Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-04 / 1. szám

A lelkes éljenzéssel kísért szép üdvözletre dr Fábry Sándor alispán válaszolt szintén hosszabb beszédben. A vármegye — úgy­mond — lépésről lépésre átalakul, most államosították gazdasági keze­­­­lését és kilátásban van a közegészségügy, az árvaszék és legutoljára a rendelkező közigazgatás államosítása Mintha olyan erős volna a vármegye, hogy egyszerre nem bírnak vele. Történelmi visszapillantást vet a vármegye szerepére és utal arra, hogy az átmenet idejében a tisztviselők kötelessége a törvények tisz­telete és ezzel az autonomikus jogkörök szoros ha­tárokkal való megvédése. Szép szavakkal véve búcsút a távozó tisztviselőktől köszönetet mond azokért az elismerő szavakért, a­melyekkel a főjegyző illette, kijelentvén, hogy ő is különös jelentőséget talál abban, hogy az ügyviteli szabályzat megalkotását reá bízzák. Mikor nyolcz év előtt az alispáni széket el­foglalta, czélul tűzte ki, hogy a Szapáry belügymi­nitzter által a vármegyére az ország előtt reá sütött bélyeget, hogy Békés vármegye a legkorrumpáltabb vármegye, letörülje. A különböző ügyviteli és pénz­­kezelési szabályzatok megalkotásával, új állások szer­vezésével, a hivatali rend és pontosság biztosításával ez sikerült is annyira, hogy vármegyénket minta vármegyének emlegetik. Ennek az elismerésnek be­­tetőzője volt az a megbízás, melyet az ügyviteli szabályzatok kidolgozására kapott és amely nemcsak az ő személyének, hanem a vármegyei közigazgatás kiválóságának elismerése és ezért méltán illeti meg abból a megfelelő rész munkatársait is.­­ Végül köszönetet mondott a jókivánatokért és szívélyes szavakkal viszonozta azokat. A tisztikar ezután az alispán vezetése alatt átvonult dr. Lukács György főispán lakosztályába, a­hol az alispán intézett a főispánhoz üdvözlő be­szédet. Nemcsak a megszokás, de az igazi tisztelet vezérli a tisztviselőket a főispán elé, a­kinek az újév alkalmából őszinte szívvel kíván további lankadatlan­ munkakedvet, az eddigihez hasonló sikereket, teret fényes tehetségei kifejtésére és teljes egyéni és csa­ládi boldogságot. A főispán szívből jövő köszönetet mondott azokért a közvetlen szavakért, melyekkel a tisztikar nemcsak az ő személyét, hanem családját is felkereste és azért felesége nevében is megkö­­­­szönte a jókivánatokat. A folytonos közvetlen érint­kezés, — melyben a tisztikar tagjaival van, — szük­ségtelenné teszi, hogy ez alkalommal közügyeket tegyen szóvá, annál is inkább, mert ismerve a tiszti­kar munkálkodását, meggyőződése, hogy az a meg­nehezült viszonyok között is sikerrel fogja megoldani feladatait. A maga részéről is szívből kíván a tisztikara minden egyes tagjának boldog uj esztendőt. A kir. törvényszék bírói és jegyzői kara, vala­mint kezelőszemélyzete Novák Kamill kúriai bíró, törvényszéki elnöknél tisztelgett testületileg ■ 5 ’1§ 1 * rt=.aügyi igazgatóság és adóhivatal­­ jjL1 ^ ■ zete Csák György kir. tanácsos, pénzügyigazga.tóH 4 előtt fejezte ki jókivánatait. A pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség Kies István főnök veze­tésével és az adóhivatal személyzete Noránt István adótárnokkal élén megjelent dr. Fábry Sándor alis­pán előtt, hol újévi üdvözletük keretében jelentet­­­ték be, hogy működésüket, mint a vármegye szak­hivatalai az újév beköszöntével megkezdik. Az ali­­spán válaszában kifejezést adott annak a reményé­nek, hogy a hivatalok együttműködése eredménye­ket fog hozni a közigazgatásra. Úgy a pénzügyigazgatóság, mint a számvevői­ség és adóhivatal személyzete, valamint Gyula város tanácsa is testületileg tisztelgett Lukács György főispánnál is, a­kit ezeken kívül is sokan kerestek fel az új év alkalmából jó kivánataikkal. Mai számunkkal a »Békés« XXXV-ik évfolya­mába lép. Újságíró szokásként mi is a közönséghez for­dulunk, hogy megköszönjük azt a szíves támogatást, melyben lapunkat eddig részesítette és kikérjük azt a jövőre is. Az elmúlt 34 esztendő tapasztalatai bizonyságot tesznek arról, hogy a »Békés* várme­gyénk és városunk közéletében a nyilvánosság hiva­tott orgánuma, az olvasó közönségnek ily hosszú időn át sem lankadó támogatása meggyőződéssé ér­leli bennünk ama hitünket, hogy az a program, melyet a »Békés” alapításakor maga elé tűzött, s melyen azóta változatlanul munkálkodik, közönsé­günk ízlésével egyezik és közéletünk való szükség­letének kielégítését czélozza, hogy ezt az általánosan helyesnek ismert programmunkát beváltani nekünk is sikerült. Épen azért az új évfolyam küszöbén nézetünk szerint hibát követnénk el, ha új ígéretekkel lép­nénk olvasóink elé. Mint heti­lapnak, nem is lehet czélunk, hogy a napi sajtó változatosságra, sokszor szenzácziós hírhajhászatra igyekvő versenyébe mi is beálljunk. A „Békés” marad a régi, komoly, meg­bízható és hiteles hírszolgáltatója az olvasóknak, ha tükre Békés vármegye és Gyula város közéletének és becsületes, független véleményt nyilvánító munkája azoknak a törekvéseknek, a­melyek e vármegye és e város igaz érdekeit képviselik, közgazdasági és tár­sadalmi előhaladását czélozzák. A „Békés” három évtizedet meghaladó fennál­lása óta mindenkor jónak, helyesnek talált ezen programm hangsúlyozásával lépünk az új évfolyam­ban is közönségünk elé. Folyton fejlődő vármegyei közéletünkben mindinkább szükség van oly helyi orgánumra, a­mely minden közérdekű ügyről híven és teljes részletességgel referál és ezért reméljük hogy a vármegye székhelyén megjelenő és erre első sorban képes Békés-tfA a közönség ezután sem vonja meg támogatását sőt azt lapunknak, feladatának lelkiismeretes megoldásával, mindig fokozódó mér­tékben sikerül kiérdemelni. Előfizetési ára: Egész évre 10 kor. — fillér. Fél évre 5­0 — » Évnegyedre 2 » 50 » A „BÉKÉS“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Hírek. Boldog uj évet. Rokon és jó barát, ismerős ők sokszor ismeretlen is, igaz szívből, jó indulatból, m­ert a szokásból, de gyakran csak haszonlesésből ,jóságaikat az évfordulón­­ adják, » Ják 5^b?más között a­­ boldog újévet.“ Wn!,­*í?j így volt ezúttal és marad bizo­nyára a jövőben is. Újév napja egyébként kelle­metlen formában köszöntött be hozzánk. Esett az eső, locs-pocs volt a betonjárda, nyirkos, ködös­ a levegő, akinek nem volt muszáj gratulálni, vagy egyéb dolga nem akadt, nem is igen mozdult ki a házból. A vármegye közigazgatási bizottsága január 12-én tartja meg ez évi rendes ülését, a­melynek első tárgya lesz az újra alakult bizottság különböző albizottságainak megalakítása. Megyebizottsági tagválasztások. Hétfőn foly­tak le Gyulán és Szeghalmon az időközben meg­üresedett törvényhatósági bizottsági taksád helyek ü­resedett törvényhatósági bizottsági tagsági helyekre kiírt választások. Gyulán a II. alkerületben, ahol a választást dr. Daimel Sándor vezette élénk érdek­­ felhívás előfizetésre, lődés kísérte a szavazást. A megüresedett két hely közül az ötévesre 187, a kétévesre 180 szavazatot adtak be. Megválasztattak pedig az 1907. év végéig terjedő megbízatással Qroh Ferencz prépost-plébá­nos 158 szavazattal, az 1904. év végéig terjedő megbízatással Kóhn Dávid, lapunk felelős szerkesz­tője 101 szavazattal. Kivülök nagyobb számú szava­zatot kaptak még Biberea Péter 69, Scheiben Jakab 15. — Szeghalmon csekély érdeklődés mellett folyt le a választás. Összesen 46 szavazati lapot adtak be, amelyek közül 29 szavazat Té­csy József református lelkészre esett, aki ennek folytán a többséget elnyerte. Lemondás: Szabó Béla vármegyei közigazgatási írnok