Békési Élet, 1969 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 2. szám - Elek László: Justh Zsigmond "kozmopolitizmusa"
JUSTH ZSIGMOND ..KOZMOPOLITIZMUSA" (Az író halálának 75. évfordulójára) Az 1878-ban lefolyt kozmopolita vita után az öregedő Aranynak igazságot szolgáltatni akaró hivatalos kritika hosszú időn keresztül bélyegezte meg Justh Zsigmondot a világpolgár, a kozmopolita jelzővel. Természetesen Arany támadásának éle nem irányulhatott Justh ellen, aki akkor mindössze 15 éves volt, és nem is jelentkezett még műveivel az irodalomban, mégis őrajta csattant legfájdalmasabban az ostor, ő lett a bizonyíték, benne vélték felfedezni az igazolást, a corpus delictit a tisztes öreg költő keserű kifakadására. Külső látszatra talán jogosnak is tűnhetett ez a megbélyegzés, hiszen Justh évről évre megújuló külföldjárásai, utazásairól készített színes beszámolói, élményeit rögzítő novellái ugyanúgy ezt sejtették, mint első kötetei, amelyeken a kozmopolis, Páris szeretete és a külföldi írók, minták és módszerek határozott, csaknem szolgai követése érződött. S ha ehhez hozzávesszük még a Szenttornyán látogatást tevő íróknak és a konzervatív érzékű arisztokratáknak váratlan megdöbbenését is dolgozószobája, az ún. ..hindu-szoba" idegen hangulatot árasztó keleti bútorait és a párizsi grand szalonokra emlékeztető, nyugati ízléssel berendezett, modern képcsarnoknak is beillő fogadószobáját" látva, még jobban megértjük, hogy azokból sokan a magyar nemesi tradíciók bántó megsértését, sőt elvetését érezték ki. Tetézte ezt még az a tény is, hogy nyaranta számos munkába belefáradt, vagy idegen élményt vadászó külföldi író, festő, színész és zeneművész barát jött el ide, hogy víg baráti körben töltse szabadságát ebben a hangulatos Tusculumban, ezen a nagyszerű falusi pihenőhelyen, élvezve az író szíves vendégbarátságát. Volt olyan nyár, amikor szinte egymásnak adták a kilincset. A külső szemlélők, akik értetlenül álltak e szokatlan jelenséggel szemben, méltán ütköztek meg az örökös külföldi vendégeskedésen, s nem csoda, ha a látszatnak engedve, többen kétségbe is vonták Justh hazájához való ragaszkodását, igazi magyarságát. Nemcsak hogy magyartalannak, idegen szokásokat utánzónak deklarálták érte az írót, hanem elfogadva a korabeli kritika bántó jelzőjét, még világpolgárnak, kozmopolitának is tartották. Ez a megbélyegzés — ámbár a különböző korszakokban a kritikusok jobbrosszabb mű- és életismeretének, szemléleti beállítottságának megfelelően hol sznob, hol parvenü parisienne, hol modernista világfi jelzőre enyhült — nem tűnt el teljesen ma sem, pedig a felszabadulás utáni marxista kritika buzgón igyekszik igazságot szolgáltatni neki, és egyre jobban megtisztítja '212