Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1896-01-05 / 1. szám
• my. a » szám ;ztőség : Dobay János, hova a lap .ot illető közintézendök. em adatnak ■za. ési dij : . 5 frt — kr. .2 » 50 » . 1 » 25 » i ára 10 kr. ■orr, >»000 V ula, 1896. január 5-Ln megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ZDoToasz János. XV. (XXVIII.) évfolyam 1. •■ Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyvkereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. felvételnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11., Eckstein Berndt fürdő-utcza 4., Haasenstein és (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. tv, Sütö-utcza; Fischer J. D. //. Hatvani-utcza k, Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Gránátos-utcza 1. Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 1., Dannenberg J. Deák Ferencz utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon, emetett kívánságok, így mellesleg rövid említést is arról, hogy az országos újabb fölterjesztést intézett a kérvén, vagy helyesebben : teszi parkorsürzon emlékiratok elintézését, melyek a hazai ipartestületek központi bizottsága ít be, közölvén azokban a szakminisztr ipartestületek 1893. évi miskolczi s gyűlésének határozatait és javaslat ben a kormánynak részint törvényikkal, részint csak rendeletek ki,gy módosításával intézkednie kelgyelni való dolog mindenekelőtt, milyen súlyt helyeznek az őrtestületeinek panaszaira, melyek■ it elméletileg oly igen sokszor ik, nagyokat mondván arról, Törekszenek a hazai ipar segítélásán és felvirágoztatásán. Közkeletűek ezek a frázisok, hogy tan közönség bizonyára azt hiszi, ■nyhozásunknak nincs sürgősebb orgosabb gondja, minthogy emelje boldogitsa az iparosokat. És nőik a föltevésnek a valószinüségét lágyképu fejtegetések, melyek bénnan gyakorolják magukat a hirlapok, an országgal világgal, ha egy-egy válik kölcsönt és támogatást juttat a kor; csakugyan történik itt-ott olyan eset, ha az illető vállalatnak befolyásos havannák, akik ismerik az eredményes ár titkát és meg tudják hálálni az k tett szolgálatokat, ahol már manapsak a szerencsevadászok boldogulnak. nagyipar e fajta támogatásának aztántása, hogy egyrészt jó üzletetcsulá százezrekkel rendelkezők, akiknek sem igazán nem tartozik az állami félközzé, másrészt pedig, hogy a bécsiek már nem is követelnek kevesebbet, mint hogy tiltassék meg a magyaroknak, a gyárak és az ipar részére kedvezmények nyújtása, mert azzal előnybe jutnak az osztrák par fölött és isten ments, Magyarország még kiszabadul valahogy az osztrák kizsákmányoltatás rabságából. Teljesen alaptalan persze a Lajthán túli testvéreknek ez a félelme és aggódása, mert mi idehaza bizony semmit sem tudunk az iparnak oly kolosszális támogatásáról. Ami meg a kisipart illeti, annak a pangása és vergődése, egyenesen kétségbeejtő és a szövetkezeteknek és a szövőiparosoknak jóakaratú segítségen kívül nem vagyunk képesek rámutatni egyetlen tényre sem, sőt ellenkezőleg, rámutathatnak arra, hogy valóságos küzdelem van, valahányszor engedményeket, könnyebbségeket akar a kisiparosoknak szerezni. Azonkép rideg és visszautasító az eredmény, mikor arról van szó, hogy korlátozzák a fegyenczipart és ne engedjék meg, hogy versenyt okozzanak a becsületes kisiparosoknak, kik