Békés, 1898 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-01 / 1. szám
1-ső szám. Gyula, 1898. január 1-én. J-i és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: KOHU T!) Á T7 tt~^ XX. évfolyam. Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyvkereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. 1$^ ***** i seg Képviselő-tes;»*»*' e kes“ ! 1898. évi XXX. évfolyamára. Huszonkilencz esztendő tűnt el a »Béke III. hosszú pályafutása mögött. Egy nemzet I . , nőtt fel azóta, mely megtanulta az áltí hirdetett" eszmékből: Békésvárm«D're halar ““Vsáért küzd«'-’ - • • ' *° • T ■1'* Bd&ssfr—Szomorú, kezdetleges állapotok uralk' tak az egész vármegyében, amikor a »Bek harmincz év előtt először napvilágot lát. Az elmaradottság érzete nehézkedett a helyekre; semmi, de semmi, mely a fejlő és haladás processusát megindította volna Ekkor jelent meg a n Békés. És megjelenésének első napja, a hdás kezdetének első napja volt. E nap kezdve huszonkilencz év leforgása alatt e másután jöttek létre mindazon intézeten, amelyek közművelődési s közggazsági 1 fődésünk egy-egy határkő képezik. Mindezekből Békés“ 29 évi pál | ■ futása alatt.Iven kivette részét. Nem vagy, mehez hozzá ne szólott volna, nen .Gv/’allalkozás, amelyet nem támogat, másrészről tévhit, tavtanok, amelyek ell ne küzdött volna. Békésvármegye s abban a vármegy székhelye Gyula városa 29 éves ujjászülési története van lerakva a „Békés“ ház. évtizedes és különlegesen és önérzettel hasúlyozhatjuk, hogy Gyula városának, mind a két vármegye székhelyének megóvása s emb ' számítás szerint nagy időkre terjedő konszidác ziója van győzelemre vive a „Békés“ utó i öze két évfolyamában. Ez a becsületes törekvés és sikerek! gazdag múlt adja meg a „Békés“, min város és vármegye legrégibb és egyúttal székhely egyetlen hírlapjának a jogosult I ^ ' ■' arra, hogy egy gyászos haláleset köv ___ keztében az uj évfolyamban reá még súlyosabban nehezedő s fokozatosabb kötelezettségeket és erélyt igénylő küzdelmeibe felemelt fővel átléphessen s erre Békésvármegye s abban első sorban a legközvetlenebbül érdekelt Gyula városa közönségének nagybecsű s fokozottabb támogatását kérje. ° V k Programmunk különben, amellyel évenken át sikerült a közönség osztatlan bizalmat megnyernünk, jövőben is a régi marad “Ötíí^VÍCmegye, s abban a megye székhelye Gyula városa Vizígy?-látási, közművelődési, földmivelési, ipari, kereskedem • +•«,. s sadalmi érdekeit képviselni, tárgyilagosai higgadtan, függetlenül és óvakodva mindei ■ ®* nemű személyeskedéstől: ezt az eszmét tűl lesték ki elődeink és merev konservativismus s ezen eszme szellemében fogunk jövőben ködni. Mint olvasóink tanuságot tehe*0k r^s ry a lezajl?^ . ® V ÍC>1?J £&í. összeköt *k tetéseket^18^s^^z^üni, amelyeknél fogva^’rfft^^émmes helyzetben vagyunk, hogy el i” vont elméletek fejtegetése helyett kizárólag megyei s községi érdekeink istápolásával~ foglalkozhatunk és eme törekvésünkben vár megyénk és városunk kiváló fiainak közre 38 működése támogatja lapunkat, mely e képe nélkülözhetlen orgánumává jön az egyesüületeknek, megyebizottsági tagoknak, községe elöljáróinak ,és mindazoknak, kik a vármeegye közéletében részt vesznek, vagy azt figyelemmel kisérik. Lapunk előfizetési díja a régi marad, ’ 9~ pedig : egész évre .... 