Békés, 1870 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1870-01-02 / 1. szám
l) 8 évre .................................................4 —( m) halálra (felebbezés alatt áll.) , . 1 — ezekhez véve azon foglyokat, kiknek ügyök az év folytán itéletileg be nem fejeztethetett................. 20 2 lesz az összeg 163 30 Szilágyi László várnagy. Törvényszéki csarnok.*) , **Békés vármegye bünfenyitő törvényszékének m. évi dec. 27. nyilvántartott ülése. Elnök : Jancsovics Pál, Birák : Novák Kamil, Nyikora Mihály, Igaz Károly és Szánthó Alajos. Közvádló : Endrefi Károly, Védő: Keller Imre. Gyermekgyilkosság. Endrődön a m. év máj... 5. elején N. M. 30 éves hajadon — a mint maga is beismeri — egy törvénytelen fiú gyermeket szülvén, a szülés okozta elaléltságából felocsúdva — ágya mellett a földön már, mint vádlott vallja, halva fekvő gyermekét a falu alatt elfolyó Körös vizébe vetette. A gyermek hullája máj. 7. a Körösből ez ebben halászó R. K által kifogatván s a faluházához vitetvén, ott azt a község orvosa V. J. két falusi esküdt jelenlétében felbonczolá s az ezen alkalommal a hullán észlelt tüneményeket jegyzőkönyvbe vette. A jegyzőkönyvbe felvett tüneményekből kiindulva, mind a község orvosának, mind a boncjegyzőkönyvet felülvizsgáló megyei főorvosnak és a megkeresett pesti m. kir. egyetem orvoskari tanártestületének szakértői véleményei megegyeznek abban, hogy a gyermek jól kifejlődve és élve született. De az elhalálozás okára nézve a nevezett szakértői vélemények egymástól lényegesen térnek el. Mert mig V. J. szerint a gyermek halálát a vizbe fulladás idézte elő, s mig az, a m. főorvos szerint elvérzés következtében állott be s következéskép e szerint a gyermek már meghalva jutott azon folyó vizébe, melyből kifogatott, addig a pesti m. kir. egyet. orvoskari tanártestületének véleménye szerint az, ha váljon a gyermek halála fulladás , elvérzés utján, vagy más módon történt-e, mivel az ehhez szükséges adatok a boncjegyzőkönyvben hiányzanak, csak elfogadható valószinüséggel is meg nem mondható. Közvádló vádlottat a gyermekgyilkosságban bűnösnek kimondatni s érdem szerint megfenyittetni, — mig ellenben Védő azt az emlitett bűntény alól felmentetni s gyermeke hullájának vizbe dobatásáért 8 havi letartóztatását büntetésül betudva szabadon bocsáttatni kérte. A bünfenyitőtörvényszék azon indokból, mert azon körülmény, hogy a gyermek élve dobhatott volna a Körös vizébe, az egymással ellentétben álló szakértői vélemények következtében vádlott azon positiv előadása ellenében, mely szerint a gyermek halva vettetett a vizbe. constatálható nem volt, a vádlottat a gyermekgyilkosság bűnténye alól tárgyi tényállás hiányában felmentette; de miután vádlott reményteljes állapotát eltitkolta s a szükséges szakértői segítséget magához nem véve — ezen mulasztásai által szülöttjének elhalálozását — közvetve •— okozó, annálfogva őt a gyermekszülés körüli teendők vétkes elmulasztásában bűnösnek mondta, büntetésül azonban — vádlott jó előéletét s a tény töredelmes bevallását véve tekintetbe — 8 havi vizsgálati fogságát betudta. Vádlott az ítéletbe megnyugodott. Két vádló föllebbezett, szárazon és vizen uralkodó részidő miatt elmaradt. A helyszínére csak 12 ember érkezhetett meg és Schönfeld tábornok erre elnapolta az alkudozásokat. A „Pesti Napló“ továbbá örömmel registrálja, hogy a meghódoltaknak kivétel nélkül megkegyelmeznek, s e modor kétségkívül többet fog tenni a felkelés tökéletes megszüntetésének elérésére, mint bármely más egyéb eddig alkalmazott katonai rendszabályok, melyeknek eddig sok vérontás és annál kevesebb eredmény volt következése. ■ A zuppai és mainai felkelők hódolati feliratai dec. 28-án szintén útnak indíttattak, s ő felségének ezt követett kegyelemadása távirdai után közöltetett az illetőkkel. Az eddig magukat megadott felkelőknek legfelsőbb megkegyelmezésének ténye Cattaróban á átalában egész Dalmátiában a legnagyobb örömmel fogadtatott. Mindezek után pedig és ha a krivesceieknek fenntebb jelzett meghódolása is végbemenend, az egész bócsai kerületben megszűntnek tekintendő a lázadás. 