Békésmegyei Hirlap, 1924. április-június (4. évfolyam, 28-53. szám)

1924-04-03 / 28. szám

Gyula, 1924. április 3. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Báró Wenckheim Béla­ utca Telefon sz. 134. 9. sz. Ára 800 korona. Csütörtök: IV. évfolyam, 28. szám. Békésmegyei Hírlap POLITIKAI LAP. MEGJELENIK CSÜTÖRTÖKÖN ÉS VASÁRNAP. Főszerkesztő: Dr. CSIGE VARGA ANTAL Kiadja a „Kultúra“ Lapkiadó R.-T. Gyulán. Előfizetési ára negyed évre 23,000 K. Egyes szám ára: csütörtökön 800 korona, vasárnap 1000 korona. T­r­ianon. Hazánk ezeréves nagyságá­nak tönkretétele ehez a névhez fűződik. Ennek a komor hang­zású szónak szomorú valósága: Csonkamagyarország. Ezt a ko­mor hangzást próbálja ma az ellenzék kihasználni mikor azt hangoztatják, hogy: a kormány új Trianont akar csinálni a na­pokban benyújtott új szanálási javaslattal. Ez a beállítás go­noszság, egyébnek nem is ne­vezhető. Az összeroppanás után a győztes államok bűnbakokat keresvén, minket is a tárgyaló­asztal mellé állítottak. A vád után elhangzott az ítélet és en­nek következményeit szenvedjük ma is. A trianoni büntetőbékét kényszerülve aláírtuk mi is, holott jól tudtuk, hogy mások bűneiért szenvedünk. Erre az igazságtalanságra azóta rájött a világ s a magyar kormány repa­­rálást kívánó törekvései után eljutottunk oda, hogy a trianoni szerződés reparációja szóba ker­­ülhetett. A nemzetek szövetsége már felfüggesztette a zálogjogokat, mely tudvalevőleg talpraállási törekvésünk első kelléke és emellett lehullott kezünkről a jóvátételi kötelezettségek bék­lyója is. Azok a nemzetek, me­lyek pár évvel ezelőtt „feszítsd meg“-et kiáltottak reánk, most olyan okmányt írtak alá, mely­ből kitűnik, hogy talpraállítá­­sunkat előbbrevalónak tartják, mint a jóvátételi követelést. A kormány törvényjavaslatát ezek a gondolatok kísérhetik nyomon, mert ezek azok az argumentumok, melyek legjob­ban rácáfolnak azokra a rossz­indulatú kritikákra, melyek újabb Trianont látnak abban a meg­indulásban, amely a meglevő Trianont is likvidálni tudja. Akármit híresztel is a rossz­indulatú ellenzéki magatartás, a magyar közvélemény ma már tisztában van azzal, hogy most azt az utat tapossuk, mely a boldogulás felé vezet. f——:——: A NEMZETGYŰLÉSBŐL. A nemzetgyűlés szombaton is ülést tartott és ezen több felszóla­lás és nagyatádi Szabó földmive­­lésügyi miniszter hatalmas válasza után a kormányzó által vissza­küldött földreform novella pótsza­kaszt megszavazták. A délutáni ülés végén az interpellációkra ke­rült a sor. A­ hétfői ülésen a középiskolai reform javaslatának vitája folydo­­gált. Bozsik Pál a mai kor igé­nyeinek megfelelő tanrendet kíván. Drózdy Győző mondott ezután hosszú, sok helyen nagyon durva hangú beszédet, alaposan becsmé­relve a középiskolákat. Ezután a kommunizmusból kifolyólag elbo­­csátott tanárok és tanítók ügyét tette szóvá, majd határozati javas­latot nyújott be a numerus­ clausus eltörléséről. Alföldi Béla felesleges­nek tartja az érettségi vizsgálato­kat és azok eltörlését javasolta. Fontosnak tartja, hogy a leány­iskolákban az egészségtant nők tanítsák és szükségesnek tartja a serdülő ifjak felvilágosítását is. Az oláhoknak már Bukarest sem jó. A sajtóban hol itt, hol ott buk­kannak fel olyan hírek, melyek arról számolnak be, hogy az olá­hok megváltoztatják összetákolt országuk fővárosát és Bukarestet vidéki központtá degradálva má­sutt csinálnak maguknak fővárost. Először a bocskonosok Brassóra gondoltak, majd Gyulafehérvárra de ezt is elejtették. Azóta ez ügyben csend volt, míg most azután újra felbukkant ez a hír, mely szerint az oláhországi görög katholikus püspökök kül­döttsége a napokban tisztelgett az oláh miniszterelnök előtt, hol azt a kívánságát fejezte ki, hogy a balázsfalvi görög katholikus püs­pökség székhelyét Bukarestbe he­lyezze át. A miniszterelnök a küldöttség­nek adott válaszában kijelentette, hogy a kérést nem tudja teljesíteni, amennyiben a kormány jelenleg épen egy olyan tervvel foglalkozik, hogy Románia fővárosa ne Bukarest, hanem valamelyik