Békésmegyei Hirlap, 1924. április-június (4. évfolyam, 28-53. szám)

1924-04-20 / 33. szám

rany 5 sz. irt. e 'Jagy ­eles Tar [ere- 5 sz. ken mé­:azal yep­gye­)ob­z. ti V* .de. La­­n­ u. épü­lete föld­­z. a. cácfa ésen i a­árosi az -ert lán­­.te- Ért. 2 sz. iái. és ben ízhe­­el­e­­s te­ásét •ikén akor n­a adja. szent i sz. t. 1 sz. be­adó. szőlő Ár­­t. a. sz. m­al­gáló ázte­lyfk­­ülön Ért. örgy­ssal 22­1 sz. idrát arab tkal .zve inott ladó. íere­­enék ladó. 1. sz. i 10 légy idő. lista­­­ sz. i­dő. ínyi­­. a. Ára 1000 korona. Gyu­fa, 1924. április 20. Vasárnap. IV. évfolyam, 33. szám. Békésmegyei Hírlap POLITIKAI LAP. MEGJELENIK CSÜTÖRTÖKÖN ÉS VASÁRNAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Báró Wenckheim Béla­ utca Telefon sz. 134.­­ Főszerkesztő: Dr. CSIGE VARGA ANTAL I Előfizetési ára negyed évre 23,000 K. 9. sz. ------0------- - Kiadja a „Kultúra“ Lapkiadó R.-T. Gyulán. Egyes szám ára: csütörtökön 800 korona, vasárnap 1000 korona. Feltámadott, glóriás arcáról letörölte az isteni gondviselés a töviskoszoru ütötte sebeket és a Mester úrrá lett az enyészeten. Feltámadott! Ez a húsvéti örömhír a hivő lélek­nek: megdönthetetlen bizonyos­ság, a kétkedőnek: megfogha­tatlan titok és a hitetlennek: lehetetlenség. És mégis a hitet­len lelkét is megragadja a Hus­­vét magasztos ünnepe, mert ez a nap az élet ünnepe. Azé az életé, amelynél nincs nagyobb csoda. Azé, mely ezen a napon dicsőítő hymnust zeng, mely még akkor is örvendez­tet, ha csak kipattanó rügyben, vagy a földből kibújó parányi fűszálban jelentkezik. Minden igazság vér és élet áldozatot követel. És ezért az igazságért azok hoznak áldozatot, akik szenvednek és meghalnak érte. Bukásuk csak látszólagos és a kárörvendők farizeus hada még el sem pihen a képzelt győze­lem­ tora után, az igazság győ­zelme már napfényre jut. Mikor Jézus „Atyám ! a Te ke­zeidbe ajánlom telkemet“ szók­kal kilehelte isteni telkét, úgy látszott, hogy minden elveszett és csodák csodájára 300 év múlva már a hatalmas római légiók ereje is megtört Krisztus isteni igazságain. Minél több mártyrt tépettek szét, minél több keresztény hamvadt el a mág­lyákon, annál jobban, gyorsab­ban közelgett a diadal napja. A nagypénteki gyász egének sötét kárpitjai meghasadtak. Széttépte azt az Úr gondviselő keze, mely erőt vett a halálon és feltámadott. Hitének, Istenbe vetett határtalan birodalmának gigászi ereje ellökte a sír szá­ját pecsételő hatalmas követ és nagypéntek harmadnapjára fel­támadott az isteni Mester. Halk szava a szeretet harso­nája, azonban fülünk más han­gokat keres , bűnösként elfor­dulva tőle. Kifagyott a lelkünk­ből a hit malasztja, kipusztult reményeink fája, ellobbant sze­retetünk tüze. Elpusztult mind, mert elfordultunk onnan, ahon­nan biztos a segítség. Pedig itt az idő a feleszmé­­lésre! Ma, az élet ünnepén tép­jük meg ruhánkat és kezdjünk vezeklést. A Golgotha kínos, gyötrelmes útja vezette az örökké­­való dicsőséghez Krisztust. Jár­juk tehát mi is, kik tanítványai­nak valljuk magunkat, ezt a nehéz utat önmegtagadással, hogy reánk megtépett, meg­gyalázott