Békés, 1872 (1. évfolyam, 1-39. szám)
1872-09-15 / 24. szám
Uj folyam. 24-ik szám. Winkle Gábor könyvárus üzlete, V főtér, Prág-ház. BÉKÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetitek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Díj : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr. 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmandsora 10 kr. Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Gyula sept. 14. 1872. — Békás megye alispánja valamennyi t. sz. bizottsági taghoz következő meghívót intézte: A legközelebbi rendes évnegyedes megyebizottsági közgyűlés szabályrendeletileg a f. é. szeptember hó 23-ik napjára lévén kitűzve, s midőn erről hivatalos tisztelettel értesíteném, felkérem, hogy a kitett napon délelőtt 10 órakor kezdődő közgyűlésre megjelenni s a tanácskozásban részt venni szíveskedjék. Tárgysorozat: 1. Alispán jelentés a megye állapotáról és tett intézkedésekről. 2. A földmivelés- ipar- és kereskedelmi m. kir. minisztérium rendelete az álladalmi ménintézeteknél, ösztöndij mellett alkalmazott némely állatorvosok esetleges alkalmazásba vétele tárgyában. 3. Ugyanannak rendelete a lótenyésztés érdekeinek előmozdítása iránt. 4. A m. kir. közmunka és közlekedési minisztériumnak, a Körösön való faúsztatásra nézve fenálló szabályrendeleteknek módosítása tárgyában érkezett rendelete s állandó választmányi vélemény. 5. Ugyancsak a m. kir. közmunka és közlekedési ministeriumnak a H.-M.-Vásárhely városa által az orosházi határon épített vizvéd-gátra vonatkozó rendelete s áll. váll. vélemény. 6. A m. kir. belügyminisztériumnak a szegényügy rendezésére vonatkozó kétrendbeli rendelete s állandó választmányi vélemény. 7. A m. kir. belügyminisztériumnak a bűnvádi eljárás igeiglenes szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyában kelt rendeletei s állandó választmányi vélemény. 8. A vallás és közoktatási m. kir. minisztériumnak a pusztai iskolák felállítása iránti rendelete. 9. A megye 1873-ik évi költségvetése az állandó választmány véleményével együtt. 10. Községi szabályrendeletek, 1872-ik évi kölségvetések és számadások az állandó választmány ezekre vonatkozó véleményeivel. 11. Az állandó választmány véleménye az iparügyi szabályrendeletek tárgyában. 12. Felső-Fehérmegye átirata, a „Közigazgatás“ czimű szakközlönynek megyei közlönnyé emelése tárgyában. 13. Szarvas város képviselő testületének a szarvasi bonyodalmak tárgyában beadott felfolyamodványa és állandó választmányi vélemény. 14. Boczkó Károly csabacsüdi birtokos és néhai Boczkó Dániel engedményesének kérelme, a megye által utóbb említett engedményezőtől még 1848-ban kölcsönvett 3000 pft. és járulékainak kifizetése iránt az állandó választmány véleményével. 15. Az aradi m. kir. pénzügyi igazgatóság megkeresése a Szívós János szeghalmi lakos ellen foganasitott végrehajtás költségei tárgyában s állandó választmányi vélemény. 16. A b.-gyulai kir. törvényszéknek átirata néhai German Mrton kórházi tartozására vonatkozó átirata ál. vál. vélemény. 17. A számvevői tisztségnek némely községbeli egyének közmunka tartozása leiratására vonatkozó jelentése s áll. vál. véleménye. 18. Ugyanannak Kétegyháza község 1870- ik évi 78 frtnyi közmunka tartozási hátralékára vonatkozó jelentése áll. vál. vélemény. 19. Ugyanannak Szarvas város 1870 és ■ 1871-ik közmunka tartozására vonatkozó jelentése s áll. vál. vélemény. tése.20. A megyei igazoló választmány jelen21. Több község képviselői választás tárgyában beérkezett panaszkérvények. 22. A szarvasi izraelita hitközségek között a hitközségi vagyon megosztása tárgyában beérkezett folyamodvány és állandó választmányi vélemény. 23. A csabai járás szolgabirájának a megye tulajdonát képező s Csabán levő szalma raktár, valamint az ugyanott levő megyei epreskert bérbeadására vonatkozó jelentései s állandó választmányi vélemény. 24. A vermes- kohány- kerektó- sebeséri csapadék vizek leeresztése érdemében az érdekeltek részéről beadott kérvény s állandó választmányi vélemény. 25. Hegedűs Lajos központi közgyámnak fizetés felemelés iránt beadott kérvénye s állandó választmányi vélemény. 