Békésmegyei Hirlap, 1928. július-szeptember (8. évfolyam, 147-227. szám)

1928-07-01 / 147. szám

2 BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Vasárnap, 1928. julius 1 Ajtóssy Antal Budán. Részlet dr. Berényi Ármin „Az utolsó Hunyadiak“ című színművéből. A Dürer ünnepély alkalmából közöljük dr. Berényi Árminnak „Az utolsó Hu­nyadi" (Korvin Erzsébet) című színmű­véből az alábbi jeleneteket, melyek a negyedik felvonásban Budán, Korvin Já­nos özvegyének palotájában játszódnak a következő tartalommal: Amidőn Bea­trix (Korvin János özvegye) leányának Erzsébetnek tudomására adja, hogy Bran­denburgi Györgyöt férjéül fogadja, a lassú méreg hatása alatt senyvedő Erzsébet, akit anyja felszólít, hogy tisztelje meg a markiót gyermeki kézcsókjával, az any­jával az előző jelenetben történt nagy összeütközéstől is megrázkódva elszédül s vőlegénye Pálóczy Mihály karjaiba ha­nyatlik, majd meghal. A haldoklási jelenetben érdekes sze­repe van Ajtósi Ajtóssy Antalnak. Kilencedik jelenet: Beatrix, Erzsébet, Pálóczy Mi­hály, Maróthy Ágota, Portörő Panna. (Maróthy Ágota és Portörő Panna besietve felsegítik Erzsébetet s be­ültetik egy zsöllyébe.) Beatrix: Édes gyermekem talán pihenésre lenne szükséged és friss levegőre. Erzsébet: Igen, de majd csak itt maradok Mihállyal. (Maróthy Ágota, Portörő Panna kinyitják az ablakot. Erzsébet, Pá­lóczy, Maróthy Ágota és Portörő Panna kivételével a többiek­kel.) Köszönöm, mily üdítő a jég. Éle­dek tőle. (Pálóczyhoz) Mennyi bajt okozok néked törékeny testemmel, bocsáss meg érte. Pálóczy Mihály: Kioltanám sze­mem világát, ha csak egy csaló tekintettel mutatná is, hogy legke­vésbé terhemre vagy. Erzsébet: Mihály, szerelmed tiszta s boldogságot ad nekem, csak az fáj, hogy az én szerelmem ezt nem nyújthatja néked is. Pálóczy Mihály: Mi egybenőttünk immár, mint ágyával a virág, mely tápláló erejét a földből szívja fel, de szirmai hullásánál vissza adja azt, amit kapott. Te nem maradsz adósom. Erzsébet: Imádkozz Istenhez, hogy hozzád méltó lehessek, hogy harcolhassunk a szép jövendőért s mindazt, amit általam családunk­nak, hazánknak a sors megvalósí­tani érdemesnek tart, megadassák. Bármily magasra emelne is a szerencse, fogadom, hűségem irán­tad nem fogyatkozik meg. (Pálóczy megcsókolja Erzsébet kezét.) Tizedik jelenet. Előbbiek: Dudics András, Ha­­ranghy Márton, Istvánffy István, Ajtóssy Antal s több köznemes. (Utóbbiak belépnek.) Dudics András: Parancsolatára megjelentünk. Itt vagyunk, a hű­ségben egyesült köznemesek. (Az előtérbe lépett köznemesre mutatva) Kemény Lajos vitéz: A Simon ágából való. Erzsébet: A Simonéból, ki a hűség remekbe teremtett csodája­ként gyilkos ütközetben megválta Hunyady János életét. Kemény köznemes: Minek utána tiz töröknek leszabta fejkötőjét koponyáétól. Dudics András: Kenderessy, Zol­­tay, Podmaniczky, Daróczy, Bebek, próbás hazafiak, mind ott voltak a rák­osi diétán. Erzsébet: Rákos! Dicső mező. Nagy szózatok, mint ágyudörgés lelkűmbe harsan s végig dörömböl szivemen. Ott látom magamat paj­zsotok tetején. Zeng, zug az öröm hangja s reszketve tör felém. Ko­szorúk, virágok özöne elborit s visztek magatokkal, tárogatós dal­lal, lobogó zászlókon gyűrűs holló­rajjal. Mintha a magyar nép meny­asszonya lennék, nagy sokaság kisér, megyünk esküvőre. Hat tüzes táltos húzza a szekerem, arany az abroncsa, ezüst a ten­gelye. Visztek fel Budára, Mátyás templomába . . . Dudics András : Az öreg mester is köztünk van. (Ajtóssyi Antal előlép kis szekrénnyel kezében.) Erzsébet: Öreg hívünk, te még mindig itt ? Szép, hogy nem