nemzetünkre is fel­derülhessen a hosszú eszten­dőkig tartó nagypénteki gyász után a feltámadás fényes napja. Károly József. A NEMZETGYŰLÉSBŐL. Véget ért a szanálási javaslatok általános vitája. A szerdai ülésen Szeder Ferenc a munkások helyzetével foglalkozva a gyülekezési és egyesülési szabadsá­got követelte. Szilágyi Lajos nem bí­zik a külföld jóakaratában, mert azok a béke eszközeivel folytatják tovább a háborút. Ulain Ferenc elis­meri, hogy önerőnkből nem vagyunk képesek lábra állani, de nem sza­vazza meg a javaslatot, mert bizal­matlan a kormány iránt. Szemére veti a kormánypártnak, hogy biza­lommal viseltetik Bethlenékkel szem­ben, majd határozati javaslatot ter­jeszt be, hogy a kölcsönt ne vegyék fel. Czettler Jenő után Pakots beszélt, majd Haller indokolta meg a kor­mány álláspontját. Követeli, hogy a kormány avatkozzon bele a tőzsdei játékba. Zsilinszky Endre után Nagy Lapunk előbbi címe „Gyula és Vidéke" volt Ernő, majd Gömbös beszéltek. Be­szédével a javaslat általános vitája bezárult. Ezután Kállay Tibor a javaslatok előadója foglalkozott az elhangzott beszédekkel majd Korányi számszerű adatokkal bizonyította a javaslat szükségességét. Kijelenti, hogy meg­romlottak viszonyaink, de ez egy betegség tünete csupán, szervezetünk azonban egészséges. Tudja, hogy az ország lakossainak túlnyomó része látja, hogy az az egyedüli helyes út. Nagy Ernő, Propper és Esztergályos interpellációjával az ülés éjfél után 1 órakor ért véget. Megszűnik az árvizsgáló bizottság. Fővárosi tudósítónk jelentése sze­rint a kormány ez év június 30-án megszünteti az árvizsgáló bizottságot és annak tisztviselőit elbocsájtja. Az uzsora­bíróságnak az O. K. Á. B.-hoz beosztott detektívcsoportja azonban előre láthatólag tovább is folytatni fogja működését. A kormány nem tervez újabb kényszerkölcsönt, Budapestről jelentik. A legutóbb azt a hírt terjesztették, hogy a kor­mány újabb kényszerkölcsönt tervez. Ezt a hírt, mely nem egyéb mint egy tőzsde manőver illetékes vezető he­lyen megcáfolták. Korvin Erzsébet* (Mutatvány dr. Berényi Ármin Korvin Er­zsébet című öt felvonásos történeti szín­művéből.) E rész Buda várában, a királyi palota fo­gadó termében játszódik. MÁSODIK FELVONÁS: 7-ik jelenet. Ulászló király és alábbiak. Apród: Zápolya János és György rófok s Szentgyörgyi Péter ország­iró úr. Ulászló király: (elfoglalván helyét a trónon) A Zápolya családnak úgy látszik hajthatatlan elhatározása, hogy nevükben megvivassék a baj Palócy Mihállyal, a ki a bajra hivó jegyet, a kócsagtollát elfogadta s a maga leveles kopja vasát is viszonzásul elküldte. Megvizsgáltattam a kérelmet s úgy látom, hogy ezen kivételes esetben, midőn még a közös meg­egyezés is meg van az engedélyt meg nem tagadhatom. Zápolya János: Fogadja felséges királyunk a Zápolya család és György öcsém nevében hódolatteljes köszö­­netünket. Zápolya György: E szivemből szóló szavakhoz mátkám háláját is csa­tolom. Ulászló király: Bajhelyül Gyula várát jelölöm meg. Ennek selymes pázsitján még az őszi köd leszállta előtt kiállhat a két dalia, hogy do­bok pergése, kürtök harsogása