Békésmegyei Hirlap, 1926. január-március (6. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-03 / 1. szám

Gyula, 1926 január 3 Ára 1500 korona. Vasárnap, VI. évfolyam, 1. szám Békésmegyei Hírlap POLITIKAI LAP. MEGJELENIK CSÜTÖRTÖKÖN ÉS VASÁRNAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Báró Wenckheim­ Béla­ utca 9. sz. Telefon sz. 134. Főszerkesztő: Dr. CSIGE VARGA ANTAL Kiadja a „Kultura“ Lapkiadó R.-T. Gyulán. Előfizetési ára negyed évre 35,000 K. Egyes szám ára: csütörtökön 1200 korona, vasárnap 1500 korona. _____________________________________ Iparosság és a közművelődés. Az Ipartestület válasza a Közművelődési Egyesület igazgatójának hírlapi cikkére. Az ipartestület december hó 30-án délután a testület székházában rend­kívüli előljárósági ülést tartott, me­lyen a „Békés“ december hó 24-iki számában „Gyula kulturális élete“ című dr. Szilágyi László a gyulai Közművelődési Egyesület igazgatója által irt cikk tárgyaltatott, mely a gyu­lai kereskedőkre és iparosságra az alábbi megalázó kitételeket tartal­mazza : „De egyidejűleg egy másik csoport­nak — az iparral és kereskedelemmel foglalkozóknak adnám meg a lehető­séget, hogy a magyar ipar és keres­kedelem dicsőségére és ne szégyenére éljék le, maguknak hasznos életüket.­­ Mert fájdalom, de úgy van, hogy az elmúlt s remélhetőleg vis­­­sza nem térő konjuktúra évei alatt sok több száz milliót össze­kapkodott kereskedő és iparos a helyesírás leg­elemibb szabályaival sincs tisztába és egy számlát, egy levelet írni nagyobb kin számára, mint akármily pénzbün­tetést kifizetni „Tanfolyamokat nyitnék ezek ré­szére, akik ha egyelőre szégyenkezve is sompolyognának oda44 stb. „Mert csakis így lehetnek kereske­dők és iparosok az értékes polgárság tagjai. — cAmíg tudatlanok, addig csak a kufár nevet érdemlik meg.4' stb. cAz elöljáróság megdöbbenéssel álla­pította meg, hogy a kereskedőkről és iparosokról irt ezen cikk önérzetet sértő, le­becsmérlő igaztalan és elha­tározta, hogy mindkét helyi lapban visszautasítja az érdemetlen megtáma­dást. Az elöljáróság szomorúan látja, hogy éppen a Közművelődési Egye­sület igazgatója, kinek tudnia kellene az ipartestület és tagjai működéséről, írja azt, hogy a gyulai kereskedők és iparosok önmaguk s a magyar keres­kedelem és ipar szégyenére élnek. Nem hiszi az Elöljáróság, hogy a Közművelődési Egyesület vezetősége vagy a cikk íróján kívül bárki is így gondolkoznék arról a több mint ezer iparos polgárról, akik úgy a társa­dalmi, mint a közéletben, nemcsak számuknál, hanem tevékenységüknél fogva is tényezők. Megállapítja az elöljáróság, hogy a cikkíró által említett „összekapko­dott több milliók 44 csak egyesek gon­dolatában vannak meg, — hanem annál több bekebelezést, adózálogo­lást és végrehajtást talál az, — aki a konjunktúra mérlegét gondosan össze akarja állítani. — Arra ki sem tér az Elöljáróság, hogy sok iparosnak nehezére esik a számla megírása. — Ez természetes folyománya annak az erős fizikai munkának, mellyel a kis­iparos családját fenntartja, — de ugyanez fordítva is meg volna, ha az irodai munkásoknak kellene erős fizikai munkát végezniük. A cikkben említett bírságok kifize­tése, hogy mily könnyű, azt csak a fizető tudja elbírálni. Igen súlyos bírálatnak tartja az Elöljáróság a cikk azon kitételét is: „Amíg tudatlanok, csak a kufár nevet érdemlik44 és joggal kérdi az Elöljá­róság, meggyőződött-e a cikk írója, hogy a gyulai iparosság még a tör­vény által szentesített