Békésmegyei Hirlap, 1924. október-december (4. évfolyam, 80-104. szám)

1924-10-02 / 80. szám

Gyula, 1924. október 2 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Báró Wenckheim Béla­ utca 9. sz. 1 Telefon sz. 134. óra 1200 korona. Csütörtök. IV. évfolyam, 80. szám. Békésmegyei Hírlap POLITIKAI LAP. MEGJELENIK CSÜTÖRTÖKÖN ÉS VASÁRNAP. POLITIKAI LAP. MEGJELENIK CSÜTÖRTÖKÖN ÉS VASÁRNAP. I Főszerkesztő: Dr. CSIGE VARGA ANTAL ------0-----­j Kiadja a „Kultúra“ Lapkiadó R.-T. Gyulán. Előfizetési ára negyed évre 35,000 K. Egyes szám ára: csütörtökön 1200 korona, vasárnap 1500 korona. A megyei tisztviselők a köztisztviselők egyes osztá­lyaihoz képest nem fizetést, ha­nem alamizsnát kapnak. Szóvá tették ezt már számta­lanszor. Felhozták, hogy a köz­­igazgatás minden tényéért fele­lős az egyénnel szemben a nagyközönséggel szemben, a vár­megye autonóm testületeivel szemben, a kormányhatósággal szemben. Tényeiket nagyon sokszor politika szemüvegén ke­resztül nézik, mely szemüveg minden politikusnál más és más képet nyújt; egész embernek kell lenni a közigazgatási tiszt­viselőnek, hogy politikai, gaz­dasági, pénzügyi, kereskedelmi és ipari élet, a társadalmi bajok szövevényei között meggyőződés szerint mindig a tiszta igazsá­got juttassa érvényre. És mi az egész emberek jutalma? Több­ször politikai üldözés, legsúlyo­sabb felelősség megállapítása, meghallgatásuk nélkül a nem­zetgyűlésben, a sajtóban, a köz­életben; kíméletlen támadás itt is, ott is anélkül, hogy mellet­tük egy védő szó hangzana el. A megyeiek teljes joggal re­mélték, hogy az indemnitás során az általános fizetésrende­zésből nem maradnak ki. És mi történt? Az 1923. évi II. t.-c. semmi számba vehető előnyt nem nyújtott. Csak annyit javí­tott a megyeiek általános elő­meneteli viszonyain, hogy a szolgálati pótlékot átváltoztatta, ellenben sérelmet idézett fel az ülnökökre, orvosokra, aljegy­zőkre, szolgabírákra. Az állami segítség ma sincs rendszere­sítve a megyeiekre, a kedvez­ményes orvoslás és gyógyszer nyújtását illetékes tényezők évek óta sürgetik és törvény ellenére sem adják meg. Segítség helyett hamis érvek­kel támadják a megyeieket, hogy mellékfoglalkozásaik is lehetnek. Azért, mert közülök a közélet­nek egy-egy fáradhatatlan mun­kása teljes önzetlenséggel meg­teremt egy vállalatot vagy tár­saságot : jutalmul az egész tiszti­kart sújtják, ahelyett, hogy ki­mondanák a tisztviselőknek a vállalatokban való részvételtől leendő eltiltását, amit az egész tisztikar egyértelműen kíván. Biztatják őket a közigazgatási reformmal, mely 30 esztendeje nem volt messzebb, mint ma. Az országnak egyik legérté­kesebb és leglelkesebb tiszti­kara eddigi nobilis gondolko­zásával, a hazafias szempontok által parancsolt némaságával, önmegtagadásával és hallgatá­sával elérte azt, hogy alá került minden más tisztviselői kate­góriának azért, mert emezek a saját érdekükért való harcot nem látták összeférhetetlennek az ország érdekében kifejtett munkásságukkal; elért sikereik­ nekik adtak igazat. A végrehajtó hatalom szol­gálata anyagiakban utolsó lett, lerongyolódott! Akármilyen sokat innánk ezek­ről, új dolgot nem mondhatnánk. Ezek a panaszok nagyon régiek, de emellett jogosak és sürgős orvoslásra szorulnak, mert más­kép balkanizálódnak. A szanálás ezen nem segít. A kormány javadalmi intézke­déseiben ha kényszerűen is, de kegyetlenül nyilvánul meg a merev elutasítás. Pedig igazán nem szabad megvárni, hogy a nagyközönség is megnyugodjék abban a tudatban, hogy a köz­igazgatási tisztviselők a köz­­szolgálati alkalmazottaknak leg­kevésbé fontos és ezért leg­rosszabbul fizetett tábora. A vármegyei tisztviselők egye­düli és végső mentsvára: a tör­vényhatóság. Valamennyi tör­vényhatóság közgyűlése bizo­nyára átérzi, hogy mit jelent, ha tisztviselői a gondozásukra bízott polgárok jólétét és érde­keit pártatlanul szolgálják; tudja, hogy tisztviselőinek munkássága a polgárokat születésétől kíséri a sírig; belátja, hogy a tiszt­viselők munkakedve, ambíciója és munkásságuk eredményes­sége függ attól, hogy megél­hetésük biztosíttassék. Világos tehát, hogy a megyei tisztvise­lők sérelmeinek orvoslása ma már nemcsak gazdasági kérdés, hanem az önérzet és a becsület kérdése! Ha a vármegyék ezeket átér­zik, tudják és belátják, úgy bizo­nyára módot találnak — esetleg költségvetésükben — arra, hogy tisztviselőik a súlyos megélhe­tési gondoktól mentesüljenek és a jogrendnek, az állam bizton­ságának legalább­is olyan fak­torai lehessenek, mint eddig voltak. 