köz­ben a szép hercegkisasszony és mind­azoknak színe előtt, kiket illet lovas bajvivással vitézi fegyvereiket össze­mérjék. Bízunk benne, hogy Isten igazságos ítélete meg fog nyilatkozni. Kisérje mindnyájukat az ég kegyel­me. A bajvivást az időkért Szent­györgyi Péter országbirám fogja ve­zetni. Elvárom­ jelentését. Szentgyörgyi Péter: Felséged pa­rancsából hódolattal veszem át a magas kiküldetést, melynek pártatlan teljesítését ünnepélyesen fogadom. (Utóbbi el.) Zápolya János: Felséged engedel­­mével szabadjon magas kegyét egy régibb kérelmem megújítására kikérni. Ulászló: Mi légyen ez ? Zápolya: Anyám annyi kedveset beszélt újabban is keresztleánya, a kis Anna királyleányról, hogy nem tudom elűzni szivemből a forró vá­gyat, mellyel felséged jóvoltából élet­sorsát a magaméhoz kívánom kap­csolni. Mint felséges uram előtt még emlékezetben van a Zápolyák hívei, de anyám is e gondolattal foglalkoz­nak, s ezt már tolmácsolni is bátor­kodtak a trón zsámolyánál. Szabad-e biztató szaváért ez alkalommal is esedeznem ? (Ulászló király láthatólag kínosan meglepetve hallgat.) Zápolya György: Talán nem za­varnék ő felsége nyugalmát e kére­lem felelevenítésével, hiszen a ne­messég jó része már tudomásul vette a korábbi magas választ, mely anyánk előtt is ismeretes. Zápolya János: (indulatosan) Ebbe az én legfontosabb életkérdésembe öcsémnek beleszólást nem engedhe­tek. Csak magamra tartozik. (Félre) Különben is a Zápolya család­ címe­­rében nem szerepel semminemű két­fejű lény, hanem a farkas, mely ha úgy tetszik éhes farkas s étvágya csillapításáról, csak maga gondosko­dik. Nem tűrök semmiféle beavatko­zást, jöjjön az bár a Hunyadi her­cegnők viganói mellől is. (A király­hoz fordulva) Bocsánat felség! A Zápolya család feje én vagyok. Ulászló: A felhozott kérelem mély­ségesen érinti legbensőbb lelki vilá­gomat. Hagyjuk el! (Zápolya grófok el.) Nyolcadik jelenet: Ulászló király.­­Bakócz kardinális. Apród. c­lpród: Bakócz kardinális úr. 1 Bakócz Tamás: Az országtanács tagjai gyülekeznek. Felséged szolgá­latára készen állok. Mint hallatszik egyes tanácstagok szóvá akarják tenni a tervezett kinevezések egyikét má­sikát, különösen pedig Korvin János özvegyének a békési főispánságba való ültetését. Azt hánytorgatják, hogy miért szerezték a törvényt Má­tyás király alatt arról, hogy odava­­lósiak legyenek a főispánok, ha ép­pen a Mátyás családjabeliekkel sze­gik meg? Ulászló: A Korvin hercegnők már odavalósiak, hiszen az özvegy vis­­­szakapta Gyula várát. De ezen kine­vezést a nagybölcsességű királyné, az én védangyalom határozta el s megígértem neki. Reményiem emi­­nenciád az országtanácsban hatha­tós szószólója lesz ügyünknek s le­fegyverez minden ellenkezést. Fára­dozása nem fog jutalmazás nélkül maradni. Kakócz: Megnyugtathatom felsé­gedet, hogy kellőkép visszaverjük az ostromot, a­mi annál könnyebb lesz, mert a köznemesség vezérei, az én gyámfiaim, a Zápolyák is érdekeltek a Korvin hercegnők mellett. Jutalma­zásra nem számítok, hiszen országos érdekről, a királyi tekintély fentartá­­sáról van szó, melyet azonban csak

Next