állásáról lemondott s a vármegye főispánja a lemondást elfogadván, őt állásától felmentette. A közigazgatási bizottság erdőügyi albizott­sága deczember hó 27-én dr. Fábry Sándor alispán elnöklete alatt tartott ülésén Maár József, gróf Wenckheim Frigyes urad, erdész letette az erdő­­tiszti esküt. A bizottság ezenkívül tárgyalta a föld­­mivelési miniszter rendeletét, melylyel gr. Almásy Dénes gyulavárii erdei üzemtervének módosítását jóváhagyta és az üzemterv végrehajtását elrendelte Gróf Hoyos-Wenckheim Fülöpnek üzemtervmódo­­sitás iránti kérvényét pártolólag felterjesztették ellenben Békés községnek hasontárgy­u kérvényét — mely a fásmelléki erdőnek akáczcza) való pót­lását czélozza, — nem pártolja a bizottság, mert a kérdéses erdő kötött talaja akáczfatenyésztésre nem alkalmas, kapcsolatosan utasította Békés községét hogy az üzemtervet pontosan tartsa be. Az állandó vegyes felülvizsgáló bizottság az 1903. évben Aradon és Nagyváradon a következő napokon fog működni: januárius 22-én, február 17-én, márczius 17-én, április 15-én, május 12 ik, június 12-ik napján és szükség esetén a következő napokon, július 13-án, augusztus 3-án, október 16 án és 27-én, november 17-én és szükség esetén a következő napokon és deczember 10 én. Új rend a közigazgatásban. Január 1 én lép­tek életbe a vármegyei pénzkezelés számvitel álla­mosításáról szóló törvény és az u. n. egyszerűsítési törvény végrehajtása czéljából kibocsátott ügyviteli szabályzatok. A rendelkezési állapotba helyezett és a pénzügyigazgatósági számvevőséghez beosztott vármegyei tisztviselők deczember 31-én jelentkez­tek új állásuk elfoglalására, pénteken pedig kezde­tét vette a vármegye pénzének és értékének az adó­hivatal kezelésébe való átadása. Az átadás befeje­zése után az adóhivatal a vármegye eddigi pénz­tári helyiségeibe költözik, a megnövekedett szám­­erőség pedig megmarad a pénzügy igazgatósági épületben, míg mindkettő az új pénzügyi palotában nem nyerhet elhelyezést. A kereskedést jelentenek. Áthelyezések a honvédséghez. A hadsereg rendeleti közlönyének egyik múlt heti száma közli azoknak a tartalékos tiszteknek névsorát, akik a véderő törvény értelmében 10. évi hadseregbeli szolgálatuk után a hadseregtől a honvédség tarta­­lkába áthelyeztettek. Az áthelyezettek közül a következő tartalékos hadnagyok osztattak be a gyulai 2. honvéd gyalogezred kötelékébe: Frank Emil,­ Stoffa János, Popesch Adolf, Blau Frigyes, Klein Manó, dr. Dezső János, Löffler Gyula, Kiss Vilmos, dr. Liptma Frigyes, Kövesdi DJ Serly Sándor, Szalay József, Iby Dénes, Nagy Lászlóó, Polgár Mózes és Sz. Kórházi bizottsági ülés. délután 3 órakor tartotta múlt év kórházi bizottság, dr. Fábry Sándor é­lete alatt. Az ülés tárgyát első­sorban két kórházi igazgató rendszerinti havi jelentése képezte,­m­elyben rámutat a kórház teljesen elhibázott fűtta beren­dezésére s a szintén tarthatatlan csatornázási rend­szerre. A kórházi bizottság elhatározta, hogy a fűtési berendezés érdekében felír a belügyminisz­­terhez, hogy az a berendezések végleges átvételét tagadja meg s a vállalkozókat utasítsa, hogy a fenn­forgó bajokat szüntessék meg. Egyben kimludta azt is, hogy az építkezési albizottságot felhívja javasla­­tai megtételére. Bejelentette az igazgató, hogy az emebeteg osztályon a nagy beteg­ átszállra való tekintettel az ápolók számát nyolczczal szaporítani kellett, amit a bizottság tudomásul vet. Fontos tárgya volt az ülésnek a kórházi alaptőke megálla­pítása. E tekintetben évtizedek óta zavar­os bizony­talanság uralkodott, mert a tőkét nem kezelték s nem mutatták ki külön csak az ötvenes évek végéig, azután már együttesen kezeltek minden kórházi pénzt. Dr. Berkes Sándor kórházi igazgató hónapokig tartó munka árán, a vármegye