Békés, 1873 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-09-21 / 38. szám
Második évfolyam. C Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, s saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház.1 38-ik szám. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél — Pesten Haasenstein és Vogler hirdetési irodájában (úri utcza 13. sz.) — Schwarcz testvérek nemzetközi irodájában fürdőutcza 1-ső szám. és Bécsben Wolzeille 6—8. Hirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt, kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmandsora 10 kr. Előfizetési felhívás a 1873. évi október—decemberi folyamára. Előfizetési díj 1 frt. Kéretnek a t. ez. előfizetők előfizetéseiket mielőbb megújítani, hogy a szétküldésben fennakadás ne történjen. Az előfizetések legczélszerűbben postai utalvánnyal eszközölhetők. A „Békés“ kiadó hivatala Gyulán. A könyörület nevében „Pusztulunk, veszünk” nagyobb mértékben, mint a legiszonyúbban dúló háború pusztítana. Az országos nagy csapás megyénket oly érzékenyen sújtá már eddig, hogy az áldozatok száma a 8%-ot meghaladá. Oly kevesen vagyunk — mondá Széchenyi, __hogy az apagyilkosnak is megkegyelmezne, s most e sors csapás több mint hatvanezret szakított ki soraink közöl. E szám nagyságát csak a fájdalom s e veszteség természetes következése az ínség s a nyomor múlja felül, mit a természet ez idei szűkmarkúsága csaknem a tetőpontra emel. A munkás kéznek már évek óta érezzük hiányát, s e sors csapás épen ezt sujta legérzékenyebben. Bár merre tekintsünk szét a megyében e szomorú valósággal találkozunk. Ennek természetes okát a tudomány ugyan már kimutatta, de mert a tudomány korlátoltsága, magunk hanyagsága s tehetetlenségünk a csapást elhárítani képtelen volt, most, midőn annak legirtózatosabb jelenségei a nyomor s az ínség rémképei tünedeznek elő, a korlátlan tudomány nem volna képes e jeleneteket megváltoztatni, itt nemünknek az éggel rokon természete a humanitás segíthet csak. Az özvegyek s árvák segélykiáltása viszhangra talált már a fővárosi lapok hasábjain. Az országos segélyezés élén a kormány jó példával jár elöl, ez azonban nem zárja ki azt, hogy mi jobb érzésünk sugallatát követve minden erőnkből azon legyünk, hogy e nyomort enyhítsük. Áldják a gondviselést, kiknek családját a járvány megkímélte, s e hálaadás nyilvánuljon a könyörületben, — tartsunk műkedvelő előadásokat, egyesüljenek a dalárdák s hangversenyeik jövedelmét áldozzák e czélra, s ha már egészen megszűnik a járvány, tartsuk meg a megyei halárünnepélyt még ez ősz napjaiban, s a jövedelmet nyújtsuk a nyomor által sújtottaknak, járjanak elől a nők, kiknek az ég a könyörületből úgy is többet adott, a nőegylet nemes tevékenysége kétszereződjék meg, tegyen mindenki annyit, mennyire nemesebb érzése indítja, s képesíti. Hordjunk magunkkal aláírási íveket és zörgessünk és kérjünk. Alakítsunk egy központi segély-bizottmányt, mely a könyör-adományokat a szükséghez mérten kiossza. A bejövendő összegek e lap hasábjain fognak időről-időre nyugtatványoztatni. A „Békés” szerkesztősége az adakozások sorát 5 frttal kezdi meg. Gyula, szeptember 21-én 1873 Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Egy évre . . 4 ft W_____________ft A megye székhelyének kérdéséhez. E lapok ma két heti számában Reök úr bő reményei ábrándos országából lepillant a mi szegény városunkra, s belemártván tollát b.