Békésmegyei Hirlap, 1926. április-június (6. évfolyam, 26-51. szám)

1926-04-01 / 26. szám

Gyu­ía, 1926 április V Ara 1200 korona. Csütörtök, VI. évfolyam, 26. szám Békésmegyei Hírlap POLITIKAI LAP. MEGJELENIK CSÜTÖRTÖKÖN ÉS VASÁRNAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Főszerkesztő: Dr. CSIGE VARGA ANTAL I Előfizetési ára negyed évre 35,000 K. Báró Wenckheim Béla­ utca 9. sz. Telefon sz. 134. ------0-----­Kiadja a „Kultúra“ Lapkiadó R.-T. Gyulán. Egyes szám­ára: csütörtökön 1200 korona, vasárnap 1500 korona. Kellemetlen az igazat kimondani, de még kellemetlenebb azt hallani azok­nak, akiknek fáj az igazság. Ám aki szól, az csak igazat szóljon, ha pedig figyelembe akarja venni a különféle tekin­teteket, akkor ne akarjon beszélni. Rákóczi Ferenc emlékét ün­nepelték a fővárosban és sok ezer ember és sok száz előke­lőség jelenlétében dr. Ballagi Aladár egyetemi tanár, hires tör­ténettudós tartotta az emlékbe­szédet. Beszédében a nagy fe­jedelem méltatása mellett kitért a Habsburg család magyargyü­­lölő politikájának ismertetésére, a haraffák és más hóhérok vé­res munkáira s végeredményben azt a következtetést vonta le, hogy a Habsburgok minden idő­ben ellenségei voltak a magya­roknak. Az emlékbeszéd eme része nagyon kínosan érintette a jelen volt József főherceget és fiát, kik nyomban eltávoztak az ünne­pélyről. Nagyon sajnálatos, hogy éppen József főhercegéknek kel­lett ezeket a kegyetlen igazsá­gokat végighallgatni, s meg kell állapítanunk, hogy ellentétben a többi Habsburgokkal, ők min­dig csak őszinte jóindulatuknak és szeretetüknek adták tanújelét a magyarsággal szemben. Így tehát nagyon sajnálatos, hogy éppen nekik kellett lenyelni a keserű labdacsot. Azonban bár­mily elismeréssel adózunk is a derék főhercegnek és fiának, mégsem ítélhetjük el a tudós professzort azért, mert bátran meg merte mondani az igazsá­got, mely ma nagyon is aktuális. Mert hiába hivatkoznak arra a felháborodott Habsburg-tisz­­telők, hogy lovagiatlan dolog most ütni a Habsburgokon, mikor nem tudnak védekezni, hiszen napról-napra tapasztal­hatjuk, hogy milyen erőszakos Habsburg propaganda folyik hol Ottó, hol Albrecht, hol más főherceg érdekében. Nagyon is időszerű tehát figyelmeztetni a nemzetet azokra a kegyetlen­kedésekre, amelyeket a magyar nép a Habsburgoktól állandóan szenvedett. Mi tiszteljük a szerencsétlen özvegy királyné nagy fájdalmát, rokonszenvünkkel kisérjük a ki­rályi árvák sorsát, de oly sokat szenvedett és oly nehéz sors alatt nyögő nemzetünk jövőjét senki kedvéért nem vagyunk hajlandók feláldozni semmiféle érzelgős szempontoknak. A sze­rencsétlen királyi árvák majd csak megélnek szépen, rangjuk­ úgy látszik a levegőben van az idén a meglepetések és felforgatások szele, mely a különféle társulati elöl­járók választásánál érezteti nem min­dig kedvező hatását. Szombaton zajlott le az iparkama­rai tagválasztás, mely alkalommal az iparosok csakúgy mint a kereskedők két-két rendes és két-két póttagot választottak. Máskor igen csendesen mentek végbe ezek a választások, ezúttal ellenben hangos volt a vá­rosháza környéke a kortesek és a különféle járművek zajától. Mert a