Békés, 1924 (56. évfolyam, 1-104. szám)
1924-03-29 / 26. szám
XIVI. évfolyam 26. szám Előfizetési árak: Negyedévre helyben vagy vidéken : 6000 K Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉR KfiZßAZPÁSZATI HETILAP. Szombat Czinta, 1924. március 29. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyílt terek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes számára 800 korona Felelős szerkesztő: DONAY FESEXC Megjelenik szerdán és szombaton Városi választások. Nálunk Magyarországon a közigazgatási képviselőtestületekbe való választások iránt az érdeklődés mindig igen csekély volt. Ami érdeklődés időnként egyes helyeken megnyilvánult, az nem a nagy elvi jelentőségű programotokhoz kapcsolódott, hanem kisebb nagyobb befolyású személyekhez. A vidéki városok és megyék polgársága tudni sem akart arról, hogy ennek máskép kellene lenni és a nyugati államokban, amelyekhez való szellemi kapcsolatunkra a Balkán államokkal szemben annyira szeretünk hivatkozni, máskép is van. Ott a községi képviselőtestületek jelentősége sokkal nagyobb és nagy jelentőségű kérdésekben igen sokszor az ő akaratuk irányítja a parlamenteket. Közérdekű problémák különböző szempontokból való meglátása és az ezek miatt lezajló viták testületek gyűléseinek tárgyát és képezik e nem személyeskedések. Ezekkel tudnak hatni a lakosságra és nevelik azokat a különböző politikai pártok tagjaivá és éretté a Parlamentarizmus számára. Mi e testület e nézőponbból való szereplését teljesen elhanyagoltuk és szinte meglepetésként hat, amikor országosan szervezett pártok vidéki tagjainak egyik legfontosabb kötelességévé akarják tenni a községi képviselőtestületekben való térfoglalást. Meglepődtünk, és hogy mennyire indokoltan, azt megmutatták a most lezajlott gyulai városi képviselőtestületi választások is. Akik évek hosszú során át hangadó tagjai voltak a képviselőtestületnek és akik, hogy befolyásuk van a lakosság zömére, nemcsak önmagukkal, de előkelő náriusokkal is el tudták hitetni, közfunkciómáról holnapra kibuktak a község parlamentjéből. Akik kibuktak, talán szintén azt hitték, hogy tömeg van mögöttük, de elfelejtették, hogy tartósan összetartani egy tömeget, szervezetté alakítani csak nagy célok — még ha ezek tévesek is — érdekében lehet. Itt pedig ilyenről szó sem volt. Hisz mathematikai bizonyossággal előre lehetett látni, hogy a lakosságnak el kell fordulnia azoktól, akik a városi közgyűlések tárgysorozatát szinte éveken át a közérdekű kérdések másodlagos kezelése mellett két pontban tömörítették és ez a két pont: személyi kérdések és — ezen pontnak végleges megoldása után : személyi kedvezések. Ennek az fárasztania a lakosságot. Iránynak ki kellett Előbb az intelligencia hagyta ott a közgyűlési termet, amivel meggyengült a képviselőtestület megmaradt higgadt, megfontolt elemeinek ereje is, most pedig a lakosság nagy ottani része hagyta el az eddigi irány viscenirozóit. Az ő helyeiket hódították most el az eddigi iránnyal elégedetlen közönségnek új kiküldöttjei,kiknek munkáját és irányát majd az első űselőtestületi közgyűlések után fogjuk áthatni. Addig várakozó álláspontot fogok el, mert mi munkájuk szerint bírálás: értékeljük az embereket. Egy feledhetetlen nap. Ennek a napnak a történetét nem az ujságtudósítónak egy egyszerű kis tárcacikkecske keretében kellene megírnia, hanem egy szociálfilozófus költő nagyhatású históriai regényeinek témája kerekedhetnék ki belőle. Kezdődnék a mese a kisvárosi élet magasztalásáal, a kisvárosok géniuszának aposztrofálásával. A nagy világvárosokban élvezhetünk pompás színházakat, láthatunk nagyszerű felvonulásokt, csapatszemléket, királylátogatásokat, de olyan bensőséges, a telkekből jövő és a lelkekbe hatoló ünnepségeket, mint a vasárnapi harangszentelés is volt, csak a kisváros tud nekünk nyújtani Harangszentelés ! Olyanféle érzéssel vártuk és fogadtuk ezt a napot, mint a minővel a világrajövő gyermek első síró hangját várja és fogadja az aggódó apa, mint a minővel a szülő várja és fogadja az első értelmes szót gyermeke alakéról. Nyelve, hangja lesz a városnak, nemcsak számunkra szóló, házaink falai között elhaló, hanem messzire hallatszó idegen határokra járó hangja. A város népe úgy érezte, hogy annyival tágasabbra nőnek majd városának határai, amennyivel messzebbre hallatszik el a temploma tornyából a harangszó. Azután meg nem is annyira gyakori ünnepség a harangok szentelése. Nem minden nemzedék gyönyörködhetik benne. A nagyobbik régi harang 54 évig, a kisebbik pláne 116 évig lakott zavartalanul horonyban. Hány nemzedék múlt el azóta, amely nem ünnepelhetett harangszentelést. Gyümölcsoltó Boldogasszony napja tehát külön, nagyszerű ünneppé lett az idén Gyula városában és a katholikus hívekkel együtt ünnepelt a város egész lakossága. De nemcsak a harangszentelés napja, a megelőző napok is kiemelkedtek a hétköznapok sorából: lelki megújulásra megtisztulásra használták fel azokat a buzgó katholkus hivek Az Urak Mária Kongregációjának meghívására már Szent József napján Gyulára érkezett Szegedről