Békés, 1924 (56. évfolyam, 1-104. szám)

1924-03-29 / 26. szám

XIVI. évfolyam 26. szám Előfizetési árak: Negyedévre helyben vagy vidéken : 6000 K Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉR KfiZßAZPÁSZATI HETILAP. Szombat Czinta, 1924. március 29. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyílt terek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám­ára 800 korona Felelős szerkesztő: DON­AY FES­EXC Megjelenik szerdán és szombaton V­árosi választások. Nálunk Magyarországon a közigazgatási képviselőtestületekbe való választások iránt az érdeklődés mindig igen csekély volt. A­mi érdeklődés időnként egyes helyeken meg­nyilvánult, az nem a nagy elvi jelentőségű programotokhoz kapcsolódott, hanem kisebb nagyobb befolyású személyekhez. A vidéki városok és megyék polgársága tudni sem akart arról, hogy ennek máskép kellene lenni és a nyugati államokban, amelyekhez való szellemi kapcsolatunkra a Balkán államokkal szemben annyira szeretünk hivatkozni, más­kép is van. Ott a községi képviselőtestületek jelentősége sokkal nagyobb és nagy jelentő­ségű kérdésekben igen sokszor az ő akaratuk irányítja a parlamenteket. Közérdekű problé­mák különböző szempontokból való meglátása és az ezek miatt lezajló viták testületek gyűléseinek tárgyát és képezik e nem sze­mélyeskedések. Ezekkel tudnak hatni a la­kosságra és nevelik azokat a különböző po­litikai pártok tagjaivá és éretté a Parlamen­tar­izmus számára. Mi e testület e nézőpon­­bból való szereplését teljesen elhanyagoltuk és szinte meglepetésként hat, amikor orszá­gosan szervezett pártok vidéki tagjainak egyik legfontosabb kötelességévé akarják tenni a községi képviselőtestületekben való térfoglalást. Meglepődtünk, és hogy mennyire indo­koltan, azt megmutatták a most lezajlott gyulai városi képviselőtestületi­­ választások is. Akik évek hosszú során át hangadó tag­jai voltak a képviselőtestületnek és akik, hogy befolyásuk van a lakosság zömére, nem­csak önmagukkal, de előkelő náriusokkal is el tudták hitetni, közfunkció­­máról­ hol­napra kibuktak a község parlamentjéből. Akik kibuktak, talán szintén azt hitték, hogy tömeg van mögöttük, de elfelejtették, hogy tartósan összetartani egy tömeget, szer­vezetté alakítani csak nagy célok — még ha ezek tévesek is — érdekében lehet. Itt pedig ilyenről szó sem volt. Hisz mathema­­tikai bizonyossággal előre lehetett látni, hogy a lakosságnak el kell fordulnia azoktól, akik a városi közgyűlések tárgysorozatát szinte éveken át a közérdekű kérdések másodlagos kezelése mellett két pontban tömörítették és ez a két pont: személyi kérdések és — ezen pontnak végleges megoldása után : személyi kedvezések. Ennek az fárasztania a lakosságot. Iránynak ki kellett Előbb az intelli­­gencia hagyta ott a közgyűlési termet, ami­vel meggyengült a képviselőtestület megma­radt higgadt, megfontolt elemeinek ereje is, most pedig a lakosság nagy ottani része hagyta el az­ eddigi irány viscenirozóit. Az ő helyeiket hódították most el az eddigi irán­­nyal elégedetlen közönségnek új kiküldöttjei,­­kiknek munkáját és irányát majd az első űselőtestületi közgyűlések után fogjuk áthatni. Addig várakozó álláspontot fog­ok el, mert mi munkájuk szerint bírál­ás: értékeljük az embereket. Egy feledhetetlen nap. Ennek a napnak a történetét nem az ujság­­tudósítónak egy egyszerű kis tárcacikkecske keretében kellene megírnia, hanem egy szociál­­filozófus