Lórántffy Zsuzsanna Leánygimnázium, Békéscsaba, 1922

A békéscsabai m. kir. állami Lorántffy Zsuzsánna leánygimnázium­i és felső kereskedelmi leányiskola hatodik évi ÉRTESÍTŐJE az 1922/23. iskolai évről. TIMBUS ENDRE 1885-1923. „Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország menyország ! . . . Közzéteszi Gajda Béla igazgató. ___ In memoriam ..­. BANNERNÉ BERKESZI ETELKA 1897—1922. Mindnyájunkat lelkünk mélyéig megrázó, tragikus gyászesettel kezdődött az uj iskolai év : Bannerné Berkeszi Etelka, az intézet legfiatalabb tanára aug. 30.-án, legszentebb női hivatásának betöltése közben hirtelen elhunyt. Pályája leg­­kezdetén állva, alig egy évet tölthetett meg közöttünk, — halála mégis igen fájdalmas és súlyos veszteség volt az intézetre is Mert egész bájos, harmonikus egyénisége nemes példaadásra termett. Vidám, derűs lelkűlét mellett az alapos, komoly tudás és példás kötelességérzet, — testi és lelki szépségek mellett kedves szerénység, — hivatásának örömmel való betöltésében a lelkes buzgalom, az emberekkel való érintkezésben a ter­mészetes finomság, — családi életében a boldogságot árasztó áldozatos szeretet voltak azok a tulajdonságok, amelyek jóságos lelkének gazdag tartalmából oly dús ígérettel, annyi gyönyörű reményt fakasztva tárultak fel életének alig kinyílt és máris örök télbe tűnt tavaszán. „Multis illa flebilis occidit . . .“ Rövid földi pályáját nagyon sokunk igaz szereteté­­nek hűséges kegyelete teszi hosszú emlékezetűvé . . . Pár hónappal később újból meglebbentette sötét szárnyát iskolánk fölött a könyörtelen enyészet: 1923 jan. 27.-én java férfikorában meghalt Timbus Endre r. tanár. Egy­­égig működött ő is intézetünkben. Míg köztünk volt, az emberit meghaladó erővel.Uralkodott szervezetének kínzó gyöt­relmein s példaadó­ erős akarattal töltötte be hivatását, amihez egész lelkével ragaszkodott. Lelkes kötel­ességtudásának, férfias akaraterejének, hivatásszeretetének­ és a kartársi­­meleg ragaszkodásának emlékét szerető kegyelettel és hűséggel fogjuk megőrizni. Növendékeink viruló seregét sem kímélte meg ezidén a halál. Május 29.-én, hosszú szenvedés után jobb létre szenderült. Lévay Anna, a II. osztály kedves,­­jólelkű és igyekvő tanulója. A mindeneket látó és számon­­tartó Isten oda jegyzi fel az ő halálát is, ahol rováson tartatnak a rabbá lett Erdély kiűzött magyarjainak kínszenvedései. Addig is, míg haza nem mehet: legyen csöndes álma !

Next