Békésmegyei Hirlap, 1926. január-március (6. évfolyam, 1-25. szám)
1926-01-03 / 1. szám
Gyula, 1926 január 3 Ára 1500 korona. Vasárnap, VI. évfolyam, 1. szám Békésmegyei Hírlap POLITIKAI LAP. MEGJELENIK CSÜTÖRTÖKÖN ÉS VASÁRNAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Báró Wenckheim Béla utca 9. sz. Telefon sz. 134. Főszerkesztő: Dr. CSIGE VARGA ANTAL Kiadja a „Kultura“ Lapkiadó R.-T. Gyulán. Előfizetési ára negyed évre 35,000 K. Egyes szám ára: csütörtökön 1200 korona, vasárnap 1500 korona. _____________________________________ Iparosság és a közművelődés. Az Ipartestület válasza a Közművelődési Egyesület igazgatójának hírlapi cikkére. Az ipartestület december hó 30-án délután a testület székházában rendkívüli előljárósági ülést tartott, melyen a „Békés“ december hó 24-iki számában „Gyula kulturális élete“ című dr. Szilágyi László a gyulai Közművelődési Egyesület igazgatója által irt cikk tárgyaltatott, mely a gyulai kereskedőkre és iparosságra az alábbi megalázó kitételeket tartalmazza : „De egyidejűleg egy másik csoportnak — az iparral és kereskedelemmel foglalkozóknak adnám meg a lehetőséget, hogy a magyar ipar és kereskedelem dicsőségére és ne szégyenére éljék le, maguknak hasznos életüket. Mert fájdalom, de úgy van, hogy az elmúlt s remélhetőleg vissza nem térő konjuktúra évei alatt sok több száz milliót összekapkodott kereskedő és iparos a helyesírás legelemibb szabályaival sincs tisztába és egy számlát, egy levelet írni nagyobb kin számára, mint akármily pénzbüntetést kifizetni „Tanfolyamokat nyitnék ezek részére, akik ha egyelőre szégyenkezve is sompolyognának oda44 stb. „Mert csakis így lehetnek kereskedők és iparosok az értékes polgárság tagjai. — cAmíg tudatlanok, addig csak a kufár nevet érdemlik meg.4' stb. cAz elöljáróság megdöbbenéssel állapította meg, hogy a kereskedőkről és iparosokról irt ezen cikk önérzetet sértő, lebecsmérlő igaztalan és elhatározta, hogy mindkét helyi lapban visszautasítja az érdemetlen megtámadást. Az elöljáróság szomorúan látja, hogy éppen a Közművelődési Egyesület igazgatója, kinek tudnia kellene az ipartestület és tagjai működéséről, írja azt, hogy a gyulai kereskedők és iparosok önmaguk s a magyar kereskedelem és ipar szégyenére élnek. Nem hiszi az Elöljáróság, hogy a Közművelődési Egyesület vezetősége vagy a cikk íróján kívül bárki is így gondolkoznék arról a több mint ezer iparos polgárról, akik úgy a társadalmi, mint a közéletben, nemcsak számuknál, hanem tevékenységüknél fogva is tényezők. Megállapítja az elöljáróság, hogy a cikkíró által említett „összekapkodott több milliók 44 csak egyesek gondolatában vannak meg, — hanem annál több bekebelezést, adózálogolást és végrehajtást talál az, — aki a konjunktúra mérlegét gondosan össze akarja állítani. — Arra ki sem tér az Elöljáróság, hogy sok iparosnak nehezére esik a számla megírása. — Ez természetes folyománya annak az erős fizikai munkának, mellyel a kisiparos családját fenntartja, — de ugyanez fordítva is meg volna, ha az irodai munkásoknak kellene erős fizikai munkát végezniük. A cikkben említett bírságok kifizetése, hogy mily könnyű, azt csak a fizető tudja elbírálni. Igen súlyos bírálatnak tartja az Elöljáróság a cikk azon kitételét is: „Amíg tudatlanok, csak a kufár nevet érdemlik44 és joggal kérdi az Elöljáróság, meggyőződött-e a cikk írója, hogy a gyulai iparosság még a törvény által szentesített nevet az „iparost“ sem használhatja joggal — mert tudatlanságánál fogva erre érdemetlen Az iparosság soha sem kérkedett, ment egyenes útján, igyekezett a rendelkezésére álló eszközökkel tagjai kulturális, közgazdasági és szociális igényeit kielégíteni. Röviden felsoroljuk a Testület tevékenységét : A tanonc oktatást az iskola igazgatójával egyetértőleg igyekezett fejleszteni, s szakoktatással bővíteni, szakoktatókról a testület mindenkor gondoskodott. A testület igen sok szak, de ezenkívül könyvviteli és számtani tanfolyamot tartott, ezidő szerint autóvezetői tanfolyamot tart fenn s mint a lapokból olvasható „rádió“ tanfolyamot hirdet. A testület vezetőségétől indult ki a tanoncok templomba járatásának gondolata. A testület többszörösen tanonc- és mesterkiállítást rendezett. — (Hogy mennyire iparosok és nem kufárok — a három hét alatt megrendezett „Falu Szövetség Kiállítása“ ipar csoportja bizonyította.) A testület nagy könyvtárt tart fenn, évente szép összeget ad fejlesztésre, s talán ez a legforgalmasabb könyvtára a városnak. Rendelkezésre áll minden hétköznap 9 órától d. u. 1-ig. A testület tudatában annak, hogy iskola nélkül fejlődés lehetetlen, nagy anyagi áldozattal felállította a társulati polgári iskoláját — azért, hogy legyen hol tanulni, egy kis előképzettséget nyerni nemcsak a kereskedői és ipari pályára menőknek — hanem mindazoknak, kik bármely polgári pályára készülnek — és többet akarnak tanulni annál, — mit az elemi iskola adott. A testületi székház építési mozgalma vetette fel először a „Kulturpalota“ eszméjét és székház építés keretében akart az iparosság nagyrésze a zenede, nyilvános könyvtár, hangverseny és felolvasó terem építésével alapot teremteni a közművelődés fejlődésének, s mert önös célján túl akart menni, ezért akadt meg maga a testületi székház építkezése is Az ipartestület mozgatója a készülő polgári és tanonc iskola építkezésének, melyben bizonyos kulturális intézmények elhelyezést nyernek. Az ipartestület nem üzleti vállalkozás, s tevékenységét nem szokta nagy dobbal hirdetni, talán azért is nem tudják sokan, — vagy nem akarják észre venni, — hogy az egyszerű kézművesek is tudják, hogy minden apának igyekeznie kell több felkészültséggel küldeni fiát az életbe, mint maga ment, — de nemcsak tudják és hirdetik, — hanem cserkésznek is. Az elöljáróság nem szívesen teszi, de azzal a megvádolással szemben, hogy az iparosok csak „maguknak élnek hasznos 44 életet, reá mutat, hogy nagy közgazdasági tévedés, ha valaki ipar nélkül elképzeli egy ország boldogulását. Magától érthető, hogy mint állami alkotó résznek, is van egy kis haszna e társadalmi osztálynak. A cikk kényszerítő hatása alatt, nem hivalkodásból — csak védekezésből említi fel az Elöljáróság — hogy az iparosság áldozni is tud — mert önkéntes adót fizet a különböző gyűjtésekre adni szokott hozzájárulásokon kívül. A polgári iskola fenntartásához a múlt évben 17 millióval járult hozzá. A polgári iskola és tanonc iskola évzáró vizsgái jutalmazását az iparosság látja el. A polgári iskola felszereléseihez több ízben adományozott. Mindkét iskola cserkész csapatát segélyezi. (Ez évben tanonc cserkészeknek sátor beszerzés, szegény tanoncok táborozási ellátása.) Könyvtárát gyarapítja és fenntarja. A Sport-telep felépítéséhez hozzájárulása is tudvalevőleg számottevő volt. A szegény elaggott iparosok és özvegyek havi segélyben részesítése — élelemmel