úgy is alig tengődnek a verejtékes munkájuk után, és abból természetesen még az adóikkal segítik fönntartani a fegyházakat, a bonnet a rabok készítményeivel elárasztják a piaczaikat. Ezekben és más ügyekben tanácskoztak az ipartestületek küldöttei harmadfél eszesik tendő előtt és természetesn rosszul __ nekik, hogy megokolják eFeseikkel még mindig nem foglaltak, hogy azokban még mindig nem semmi fogható eredmény, holott már közel az idő, mikor három éves ciklusuk szerint újra összegyülekeznek az ipartestületek, számon kérve kiküldött képviseletüktől elsősorban azt, mit végzett az előbbi kongresszuson kívánságainak érdekében. Össze fog esni ezúttal az ipartestületek országos gyűlése, a milleniummal és mire a fővárosban nagy számmal sorakoznak a sok bajuk fölött tanácsba gyűlő iparosok, a központi bizottság nem kívánja viselni e felelősséget azért, hogy nem is intézkedés, de válasz nélkül maradnak mindazok az üdvös javaslatok, melyektől ők sorsuk jobbra fordulását, sérelmeik orvoslását várták. Nagyon óhajtandó éppen ezért, hogy ha az utolsó órákban is, a szakminisztérium erélyesen hozzálásson az ipartestületek összesége által, nem is először fölvetett égető kérdések elintézéséhez és megnyugtassa az érdekelt köröket a harmadéve fölterjesztett panaszoknak legalább jóakaratú mérlegeléséről. Hiszen a jövő esztendő iparos kongresszusának is meglesznek az újabb kívánságai most már egészen radikális szellemben. Köztehat ebben az a sajnos tapasztalás, hogy az iparosság legszerényebb kéréseit sem méltatják kellő figyelemre és hogy megdöbbentően sokáig késnek az oly intézkedések is, melyekkel még csak állami költségek és áldozatok sincsenek összekötve, és amelyekhez tökéletesen elég volna az a sok, sok jóakarat, amiről nap-nap után biztosítják a szomorú helyzetben levő iparos osztályt. Az újév és az újévi tisztelgések. Sylvester apó már évezredek óta adja tudtul nagy egykedvűséggel az élet árjában úszó emberiségnek, hogy íme a mai nappal ismét lepergett egy év és egy új, más év kezdődik). Az emberek pedig folytatják a létért való küzdelmet tovább, csak azért eszmélnek fel egy-egy pillanatra, hogy a mégmegújuló évek első napjaiban boldog új évet kívánjanak egymásnak — legtöbbször merő szokásból. Avagy a gazdagság utáni vágy szünetet tart ilyenkor, s a boldog újév kívánás nem csak az anyagiakra, hanem a szellemi, lelki boldogságra is vonatkozik ? Tagadhatatlan, voltak, vannak és lesznek számosan, emberien gondolkodó fők és érző szivek, akik, ha kivánnak valamit, őszintén, jó szívből kívánják!* ! Az 1896. év pedig éppen a legalkalmasabb arra, hogy az öröm, barátság, testvériség érzelmeivel teljék meg szivünk s ne igyekezzünk tovaeiklani a boldog újév kívánás szokása felett. Ezer éves fennállását ünnepli ez évben Magyarország. Minden magyar polgár szivét kétszeres öröm, a hazaszeretet fokozódott érzelme tölti be ezen év beköszöntésével. Az ország minden részében felhangzik a hozsánna s a magyar a magyarnak nyakába borulva zokog hálaimat a „Magyarok Istenéhez“, ki már ezer éve védi s tartja fel ezen annyi viszontagságot kiálló ithont. * Békésvármegye tisztikara is érezte a pillanat magasztos voltát s ez idei újévi tisztelgésébe belevegyült az ezredéves haza felemelő hatása. Midőn a vármegyeház kistermében