Békés, 1873 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1873-09-21 / 38. szám

Második évfolyam. C­­ Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyv­nyomdája, s saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyv­árus üzlete, főtér, Prág-ház.1 38-ik szám. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél — Pesten Haasenstein és Vogler hirdetési­ irodájában (úri utcza 13. sz.) — Schwarcz testvérek nemzetközi irodájában fü­rdőutcza 1-ső szám. és Bécsben Wolzeille 6—8. Hirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt, kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmandsora 10 kr. Előfizetési felhívás a 1873. évi október—decemberi folyamára. Előfizetési díj 1 frt. Kéretnek a t. ez. előfizetők előfizeté­seiket mielőbb megújítani, hogy a szétkül­désben fennakadás ne történjen. Az előfizetések legczélszerűbben pos­tai utalvánnyal eszközölhetők. A „Békés“ kiadó hivatala Gyulán. A könyörület nevében­ „Pusztulunk, veszünk” nagyobb mértékben, mint a legiszonyúbban dúló háború pusztítana. Az országos nagy csapás megyénket oly ér­zékenyen sújtá már eddig, hogy az áldozatok szá­ma a 8%-ot meghaladá. Oly kevesen vagyunk — mondá Széchenyi, __hogy az apagyilkosnak is megkegyelmezne, s most e sors csapás több mint hatvanezret szakí­tott ki soraink közöl. E szám nagyságát csak a fájdalom s e veszteség természetes következése az ínség s a nyomor múlja felül, mit a természet ez idei szűkmarkúsága csaknem a tetőpontra emel. A munkás kéznek­ már évek óta érezzük hiányát, s e sors csapás épen ezt sujta legérzéke­nyebben. Bár merre tekintsünk szét a megyében e szomorú valósággal találkozunk. Ennek természe­tes okát a tudomány ugyan már kimutatta, de mert a tudomány korlátoltsága, magunk hanyag­sága s tehetetlenségünk a csapást elhárítani kép­telen volt, most, midőn annak legirtózatosabb je­lenségei a nyomor s az ínség rémképei tünedez­­nek elő, a korlátlan tudomány nem volna képes e jeleneteket megváltoztatni, itt nemünknek az ég­gel rokon természete a humanitás segíthet csak. Az özvegyek s árvák segélykiáltása visz­­hangra talált már a fővárosi lapok hasábjain. Az országos segélyezés élén a kormány jó példával jár elöl, ez azonban nem zárja ki azt, hogy mi jobb érzésünk sugallatát követve minden erőnk­ből azon legyünk, hogy e nyomort enyhítsük. Áldják a gondviselést, kiknek családját a járvány megkímélte, s e hálaadás nyilvánuljon a könyörületben, — tartsunk műkedvelő előadáso­kat, egyesüljenek a dalárdák s hangversenyeik jö­vedelmét áldozzák e czélra, s ha már egészen megszűnik a járvány, tartsuk meg a megyei ha­­lárünnepélyt még ez ősz napjaiban, s a jövedel­met nyú­jtsuk a nyomor által sújtottaknak, járja­nak elől a nők, kiknek az ég a könyörületből úgy is többet adott, a nőegylet nemes tevékenysége kétszereződjék meg, tegyen mindenki annyit, men­­nyire nemesebb érzése indítja, s képesíti. Hord­junk magunkkal aláírási íveket és zörgessünk és kérjünk. Alakítsunk egy k­özponti segély-bizottmányt, mely a könyör-adományokat a szükséghez mérten kios­sza. A bejövendő összegek e lap hasábjain fog­nak időről-időre nyugtatványoztatni. A „Békés” szerkesztősége az adakozások so­rát 5 frttal kezdi meg. Gyula, szeptember 21-én 1873 Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Egy évre . . 4 ft W_____________f­t A megye székhelyének kérdéséhez. E lapok ma két heti számában Reök úr bő reményei ábrándos országából lepil­lant a mi szegény városunkra, s belemárt­ván tollát b.-csabai tentatartójába, elmond­ja rólunk, hogy elülhettek, lejártátok ma­gatokat kivénültetek, de sőt, hogy pusztul­notok is kell, mert hiszen ha élni meré­szeltek, úgy az én kedvenczem B.