tavaszi gabonaféléves tábla különböző helyéről gyűjtött 50 kalászból kötött tövesből kiszedett csokor­ral. Pályázat határideje 1923 augusztus 1-je, de a részvételi szándék legkésőbb július 15-ig a kamara hivatalához bejelentendő. A bemutató augusztus 15—20. napokon lesz Debreczen­­ben. Az ország legkiválóbb szakemberei által megtartott bírálat eredménye szerint a legki­válóbb kiállítók kitüntető jutalomdíjakat fog­nak kapni. A magyar méhészet fejlesztése céljából pedig ugyancsak a kamara Debreczenben 1923 augusztus 15-én és 20-án országos méhészeti kiállítást rendez. Pályázati feltételek a kama­ránál és a vármegye alispáni hivatalában is betekinthetők. A gyomai aHotíit­sról kiinduló és a Har­­tenstein gyomai cég által létesített iparvasút műtanrendőri bejárása folyó évi június 28-án délelőtt fél 11 órakor lesz Gyomán. A mezőtúr-szarvasi vasútvonalon levő szarvasi köröshíd átépítésének közigazgatási pótbejárása folyó hó 19-én délelőtt 10 órakor tartatott meg Mezőtúrról kiindulva.

Next