nevet az „ipa­rost“ sem használhatja joggal — mert tudatlanságánál fogva erre érdemetlen Az iparosság soha sem kérkedett, ment egyenes útján, igyekezett a ren­delkezésére álló eszközökkel tagjai kulturális, közgazdasági és szociális igényeit kielégíteni. Röviden felsoroljuk a Testület te­vékenységét : A tanonc oktatást az iskola igaz­gatójával egyetértőleg igyekezett fej­leszteni, s szakoktatással bővíteni, szakoktatókról a testület mindenkor gondoskodott. A testület igen sok szak, de ezen­kívül könyvviteli és számtani tanfo­lyamot tartott, ezidő szerint autó­ve­zetői tanfolyamot tart fenn s mint a lapokból olvasható „rádió“ tanfolya­mot hirdet. A testület vezetőségétől indult ki a tanoncok templomba járatásának gondolata. A testület többszörösen tanonc- és mesterkiállítást rendezett. — (Hogy mennyire iparosok és nem kufárok — a három hét alatt megrendezett „Falu Szövetség Kiállítása“ ipar cso­portja bizonyította.) A testület nagy könyvtárt tart fenn, évente szép összeget ad fejlesztésre, s talán ez a legforgalmasabb könyv­tára a városnak. Rendelkezésre áll minden hétköznap­ 9 órától d. u. 1-ig. A testület tudatában annak, hogy iskola nélkül fejlődés lehetetlen, nagy anyagi áldozattal felállította a társu­lati polgári iskoláját — azért, hogy legyen hol tanulni, egy kis előkép­zettséget nyerni nemcsak a kereske­dői és ipari pályára menőknek — ha­nem mindazoknak, kik bármely pol­gári pályára készülnek — és többet akarnak tanulni annál, — mit az elemi iskola adott. A testületi székház építési moz­galma vetette fel először a „Kultur­palota“ eszméjét és székház építés keretében akart az iparosság nagy­része a zenede, nyilvános könyvtár, hangverseny és felolvasó terem épí­tésével alapot teremteni a közműve­lődés fejlődésének, s mert önös cél­ján túl akart menni, ezért akadt meg maga a testületi székház építkezése is Az ipartestület mozgatója a készülő polgári és tanonc iskola építkezésé­nek, melyben bizonyos kulturális intézmények elhelyezést nyernek. Az ipartestület nem üzleti vállal­kozás, s tevékenységét nem szokta nagy dobbal hirdetni, talán azért is nem tudják sokan, — vagy nem akarják észre venni, — hogy az egy­szerű kézművesek is tudják, hogy minden apának igyekeznie kell több felkészültséggel küldeni fiát az életbe, mint maga ment, — de nemcsak tudják és hirdetik, — hanem cser­késznek is. Az elöljáróság nem szívesen teszi, de azzal a megvádolással szemben, hogy az iparosok csak „maguknak élnek hasznos 44 életet,­ reá mutat, hogy nagy közgazdasági tévedés, ha valaki ipar nélkül elképzeli egy ország bol­dogulását. Magától érthető, hogy mint állami alkotó résznek, is van egy kis haszna e társadalmi osztálynak. A cikk kény­szerítő hatása alatt, nem hivalkodás­ból — csak védekezésből említi fel az Elöljáróság — hogy az iparosság áldozni is tud — mert önkéntes adót fizet a különböző gyűjtésekre adni szokott hozzájárulásokon kívül. A polgári iskola fenntartásához a múlt évben 17 millióval járult hozzá. A polgári iskola és tanonc iskola évzáró vizsgái jutalmazását az ipa­rosság látja el. A polgári iskola felszereléseihez több ízben adományozott. Mindkét iskola cserkész csapatát segélyezi. (Ez évben tanonc cserkészeknek sátor beszerzés, szegény tanoncok táborozási ellátása.) Könyvtárát gyarapítja és fenntarja. A Sport-telep felépítéséhez hozzá­járulása is tudvalevőleg számottevő volt. A szegény elaggott iparosok és özvegyek havi segélyben részesítése — élelemmel