P. Bus Jakab jezsuita atya és hat napon át naponta háromszor beszélt a hívekhez Reggel az árvaházban és délután az anyatemplomban nők részére, este 6 órakor pedig a gimnáziumban férfiak részére. Az utóbbiakon napról napra növekedő számban vettek részt komoly és buzgó férfiak, nem csak épen katholikusok. A páternek bámulatos bölcseleti tudásról tanúskodó, de mégis könnyen megérthető beszédei arról a döntő küzdelemről szólottak, melyet napjainkban vívnak egymással az istenhivés és az istentagadás. A beszédek mély nyomokat hagytak városunk intelligens férfivilágának lelkében. Vasárnap és az ünnepnapon sok százan járultak a bűnbánat szentségéhez és táplálkoztak az Úr testével. Megtisztult és megnyugodott lelkek töltötték meg az ünnepnap délelőttjén állandóan a templomot. A reggeli 8 órai misét Brém Lőrinc prelátus-kanonok mondotta és az Urak Mária Kongregációjának tagjai szolgáltak az oltárnál. Ez alatt a mise alatt áldoztak a Kongregációk tagjai és nagy számú más hivő A nagymisét dr. Karácsonyi János kanonok, volt váradi nagyprépost, a nagynevű történettudós, városunk szülötte mondotta az összes papság segédletével A templom zsúfolásig megtelt és a szentélyt a különböző földész és iparostársulatok tagjai fáklyát tartva állották körül. Tizenegy órakor báró Apor Vilmos plébános mondott énekes misét, amely alatt egy vegyes ének és zenekr Führer D. miséjét adta elő. A nagymise tömjénfüstjétől még illatos templomi levegőben áhitattal emelkedtek a lelkek a nagyszerű zene és a remek énekhangjain az ég felé. A harangszentelés. Alig oszlott szét ennek a fenségesen szép misének előkelő, ájtatos közönsége, alig volt üres a templom körüli tér egy félóráig, már gyülekezni kezdtek a harangok elé vonuló menet résztvevői. Alig volt még egy óra, már tele volt mind a három tér és sűrű sorokban állott a nézők tömege a felvonulás utján. A város apraja nagyja talpon és az utcán volt. Minden ismerősünk, akikkel naponta találkozunk és nagy sereg alig ismert lakosa a városnak, akik esztendőnként alig egyszer-kétszer fordulnak meg a város belsejében. A harangjaikat váró hivek ugyancsak kitettek magukért. Hosszú menetben vonultak vagy hatvan délceg lovaslegény vezetése mellett a Harucker térről a vasútállomásig. Góg István volt a parancsnoka a lovasoknak. A lovasokat követték az iskolás gyermekek, a legapróbbaktól a felső osztályos gimnazistákig. Külön csoportban haladt zászlaja alatt a szívgárdisták nagy tábora. Ezután jöttek a Kongregációk, a két leánykongregáció, az inasok, végül az Urak Kongregációja. A különböző ipartársulatok sorakoztak ezután templomi zászlóik alatt. Sorba jöttek a cipészek, pintérek, kőművesek és ácsok, kovácsok, kötélverők, asztalosok, szabók, csizmadiák A katholikus kör után a földmunkások, azután a földésztársulat tagjai következtek. Közvetlenül a papság előtt az Egyháztanács tagjai haladtak; azután egyházi ornátusban jött asszisztenseivel báró Apor Vilmos plébános, mint ceremóniárius pedig Rácz Pál sarkadi plébános szerepelt; a papság után a nők vallásos társulatai következtek:a Rózsafűzár társulat, az Oítáragycsiic!, végül a Szociális Missziótársulat. A menet elején nyargaló lovasbandérium már a vasútállomásnál volt, mikor a menet vége még az Árpád utca derekán haladt. A felkoszorúzott harangok az állomási épület elé húzott kocsira téve már készen várták a menetet, amely megkerülve a harangokat ugyanolyan sorrendben haladt ismét visszafelé. A harangokat vivő és négy feldíszített, gyönyörű*" paripa által vont kocsi körül zöld lombfonatot tartó koszorús leányok és a cserkészfiúk haladtak. Most a menet nem fordult be az Árpádutcára, hanem a Wenckheim Béla utcán, Petőfiutcán és Városház utcán át haladt a templomig. A menet mintaszerű rendezéséért az elismerés Steib János segédlelkész főrendezőt illeti, akinek a fiatalságból fehér karszalagos rendezők segédkeztek. A templom kapujában már várakozott a harangokra a papság, élén a felszentelés szertartását végző Brém Lőric prelátus kanonokkal, akinek Karácsonyi János püspök és Szirmay Árpád prelátus kanonokok asszisztáltak, a karban pedig részt vettek báró Apor Vilmos, Bartoss Ferenc és Rácz Károly plébánosok, P. Bus Jakab, a helybeli, valamint több vidéki segédlelkész. Az előírt zsoltárok elmondása után a szertartást végző prelátus szentelt vízzel meghintette a harangokat, tömjénfüsttel megáldotta, azután a felállított szószékre lépett és gyönyörű beszédet intézett a teret zsúfolásig megtöltő közönséghez Beszédében a Mindenhatótól kért jutalmat azok számára, akik a harangok megszerzéséhez adományaikkal hozzájárultak és meghatott elismeréssel említette meg Góg Jánost és nejét, akik a kisebbik harangot teljesen a maguk költségén készíttették. Végezetül Isten áldását kérte a főpap Gyula város minden lakosára társadalmi és felekezeti különbség nélkül A lelkek mélyéig hatoló beszéd után véget ért az egyházi szertartás Ekkor a templom kapujában elhelyezkedett férfiénekkar adta elő id. Erdélyi Sándornak „Uj és a legolcsóbb napi áron szerezhető be Lapunk mai száma 4 oldal.