összegyűlt tisztviselők között megjelent a mindannyiuk által egyenlően szeretett és tisztelt alispán, dr. Fábry Sándor s a jelenlevők minden egyes tagjainak külön-külön kézszorítással kívánt boldog újévet. Jancsovics Péter árvaszéki elnök emelkedett hangú beszédben tolmácsolta a vármegyei tisztikar jókivánatait szeretett főnöke iránt, megemlítve a ránk virradt év mondhatni ezredév nevezetes voltát. Az alispán erre igazi benső, érzésteljes hangon mondott köszönetét s viszonozta a kívánt jókat szintén kiemelve a magyar haza ez évben beállott ( ezeréves fennállásának emlékét. Ezután az egész tisztikar az alispánnal az élén vizeki Tallián Béla Békésvármegye főispánját ment üdvözölni. Dr. Fábry Sándor Békésvármegye alispánja, a vármegye összes tisztviselőinek nevében kívánt boldog újévet a főispánnak és kedves családjának, igen találóan jegyezvén meg, hogy Békés vármegye tisztviselőinek ezen nem szokásból, de szívből jövő jó kivánatával egybeforr azon hő óhaja, hogy Békés vármegye s annak tisztikara, valamint a múltban úgy a jövőben is részese lehessen azon jóindulatnak, s a közügyek terén élvezett támogatás és jóakarat, melyben a főispán ur Békés vármegyét és annak tisztikarát eddig is részeltette. Tallián főispán meghatva válaszolt a valóban benső érzésből fakadó DX A. or most a nyitrai választás ellen petiaz ellenzék, Szmretsányi főispán lett’ azzal, hogy menjen le píyurára és vizsig, hogy vájjon mint sérelmek estek a sí aktus körül, s t^yen erről felsőbb jelentést. mrecsányi meg is kzdte a vizsgálatot so k között egy délutá beállít hozzá egy gar képű választó, h ogy hivják ? >th Pálnak instálonálásan. Na hát maga is aláir a választás ellen panaszt, most mondja el, hogy mi p^kérelme. Nagy dolog volt a tisztelt kvZvalasztmány. Hát bántották ? Mán ipen a hogy yszük a sérelem erányát. Na jó jó, hát csak mondja el, hog fog? ! Hiszen nem volt ipyen dolog, j Jó jó, hát mondja j mi a panasza A panaszom, — hó a mint igen Nyitra falván otföczögünk jövi felibrenk a ko■t a kovácscsal,/ez hogy az üvé a lógós. xgyja el a lógós beszéljen mosta válaszHát beértek ide Nyitrára. Itt 1 tét jellölt 1 atkozy a kormáy pártiaké, Zichy pedig é, aztán ti jöttek, bejött 4 szavazó aztán sztvikedjék a tárgynál maradni. sziveskedj belépni a kérem, h történt szavallati szobába jön ám elibím Tarnóczky nagysága úgy czilzokt, hogy a volt hasonlit egy kicsit... Ugyan ne hasonlitgasss. Jó jó, hiszen megteszen a kedviért. Hát, hogy szíveskedtem belépni, ön ám elibem Tarnóczky nagysága oszt megáll előttem. — Jó napot barátom. Fogadj Isten nagyságos uram, oszt még befogott velem. Na kérdi tülem, hogy hivják édes barátom. Megmondom, hogy Tóth Pálnak uram. Hiszen maga magyar ember. A vénék én, még a nagyapám is az volt. Oszt megveregette a vállam. Na jó, de hát ez nem sérelem. Hiszen nem is sérelem, mertpen úgy bánt velem, mint a szülő a gyermekével, még meg is simogatta orczámat, csakhogy amint megkérdi, hogy kire szavalt.