Lórántffy Zsuzsanna Leánygimnázium, Békéscsaba, 1927
2 emelkedés sem éri el a hét métert (a folyam tükrétől számítva.) Ezer kilométeres útján (a forrásától Krasznojarszkig) ezer méteres esése van ennek a folyamnak. Krasznojarszk magassága százhetven méter (tengerszín felett), ebből leszámítandó a negyven méteres bevágódás, a további háromezer kilométeres útján mindössze százharminc méter esése van a Jegestengerig. Csoda-e aztán, hogy szörnyű kanyargás, lassú folyás után érkezik el a tengerig és, hogy esztuarium (tölcsér) torkolata valóságos tengeröböllé szélesedik ki ? Ennek a tenisszeinek balpartján (nyugati oldalán), a folyamtól mintegy két-háromszáz méternyire kezdődtek azok az épületek, melyek együttvéve a »tábor«, vagy oroszul »gorodok« néven voltak ismeretesek. Az orosz kaszárnyák szomorúemlékű mintájára épültek azok a hatalmas, vörös nyerstégla épületek, melyek egy észak-déli irányban húzódó s megközelítőleg egy négyzetkilométer területű oblongumot népesítettek be kaszárnyákkal, tiszti lakásokkal, kórházakkal, étkezőkkel, konyhákkal, raktárakkal és istállókkal; természetesen a templom sem hiányozhatott, pravoszláv hármaskeresztjével. Két oldalon derékszöget alkotva a tábor körül polgári épületek sorakoztak, sablonos, kicicomázott homlokukkal a katonai épületek felé fordulva , a katonák szükségleteit kielégítő kereskedések, teaházak, vendéglők, fürdő stb ... Széles út választotta el ezen épületeket a tulajdonképeni tábortól, melynek hosszában drótkerítés húzódott, itt-ott hatalmas oszlopra helyezett négyszögletű zsendelyfedél az őrszemek számára, mint valami kipellengérezett Geszler-kalap. A négyszögalakban húzódó drótkerítés volt annak a területnek a határa, melyen szabadon mozogtak a foglyok. A tábor keleti része volt a legkedveltebb tartózkodási hely, mert innen nyílt a legszebb kilátás a Szajáni (2438 m.) hegység utolsó nyúlványaira, meg a fentebb leírt sziget körül kiszélesedő tenisszeiből is látni lehetett valamit és rajta túl a jövő-menő vonatokat is messze kisérhette a tekintet. Hej! Mennyi vágyakozást, mennyi titokban elsóhajtott sóhajt vittek magukkal ezek a mit sem sejtő vonatok ! A másik kedvenc tartózkodási hely volt a fa. Komoly, meglett emberek, akik már többször néztek farkasszemet az élet nehézségeivel, hányszor feleltek a hozzájuk intézett hova megy ? kérdésre azzal, hogy: a fához. Igen, mert volt egy fa, egy valódi élőfa is a táborban. Egy könyvkereskedőnek a