Békés, 1937. július-december (69. évfolyam, 145-296. szám)
1937-07-01 / 145. szám
Gyula, 1937. filling , csütörtök Szerkesztőségi, és küldőhivatal Gyula Városház utca 7 szám Telefon Gyula 32. Politikai napilap Főszerkesztő: DOBAY FERENCf LXIX. évfolyam 145. szám. Előfizetés egy hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér Antiszemitizmus — antikrisztianizmus A közvéleménybe újabban bedobott állítás, hogy a magyar jobboldal a feudalizmus védelmében tőkeellenes demagógiát folytat. A nagytőke ok nélkül való és végeredményben helytelen folytonos támadásával el akarják terelni a közfigyelmet és át akarják hárítani az ódiumot a nagybirtokos osztály bűneiről és mulasztásairól, melyek eredményeképen a földművelő zsellérnép, az agrárproletariátus olyan rettentő nyomorban sínylődik. Ugyanilyen inszinuációval élnek nyíltan, vagy a sorok között a mai kormányzattal szemben is és ennek szóval, írásban, mindig és mindenütt hangot adnak, sőt, hogy a jól hangszerelt zenekarból egy árnyalat se hiányozzék, legutóbb a parlamentben kértek védelmet a féktelen demagógiával szemben a nagytőke részére. Ez a sajtócikk- és szónoklatzuhatag könnyen megtévesztheti a közéleti jelenségek jóhiszemű, tárgyilagosságra törekvő szemlélőit is. Ha azonban alaposan viszgálat alá vesszük ezeket a panaszokat, rájövünk, hogy ez az ügyes rabulisztikával megindított közvéleményalakítási törekvés éppen a nagytőke érdekében teszi azt, amivel a jobboldalt vádolja. Számtalanszor hangoztatott igazság az, hogy a gazdasági javak termelésében a munka legalábbis ugyanolyan rangú tényező, mint a tőke. Bizonyos az is, hogy ennek a rangsorozásnak a gyakorlati következményei a munkásság javára nem érvényesülnek. Ma még mindig a tőke jövedelmezősége, a profit minél magasabb százalékszáma a döntő. Ha ezt a növekvő tendenciájú profitarányszámot a kockázat fokozott volta indokolná, akkor legalább magyarázni lehetne ezt a szociális irányzatot, ha menteni nem is. De ez a helyzet nem áll fenn Ma azt látjuk, hogy a munkabérek kicsik, a termelő a nyersanyagáért alig kap valamit és a gyáripari termékek mégis aránytalanul drágák. Az agrárolló még mindig meglehetősen nyitott. A tőke ma visszahúzódó politikát folytat: egyszer futja meg azt a kört, amit az előtt évente legalább háromszor tett meg. Erről már szóltunk ezeken a hasábokon. Ez azt jelenti, hogy 3 és fél milliárd pengő fordul meg évente kereskedőink, iparosaink, termelőink kezén, a háromszoros tíz és félmilliárd helyett. Ha pedig az egyszeri körforgás alapján sajtoljuk ki ugyanazt a hozadékot a tőke részére, amit a háromszori alapján kellene csak elérni, azt csak úgy tehetjük, ha a termelési költségek csökkentése mellett az értékesítési maximum elérését forszírozzuk. Ez magyarul azt jelenti, hogy a munkabéreket, a nyers termények árát le kell szorítani, a lehető, sőt már majdnem lehetetlen szintre, a produktumok árát minél magasabbra emelni. Mindez munkanélküliséget, nyomort, csökkent fogyasztási képességet, ennek folytán üzemredukciót és végeredményben újabb drágulást idéz elő. Hogy pedig a kereslet és a tisztességes konkurencia se tehessék kétségessé a föltétlenül bekívánt profitot, arról gondoskodnak a kartelek. A Magyarországon működő 400 kartel eddig még egyáltalában nem biztosított fokozottabb termelési lendületet és nem csökkentette soha a termények árait, sőt a csökkenteni akarók tönkretételét sok esetben igen hathatósan munkálta. Ez nem demagógia, mégcsak nem is antiszemitizmus. Igaz, Magyarországon sok tekintetben egészségtelen a birtokmegoszlás; igaz az is, hogy az agrárproletárok helyzete különösen az utóbbi krízises években sivár volt. Azt sem lehet letagadni, hogy voltak és vannak ma is szívtelen földesurak és bérlők. Ezen a téren azonban már törvények születtek. A hitbizományi törvény és a telepítési törvény már módot ad a kormánynak arra, hogy a kirívó bajokon legalább segítsen. Távol áll tőlünk a káros feudalizmus védelme, ahol arra ok van, támadjuk és orvoslást követelünk. