Lórántffy Zsuzsanna Leánygimnázium, Békéscsaba, 1931
anyagának redkívüli megnövekedése mellett csak a legutóbbi időkben mennyi és milyen új tárgyat illesztettek be a tanítás tervébe a régi anyag épségben tartásával. Ezeket a gondolatokat, melyek a sok területet felszínesen érintő bevezető sorokat alkotják, ez alkalommal nem másért jegyeztük ide, mint azzal a rendeltetéssel, hogy kitűzött témánkat — a filmoktatás kérdését — azzal a lélekkel kísérjék figyelemmel olvasói, amely a fentiekben való elmélyedés segítségével elvonatkoztatja őket mindentől, ami egyéni és csupán a nagy közösség boldogulásának szent célját lássák maguk előtt. Kapcsolatba az által kerül a kérdés a fentiekkel, hogy a harmadik nemzetközi oktatófilm-kongresszusról kapott tájékoztató olyan célúnak jelöli meg a kötelező filmoktatást, amely önálló tárgyként azzal a rendelkezéssel sorakozik a meglevők mellé, hogy a különböző tárgyak körébe eső olyan részletkérdéseket, melyeket az idő rövidsége miatt tárgyalni nem, legfeljebb érinteni lehet a tanítás során, részleteiben és önállóan megismertessen és szemléltessen a tanulóifjúsággal. Ezek szerint önálló új tárgy lesz belőle. Azzá teszi az, hogy terve az iskola számára csak a kitűzött előadást közvetlenül megelőző időben, esetről-esetre, válik ismeretessé és ez a körülmény, meg az a rendelkezés, hogy anyaga felől az előadást megelőzően tájékoztatni kell az ifjúságot, utána pedig a számonkérés eszközével eredményességét puhatolni, valóban új heti egyórás tárgyat csinál belőle. Az évenként nyolcban megállapított filmelőadás minden alkalommal két órát követel áldozatul, hiszen oda tömegbe rendezve el kell vezetni a tanulókat, megfelelően el kell helyezni őket, a kisérő szöveget fel kell olvasni — úgy hiszem, technikai okokból — egy kis filmhíradót kell végignézni, — aztán bizonyára az előadást megtartó mozgószínház érdekében — az aktuális sláger egy-egy szép részletét kell meglátni, végre lepereg a kötelező oktató film is. Mire a növendékek újra rendezés után visszatérnek az iskolába, bizony rendesen elmúlt a két óra. Az előzetes ismertetés és számonkérés megint csak reá teszi a kezét egy-egy órára s ezzel a nyolc hónapra redukálódott tanítási évhez viszonyítva bizony kétségtelenül heti egy órás tárgy lesz a kötelező filmoktatásból. Amikor minden félreértés elkerülése kedvéért sietek megjegyezni, hogy mindenféle bemutatást és demonstrációt a tanítás legeredményesebb és nélkülözhetetlen eszközének tekintek, mégis fel kell vetnem a kérdést : felér-e a fentebb igazi formájában bemutatott kötelező filmoktatás eredménye — melyet a tanítás tervébe szigorúan beilleszteni legfeljebb egy-egy részletében és csupán nagyon nagy jóakarattal lehet — azzal az áldozattal, melyet miatta az iskolának meg kell hoznia ? Erre a kérdésre lelkiismeretes őszinteséggel csak nemmel lehet felelni. Ha akkor hozhatnám a filmet, mikor annak anyaga iskolai végzett munkám anyagával való találkozása révén aktuális, az elő