• Mindjárt oda vágtam neki, fiijen az úr, a 48-as néppártra. Uram erre rögvest kilöktek. Ez volna sérelmem. Nos tehát tisztelt társaság, én is valószínűleg úgy fogok járni — mert most itt önök azt hiszik, hogy Bródy Sándor fog felolvasni — s én csak anekdottával tartom el a társaságot, addig mig felveszi a frakkját. Pedig dehogy, Bródy Sándor itt sincs Gyulán, el se jön, influenzában fekszik oda haza s így én vagyok az a szerencsés, aki önökkel pár perczig elcseveghetek, ha ugyan tízen híremért úgy nem járok, mint Tóth Pál, akit mihelyt bevallotta a czélját, rögvest kilökték. Ebből a kilökésről jut eszembe, hogy mielőtt valahonnn valakit kilöknének, mert majd úgy já a nyakkendők. Ez túlságos piros, ez túlságos kék ez meg zöld. Na jól van még, van itt a fehér. De mi az, mi van rajta, gyorsan egy kis benzint, meg van, rá egy kis parfümöt. Az ember nyakkendője tiszta és illatos is. Jön a haj kérdés. Itt az emberek két osztályra oszthatók, vannak ugyanis hajasak és hajtalanok. Idealisták és nem idealisták. Az idealista és hajas az tölle telhetőleg borzosan visstel. A nem idealista és hajas — az illatos kenőccsel két felé választja fürtéit s úgy néz ki mint egy szelíd bárányka. A hajtalanok azok akár idealisták akár nem, rendesen kopaszán mennek vizitbe. Tehát előáll a kocsi. — Az ember előkelően beveti magát, s ha a tetthelyre megérkezik, előkelően kiveti magát. Megérkezik, belép az udvarra, arcza komoly, ha valami feljebbvalóhoz, vagy valami politikushoz megy, kedves és mosolygó mint a tuba rózsa, ha szép és gazdag lány van a háznál. Köhög, a lábát törli, leveti a nagy kabátot elegáns kopogtatás után De nézzük oda benn mi történik. Már ebédelnek, az öreg családapa épen a czubákkal veszekszik, a kisasszonyok éles füle és szeme azonban rögtön meghallják és látják a kocsit, s az azon ragyogó czilindert, nosza fel. Megtörlik eper ajkaikat egy kis toalett, s be a salonba. Az öreg az káromkodik, de a czubakot ott nem hagyja. Nos tehát belép. Általános mosoly. Ah igazán nagyon szép Öntől. Óhajtottam tiszteletemet. Kézcsók hátrálás, míg végre szerencsésen felborul egy zsölye. Pardon . . bocsánat, — kérem ne tessék. Leülnek, kell me , előbb oda be a, mint a békési Zet jó az hát ne rendőr káplár Kiss Kovács uram, aki — no de a dolog úgy történt, hogy rákiált a főjegyző : Jöjjön ide Kovács! — Igenis itt vagyok főjegyző úr. — Figyeljen ide. — Igenis figyelek. — Most én hazamegyek, s ha feljön a közgyám úr mondja meg neki, hogy láttamozza a nyugtákat. — Igenis értem főjegyző ur. A főjegyző ballag nyugodtan haza, egyszerre nagy kiabálást hall a háta megett. — Főjegyző ur, főjegyző ur ! Megáll — no mi baj Kovács ? Kérem hátha nem jön fel, mit mondjak neki ? Nos tehát a bemenet vagyis magyarul visit. Beszélgessünk tehát a visitről. Mi is tulajdonképen a visit? A visit én szerintem nem egyéb, mint a frakker konto szaporítása azon czélból, hogy az ember a háziakat visszatartsa az ebédtől. Mert úriember csak frakkeren visit el s csak 17 óra után, azokat az urakat ugyanis, akiknek saját kocsijuk van, nincs szerencsém közelebbről ismerni, s valljuk meg őszintén, hogy talán erre mifelénk nem is igen divat. Nos tehát az ember megrendeli a frakkert, hazamegy szemlét tart a ruhatár felett, kiválasztja a legszalonképesebb zsakéját, legszebben vasalt inget, el nem kopott sarkú czipőt, és most. Itt álljunk meg. Lényeges különbséget tesz az, hogy az ember lányos házhoz megy-e vagy nem. Ha nem lányos házhoz, egyszerűen a nyakába csap egy tűrhető nyakkendőt, a haját az ujjaival felborzolja s kész a toalett. Bezzeg ám a lányos házhoz. Sorba jönnek