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a kapitalizmus lelketlen profitéhsége tabu, azt bírálni nem szabad, mert az lázítás, vagy antiszemitizmus. Állítjuk, hogy nem vagyunk antiszemiták, mert az önmagáért való antiszemitizmus oktalan negatívum. Ha azonban a nagy tőke rideg antiszocializmusát ostorozva túlnyomórészben nem keresztényeket érintünk kellemetlenül s hogy igy szemita tömegekkel kerülünk szembe dolgozó milliókért folytatott önzetlen harcunkban, annak okai nem vagyunk és ez a körülmény nem lehet számunkra ok arra, megszűnjünk követelni a munka egyenjogosultságának elismerését az azt elismerni nem akaró tőkéstársadalommal szemben, legyenek azok a tőkések bármilyen fajhoz tartozók. A verejtékező munkásság kiuzsorázásából vagyont gyűjteni senkinek sincs joga. Erős, életképes, jövőt építeni tudó magyar nemzetet akarunk. Aki a nemzet zömének, a munkás magyar népnek megerősödését nem segíti elő, az ellensége a nemzetnek és azzal, mint olyannal kell számolni. A fentmondottakat nem lehet az antiszemitizmus vádjával kivédeni. Sokkal inkább, sőt egész joggal antikrisztianizmusról beszélhetnek a gyárak munkásezrei, általában a kétkezük munkájából élő milliók. Ha viszont a kormány az illegitim kereskedelem piócaszívói elől a szövetkezetek, az egy kéz utján veszi el a kizsákmányolási lehetőséget, azt lehet parancsuralmi törekvésnek elnevezni, de az nem változtat az intézkedés helyességén, legfeljebb még azt lehetne hozzátenni: debuisset priden, előbb kellett volna. Van egy egészen biztos módszer, mellyel minden valódi, vagy véltj antiszemitizmus egyszer s mindenkorra megszüntethető. Tegyenek a nagytőke képviselői komoly, kötelező nyilatkozatot a kormánynak mondván : Mi, a vagyonok urai, az anyagi eszközök teljhatalmú birtokosai látjuk azt a heroikus küzdelmet, amelyet a magyar királyi kormány úgy a külpolitikai kormány ténykedés, valamint a belső igazgatás terén folytat, látjuk azt a tengernyi szociális bajt és nyomort, melyben az ország népe fuldokol, ünnepélyesen ígérjük és fogadjuk, hogy ebből a küzdelemből mi is ki akarjuk venni áldozattól, kockázattól vissza nem riadó becsületességgel részünket. A mi kezünkben vannak az anyagi eszközök és mi azokat rendelkezésre bocsátjuk, hogy ebben a hazában, amely nekünk otthoni érvényesülési lehetőséget, vagyonszerzésre alkalmat biztosított, vagyonunkat védte, jusson becsületesen megfizetett munka minden munkáskézbe, jusson elég kenyér minden szájba, legyen pezsdülő gazdasági élet és emberi sorsa minden embernek. Rendelkezésre bocsátjuk ezt az anyagi erőt anélkül, hogy ezzel a kormány főkbe akarnánk kerekedni, anélkül, hogy külföldi érdekeltségek bevonásával lehetetlenné tegyünk a tőke minden túlkapásával szemben való ellenintézkedést. Szeretjük ezt a hazát, őszintén, minden kockázatot vállalva akarjuk érdekeit szolgálni. Tegyék meg ezt jó urak és állják mindvégig akkor megszűnik, sőt ki sem fejlődik a tőkeellenes irányzat, addig azonban ne akarjanak az antiszemitizmus hangoztatásával a felelősség alól kibújni A miniszter is a városi házigazdálkodás fenntartása mellett döntött város Emlékezetes még, hogy 1935. évben Gyulai képviselőtestületének egyik dr. Schriffart Ferenc és Willi János közgyűlésén indítványt terjesztettek elő, mely szerint