-csabai tentatartójába, elmondja rólunk, hogy elülhettek, lejártátok magatokat kivénültetek, de sőt, hogy pusztulnotok is kell, mert hiszen ha élni merészeltek, úgy az én kedvenczem B.Csaba sohsem lesz azzá, aminek legszebb álmaim jósolok : Békés megye székhelyévé. Tiszteletre méltó ar odaát a szomszédban ! kérjük ne ijesztgessen, hiszen „láttunk már mi más szeleket is,“ s hála isten megvagyunk mégis. Mi megengedjük önnek, hogy szép álmokat álmodjék, de rajta leszünk, hogy ez álmok azok maradjanak, s ha e lelkes elragadtatásban irt sorokat azok, kikre mindkettőnknél többet bízának az istenek, majd szépen keresztülhúzzák, bizony szomorú lesz az ébredés s majd más szemüvegen fogja látni a világot. Addig is azonban, legyen szabad pár észrevételt koczkáztatnom. Reök urat Csaba iránt táplált előszeretete oly elfogulttá teszi, hogy felfedez t, szomszédunkban sohsem létezett s Reök ur nélkül örökre homályban maradandott előnyöket. Ez eddig helyes, legyen neki az ő hite szerint, hanem mért emeli Csabát, Gyula rovására, mért kell Gyulát kisebbítenie, hogy Csabát láthatóvá tegye ? Mert Reök ur sem vonhatja kétségbe, minden ellenszenve daczára sem, Gyulának, mint székhelynek határozott előnyeit. Azt mondja ön, hogy „Ha valahol, nekünk kell azon lennünk, hogy bírjunk valahára egy központtal, hol a megye érdekszálai egybefolyjanak, mely életképes közvetítője legyen gazdasági, ipari, kereskedési, közmivelődési igényeinknek, hol irodalom művészei megtelepedjenek, hol az intellectuális és erkölcsi erő tömörülten kimagasulhasson, világot terjesztőleg és irányt adva a nagy közönségnek.“ Ily központ azonban a hazában csak egy van s ez főváros. Vidéken az ily központ a szép remények országából ellesett theoria. Ha nem, törekednünk kell, hogy megyénk központja a lehetőségig megközelítse a fentebb idézett sorokban adott központúság eszméjét. S ha már most körültekintünk a megyében, s keressük a várost mely a fentebb idézett kellékek legtöbbjével bír, kérdem hol fogunk megállapodni Gyulánál vagy Csabánál-e ? Ön határozottan az utóbbit jelöli ki; én azt mondom, hogy Gyula az egyedüli város a megyében, mely székhely lehet. Csabának ön kétségbevonhatlan előnyéül tünteti fel a központhoz közelebb eső fekvését, s nagyobb, terjedtebb közlekedését. Különös súlyt fektet ön az előbbire, mely azonban ma már csak idő kérdése, annyira hogy csaknem bizonyos, miszerint a territoriális rendezés után Gyula sokkal alkalmasabb központot fog képezni, mint ma Csaba, s mihelyt ez meg fog történni, az egyetlen közlekedési vonal is képes a mainál élénkebb forgalmat eszközölni, arra pedig tökéletesen elegendő, — s ebben Csabának épen semmi előnye sincs ma sem hogy a bizottmányitagok kényelmes beszállítására szolgáljon. Aztán majd a társas élet is élénkebb lesz, biztos kilátást nyújt erre az első lépés is a megyei méhész-egyletnek a legközelebb jövőben leendő megalakulása, melynek székhelye Gyula leend, mint a gazdasági egyleté Csaba. Irodalom és művészet az igaz nem fognak megtelepülni, de ez Csabán még kevésbé történnék, különben erre nincs termő talaj a vidéknek a mieinknél sokkal nagyobb és előrehaladottabb városaiban sem. Az intelectualis és erkölcsi erő pedig nem vándor madár, mely az ön parancsszavára Csabán fészket rakna, fa az, mely lassan ver gyökeret, s lassan nő és terem gyümölcsöket. E fa nálunk már virágzik. Gyulának oly számos és értelmes kézműiparral s kereskedéssel foglalkozó polgársága van, minőt a megye bármely városában hiába keresnénk, azért azt hiszem, hogy nem érti ön komolyan, midőn a többi közt azt mondja, hogy Csabán a megyegyűlések látogatottabbak lennének a közönség részéről, Csaba lakossága túlnyomólag földmiveléssel foglalkozik, s a magyar nyelvet vagy nem érti, vagy csak töri, fogná-e tehát e lakosság a megyegyűléseket látogatni, vagy legalább képzelhető a közügyek iránt annyi érdekeltség már csak foglalkozása, értelmi fejletlensége s a nyelvismeret hiánya mellett a csabai lakosságnál, mint a szintén foglalkozásával járó magasabb fokú miveltséggel bíró s túlnyomólag magyar ajkú gyulaiaknál ? Felhozza ön még azt is, hogy Gyulán a vasút mit sem lendített. Nálunk két év óta van csak az ön által csekély fontosságúnak tartott vonal, s önöknél már tizenhat év óta az annyi jelentősséggel bíró tiszavidéki vasút. Két év sokkal rövidebb