3) Hatósági illetőség szerint: a) Békés megyei .............................. 13729 b) magyarországi de más megyebeli 251 c) csehországi .............................. 1 — összesen 163 30 4) vallás szerint: a) helvét hitvallású ...........................73 14 b) ágostai hitvallású ...........................48 4 W) római catholikusok ........................199 u) görög nem egyesültek .... 193 e) izraeliták .............................................4 % összesen 163 30 regula 1870 január 1. *) E rovat alatt jövőre az érdekesebb tárgyalásokat mindenkor adni fogjuk. Szerk. A dalmátiai fölkelés. A „Pesti Napló“ szerint a dalmátiai felkelés teljes elnyomatása tán csak a legközelebbi napok kérdése. A hódolati feliratok a felkelők részéről egymást érik, sőt a braiiak dec. 26-án tényleg át is szolgáltatták fegyvereiket, hűséget engedelmességet fogadva a császárnak. A krivosdaiak részéről hasonló volt tervben, s e célra Grebenben volt a találkozás kitűzve, ez azonban a Vidéki levelezés. Szarvas dec. 10. 1869.*) Tekintetes szerkesztő ur! Pár hava, hogy becses lapja „Békés“ cim alatt megindult: — jónak — sőt ha velem egy véleményen van — szükségesnek is látom, hogy a megye egyes városai, helységei mozzanatairól legyen e lap hasábjaiban valami közölve. Ilyeneknek ítélem én Szarvas város képviseleti gyűléseinek határozatait, melyek mennyire üdvös eredményűek, jövőre a tisztelt olvasó ítéletére bízom. Ugyanis már évek óta tépelődött a szarvasi képviseleti testület ama rögeszmével, miszerint a Túr és Szarvas városa közötti átmetszés a városnak annyira káros leond, hogy majd idővel a bekövetkezendő mélyítés által tőle a Körös vize végképen elvétetik és e félelméből Szarvas város képviselete küldöttei által, még a provisorialis kormánynál úgy mint a magyar ügyérségnél oda működött, miszerint a magyar ministerium Szarvasnak engedélyezte is e transactiót megsemmisíteni oly kikötéssel, hogy az úgynevezett nyul-tagban egy átmetszést eszközöljön, a Szarvas és Sz.András között már meglevő átmetszést pedig mélyítésse ki. E feltételeknek azonban elég nem tétetett, a nevezett canán pedig legalább a szolnoki országúton betemetve van; a képviseleti gyűlés legújabb határozata szerint ez átmetszést, Túrra vezető országúton is betöltendő. — Vajjon nem jó?Ob lett volna-e, ha a boldog emlékű Bodoky Károly főmérnök úr tapintatteljes és szakértő tanácsát követi a képviseleti testület, ki határozottan álliá, miként az árvíz a transactiót, kft az kellően kimélyítve nincs, annyira soha sem fogja kimosni, és ez által kimélyíteni, hogy a várostól a vizet *) Térszüke miatt csak most adhatjuk. Szerk. TÁRCA, Békésvármegye hajdana. Irta: Haan Lajos, békés-csabai evang. lelkész, a dorpati tudóstársaság levelező és a magyar történelmi társulat igazgató választmányi tagja. Pest 1870. Lauffer Vilmos tulajdona, két kötet. I. kötet: történeti rész, II. kötet: okmánytár. A legújabban megjelent irodalmi és pedig tudományos irodalmi művek közül, minket békésmegyeieket, Haan Lajos lelkész urnak fentebbi műve, kétségkívül legközelebbről érdekel. Megyénk hajdani történeteire vonatkozik ez, s csak itt-ott van ez alól kivétel, mint például a XI. és XIII. szakaszokban, melyekben részint a megye területén élő irodalmi férfiak rövid életrajzzal kisért névsora közöltetik, részint a megyebeli helységek és puszták nevei és egyéb ide vonatkozók adatnak elő. Azon földterületnek története, melyet ez idő szerint Békésmegye alatt ismerünk — úgy szólván a történelem előtti korbani állapotától kezdve a magyarok bejöveteléig, és innen első István királyig. István királytól Gyula vára elvesztéig, ezen a szerencsétlen Kercebényi László gyulai várparancsnok és az egész alföld főparancsnokának nevével egybefüggő catastropia beálltáig. — A török uralom alatti időszaktól a megyének 1715. lett visszakebelezéséig, s innen az 1832. évi időszakig chronologikus rendben adatik elő. Ezután következik : Békésvármegye neve; változó határterülete, határai fekvése, címere és pecsétje; vidéke s éghajlata; lakosai; védelem és adó; egyházi ügy, reformátió; közműveltség, ipar, kereskedelem, művészet, iskolák