Olt-menti vá­ros legyen. Újabb dohányáremelés előtt. Fővárosi tudósítónk jelenti: Is­meretes, hogy a külföldi kölcsön biztosítására a felszabadított zálog­jogokon kívül a vám, só és dohány jövedelem szolgál. A szanálási ak­cióval kapcsolatban természetesen felmerült e jövedelmek fokozásá­nak gondolata. Értesülésünk sze­rint a népszövetségi bizottság kü­lönösen a trafikárú eladásából szár­mazó jövedelem szaporítása mellett kardoskodott. Ennek következtében — mint ér­tesülünk — illetékes helyen aligha­nem újabb trafikdrágítás mellett foglalnak állást. Az áremelés mér­tékéről még nem történt döntés, azonban a kiszivárgott hírek 50 százalékos emelést sejtetnek. A fel­emelt árak — hír szerint — már a szanálási törvényjavaslatok tár­gyalásával egyidejűen lépnek életbe. Ha a dohánydrágítás ismét je­lentékenyen csökkentené a fogyasz­tást, a dohányjövedék igazgatósága 1—2 dohánygyár üzemének teljes beszüntetésére gondol. A hírt ed­dig nem cáfolták meg, de meg sem erősítették. Egy mostoha, aki agyonverte gyermekét. 1O évi fegyhárc a gyermek haláláért. Rettenetes lelki eldurvultság kel­lett ahhoz a borzalmasan végre­hajtott bűntényhez, amelyet Kas­nyik Pálné kondorosi lakos köve­tett el, agyonverve egyik mostoha gyermekét. A rettenetes bűnnel terhelt asszony a múlt héten állott földi bírái előtt. A tárgyalásról azonban anyagtorlódásuk miatt csak most hozhatunk tudósítást. Kasnyik Pálné kondorosi lakos harmadszor ment férjhez, mostani férjéhez, kinek 3 gyermeke volt. A gyerekek közül a 10 éves Jani igen szófogadatlan gyerek volt. Ezt a gyereket 1923 június 10-én anyja disznót őrizni küldötte ki, a gyerek azonban elcsatangolt és bement Kondorosra nagyanyjához, ahonnan másnap az elöljárósághoz vitték be, mely azután szüleit ér­tesítette. A szülei haza is vitték a kis rakoncátlan gyereket, akit otthon Rasnyikné fenyített meg vadállati módon. Az asszony — ki előzőleg bort ivott — a szerencsétlen gyer­meket a konyhában meztelenre vetkőztette, kezeit-lábait spárgával összekötözte, majd egy ujjnyi vas­tag vizes kötéllel verni kezdte. A verés olyan rettenetes volt, hogy a gyerek összeesett, ekkor az as­­­szony — a félórás verés után — kivitte a kúthoz, beültette egy tek­­nőbe és a cafatokká tépett testű véres gyereket ott megmosta, majd lefektette. A verési jelenetnek az apa szemtanúja volt és egyszer oda is szólt: „ne üsd, hisz olyan szívtelen mint a kő, úgy se sir az". Ezután mindnyájan , mint akik a legjobban végezték a dolgukat, lefeküdtek. Reggelre azonban megtörtént a baj. A rettenetes kegyetlenséggel összevert gyermek meghalt. Ekkor a házaspár nagyon megijedt és összeültek tanácskozni, hogy mit tegyenek. Előbb a szántóföldre akarták vinni, később azonban a hullát a kútba dobták és itt talál­tak azután arra rá a szomszédok. A szülőket természetesen rövide­sen letartóztatták és beszállították az ügyészség fogházába. Ügyükben a főtárgyalás a na­pokban folyt le a törvényszék Tóth tanácsa előtt. Az asszony azzal vé­dekezett, hogy részeg volt és nem akart tudni semmiről sem. A vád és védő beszédek után a bíróság az asszonyt szándékos emberölés bűntettében mondotta ki bűnösnek és ezért 10 esztendei fegyházbün­tetésre ítélte, míg az apát mint bűnrészest 3 évi fegyházzal bün­tették. I Árvizek mindenfelé. A feltűnően esős tavaszi időjárás következtében a folyók mindenfelé kiáradtak. Portugáliában, Spanyol­­országban, Délf­ranciaországban és Olaszországban mindenfelé nagy árvizek vannak, melyek úgy ember­életben, mint vagyonban óriási károkat okoztak. A folyók áradása hazánkban is beállott. A Duna már csaknem elérte Pesten az alsó­rakodópartot. A Tisza vízállása igen magas. A Sajó Miskolc kül­városát már elöntötte és igen ma­gasak a Körösök is, azonban köz­vetlen veszély nincsen. Az áradás a beérkezett jelentések szerint ma érte el tetőpontját. Budapestet, Győrt, Komáromot árvízveszedelem fenyegeti. Lapunk előbbi címe „Gyula és cöídéke*‘ volt jutányos áron tetszés szerinti malomban 2823 1* KRAUSZ 1 JENŐ üsz^^em­énykereskedő^^

Next