levéltárában eszkö­zölt kutatások útján kimutatta, hogy a kórházi alaptőkét, ha nem is utolsó fillérig pontosan — de megközelítőleg — 94.000 koronában kellene meg­állapítani. Hosszas vita után a bizottság szótöbbség­gel abban állapodott meg, hogy a kórházi alap­tőkét 90.000 koronában állapítja meg, melyből 30.000 korona a gazdasági telepbe van befektetve, a 60.000 koronán pedig kamatozó állampapírok beszerzését fogja ajánlani a törvényhatósági bizott­ságnak. Másik érdekelt tárgya volt az ülésnek az­gazgató azon javaslaa, h­ogy a kórház alapítóinak nevét, adományozásul idejét»1[8 ö«szögű­. szemlél­­hető módon örökítse meg a bizottság. Az igazgató dőszerinti sorrendben ismertette meg a bizottsággal, kik voltak azon nemes szívű jól tevők, akik nagy­lelkű adományaikkal előbb az intézet létesítését mozdították elő, később annak fentartását tették ehetővé. E tekintetben is hosszú idők óta homályos volt a helyzet, mert alapító levelek h­íján, csak az összes régi számadások felkutatása , átvizsgálása alapján lehetett megállapítani, hogy kik és mikor tettek alapítványokat a kórház részérő­l és milyen összegben . A bizottság határozatilag kimondta, hogy elfogadja az igazgatói javaslatot s az alapítóknak, valamint az intézetet nagyobb adományokkal támo­ vármegyén úgg­az­gatóknak neveit márvány táblán örökiti meg, a alispáni hivatalnál, mint az árvaszéknél is előre malyet a kórház bejárójában fog elhelyezni. Egybán elhatárolta a kórházi­­ bizottság azt hogy jólehet megtették az intézkedisek­et—Ggy i­iterm­­bályzatok életbeléptetésére, amelyek azonban Béke vármegyénél, amelynek közigazgatása eddig is a lehető legnagyobb egyszerűségre törekvő szabályza­­j­aikra betegeket fialhassanak, mert az Agyalapia­tokkal birt, a különböző uj formaságok behozatala folytán inkább munkaszaporulatot, mint munka­a kórház régi ágyalapítói nem kötötték ki a maguk, vagy utódaik részére azon a jogot, hogy alapítványi ványok czélja a vakságban az volt, hogy azokon szegény emberek i­gyen ápoltassanak, mégis tekin­tettel arra, hogy ezt a jogot az alapítók egy részének utódai tényleg gyakorolják, a bizottság, félreértések elkerülése okából, nem fosztja meg az illetőket ezen kedvezménytől, de kimondta határozatilag azt, hogy az illető alapítványi ágyakon csak annyi napon át ápolhatók betegek, a­hány nap ápolási költségét fedezni képes az alapítványi tőke 4 százalékos kamatú. A bizottsági ülés, hosszas és beható vita után, esti hat órakor ért véget. A gyulai róm. hitközség egyháztanácsának múlt vasárnapi közgyűlésén tárgyaltatott és meg­az öreg nemzetes urnák minden vér a fe­jébe szaladt. Most történt meg vele először éle­tében, hogy nem engedelmeskedtek neki és épen egyetlen fia volt az, aki daczolt vele. Vele — egy gyerek ! Még a foga is megcsikordult, amint Gábor urfit mellen kapva, ráordított: — Nem vágod el — Nem, édes apám — felelt a tíz éves kis legény szelíd, de határozott hangon. — Nem ?! — Nem, édes apám ! — ismételte Gábor. — Jó! Pali, vágj egy másik suhogót, jó erőset.­ Amit ennek a fattyúnak ítéltem, annak felit megkapja az urfi. No, mégis itt vagy? — Megmondtam, punktum! Hát a Matyinek, hát a Gábornak .... Hát vágod-e már urfi ? A kis urfi könnyben úszó szemeit apjára emelve, halványan, egész testében remegve, sí­rástól megremegő hangon megint csak azt mondta : — Nem, édes­apám! — Akkor hát majd elvégzi a Pali — dö­rögte az öreg jéghideg nyugalommal. A cselédek megriadva bújtak össze s a szép, sugár parasz lányok borzadva várták a történendőket. Mert azt tudta mind, hogy a nemzetes ur megtartja amit egyszer kimondott, hacsak valami csoda nem történik. A csoda megtörtént. Mikor a hajdú ütésre emelte kezét, a cso­portból kivált egy szép, deli paraszt lány s egy