2­ r. Konkoly­­ Tihamér. Gróf Tisza Istvánné köszönete a törvényhatósági bizottsághoz. Gyenge egészsége miatt nem vehet részt az ünnepélyen. A vármegye törvényhatósági bizott­ságát — mint már közöltük — dr. 2fairner Sándor alispán e hó 11- ére hívta össze gróf Tisza István arcké­pének leleplezési ünnepélyére. A meg­hívók már széjjel postáztattak és dr. Kovacsics Dezső a nemzet vér­tanújának feleségét is felkérte az ünnepélyen való részvételre. A nagy­asszony a következő levélben vála­szolt : Méltóságos Dr. Kovacsics Dezső főispán úrnak Gyula. Fogadja kérem és legyen oly szíves tolmácsolja nevemben Bé­kés vármegye törvényhatósági bi­zottsága tagjainak hálás köszöne­téi­ a nekem jól eső arckép meg­festés tényéért és a rólam való szíves megemlékezésért, mely a hozzám juttatott meghívóban nyil­vánult meg. Sajnos azonban hajlott korom és az azzal járó gyengeségek nem engedik meg személyes megjele­nésemet a díszgyűlésen, lélekben azonban bizton ott leszek. Ismételt köszönettel szívélyesen üdvözli Tisza Istvánná Tisza Ilona. a vagyon- és jövedelemadó al öli­ása. A pénzügyminiszter tervezete: Korányi pénzügyminiszter már el­készítette azt a tervezetet, mely az 1924 évi vagyon és kereseti adó ki­vetésekhez szolgáló kulcsot állapítja meg és amelyet már mi is ismertet­tünk. A tervezet többi része a kö­vetkező : A közalkalmazottak, a lelkészek és a magánalkalmazottak adójára, vala­mint a házak tatarozási költségeire vonatkozó megállapítások után a ren­delet részletesen szabályozza azt, hogy a földbirtokosok jövedelméül milyen összegeket kell levonni akkor, hogy ha az adóköteles nem adott bevallást, illetve nem igazolta a tény­leges jövedelmet. A kisebb birtokok­nál ilymódon becsülendő a jövede­lem összege: 15—20 holdig terjedő ingatlanoknál 801—1200 aranykoro­na, 20—25 holdig terjedő ingatla­noknál 1001—1500 kor., 45—50 hol­dig 2100—3000, 90—100 holdig 3600— 5000, 100 holdnál nagyobb ingatlanoknál 30—35 aranykorona jövedelmet kell venni holdanként, 15 holdnál kisebb ingatlanok csak akkor veendők jövedelmi adó alá, ha az átlagosnál sokkal nagyobb (hol­danként 15 aranykoronánál nagyobb) kataszteri tiszta jövedelmet hoznak. Vagyonadót csak az fizet, akinek vagyona 1923 decemberében legalább 4000 aranykoronát ért. Házak értékéül az 1923. novem­berében fizetett évi bér 20-szoros összege fizetendő, ha a tulajdonost akkor már szabad bérmegállapítási jog illette meg. A korlátolt bérű há­zaknál az 1923. évi november havi bér százszorosa az érték. A jövedelmi adókulcsok a követke­zők : 500 aranykorona jövedelem után 4­5—5 aranykorona (1 °/«), 800 arany­korona jövedelem után 11,5—12(1.3), 1000 aranykorona után 15—15.5 (1.5), 2000 aranykorona jövedelem után 40—45 (2%), 10000 aranyko­rona után 500—550 (5%), 20000 aranykorona után 1340—1400 (6,75 °/o), 100000 aranykorona után 20—22 (20%), 150000 aranykorona után 46200-50800 (30 °/o), 200000 arany­korona után 80—88 (40%). Akinek 3—5 családtagja van, az az I. foko­zattal, akinek 6 vagy ennél több családtagja van, az a II. fokozattal alacsonyabb adótételt fizet, mint amennyit az adótétel szerint fizetnie kellene. Ha csak két családtagja volna, akkor 40 helyett 37, illetve 34 aranykoronát fizetne. A vagyonadó kulcsa a következő: 5000 aranykorona után 5 aranyko­rona (0.1 %), 10000 aranykorona ér­ték után 10 (0.1 °/°), 100.000 arany­korona érték után 100 (0.1%), 200 ezer aranykorona után 220 (0.11%), 400.000 aranykorona után 480 (0.12 %), egymillió aranykorona érték után 1500 (0.15 százalék), kétmillió után 4000 (0.2 százalék), tízmillió után 50.000 (0,5 százalék), tizenhatmillió aranykorona után (1 százalék). A kivetésről a fél a közszemlére való kitétellel egyidejűleg kap fize­tési meghagyást. Ez ellen felebbe­­zéssel élhet a felszólamlási bizott­sághoz. Aki a fizetési meghagyást 1924. november 1-ig megkapta, az az előző pont szerint a fel nem függesztett adót 1924. november 15-éig, aki pedig november 15-ike után kapja meg, az a kézbesítéstől számított 15 napon belül köteles az adót befizetni.

Next