Békés, 1926 (58. évfolyam, 1-104. szám)
1926-01-06 / 1. szám
XIVIII. évfolyam 1. szám Előfizetési árak: Helybeli Negyedévre, Vidékre . . . . 20.600 K . . 40.000 K Hirdetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TAH&ADALMI ÉS KflZfiAZniSZATI HETILAP, Szerda Gyula, 1936. január 6. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyílt terek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes számára 1009 korona. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Horthy kormányzó az árterületen. Mint tudvalevő, a kormányzó szombaton Békés megyébe érkezett és megtekintette az árvízzel sújtott területeket. A hivatalos jelentések meghallgatása után elismerését fejezte ki a hatóságoknak és a műszaki osztagok parancsnokainak a végzett eredményes munka felett A kormányzó saját pénztárából több, mint 145 millió korona segélyt osztott ki. Értesülésünk szerint Ő főméltósága többeket kitüntetésben fog részesíteni azok közül, kik a mentési munkálatokat vezették. Érdekes megemlíteni, hogy a kormányzó meglátogatta Komlódy József okányi kisgazdát, aki egymaga negyven menekült elhelyezéséről gondoskodott saját házában. Félrevert harangok. A Békés szerkesztősége volt az első, amely a szomorú békésmegyei karácsonyról az ország sajtóját kimerítőleg informálta. Amidőn kötelességünkhöz híven beszámoltunk a vészteljes napok eseményeiről , a telefonkagylóba bedörögtük ezt az egy szót: Trianon. A magyar sajtó kivétel nélkül megértette, hogy nagy szerencsétlenségünk egyedüli oka csakugyan a tarthatatlan békeszerződés, mely még a természet forgását is meg szeretné változtatni. Félrevert magyar harangok nyelvét megérti-e a művelt Nyugat bölcseinek tanácsa? Elhallatszik-e a körösmenti tanyák népének jajszava Genfbe és ha elhallatszik, megértik-e ott végre, hogy ezeréves nemzet mellett a világ kezdete óta érvényes igazságot feszítettek meg akkor, amikor a csonka Magyarország szive felé tartó folyók legnagyobb részét idegen uralom alá tették. A Körös menti tanyák és falvak földönfutóvá lett népe vajjon hol keresheti most az igazát? Van-e a Népszövetség olyan hatalom, amely a mulasztást elkövetett, úgynevezett utódállamokat, arra kötelezné, hogy fizessék meg azokat a károkat, amelyeket az árvízveszedelemmel csakis ők okoztak ? Mert ha van még nemzetközi jog, akkor az oláhoknak felelniük kell azért a százezer kataszteri holdnyi víztömegért, amely a gátak átvágása következtében zúdult magyar területre. Jog, törvény és igazság szerint és a nemzetközi árvízvédelmi egyezmények szerint ez a felelősség nem is volna vitás. De ki mer ma még csak gondolni is ilyen jogok érvényesítésére, amikor az úgynevezett utódállamokkal szemben kellene igazságot szolgáltatni a legyőzőitek egyikének. Ők elvehetik a magyar telepesek földjét, beavatkozhatnak a mi önvédelmi fegyverkezésünkbe, tehát reánk is zúdíthatják a fékevesztett vizeket, ha ez nekik úgy tetszik. Rablógazdálkodásukkal kiirtották már az erdők nagy részét, aminek az a következménye, hogy a hegyekben az olvadás és a hévíz eltakarodása nem egyenletes többé mint volt hanem rohamos, megfékezhetetlen. Úgy áll itt a megmaradt magyar föld, mint valamely ürgelyuk, amelyet cseh és oláh esztendőről-esztendőre kiönthet, ha ez neki úgy tetszik. És ezzel a nemzetközi gazdálkodással szemben nekünk csak a harangok félreverésének joga maradt meg. Hálát adhatunk a gondviselésnek, hogy az árvíz most jött, mert ha tavaszi zöldár formájában kaptuk volna, még több száz milliárd kár miatt panaszkodhatnánk. Még hangosabb lehetne pusztába kiáltó szavunk, mert a termés elpusztulásán kívül azt is sirathatnék, hogy az egész rendelkezésre álló karhatalom nem elegendő egyetlen veszélyeztetett vármegye megmentésére. És keserű öngúny hangján sóhajtnánk, hogy ime az árvíz elleni harcra sem elegendő hadsereg ellen járnak árulkodni külföldön a magyarországi nyugat-imádó radikálisok, akik valószínüleg ma sem érzik, hogy a nemzetközi szolidaritásnak paródiája az, amit a körülöttünk tobzódó hatalmasok demokráciája velünk szemben tanusit. Tíz magyar város Békésért. A magyar sajtó napról napra a legnagyobb érdeklődéssel foglalkozott és szeretettel karolta fel a békés megyei árvízkatasztrófa ügyét. Ennek hatása alatt az ország figyelmét, mireánk terelte és csak így magyarázható meg, hogy Csonkamagyarország legtöbb városának hazafias közönsége segítségünkre siet. Amint a Békéshez érkező lapokból olvassuk: Cegléd, Kecskemét, Nagykörös, Szolnok, Szeged, Baja, Miskolc, Debrecen, Nyíregyháza, Makó városok törvényhatósága, illetőleg képviselőtestülete e hó folyamán ülést fog tartani, amelyen mindegyik város bizonyos összeget fog megszavazni a békés megyei árvízkárosultak felsegítésére. Lukács György nagyarányú akciója. Jelentettük volt, hogy Lukács György dr., városunk nemzetgyűlési képviselője egy napig városunkban tartózkodott és megtekintette az árvíz által sújtott területeket Az első adományt — 5 millió koronát — képviselőnk juttatta a kormánybiztos kezéhez a momentán felmerülő szükség enyhítésére. Lukács György egynapi ittartózkodása után a fővárosba utazott, hol nagyarányú akciót indít az árvízkárosultak felsegítésére. Mint fővárosi tudósítónk jelenti, az árvízveszedelemmel kapcsolatos kérdésekről hosszasan tanácskozott a miniszterelnökkel és a kormány tagjaival és azokkal a humánus egyesületek vezetőivel, kik hivatva vannak az országos segélyakció megindítására. Az árvizkárosultak segítése. Nagyobb adományok érkezése. A főispán akciója. A közigazgatás munkája. A vármegye lakosságát sújtó árvizveszedelem ijesztő arányokban mutatja pusztítását. Az elárasztott vidék területe 60 — 80 ezer katasztrális hold. Ezen az árviz földönfutóvá tette magyar testvéreinket, elsöpörte gazdáink tanyáját, elragadta jószágainkat, javainkat. A szinmagyar lakosság ártatlanul szenved, előfogyottan küzd, vergődésében vérrel verejtékezik. Vármegyénk kiváló szervezőképességü főispánja fáradtságot nem kimélve mindent elkövet a veszély helyhezkötése és a menekültek elhelyezése érdekében. De emellett a vármegye egész közigazgatása lélekkel és szivvel látja el sokirányú nehéz munkáját és mindent félretéve igyekszik a borzalmas csapás súlyosságát könnyebbé tenni A földmivelési miniszter, ki a helyszínen mindent megvizsgált és megszemlélt, legnagyobb elismerését tolmácsolta dr. Kovacsics Dezső főispán előtt az önfeláldozóan teljesített munka pontossága, nagysága és főleg eredményessége fölött. Dr. Kovacsics Dezső főispán első megállójánál a szenvedések enyhítésére gondolt s e cél által vezéreltetve, a segítő mozgalmat már megindította. Egyes nagyobb önkéntes adományok már érkeztek hozzá, azonban abban a szilárd