ellátása — s az iskolás gyerekek ruha, cipő segélye (múlt évben 46 pár cipő) és a Napközi Otthonok az iparosság támogatása nélkül fenn sem állhatnának. Sorakoztathatná az Elöljáróság tovább az érveket, de ez is elég bizonyíték, hogy a nagy közadóktól eltekintve más úton is eleget tesz kötelességének . S leszögezi, hogy érdemetlen támadásban részesült, mikor a cikk írója tudatlannak s önzőnek bélyegzi meg ezen dolgozó társadalmi osztályt. Legyen csak a Közművelődési Egyesület is attól a haladás szellemétől áthatva és legyen oly áldozatkész mint az iparosság, ápolja úgy a megértés és megbecsülés szellemét és tíz évi működése után érjen el annyi eredményt, mint az ipartestület, akkor megelégedéssel tekinthet munkájára s talán megszűnnek a társadalmi lekicsinylések. Az iparosság a testület vezetésével halad tovább a maga útján, igyekszik fejleszteni kulturális, lelki és gazdasági életét. Az Ipartestület Elöljárósága. Mayer János földmivelésügyi miniszter a vízcsííította vidéken. Vésztő borzalmas helyzete. — Az a katasztrofális csapás, mely karácsony ünnepén érte vármegyénk déli és keleti részét ma már teljes borzalmasságban áll előttünk. Lapunk munkatársa tegnapelőtt személyesen járta be az árvízborította területeket és tapasztalatairól, az ott látott mérhetetlen pusztulásról az alábbiakban számolunk be: A kormánybiztos főispán jóvoltából lapunk szerkesztője a szerdai napon végig ment a veszélyeztetett zónán, hová délelőtt 8 órakor érkezett meg Mayer János földmivelésügyi miniszter és kísérete : Lengyel Zsolt népjóléti államtitkár, Tellyesnicky Lajos földmivelésügyi h. államtitkár, Temesváry Imre és Kovács Nagy Sándor nemzetgyűlési képviselők és Gálffy Dénes miniszteri titkár. A földmivelésügyi minisztert és kíséretét Vésztőn a ref. templom tornyába vezették, ahol borzalmas kép tárult a nézők elé. Maga a miniszter percekig szótlanul, megdöbbenve nézte a rettenetes vizet és hosszú ideig némán maga elé meredve állott a toronyszoba közepén. Dr. Kovacsics Dezső főispán kormánybiztos vezetésével a földmivelésügyi miniszter és kísérete ezután a vésztői veszedelem színhelyén jelent meg. A Holtkörös gerendákkal, deszkákkal megerősített töltő körút a bedőlt tanyák között, sének elején szuronyos katona fogadta merev tisztelgéssel a minisztert és kíséretét. Keskeny, szinte életveszélyes deszkákból és gerendákból összetákolt út vezet innen két méteres víz felett a veszedelem színhelyére. Jobbról és balról összedűlt házak egész csoportja. Szemben még áll egy kőépület, mely tele van menekülőkkel és dacol az árral. Itt motorcsónakba ültünk és megkezdődött az út a végtelen vizek felett. Jobbról is balról is összeomlott házak szegélyezik az utat. Az egyik leomlott tető kiugró gerendáján egy kis cica nyávog keservesen felénk, majd merészen megkerülve a kisvasút teljesen rombadőlt fűtőházát, kint vagyunk a végtelen vizek felett. Utunkat csak a vasúti töltés még kissé kiálló része akadályozza. Itt kiszált a társaság és az elébe táruló panorámát nézte megkörülve. Pár perccel később tovább vitt a motorcsónak az úgynevezett Újtelepre, oda ahol épen ez év folyamán épültek fel az O.F.B. által kiosztott házhelyeken a legszegényebbek házacskái, melyek közül egyetlen egy sem fog megmaradni. Jobbról tőlünk az egyik düledező házból a kukoricát menti ki két agyonázott fiatal ember, velünk szemben pedig az egyik utász övig a jeges vízben próbál kisegíteni