ellátása — s az isko­lás gyerekek ruha, cipő segélye (múlt évben 46 pár cipő) és a Napközi Otthonok az iparosság támogatása nélkül fenn sem állhatnának. Sorakoztathatná az Elöljáróság to­vább az érveket, de ez is elég bizo­nyíték, hogy a nagy közadóktól elte­kintve más úton is eleget tesz köte­lességének . S leszögezi, hogy érde­­metlen támadásban részesült, mikor a cikk írója tudatlannak s önzőnek­ bé­lyegzi meg ezen dolgozó társadalmi osztályt. Legyen csak a Közművelődési Egyesület is attól a haladás szelle­métől áthatva és legyen oly áldozat­kész mint az iparosság, ápolja úgy a megértés és megbecsülés szellemét és tíz évi működése után érjen el annyi eredményt, mint az ipartestü­let, akkor megelégedéssel tekinthet munkájára s talán megszűnnek a társadalmi lekicsinylések. Az iparosság a testület vezetésével halad tovább a maga útján, igyek­szik fejleszteni kulturális, lelki és gazdasági életét. Az Ipartestület Elöljárósága. Mayer János földmivelésügyi miniszter a vízcsííította vidéken. Vésztő borzalmas helyzete. — Az a katasztrofális csapás, mely karácsony ünnepén érte várme­gyénk déli és keleti részét ma már teljes borzalmasságban áll előttünk. Lapunk munkatársa tegnapelőtt személyesen járta be az árvízborí­­totta területeket és tapasztalatairól, az ott látott mérhetetlen pusztu­lásról az alábbiakban számolunk be: A kormánybiztos főispán jóvol­tából lapunk szerkesztője a szerdai napon végig ment a veszélyezte­tett zónán, hová délelőtt 8 órakor érkezett meg Mayer János földmi­­velésügyi miniszter és kísérete : Lengyel Zsolt népjóléti államtitkár, Tellyesnicky Lajos földmivelésügyi h. államtitkár, Temesváry Imre és Kovács Nagy Sándor nemzetgyű­lési képviselők és Gálffy Dénes miniszteri titkár. A földmivelésügyi minisztert és kíséretét Vésztőn a ref. templom tornyába vezették, ahol borzalmas kép tárult a nézők elé. Maga a miniszter percekig szótlanul, meg­döbbenve nézte a rettenetes vizet és hosszú ideig némán maga elé meredve állott a toronyszoba kö­zepén. Dr. Kovacsics Dezső főispán kor­mánybiztos vezetésével a földmive­lésügyi miniszter és kísérete ezután a vésztői veszedelem színhelyén jelent meg. A Holtkörös gerendák­kal, deszkákkal megerősített töltő­­ körút a bedőlt tanyák között, sének elején szuronyos katona fo­gadta merev tisztelgéssel a minisz­tert és kíséretét. Keskeny, szinte életveszélyes deszkákból és geren­dákból összetákolt út vezet innen két méteres víz felett a­­ veszede­lem színhelyére. Jobbról és balról összedű­lt házak egész csoportja. Szemben még áll egy kőépület, mely tele van menekülőkkel és dacol az árral. Itt motorcsónakba ültünk és megkezdődött az út a végtelen vizek felett. Jobbról is balról is összeomlott házak szegélyezik az utat. Az egyik leomlott tető kiugró gerendáján egy kis cica nyávog keservesen felénk, majd merészen megkerülve a kis­vasút teljesen rombadőlt fűtőházát, kint vagyunk a végtelen vizek fe­lett. Utunkat csak a vasúti töltés még kissé kiálló része akadályozza. Itt kiszált a társaság és az elébe táruló panorámát nézte megkörülve. Pár perccel később tovább vitt a motorcsónak az úgynevezett Újte­lepre, oda ahol épen ez év folya­mán épültek fel az O.F.B. által kiosztott házhelyeken a legszegé­nyebbek házacskái, melyek közül egyetlen egy sem fog megmaradni. Jobbról tőlünk az egyik düledező házból a kukoricát menti ki két agyonázott fiatal ember, velünk szemben pedig az egyik utász övig a jeges vízben próbál kisegíteni

Next