költő nagyhatású históriai regényeinek témája kerekedhetnék ki belőle. Kezdődnék a mese a kis­városi élet ma­gasztalásá­al, a kisvárosok géniuszának aposztro­­fálásával. A nagy világvárosokban élvezhetünk pompás színházakat, láthatunk nagyszerű fel­vonulások­t, csapatszemléket, királylátogatásokat, de olyan bensőséges, a telkekből jövő és a lelkekbe hatoló ünnepségeket, mint a vasárnapi harangszentelés is volt, csak a kisváros tud nekünk nyújtani Harangszentelés ! Olyanféle érzéssel vártuk és fogadtuk ezt a napot, mint a minővel a világrajövő gyermek első síró hangját várja és fogadja az aggódó apa, mint a minővel a szülő várja és fogadja az első értelmes szót gyermeke alakéról. Nyelve, hangja lesz a város­nak, nemcsak számunkra szóló, házaink falai között elhaló, hanem messzire hallatszó idegen határokra járó hangja. A város népe úgy érezte, hogy annyival tágasabbra nőnek majd városának határai, amennyivel messzebbre hallatszik el a temploma tornyából a harangszó. Azután meg nem is annyira gyakori ünnepség a harangok szentelése. Nem minden nemzedék gyönyörködhetik benne. A nagyobbik régi harang 54 évig, a kisebbik pláne 116 évig lakott zavar­talanul horonyban. Hány nemzedék múlt el azóta, amely nem ünnepelhetett harangszentelést. Gyümölcsoltó Boldogasszony napja tehát külön, nagyszerű ünneppé lett az idén Gyula városában és a katholikus hívekkel együtt ünne­pelt a város egész lakossága. De nemcsak a harangszentelés napja, a megelőző napok is ki­emelkedtek a hétköznapok sorából: lelki meg­újulásra megtisztulásra használták fel azokat a buzgó kathol­kus hivek Az Urak Mária Kongre­gációjának meghívására már Szent József napján Gyulára érkezett Szegedről P. Bus Jakab jezsuita atya és hat napon át naponta háromszor beszélt a hívekhez Reggel az árvaházban és délután az anyatemplomban nők részére, este 6 órakor pedig a gimnáziumban férfiak részére. Az utóbbiakon napról napra növekedő számban vet­tek részt komoly és buzgó férfiak, nem csak épen katholikusok. A páternek bámulatos bölcse­leti tudásról tanúskodó, de mégis könnyen megérthető beszédei arról a döntő küzdelemről szólottak, melyet napjainkban vívnak egymással az istenhivés és az istentagadás. A beszédek mély nyomokat hagytak városunk intelligens férfivilágának lelkében. Vasárnap és az ünnep­napon sok százan járultak a bűnbánat szentsé­géhez és táplálkoztak az Úr testével. Megtisztult és megnyugodott lelkek töltötték meg az ünnep­nap délelőttjén állandóan a templomot. A reggeli 8 órai misét Brém Lőrinc prelátus-kanonok mondotta és az Urak Mária Kongregációjának tagjai szolgáltak az oltárnál. Ez alatt a mise alatt áldoztak a Kongregációk tagjai és nagy számú más hivő A nagymisét dr. Karácsonyi János kanonok, volt váradi nagyprépost, a nagy­nevű történettudós, városunk szülötte mondotta az összes papság segédletével A templom zsúfolásig megtelt és a szentélyt a különböző földész és iparostársulatok tagjai fáklyát tartva állották körül. Tizenegy órakor báró Apor Vil­mos plébános mondott énekes misét, amely alatt egy vegyes ének és zenek­r Führer D. miséjét adta elő. A nagymise tömjénfüstjétől még illatos templomi levegőben áhitattal emelkedtek a lelkek a nagyszerű zene­ és a remek énekhangjain az ég felé. A harangszentelés. Alig oszlott szét ennek a fenségesen szép misének előkelő, ájtatos közönsége, alig volt üres a templom körüli tér egy félóráig, már