környékbeli szavazókat kocsikon és autókon fuvarozták a helyszínére. Az iparosság impozáns komoly­sággal tömörült jelöltjei mellé, úgy­hogy Sas József ipartestületi elnök egyhangúlag, de Pfaff Ferenc építő­mester is óriási többséggel lett meg­választva rendes,­­Balog Endre és Pénzes Ferenc pedig póttagoknak. Az iparosság bizalma érdemes egyé­neket emelt a díszes méltóságra, mind a négyen hosszú és tisztes közéleti tevékenységükkel szolgáltak rá erre a kitüntetésre. Sál Józsefnek külön­ben ebben az évben ugyancsak kiju­tott a kitüntetésekből s ez az esztendő már csak azért is nevezetes forduló­pont életében, mert most ünnepelte házasságának, városi képviselőtestü­leti és törvényhatósági bizottsági tagságának huszonötéves évforduló­ját, továbbá éppen most választották imponáló egy akarattal és lelkesedés­sel újból ipartestületi elnökké és iparkamarai taggá. Az iparosság ér­demes vezérének ezen alkalomból mi is őszintén gratulálunk és további közérdekű munkásságához sok sze­rencsét kívánunk. Úgy halljuk egyéb­ként, hogy az iparosság körében mozgalom indult meg, hogy a ka­marai tagok tiszteletére egy 100—150 terítékes bankettet rendezzenek az ünnepek utáni szombaton. A kereskedői címen szereplő és tagválasztási jogosultsággal bíró ko­fák, kupecek és hasonló foglalkozású egyének szerepeltetése következtében a kamarai választás a kereskedőknél már nem mutatta azt a komoly és imponáló megnyilvánulást, mely az iparosok választását oly szépen jel­lemezte. Annyi bizonyos, hogy amilyen megnyugvással fogadta az iparosság az ő választásuk eredményét épen olyan megütközést és elégedetlen­séget keltett a kereskedők vá­lasztásának eredménye ennek azonban egyéb okait ezen a helyen nem is kívánjuk feszegetni.­hoz méltóan, ellenben ez a széjjelszórt, letiport tízmillió magyar még bizonyosan nagyon sokat fog szenvedni, nélkülözni, tűrni és csalódni. Nincs-e tehát jogunk keresni a magunk bol­dogulásának útját? Akár egy képviselőválasztás a szélsőbalon úgy nézett ki a város képe szomba­ton. Teherautó teherautót ért és azon zöldséges kofák, piaci halárusok, ci­­gánykupecek szorongtak. És ezek döntötték el a szavazást és ezek választottak. Az Otthon kávéház szívesen látna minden héten egy ilyen választást, mely a választás fegyvereit minden­ben átvette a régi mungó világtól azzal a különbséggel, hogy a pap­rikás helyett zónapörkölt, a bor he­lyett két pohár sör és a piros toll helyett teherautós idő és visszaszál­lítás szerepelt. Mi nem tudjuk, de azt mondjuk, hogy egyeseknek 36 milliójába került a választás, mely „csakazértis“­választás volt. A mindenféle fajta közlekedési esz­közök segítségével azután sikerült is felhajtani olyan elemeket, akik a komoly kereskedelemmel semmiféle kapcsolatban nem állanak. Az egyik kétegyházi „kereskedő" (a piacon ké­pes kalendáriumot árul, de dolgozik rövidáruban is) ezt kérdezte: — Milyen elnököt vagy képviselőt választunk ? Nem értjük a törvény intencióit, mikor ezeket az alakokat is egy sorba helyezve látjuk a képzett komoly ke­reskedőkkel, és ezeket is szavazati joggal ruházta fel.