­Csaba sohsem lesz azzá, aminek legszebb álmaim jósolok : Békés megye székhelyévé. Tiszteletre méltó ar odaát a szomszéd­ban ! kérjük ne ijesztgessen, hiszen „láttunk már mi más szeleket is,“ s hála isten meg­vagyunk mégis. Mi megengedjük önnek, hogy szép álmokat álmodjék, de rajta le­szünk, hogy ez álmok azok maradjanak, s ha e lelkes elragadtatásban irt sorokat azok, kikre mindkettőnknél többet bízának az istenek, majd szépen keresztülhúzzák, bi­zony szomorú lesz az ébredés s majd más szemüvegen fogja látni a világot. Addig is azonban, legyen szabad pár észrevételt koczkáztatnom. Reök urat Csaba iránt táplált elősze­retete oly elfogulttá teszi, hogy felfedez t, szomszédunkban sohsem létezett s Reök ur nélkül örökre homályban maradandott előnyöket. Ez eddig helyes, legyen neki az ő hite szerint, hanem mért emeli Csa­bát, Gyula rovására, mért kell Gyulát ki­sebbítenie, hogy Csabát láthatóvá tegye ? Mert Reök ur sem vonhatja kétségbe, minden ellenszenve daczára sem, Gyulá­nak, mint székhelynek határozott előnyeit. Azt mondja ön, hogy „Ha valahol, nekünk kell azon len­nünk, hogy bírjunk valahára egy központ­tal, hol a megye érdekszálai egybefolyja­nak, mely életképes közvetítője legyen gazdasági, ipari, kereskedési, közmivelődési igényeinknek, hol irodalom művészei meg­telepedjenek, hol az intellectuális és erköl­csi erő tömörülten kimagasulhasson, vilá­got terjesztőleg és irányt adva a nagy kö­zönségnek.“ Ily központ azonban a hazában csak egy van s ez főváros. Vidéken az ily központ a szép remé­nyek országából ellesett theoria. Ha nem, törekednünk kell, hogy megyénk központ­ja a lehetőségig megközelítse a fentebb idézett sorokban adott központúság eszméjét. S ha már most körültekintünk a me­gyében, s keressük a várost mely a fen­tebb idézett kellékek legtöbbjével bír, kér­dem hol fogunk megállapodni Gyulánál vagy Csabánál-e ? Ön határozottan az utóbbit jelöli ki; én azt mondom, hogy Gyula az egy­edüli város a megyében, mely székhely lehet. Csabának ön kétségbevonhatlan elő­nyéül tünteti fel a központhoz közelebb eső fekvését, s nagyobb, terjedtebb közle­kedését. Különös súlyt fektet ön az előbbire, mely azonban ma már csak idő kérdése, annyira hogy csaknem bizonyos, miszerint a territoriális rendezés után Gyula sokkal alkalmasabb központot fog képezni, mint ma Csaba, s mihelyt ez meg fog történni, az egyetlen közlekedési vonal is képes a mainál élénkebb forgalmat eszközölni, ar­ra pedig tökéletesen elegendő, — s ebben Csabának épen semmi előnye sincs ma sem hogy a bizottmányi­tagok kényelmes beszállítására szolgáljon. Aztán majd a társas élet is élénkebb lesz, biztos kilátást nyújt erre az első lé­pés is a megyei méhész-egyletnek a leg­közelebb jövőben leendő megalakulása, melynek székhelye Gyula leend, mint a gazdasági egyleté Csaba. Irodalom és művészet az igaz nem fognak megtelepülni, de ez Csabán még kevésbé történnék, különben erre nincs termő talaj a vidéknek a mieinknél sok­kal nagyobb és előrehaladottabb városai­ban sem. Az intelectualis és erkölcsi erő pedig nem vándor madár, mely az ön parancs­szavára Csabán fészket rakna, fa az, mely lassan ver gyökeret, s lassan nő és terem gyümölcsöket. E fa nálunk már virágzik. Gyulának oly számos és értelmes kéz­műiparral s kereskedéssel foglalkozó pol­gársága van, minőt a megye bármely vá­rosában hiába keresnénk, azért azt hiszem, hogy nem érti ön komolyan, midőn a töb­bi közt azt mondja, hogy Csabán a me­­gyegyűlések látogatottabbak lennének a kö­zönség részéről, Csaba lakossága túlnyomó­­lag földmiveléssel foglalkozik, s a magyar nyelvet vagy nem érti, vagy csak töri, fogná-e tehát e lakosság a megyegyűlése­­ket látogatni, vagy legalább képzelhető a közügyek iránt annyi érdekeltség már csak foglalkozása, értelmi fejletlensége s a nyelv­­ismeret hiánya mellett a csabai lakosság­nál, mint a szintén foglalkozásával járó magasabb fokú miveltséggel bíró s túl­­nyomólag magyar ajkú gyulaiaknál ? Felhozza ön még azt is, hogy Gyu­lán a vasút mit sem lendített. Nálunk két év óta van csak az ön által csekély fontosságúnak tartott vonal, s önöknél már tizenhat év óta az annyi jelentősséggel bíró tiszavidéki vasút. Két