a város gazdasága szüntettessék meg és az igy felszabaduló földet bocsássa a város telepítési célokra rendelkezésre. Annak idején a képviselő testület az indítványt tevőket kivéve egyhangúlag napirendre tért az indítvány felett. Az indítványtevők a vármegyei törvényhatóság, majd a belügyminiszter döntéséig vitték indítványukat, ki azt most már véglegesen elutasította, helyt adva a város indokolásának. E szerint, a házi gazdálkodásba vett földek telepítés céljaira több szempontból nem alkalmasak. A város, mint szántóföldet 530 kisholdat művel, ez a terület azonban három helyen szétosztva fekszik a határban, nevezetesen Fövenyesen, a Galbácsban és Kispélen. Fövenyesen 400 holdból 50 hold városi legelő, így csak 350 hold jöhetne szóba, ha akadna vevő 175000 pengő vételárat lehetne elérni. Ez a szántó terület is cikk — cakkosan benyulik a legelőbe, így nem volna elkerülhető, hogy a legelő jószág a gazdák termésében kárt ne tegyen. területen a város 23—25 éven át nagy De ezen a beruházásokat végzett, épületeket épített, élő, holt felszerelést vásárolt, összesen mintegy 300 000 peri ■ 1gőt invesztált. Mindezt meg kellene semmisíteni illetve értékesíteni, ahogy lehet, mert ezek az épületek és felszerelés egy 350, illetve 400 holdas intenzíven művelt gazdasághoz vannak méretezve, azoknak kis gazdák hasznát nem veszik, így a várost nagyobb károsodás érné, mint amennyit a föld vételára címén kaphatna. A városi gazdaság megszüntetése esetén a sertés és juhállományt is el kellene adni, mert csak a saját művelésű gazdaságban termelt takarmány és egyéb tartani.termékekkel lehet azokat hasznot hozóan A város költségvetését is igen hátrányosan befolyásolná a város gazdaságának a megszüntetése. Az ápolda, a méntelep stb. fenntartása és az azok részére szükséges kerti és gazdasági termékek biztosítása is csak úgy lehetséges. De különben is a házigazdálkodás bevezetését a város képviselőtestülete határozta el, annak ellenőrzésére bizottságot kreált, a bizottság a házi gazdálkodást állandóan ellenőrzi és azt kifogástalannak, jónak, tovább folytatandónak találja és a fejlesztését javasolja. Önmagával és a maga kiküldött bizottságával kerülne ellentétbe a képviselőtestület, ha a házigazdálkodás ellen határozna. A pénzügyminiszter nagy sikere Londonban Nyilvánosságra hozták Londonban és Budapesten az eredményét azoknak a tárgyalásoknak, amelyeket dr. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter folytatott legutóbb külföldi hitelezőinkkel kölcsöneink egy részének rendezése érdekében. A magyar politikai és gazdasági élet nagy örömmel és megnyugvással veszi tudomásul a tárgyalások eredményéből, hogy a pénzügyminiszter Londonban komoly és messze kiható pénzügyi sikereket ért el, mert olyan előnyöket és teherkönnyítéseket vivott ki további kölcsönszolgálatunk terén az ország számára, amelyek többi külföldi adósságaink rendezésére is előreláthatólag előnyösen fognak kihatni. A pénzügyminiszternek sikerült ugyanis az 1930 évi fontsterling váltókölcsönünket hosszabb időre alacsonyabb kamatozás mellett szabbítani, az 1924. évi népszövetségi meghoszállamkölcsön ügyében pedig valóságos konverziós megállapodást hozott létre számos lényeges könnyítést érve el. Mind a két külföldi kölcsönünk ügyében létesített kedvező megállapodásnak az a nagy jelentősége, hogy újabb áldozatok vállalása nélkül igen számottevő előnyöket értünk el az adósságszolgálattal kapcsolatos teherkönnyítések terén és külföldi hitelezőink kifejezetten méltányolják azt a nagy erőfeszítést, amit az ország vállalt pénzügyi kötelezettségeinek becsületes teljesítése tekintetében végez. Ez olyan kedvező