irodalom; Békésvármegye tisztviselői és követei 1447-től 1848-ig; majd a megyének egyes helyei: városok, faluk és puszták szerint az ide vonatkozó történetek felsorolásával; végül pedig „Pótlék“ cím alatt némely újabb időbeli közművelődési adatok. Mindezek a „történeti rész“ címet viselő első kötet tartalmát képezik. E kötet terjedelmes és bő s az egész megye történetét — mint a fentebb előadottakból látható — magában foglalja. Sok gond, fáradtság és tanulmány gyümölcseit látjuk itt lerakva. Feladata megoldásában talán egy történetírónak sem kellő annyi akadállyal megküzdeni, amennyivel szerző pályáján találkozott, mert előtte a megye hajdanának felderítésével tüzetesebben nagyon kevesen foglalkoztak s azok, kik ezt tevék, műveikkel inkább statistikai becsű szolgálatokat tettek, s egytől egyig a történelmi értéken kívül esőt írtak. Akadályozta szerzői műve megírásában az okmányoknak csaknem teljes vagy legalább gyéren fedezett hiánya. Mig más vármegyék még a török járom alatt is annyira a mennyire léteztek, gyűléseket tartottak, mig más vármegyékben káptalanok, conventek s egyéb történelmi okmányokkal bővelkedő helyek s egyes családi levéltárak léteztek, addig Békésmegyében mindezek hiányzottak és hiányzanak. Egyes községek levéltáraiban semmi régibb okmány sincs; a megye levéltára pedig csak a reincorporatióval vagyis az 1715. évvel kezdődik. Csak 2 levéltárban talált szerző csoportosabban a megyére vonatkozó okleveleket: a kamarai levéltárban Budán és a gróf Károlyiak levéltárában Pesten. Ennyi nehézséggel szemben, a források ily hiányos volta mellett csak fokozott lehet az elismerés a nagy érdemű szerző iránt, hogy feladatát a körülményekhez képest oly sikeresen oldotta meg. Az egész mű beosztása, az események sorrendje, előadás, mély történelmi ismeretekről, lankadatlan buzgalomról tanúskodnak. Nyelvezete egyszerű, világos, mi történelmi műveknél felette kivonatos. Ezenkívül szerző művében a közművelődési viszonyoknak sok figyelmet szentel, s ott, hol már csak az ésszerű és a történelmi bizonyosságot jósló következtetésekre támaszkodva ereszkedik némely kérdések bírálatába — ezt helyes felfogással és a szakértőt jellemző higgadtsággal teszi. Szerző a legrégibb időtől kezdi elbeszélését, azon időtől, midőn — mint Livius római író bizonyítja — Tarquinius Prisons római király alatt a cellák jöttek be Magyarországba. Majd áttér a Krisztus születése utáni időkre, Domitiáns Traján római császárok idejére, mikor ezek légiói először tapodták alföldünk síkságait. A rómaiak sok népfajt találtak itt, leghatalmasabbak voltak köztük a dákok, s ezért róluk neveztetett el az egész vidék Dáciának. A rómaiak itteni uralkodásának tanúbizonyságai azon, megyénk területén időről időre talált számos római pénzek, melyek többnyire Domitian, 1raján, Norva, Hadrian és az Antoniusok korából valók. Amint a rómaiak hatalma hanyatlásnak indult, tartományaikat lassanként más barbár népek kezdték elfoglalni, s így történt, hogy a IV-ik században a vandálok telepedtek le megyénk tájára. Ezeket a gothok űzték el, s végre ők is egy hatalmas nemzetnek engedtek tért — a hunnoknak. Attilának, a nagy hun királynak halála s fiainak egymásközti szerencsétlen meghasonlása után pedig a gepidák lettek e föld urai. A gepidákat az avarok űzték el, ezek birodalmát 791 körül Nagy Károly császár pusztította el; az avarokat a bolgárok válták fel, s a táj, hol vármegyénk fekszik a magyarok bejöveteléig uralta azokat. A Krisztus születése után 895. volt azon nevezetes év, melyben megyénk síkjait legelőször „napkelet ifjainak dobogó paripái tiporták.“ Árpád fejedelem Velek vezérnek adományozó Zaránd azon vidékét, melyhez valószínűleg Békés is tartozott. Az első megszállásból származtak Békés, Doboz, Ladány, Szeghalom és több más a Körös mentében fekvő helyek. Békés mint vármegye előfordul az István első királyunk által állított vármegyék között. A magyar faj még a vezérek korában foglalt itt lakást, mégpedig — mint feljebb mondók — a Körös mentén eső vidékeken; az első magyar telepeket tehát itt találjuk. Ez onnan ma-