rántással kikapta a palctát a hajdú kezéből Mindenig elszörnyedve nézett a vakmerőre; az pedig de­ termetét délezegen kiegyenesítve, odaállt a n^­zetes ur gj| s ||||S| arczczal, pgon szólt : erős, bátor nr — Ha már veretni van kedve a nemzetes urnak, hát kiállom helyettük én. — Ki hitt ide, te ... . valami csúnya szó készült kifelé a nemzetes ur száján, de a lány villám­ló szemekkel kapta meg karját: — Ki ne mondja azt a szót nemzetes­ uram, mert megkeserüljük mind a ketten. Nem mert pisszenni senki, még az öreg urban is elállt a szó ekkora merészség láttára. Csak kezével intett, hogy elmehetnek mind. A szilfa alatt nem maradt más, csak a két gyerek, a haragtól lángoló arczu leány, meg ő. A kis Gábor, amint szabadon érezte magát, odafutott a paraszt leányhoz és kezet csókolt neki. Az meg ölbe kapta s úgy csókdosta gömbölyű ar­czocskáját és ajnácsgatta a kis urfit: — Ne féljen aranybogaram, selyembárány­­kám, ne féljen, míg engem lát. — Tedd le azt a gyereket, parancsolta az öreg ur egész nyugodt hangon, a miben már nyoma sem volt a haragnak. A leány előbb még magához szorította a kis Gábort és kérő tekintettel nézett a nemzetes urra : — Nem bántja már ? — Nem, csak ereszd el. Mire még egy pár csókot nyomva a fiúcska arczára, letette a földre. — A gyerekek össze­­fogózkodva iramodtak el, a nemzetes ur pedig szelíden simogatta meg a leány arczát. — Hogy kinak lányom ? — Koháry Katicza, — felelt szemlesütve a a leány. Nohát, Koháry Katicza, szólt a nem­zetes ur, gyöngéden nézve a szemérmesen piruló leányra, ne felejtsd el ezt a napot. És ügyelj arra is, hogy az a másik nap épen ilyen legyen neked is, nekem is ... . s evvel magára hagyta. Az a másik nap pedig nem sokára eljött. Koháry Katicza ettől kezdve csak a­ könnyebb dolgot végezte, inkább a virágos kertben pepe­cselt, mig a többiek tenyerét törte a kapanyél Akkor is a virágokat öntözte, úgy alkonyat tájt mikor a nemzetes ur megállóit a virágágy előtt A kapás lányok egy jó hajitásnyira voltak és majd kinézték a szemüket, ha már nem hallhatják mit beszélnek, legalább lássanak valamit s bi­zony nem sokára megint furcsa dolgot láttak. A nemzetes ur megállott az ágyás mellett s mosolyogva kérdezte a leánytól : korit ?— No Katicza, elfelejtetted-e m­ár a múlt­— Nem olyan könnyű olyasmit elfelejteni, válaszolt komolyan a leány; sok ijedséget meg­értem már, de­ olyat még nem, mint az volt. — Tán bizony legénytől ijedtél meg, fag­­gatózott az öreg Gábor ur. Nem ugyan, hogy nem ! Nem vagyok beszédes velük. — Ne te ne!­talán biz­ony még azt is el­mernéd mondani, hogy meg se csókolt még egy legény sem ? A leány felemelte fejét s nyíltan, büszkén adta meg a választ. De még azt is elmondhatom, hogy csak egy ujjal sem árt hozzám egyetlen egy sem, de nem is kommendálnám — tette hozzá hetyke daczczal. — Ugyan no, tán bizony apáczának készülsz ? — Nem én, csak becsületes akarok maradni. — Hanem azért nem bánnád ugy­e ha egy kicsit megcsipkednének P I — Már az alighinem joblyj­t^sgbájjt meorpró]___________________________ Magdának, a­ighanem később k BSl­­­a Katicza. V kerul mám­, szépen átkapta­­ KatLákitPB 1 b talmas csókot cs pparUott . su «erekát A­mi aztán történt, arra iBBl ugtak a lányok­­­ megint ő vágta. Koháry Ka]za a nemzetes ur , I es urat af I i§ Uczczu I — rikkantott H - tán szóltál volna jobb. ß Juhász Annineg 11| HMMoreK | I W,sz*n I arczen verte [ i * ~ |g| I sem al| a nyakleves Bp g 1 kaptajmzél kezei' a leány kirjá[ ***' | 1|§§ víg.I csak, hogy iá a maszk felére £| tenyered | HB “I sl 4 ibbEmmo “ 4 ' | lÉÉlíi 1 aidl.4 Lei „ ég ' 1 HN akleves is I „ B'"" Hbele. Koháry K .°!n j­ ""H 18 Poty ° gta BHI If'ff B| megp.r­ emelti. j| S hozzá, szelíden fel. Ne Él Ka», mondok valamit, Em- V

Next