26. Időközben érkezendő ügyek. Kelt Gyulán 1872. szeptember hó 8-án. Az alispán beteg Hajossy Ottó főjegyző. Gyula September 15-én 1872. Előfizetési dij: Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Hazai ügyek. — Országgyűlés sept. 9. A jegyzőkönyv hitelesítése után bejelentetnek az osztályok alakítása után jelentkezett képviselők mandátumai s azon kérvények melyek az osztályok működésének befejezése után érkezvén, az állandó igazoló bizottságnak fognak átadatni. Ezután következett az osztályok előadóinak jelentése, melyek befejeztetvén tudomásul vétettek. A Korelnök constatálja, hogy a kifogástalan képviselők absolut majoritása megvan, s azok száma 342-re rúg azokkal együtt, kik ellen kérvény nyujtatott be, de jegyzőkönyveik rendben voltak, s így a holnapi ülésen az elnökre, alelnökökre, jegyzőkre és háznagyra végbe mehet a szavazás. Sept. 10. Korelnök felhívja a ház tagjait, hogy a ház elnökére adják be szavazataikat. A szavazat eredménye, hogy Bittó István 209 szavazattal elnöknek, Perczel Béla 207 szavazattal első alelnöknek, Bánó József 202 szavazattal másod alelnöknek, Kovách László 193 szavazattal háznagynak, a jelzőknek pedig Széll Kálmán, Mihályi Péter, Szeniczey Ödön, Tombor Iván, Wachter Frigyes, és Kis Miklós, (bal) választottak. A ház ekkép megalakulván, Gubody Sándor korelnök örömmel vesz búcsút az elnöki széktől, nem mivel teendői nehezebbek voltak, mint hitte, de mivel tapasztalta, hogy hibái, gyengeségei iránt a ház gyengéd és figyelmes elnézését volt alkalma tapasztalni. Ghyczy Kálmán indítványa a korelnöknek jegyzőkönyvileg köszönet szavaztatik. Bittó István az elnöki székre lépvén kijelenti, hogy a ház belé helyezett bizalmának annál inkább kötelességének ismeri az elnöki megtisztelő állás elfogadása által megfelelni, mert biztosan hiszi, hogy a tanácskozások részrehajlatlan, a ház méltóságának megfelelő vezetésére irányuló nehéz teendőiben a ház tagjai pártkülömbség nélkül támogatandják, s a ház további alakulása czéljából a bíráló, kérvényi,gaz- TÁRCZA. Gonda László utolsó műve, Haladó István és Maradó János beszélgetése a községrendezési törvénynek végrehajtásáról. (Folytatás.) M. J. Fogadja t. előttem szóló mindnyájunk elösmerését, forró köszönetünket az oktatásért. Megvallom csodálkozás tölti lelkemet mindezek hallatára. Mintha sejteném, hogy közöttünk lebeg a kornak szelleme. Hála a magyarok istenének, hogy a polgári közrendből, az iparosok közül támad prófétája e népnek. Honnan tudta összeszedni ezen sok érdekes adatot t. polgártársunk ? Egész héten, úgy télen, mint nyáron, műhelyében dolgozni találja önt mindenki. Vasárnap és ünnepnapokon könyveiben elmerülve íróasztalánál ül. Most tudjuk, miket olvasgat és jegyezget. — Mi, egyszerű földművesek azt véljük, hogy csak a jegyző meg a pap tudhat így beszélni, ennyire hathatós oktatást adni. Elég hosszan beszélt, nagyon sokat elmondott, de én most is úgy érzem, hogy el nem unnám estétől reggelig hallgatni — éllen és szomjan — érdekes előadását. Meggyőződtem arról, miszerint a főiskolában diákul tanult ügyvéd s egyéb országos közhivatalt viselő úri emberek majd nem tekintenék úgy félvállról és lenézőleg a szegényebb sorsú, vagy kézi munkája után élő polgárt, ha sokan, ha minél többen így beszélni, ennyi jót és szépet mondani tudnának. Szeretném ha valaki megmagyarázná, hogy és miként szerezte tudományát István mester? Mert hiszen itthon együtt végeztük az elemi iskolákat. Emlékezem, hogy ő még azonfelül két diákiskolát is kitanult, akkor választotta az iparos életpályát. Hallottam, hogy sok évig, messzi földön, külső országokban is vándorolt. De hát mi az oka annak, hogy én s gazdálkodó társaim azt is elfeledtük, mit az oskolában tanultunk, — ő pedig máig folyvást uj és szebbnél szebb, jónál jobb dolgokat tanul. N. M. Ezen kérdésre én adhatok választ. — Iskolázás meg iskolázás közt felette nagy különbség van. Egyik jó, sikeres, a másik áldástalan, rész. Legnagyobb és legjobb iskola az élet, vagyis a világtapasztalás. Csakhogy az életiskolában mit sem tanulhat az, kit erre a növendékkori iskolában elő nem készítenek. Szánandó balítélet uralkodik nálunk az iskolákra nézve. Tanítsunk meg lehető sokat, ha lehetne mindent a gyermeknek! Így vélekednek , mert annak veszi hasznát az életben, mit az iskolában megtanul. Nem igaz. A sokkalta eszesebb angol azt tartja: „a nevelés, vagy az iskolai tanítás ne arra célozzon, hogy a gyermek mindenféle tudományból minél többet elsajátítson; képezze a növendéket arra, hogy bármely tudományt, vagy mesterségbeli ügyességet, melyre az életben szüksége lesz, önmaga szorgalmából megtanulni tudjon és akarjon.