gyülekezni kezdtek a harangok elé vonuló menet résztvevői. Alig volt még egy óra, már tele volt mind a három tér és sűrű sorokban állott a nézők tömege a felvonulás utján. A város apraja nagyja talpon és az utcán volt. Minden ismerősünk, akikkel naponta talál­kozunk és nagy sereg alig ismert lakosa a város­nak, akik esztendőnként alig egyszer-kétszer fordulnak meg a város belsejében. A harangjai­kat váró hivek ugyancsak kitettek magukért. Hosszú menetben vonultak vagy hatvan délceg lovaslegény vezetése mellett a Harucker térről a vasútállomásig. Góg István volt a parancsnoka a lovasoknak. A lovasokat követték az iskolás gyermekek, a legapróbbaktól a felső osztályos gimnazistákig. Külön csoportban haladt zászlaja alatt a szívgárdisták nagy tábora. Ezután jöttek a Kongregációk, a két leánykongregáció, az inasok, végül az Urak Kongregációja. A külön­böző ipartársulatok sorakoztak ezután templomi zászlóik alatt. Sorba jöttek a cipészek, pintérek,­ kőművesek és ácsok, kovácsok, kötélverők, asztalosok, szabók, csizmadiák A katholikus kör után a földmunkások, azután a földész­­társulat tagjai következtek. Közvetlenül a pap­ság előtt az Egyháztanács tagjai haladtak; az­után egyházi ornátusban jött asszisztenseivel báró Apor Vilmos plébános, mint ceremóniárius pedig Rácz Pál sarkadi plébános szerepelt; a papság után a nők vallásos társulatai követ­keztek:­a Rózsafűzár társulat, az Oítáragycsii­c!, végül a Szociális Missziótársulat. A menet elején nyargaló lovasbandérium már a vasútállomásnál volt, mikor a menet vége még az Árpád utca derekán haladt. A felkoszorúzott harangok az állomási épület elé húzott kocsira téve már készen várták a menetet, amely megkerülve a harangokat ugyanolyan sorrendben haladt ismét visszafelé. A harangokat vivő és négy feldíszített, gyönyörű*" paripa által vont kocsi körül zöld lombfonatot tartó koszorús leányok és a cserkészfiúk halad­tak. Most a menet nem fordult be az Árpád­­utcára, hanem a Wenckheim Béla utcán, Petőfi­­utcán és Városház­ utcán át haladt a templomig. A menet mintaszerű rendezéséért az el­ismerés Steib János segédlelkész főrendezőt illeti, akinek a fiatalságból fehér karszalagos rende­zők segédkeztek. A templom kapujában már várakozott a harangokra a papság, élén a felszentelés szertar­tását végző Brém Lőric prelátus kanonokkal, akinek Karácsonyi János­­ püspök és Szirmay­­ Árpád prelátus kanonokok asszisztáltak, a karban pedig részt vettek báró Apor Vilmos, Bartoss Ferenc és Rácz Károly plébánosok, P. Bus Jakab, a helybeli, valamint több vidéki segédlelkész. Az előírt zsoltárok elmondása után a szer­tartást végző prelátus szentelt vízzel meghintette a harangokat, tömjénfüsttel megáldotta, azután a felállított szószékre lépett és gyönyörű beszé­­det intézett a teret zsúfolásig megtöltő közön­séghez Beszédében a Mindenhatótól kért jutalmat azok számára, akik a harangok megszerzéséhez adományaikkal hozzájárultak és meghatott el­ismeréssel említette meg Góg Jánost és nejét, akik a kisebbik harangot teljesen a maguk költ­ségén készíttették. Végezetül Isten áldását kérte a főpap Gyula város minden lakosára társadalmi és felekezeti különbség nélkül A­­ lelkek mélyéig hatoló beszéd után véget ért az egyházi szer­tartás Ekkor a templom kapujában elhelyezkedett férfiénekkar adta elő id. Erdélyi Sándornak „Uj és a legolcsóbb napi áron szerezhető be Lapunk mai száma 4 oldal.

Next