­­A kamarai tag­választásnál a szerzett tapasztalatok alapján minden esetre oda kellene töre­kedni, hogy csak oda való elemek, vagyis azok akiknek nyílt üzletük és kellő képzettségük van, azok kapjanak szavazati jogot. Csakis ezeknek a műve­letlen tömegeknek segítsé­gével lehetett úgy megren­dezni ezt a választást, ahogy az lefolyt. Nem tudjuk ugyan az igazi okát a régi vezetőségi tagok kibuk­tatásának, azonban kifejezésre kell juttatnunk a sok oldalról tudomá­sunkra adott ama panaszt, hogy a gyulai keresztény kereskedők oly ki­váló és köztiszteletnek örvendő régi neves tagját, mint Zuzmann Jánost méltatlanul érte a mellőzés. Azon az állásponton vagyunk, hogy amidőn az iparosok és kereskedők a kama­rába tagot választanak, olyanokat kell odaküldeni, akik tudásukkal, közéleti és szakmabeli működésükkel méltán képviselik szakmabeli társaik érdekeit. Sándor Dénesnek képzettségét és rátermettségét szíves örömmel elis­merjük és mindenképen odavalónak tartjuk, de nem hisszük, hogy örömét találja a bizalom olyan formájú meg­nyilvánulásában, mint ahogyan, — bizonyára rajta kívül állók jóvoltá­ból — történt. Kezdődik a bomlás. Hála a kétegyházi Freisinger nagy­bácsi kofa és kupec szállító teher­autója gyors­járatának a választás eldőlt. Az eredmény, rendes tagok: Sándor Dénes, Szécsi Márton, pót­tagok : Scheibert Jakab és Neumann Márton. De még ezzel nem fejeződött be a választási küzdelem, mert kulissza­titkok is vannak. Scheibert Jakab — igen helyesen — nem akar ütközőpont, jobban mondva lóláb palástoló lenni, már megírta a kamarának, hogy póttag­ságáról lemond. De megindult a bomlás a közszeretetnek örvendő vá­lasztás miatt a Csarnokban is, ahol már lemondott az elnök: Reisner Arthur, az alelnök, Zuzmann János és a választmány 20 tagjának le­mondó aláírását tegnap már ott lát­tuk az idén. Hogy ezeken kívül a Csarnokból 70—80 tag kilép annak a hírét számos oldalon meg­erősítik és hasonló a helyzet az Orige szépen virágzásnak indult gyulai csoportjánál is; ott is lemondott a két alelnök Zuzmann János és Laufer Sándor és erősen mozognak úgy a választmányi, mint a rendes tagok. Most, mikor az ipar és a keres­kedelem olyan súlyos helyzetben van, hogy a lét vagy nem lét kérdésé­vel kell számolnia, ma ilyen dol­goknak nem szabadna megtörténni. Egy-két ember nem szabad, hogy éket verjen a gyulai kereskedelem tisztes tagjai közé és hisszük is, hogy mindezekre még meg fog jönni a felele­t. Károly József: Kamarai tagválasztás cigányokkal és kofákkal. Gyula szinteletet változtat. Szolnok város szinügyi bizott­sága legutóbb arról értesítette vá­rosunk tanácsát, hogy Szolnok ki­lépett a kecskeméti szinikerületből és egyben közli, hogy Debrecen városával van tárgyalásokban az irányban, hogy Debrecen—Szolnok —Gyula állomás­helyekkel új szini kerületet alkossanak. Kéri a várost, hogy ezzel a kérdéssel foglalkoz­zon és a közel­jövőben megtartandó értekezletre megbízottját küldje el Debrecenbe. Értesülésünk szerint még egy másik életrevaló terv is merült fel. Nevezetesen pedig az, hogy Mis­kolc—Szolnok—Gyula városok al­kossanak egy új szintkerületet. Ez a megoldás is tetszetős. HEGEDŰK hegedőbtfrok és alkatrészek kaphatók a Kultúra nyomda t.-t. könyvesboltjában.

Next