“ —A mieink agyontanultatják a szegény gyermeket. Az értelmetlen dolgokat emlékező tehetségébe erőszakolva, megölik vagy kioltják a növendék lelki éhét s szóraját. Csak egyszer az iskolai kényszer-igából szabadulhasson, örül, hogy többé nem tanultatják. Önmaga nem tanulhat, mivel annak jó módjára nem tanították meg. Kielégítőnek tartja az idvesség dolgaiban hetenként egyszer vagy kétszer hallgatni — nem pedig érteni is — a szokott templomi tanítást. Azt hallja ottan: Boldogok az együgyüek, — övék mennyeknek országa. Boldogok a kik nem látnak, — mégis hisznek... Én tisztelek minden vallásos meggyőződést, a magamét legjobban, ezután azon hitfelekezetét, a melyhez tartozom. De a közéletben csak az erkölcsiségnek van gyakorlati haszonvétele. Minden vallásból kedves az Úr előtt, ki az istent féli és igazságot cselekszik. Ez mind igaz. Hanem az is igaz, hogy nem rendi a dolognak az, ha a népiskolai tantárgyak nyolcz-tizedrésze a hitnek s az örök idvességnek a bölcsek előtt is örök titkot képező elmélkedéseiből, meg az énekes könyv verseinek, az ó-testamentomi Zsidó história eseményeinek tanításából telnek ki. A gyermek Ádámtól Nakubodnozárig versben tudja a pátriárkák, birák, királyok névsorát; hazája megyéje, születési helye sem földrajzi, sem történelmi tekintetben nincs előhozva. Az examen szégyent vall, ha az egyik növendék által félbenszakitott szt. históriát a következő szónál folytatni nem tudja a másik. A tiszteletes urak, a hitnek szembehunyva imbolygó sáfárai, csak nem tűrhetik azt, hogy a tudomány forrásához elvezérlő kételkedés vagy okoskodás elharapózzék az iskolákban. A természettudományokra meg épen haragusznak; könnyű elgondolni, miért ? A volt jobbágytól úgy sem kivánt egyebet az akkori államrend, mint hogy — emelje türelmesen igáját, — mondjon le a világról ama túlsóért. Csak azt kell csodálni, hogy miért nincs polgári nevelés-oktatás behozva iskoláinkba azóta, mióta az ország törvényt hozott az összes nép polgári szabadságáról, sőt —■ a népoktatásról is. Ezen törvény rendeleteit nem teljesítik nálunk. Évek óta sürgettetik, hogy állítsunk polgári iskolát. Máig nincs, de ugyan mikor lesz? Városunk polgárai — a népoktatási törvényben adott joguknál fogva — kérnek csak egyetlen községi iskolát. Uraim legyünk őszinték. Reám úgyis neheztel a papság, mivel könyökre vakeszközül magamat át nem engedem, parochialis irnokságra nem vagyok hajlandó. Ám nehezteljen a nép is, de kimondom, hogy nekem úgy tűnik fel a polgári és a községi iskolák ügye a város jelenlegi kormányzati rendszerében, mint a csonthoz nőtt kemény, de jóízű hasfalat: nem tudja azt élvezni, leszelni vagy harapni, legfölebb szopogatni a gyermek midőn erre való fogai még ki nem nőttek. Ha tudná, ha merné, ha bírná, okvetlenül teljesítené sőt rég teljesítette volna már ezen tisztét a jelenlegi tisztikar. Ne mondjak többet, csak egyszerűen felkérdezem önöket: mit olvastak ki a „Kéretlen szavazat“-ból? aztán a „Tanító és pap leveleidből? aztán „A hazai köznevelés ügye, különös tekintettel Békés városára“ c. füzetkéből?. Végre azt kell még különös figyelmekbe ajánlanom, amely nagyszerű alapítványokat tett városunk közönsége az 1858-9-dik években történt legelő-kiosztási örök egyezség alkalmából. Tudjuk mindnyájan, hogy az al-reáliskolára tett 440 holdnyi földről s az illető tanintézetről felkérdeztetett a helybeli reform egyház az 1870-dik évi nyáron. Emlékiratban válaszolt erre 1871-dik évi május végén. Megbiráltatott ez a válasz s újabban teendő számadásra három hónapi határidő alatt felhivatott az a t. presbitérium. Ugyan felszámította-e valaki azt, hogy már hat vagy épen hét hó letelt az óta, de semmi válasz. Tehát a város t. magistratusa is vár és hallgat, a közvélemény sem szóltál fel. Ha ez igy állhat, ha ennyire fogtuk fel a köznevelés ügyének érdemét, úgy helyesen tesszük, ha faluvá alázkodunk. Mert hiszen nálunk a szellemi élet úgyis merő puszta, kietlen, viszhangtalan, akár az ugyn. köves Arábiába is-