év sokkal rövidebb idő, sem hogy a hala­dás jelei kézzelfoghatók lennének, de már 16 év alatt lehet eredményt produkálni, s kérdem mit mutat fel Csaba e 16 évi ál­dás eredményéül ? Aztán ön csak úgy könnyedén ugrik keresztül a legfontosabb kérdésen. Míg Gyulán pompás helyisége van a megyének, addig Csabán e czélra ma egy szobával sem rendelkezik, sőt a bíróságok rendezése alkalmával azon helyzetben volt, hogy a járásbíróság részére csak akkor tu­dott helyiséget kiszorítani, midőn értesítve lett, hogy ha nem lesz helyiség, egy más járásba fogják Csabát is beosztani. A felsőház rendezése után a főispá­nok valószinüleg állandóan a megye szék­helyén fognak lakni, hol teremtene Csaba főispáni lakot, a közigazgatás s az árva­szék számára alkalmas hivatali helyiséget? Ez Gyulán már mind megvan, míg Csabán mind újból kellene épiteni, ami közép­számitással is 120—150 ezer forintba kerülne. Ezt a megye nem tehetné, és végre is mért hozná meg ez áldozatot Csabának ? De a­mint nincs Csabán hivatalos he­lyiség, úgy nincs a hivatalnokok számára lakás sem, és nincs Csabának oly piacza, mely a piaczról élő hivatalnokok igényei­nek csak távolról is megfelelne. Fel tudom fogni, hogy Csabának sze­retettel ápolt eszméje, a megye székhelyé­vé lenni, de ez eszmével nagyon elszige­telten áll, s beismeri ön is, hogy a me­gye egy részének nehezére fogna esni e változás; és ön elég meggondolatlanul apellál hazafiságunkra, midőn felteszi rólunk, hogy ez eszmének testté alkotásához majd mi készséggel nyújtunk segéd­kezet lenne.Ez a hazafiságnak épen ellenkezője és végre sem országos, sem megyei érdek e változást nem kívánja, de amint kimutatni igyekeztem, Csaba a szó szoros értelmében alkalmatlan is arra, hogy a megye székhelyévé legyen, s ha már ez így áll, amint a territoriális rendezés után még inkább fog állani, kérdem mért sér­tenénk meg egy 20,000 lakossal biró város érzelmeit a legérzékenyebben csak azért, hogy néhány nagyratörő lélek hiú álmait megvalósítsuk. Levelezés. B.­Csaba September 16. 1873. Nem gyakran ugyan, de néha-néha nálunk is megesik, hogy városunk áldozni szerető közön­­sége egy élvezetes estére összejön. Ily élvezetes este volt szeptember 13-ka, a­midőn is a nagyvendéglő tágas teremébe a cho­lera által árvaságra jutottak részére rendezett hang­verseny szép közönségnek örvendett. Magáról a hangversenyről elég annyit mon­dani, hogy az kitünően sikerült; közreműködtek Haan Ida, Rainer Etel, Rainer Gizella, Krcsmarik Etel, Fábry Gizella és Reök Ilka úrhölgyek, Haan Béla, Thomka Elek, Szem ián Kálmán, s ez alka­lomra rögtönzött férdi­dalkör. A rendezést Szem­án Sámuel városi főjegyző, s lelkes mű­barát buzgalmának köszönhetjük. Vajda még ily hasonló műkedvelői hangver­senyhez többször lehetne szerencsénk, mert míg ezek egyrészről a művészet iránti részvétet fokoz­zák, másrészről a közügynek hasznos szolgálatot tehetnek, reményljük tehát, hogy e kezdeménynél az illetők nem fognak megállapodni H. A. Fentebbiekhez közöljük a rendezőségnek kö­vetkező értesítését: „A minden szépért és nemesért melegen buz­gó b.-csabai fiatalság, áthatva a járvány áldoza­tául esett szülék ínséggel küzdő árváinak szánan­dó sorsától, azok javára zene,­ dal- és szavalati estélyt rendezett, mely a folyó év szeptember 13-án megtartatott. Nem áll hivatásomban, a jóakaratú közre­működést bírálat alá venni, sem a résztvett kö­zönség műélvezete felett Ítéletet mondani Csupán az eredményt óhajtom tudatni azokkal, kiket a dolog illet. Az előadásból befolyt tiszta jövedelem 141 frt 77 kr., mely a kitűzött czélra leendő forditás végett a városi elöljáróságnak adatott által. Ez összegben 28 frt 65 kr. felülfizetés foglaltatik, melyhez egy forinton felüli összeggel a következő nemeskeblű ember-barátok járultak: Molnár Jó­­zsefné N.-Váradról 3 frt, Csatkainé Vilma 1 frt, Varságh Béla 1 frt 30 kr., a városi tanács tagjai 8 frt 60 kr., Wilim János 4 frttal«

Next