5 frt — kr,TM félévre........................2 frt 50 kr. negyedévre .... 1 frt 25 kr. bi OJ Vidéki előfizetési pénzek »Békés kiadó hivatalának — Gyulán« czim alatt postauta 30 vánnyal küldendők be. a o A „Békés“ szerkesztősége ás kiadó-hivatala* 1 *1 y hi Boldog uj évet! fog. Ez a kívánság hangzik ma szerte édes magyar hazánkban. És e kívánság ma indo■ keltább, mint bármikor, hisz’ nem kicsinye •hető~ komoly aggodalomra méltó az a po ■Vaj és társadalmi zavar, mely elölt állui Hól .. . ---r' . „ , ’ i- ^ /y mit hoz a jövő, mint megol<l««ni ^ylnyerni egyik is, másik is, azt csak az réten tudja. A politikai zavar csakhamar véget érhet, de a társadalmi sokkal mélyebben gyökerező, sokkal nagyobb hullámokat vert már, hogysem egyhamar vége legyen. E század égető kérdése a társadalmi kérdés. A mai társadalom olyan, mint az a cut, melyre Chateaubriand egy amerikai rérségen bukkant. Gyönyörű pálma árnyékolja be, a víz felszíne csendesnek és tisztának látszik, de a medencze fenekén széles hátú krokodil látható, mely elnyeléssel fenyeget Társadalmunk nyugalmát felforgatja ? szoczializmus, mely ma már hazánk más és más helyein üti fel fejét és pedig a munkások azon körében is, mely eddig nyugodt volt, a mezei munkásoknál. A nyomor kérdése ez, mely a szegény osztály jelen helyzetét elmérgesiti. E nyomort nem tudják ők mai nap megérteni. Az a szegény ember nemcsak testileg szenved, de lelkén is mély homály borong Miért szegény? Miért meztelen? Miért van az, hogy bár élet-napot eggyéfogva dolgozik, mégis alig van kenyere? Hajdan ezt megmagyarázta neki a vallás. A vallás, midőn a gazdagokat irgalmasságra inté, ugyanakkor megmagyarázta a szegénynek is, miért vannak szegények, a szenvedőnek, miért vannak szenvedők. Ezt nem könnyű megmondani, megérttetni. A vallás bölcsebben tett: a hittel önté azt át a lelkekbe. A vallás agg törzsén szelid virágként kihajtott kereszténység bevive a szegény kunyhójába a feszületet sovány karjaival, töviskoszorus homlokával, rongyfoszlány takarta testével, megtört szívvel, szelid, résztvevő tekintetével. Láttára a szegény nemcsak megadta magát, de meg is nyulten Juiai/KvM. A jelen szalad ráduplázást ■’e a vallással! S mikor már a művelt körök szivéből kiölte a vallást, vagy legalább gyengítette, akkor behúzódott az alsóbb néposztályokba, a munkások körébe s ott végezte romboló munkáját azok egyszerű szivében. S akkor előállott a szoczializmus. Megndultak a „vándor apostolok.“ Egy idő óta tömegesen jelentkeznek. S a nép hisz ez áruitoknak s oda adja utolsó fillérét is nekik. Miért?! Mert anyagi nyomoruk mellett meg vannak fosztva Istentől s amaz égi hittől, mely a társadalmi rangfokozatban nekik jutott helyről, állapotukról felvilágosító őket; ama mennyei reménytől, melylyel az örök visszafizetés napját önmegadóan várták. Nincs a népnek már lelki eszménye, nincs világossága, féke, horgonya, nincs ott szivében az eszmény kútfeje: a vallás ! E földön vár mindent. S miután nem eléggé műveltek,hogyátértsék a társadalmi mozgalmat, mely őket magával ragadja s nincs, a mi őket e mozgalomban mérsékletre intse, az izgatok csábos ígéreteinek hitelt adnak, gyanús szemmel nézik a gazdagokat, keserű irigység támad lelkükben. S mit mondanak nekik e lelketlen izgatok?! Csak ezt: „jogod van a boldogságra!