idő, sem hogy a haladás jelei kézzelfoghatók lennének, de már 16 év alatt lehet eredményt produkálni, s kérdem mit mutat fel Csaba e 16 évi áldás eredményéül ? Aztán ön csak úgy könnyedén ugrik keresztül a legfontosabb kérdésen. Míg Gyulán pompás helyisége van a megyének, addig Csabán e czélra ma egy szobával sem rendelkezik, sőt a bíróságok rendezése alkalmával azon helyzetben volt, hogy a járásbíróság részére csak akkor tudott helyiséget kiszorítani, midőn értesítve lett, hogy ha nem lesz helyiség, egy más járásba fogják Csabát is beosztani. A felsőház rendezése után a főispánok valószinüleg állandóan a megye székhelyén fognak lakni, hol teremtene Csaba főispáni lakot, a közigazgatás s az árvaszék számára alkalmas hivatali helyiséget? Ez Gyulán már mind megvan, míg Csabán mind újból kellene épiteni, ami középszámitással is 120—150 ezer forintba kerülne. Ezt a megye nem tehetné, és végre is mért hozná meg ez áldozatot Csabának ? De amint nincs Csabán hivatalos helyiség, úgy nincs a hivatalnokok számára lakás sem, és nincs Csabának oly piacza, mely a piaczról élő hivatalnokok igényeinek csak távolról is megfelelne. Fel tudom fogni, hogy Csabának szeretettel ápolt eszméje, a megye székhelyévé lenni, de ez eszmével nagyon elszigetelten áll, s beismeri ön is, hogy a megye egy részének nehezére fogna esni e változás; és ön elég meggondolatlanul apellál hazafiságunkra, midőn felteszi rólunk, hogy ez eszmének testté alkotásához majd mi készséggel nyújtunk segédkezet lenne.Ez a hazafiságnak épen ellenkezője és végre sem országos, sem megyei érdek e változást nem kívánja, de amint kimutatni igyekeztem, Csaba a szó szoros értelmében alkalmatlan is arra, hogy a megye székhelyévé legyen, s ha már ez így áll, amint a territoriális rendezés után még inkább fog állani, kérdem mért sértenénk meg egy 20,000 lakossal biró város érzelmeit a legérzékenyebben csak azért, hogy néhány nagyratörő lélek hiú álmait megvalósítsuk. Levelezés. B.Csaba September 16. 1873. Nem gyakran ugyan, de néha-néha nálunk is megesik, hogy városunk áldozni szerető közönsége egy élvezetes estére összejön. Ily élvezetes este volt szeptember 13-ka, amidőn is a nagyvendéglő tágas teremébe a cholera által árvaságra jutottak részére rendezett hangverseny szép közönségnek örvendett. Magáról a hangversenyről elég annyit mondani, hogy az kitünően sikerült; közreműködtek Haan Ida, Rainer Etel, Rainer Gizella, Krcsmarik Etel, Fábry Gizella és Reök Ilka úrhölgyek, Haan Béla, Thomka Elek, Szem ián Kálmán, s ez alkalomra rögtönzött férdidalkör. A rendezést Szemán Sámuel városi főjegyző, s lelkes műbarát buzgalmának köszönhetjük. Vajda még ily hasonló műkedvelői hangversenyhez többször lehetne szerencsénk, mert míg ezek egyrészről a művészet iránti részvétet fokozzák, másrészről a közügynek hasznos szolgálatot tehetnek, reményljük tehát, hogy e kezdeménynél az illetők nem fognak megállapodni H. A. Fentebbiekhez közöljük a rendezőségnek következő értesítését: „A minden szépért és nemesért melegen buzgó b.-csabai fiatalság, áthatva a járvány áldozatául esett szülék ínséggel küzdő árváinak szánandó sorsától, azok javára zene, dal- és szavalati estélyt rendezett, mely a folyó év szeptember 13-án megtartatott. Nem áll hivatásomban, a jóakaratú közreműködést bírálat alá venni, sem a résztvett közönség műélvezete felett Ítéletet mondani Csupán az eredményt óhajtom tudatni azokkal, kiket a dolog illet. Az előadásból befolyt tiszta jövedelem 141 frt 77 kr., mely a kitűzött czélra leendő forditás végett a városi elöljáróságnak adatott által. Ez összegben 28 frt 65 kr. felülfizetés foglaltatik, melyhez egy forinton felüli összeggel a következő nemeskeblű ember-barátok járultak: Molnár Józsefné N.-Váradról 3 frt, Csatkainé Vilma 1 frt, Varságh Béla 1 frt 30 kr., a városi tanács tagjai 8 frt 60 kr., Wilim János 4 frttal«