“ Csak a földi boldogság az "egyedüli czelvény 1é86 . A mi uj szomszédaink. Irta: T. B. Aldrich. Mikor azt a kis házikót az enyémtől egy hajitásnyira az öreg ö’oöli ut mentén megpillantottam, eltünt; lehet nek lakói. A szehorgang beetit o ^ c,, , .... Szeghalom közsőe felre és ult f c a vámos lakói is törődnének , élcsillámló divatos fogatok lattával. ítészemről szeretem nézni a jövést-menest falun, városon egyaránt; persze mindegyiknek meg van a maga oldala. A tulajdonos, ki egyszersmind az uj ház építőjének is látszott, a munka csiribiri részleteire oly odaadással ügyelt fel, hogy értelmét és kiviteli képességét igen nagyra kell vala becsülnöm; de más oldalról örültem is, hogy ily kellemes szomszédságra nyílt kilátásom. Ha eg^^-fey^ta^asz volt, mikor a házikóba költözködött a félreismerhetlenül uj házaspár, a nő egészen fiatal, csinos, úri hölgy megjelenésű volt; a férj valamivel idősebb, de még a férfikor első virágában. A faluban úgy tudták, hogy Baltimoreból szakadtak ide, bár személyesen senki sem ismerte; ajánló levelet nem hoztak magukkal. (Könnyen érthető okokból neveiket én is elhallgatom.) Egyébiránt feltűnő volt, legalább egyelőre, hogy saját társaságuk tökéletesen kielégíti őket. A szomszédos családok ismeretséget tettek, következésképpen lid részén kívül Pon kapognak a magány legfőbb áruczikke. Talán kifogástalan falusi kellemetességét kellene még befoglalnunk. Fenn, magasan a kék dombok szárnya alatt, fenyők és ezédrusok illatárja között feküdve, a Boston körül ötven mértföldnyire elterülő hitetlen, ákombákom vidéknek körülbelül legigézőbb részlete ez, ezenfelül félóra alatt vasúttal is elérhető De a legközelebbi vasúti állomás (hála Istennek) két mértföldre van és így az elzárkózottság kifogástalan. Naponként egy postája van; két posta már lakálytalanná tenné. A falunak — mely távolról tömör falut mutat, de a mi mentve szétfoszlik és eltűnik mihelyt beléjutunk — nagy, hullámzó népessége van. Ezzel nem a sigérekre és csukákra czélzok. Az öreg öböli út mente, mely már a gyarmatkorbeli időkben is országút volt, Milton tele tele van vonzó, magános házacskákkal, melyeket nyaranta a városbeli nép foglal el. Ezek a vándormadarak különvált osztályt képeznek az állandó lakosoktól s a kettő ritkán vegyül össze ha csak előbb némi összeköttetésbe nem állottak. .Nekem úgy tetszett, mintha uj szomszédaikat állandó lakossági eszme vezette volna ide házat építettek, mintha itt szándékoznának megtéepedni egész évhosszat. — Nem megy el meglátogatni őket? — kérem egy reggel feleségemet. V— Ha ők meglátogatnak bennünket — válalolt könnyedén. De mi tisztünk az első látogatás, ők idegenk. £ oly komolysággal volt mondva, mint ahogy a körülmények parancsolták, de azért feleségem nevetve távozott, mire én se szóltam itt ,fv iint ® dolgokban mindig osztom nép volt. Nem is fogadták volna el s ,enek itthon lett volna a keserű társadalmi labdacs számunkra, ha szokásból udvariaskodunk. Én mindamellett sokszor láttam a szomszédokat. Házikójok köztünk s a postahivatal között esvén — bár ugyan az úrral itt se találkoztam soha — gyakran megfigyeltem, a mint a kertben kettecskán munkálkodtak. Foglalkozásukról nem látszott, hogy virágmiveléssel bíbelődtek volna. Lehet, hogy nem is avval, de az is lehet, hogy az itten körül folyton felszínre kerülő nyílhegyek és kőbalták után áskáltak. Hisz itt alig van egy hold föld, ahol a csoroszlya holmi kezdetleges kőfegyvereket, vagy háztartási eszközöket ne forgatna fel, melyeket megvetőleg azok a vörös emberek hagytak reánk, akik ezt a földet egykor uralták; egy régit punkypangoknak nevezett törzs, kiknek gyámoltalan utóda valami Polly Crowd az évi Tiszti Czimtárban, egész a déli háború végéig állami nyugdíjasként szerepelt. — Az ide való történész után mondom. De akár konyhakertet áskáltak, akár Schliemann tanárt utánozták Mykenével, annyi áll, hogy a jövevények igen finom zene izlésüek voltak; a hölgy sajátságos édeskés, bár nem nagy terjedelmű hanggal rendelkezett s akárhányszor elméléztam rajta reggelenként a nagy kapunál figyelve rá, a mint valami opera áriát énekelt gyanithatólag fenn valamelyik ablakba, mert a házat nem lehetett látni az országútról. A férj ez alatt valahonnan a földről szokott két-három taktusban visszafelelni. Csupa eszményi, árkádiai foglalkozás ! S ez a két lélek, igy együtt, olyan boldognak látszott; a községnek, melyben letelepedtek, semmi viszályával sem törődtek. Hanem a házaspár körül volt valaki rejtélyes, ami, megvallom, felingerelte kíváncsiságomat, bár rendszerint semmi beteges érdeklődést sem tanúsítok embertársaim 71 ügyei iránt. Ők t. i. olyanformán viselkedtek, mint az olyan szerelmes pár, kik megszökve, titokban keltek egybe. Készséggel leteszek róla, hogy bármelyiket is ilyen törvényellenes cselekedettel vádoljam, mert a költő megváltoztatott szavai szerint: „Öröm, ha legjobbat gondolhatjuk az emberekről.“ No de feltéve, hogy szöktek, levelezésük körül semmi rejtély se volt. Azonban hol vették fűszerféléjöket ? Az érte járó pénzről nem is szólok — ez külön talány — csak a fűszerről magáról. Házuk előtt se szállító szekeret, se mészáros talyigát, se semmi néven nevezendő járművet nem lehetett észrevenni soha. Sőt mo jt házi czikkekért se fordultak abba az egyetlen egy árudába, mely a faluban volt s a mely oly kimeríthetetlen kis boltpalaczk volt pedig, a honnan (hirdetem ingyen) mint a fűszeres boltokból szokott, minden kikerült a fűszertől a zsebkendőig. Nem tagadom, hogy háztartásuk ezen jelentéktelen részleteinek furkászásával többet foglalkoztam, mint illett. Szomszédaink több tekintetben azon kifürkészhetetlen tényekre emlékeztettek, akikkel nagy városokban találkozunk olykor-olykor és csak ritkán, vagy sohasem félreesőbb helyeken, ahol a tér valószínüleg korlátolt működésükre; azokra a tényekre t. i. a kik semmi látható létfentartási eszközökkel sem bírnak királyilag el tudnak élni semmiből egy évig is. s Ezek is, annak daczára, hogy semmmi kormányzói kötelek alatt nem állottak, földbirtokuk nem volt, (házuk volt csak) nem saslódtak, nem szöttek-fontak, mégis mindama számtalan élvezetes gyümölcsöket aratták, melyek rendszerint csak tisztességes munka és ügyes szövés-fonás eredményei. Hogy lehetett ez? De már ez eltérés a tárgytól s én Cofferfield Dávid öreg hölgyének nézetével tartok, aki azt mondja: „soha se csapongjunk el." Jóllehet, feleségem minden szertartásos csa_A után egy lépést se magukra li1* ,, flftWT ügyebei m khmatmegtó ívről. ■Mai Hzamnhoz fél ív melléklet van csatolva. á I