feled­keztél meg rólunk. Ajtóssy Antal: Aggastyán va­gyok. A hegyek forrásaiban keresek gyógyulást. De itt marasztal szö­vetkezésük is, mely lelkesen folyik. S az időt felhasználtam. Dicsőült atyja emléktárgyait összegyüjtvén emlékművet készítettem, mely a herceg leányzót illeti. Iia elfogadá­sával megtisztelve átadom, mint egy alattvalójuk utolsó munkáját. Erzsébet: Atyai emlék s ily tisztes kézből nyújtva csak kitüntetést jelenthet számomra. Ajtóssy Antal:­­Kinyitja a szek­rényt, kivesz belőle egy zománcos mivü női koronát, oda nyújtja Er­zsébetnek, ki azt örömteljes meg­­meglepetéssel veszi kézbe.) Ha az idők teljessége magyar hazánkra s a Hunyadi nemzetségére elkövet­­kezend s e korona a hercegnő fejét ékesitendi az én, síromban porlandó szivem édes érzéssel fog eltelni, szemem lehunyt pilláit örömkön­­­nyek fürösztendik s ajkaim hála­­imában fogják rebegni, hogy ismét dicső és boldog a magyar. Kérem ne fosszon meg e vigasztaló tu­dattól. Tegye csak fejére e koronát, mily jól s erősen áll! Erzsébet: Korona. Minden da­rabja dicsőüít atyám nemes féma emléke, alattvalói hűséges kezek alkotásában- Állhat-e ez másként, mint jól s erősen ? (Fejére teszi.) Mintha koponyám boltive alól a beteg képzeletek elszállingóznának. Vérem forrni érzem. Elfog a vágy küzdelem, harc után. Adjátok ke­zembe atyám buzogányát. (Dudics leveszi a falról s kezébe adja.) Hadd kelek én is véres viadalra, mint elődeim tették a nemzetért. Mintha csak Mátyás koronázó templomában volnánk, tömjénillat­ban úszom, a főpap megáld . . . Szólnak a harangok, szól a szent zsolozsma édesbus danája. Újra magyar ül a magyarok trónjára. Majd ott állok a dombon, zöld hantok felett, fehér lovam hátán. Erősen markolom Szent Istvánnak­­ kardját s betekintve mélyen a négy­­ égi tájba, belevágok a karddal s nagy nagy távolába. íme csoda történik. A kard hegye megnő s messze, messze nyúlik. A tömeg nagy hangon éljenez, kiáltoz: „A mi volt megint lesz.“ Úgy vagyon. Megint lesz. Győzelmünk babérja átfogja homlokom. Siró, kicsi ár­vák, jajongó özvegyek, nyomorék vitézek bus­ármádiája, szivünket facsarja keservek látása. De nem ömlik több vérünk idegen népek­ért, ám ha kell csak érted virágos, szép hazánk, nagy Magyarország­ért, így legyen s igy leszen, hogyha el nem hagytok. Rántsatok hát kardot. Mutassátok villanó pen­géjét. Tiszta az, romlatlan feketek hü képe s sugárzó, miként a Hu­nyadi nemzetség örök dicsősége. (A köznemesek kirántják kard­jukat s magasra emelik.) Egyes köznemesek: Ne­m marja folt. Más köznemesek: Nem eszi rozsda. Ismét mások: Nem hagyunk el. Megint mások: Híveid maradunk. Erzsébet: Én is a tietek. Híven állom a csatát. Veletek, rettenthe­tetlen táborommal, a nemzeti eszme vitézeivel, a föld népével, a szel­lemi munka fegyvereseivel, kik gazdagon adjátok a harcterek vérző katonáit, halottait, a börtönök éj­jelén szenvedőket, a bitók vérta­núit, hogy szembeszálljunk zsar­nokok gőgjével s a hazánk ellen esküdött poklok ördögeivel. Ha pe­dig a földi tereken előbb, mintsem várnék elhullunk, felszállunk az égbe s ott a hadak csillagos utján, a fehér mezőkön, elköltözött ma­gyarjainkkal folytatjuk a viadalt. Ti akik lenn maradtok, nézzetek fel ránk. Ha foszlányokra tépetnék is hazánk, ha csak egy folt ma­radna is a hantjainkból, harcoljatok csüggedetlenül tovább, Mi vétetek vagyunk. Pár arasznyi fészekből nő naggyá a királyi sas, hogy uralmába vegye a felhők birodal­mát, hova engem is visznek . . . ragadnak . . . messze, magasra ... hova angyalszárnyakon repülök — utolérhetetlenül. (A zsöllyében hátra hanyatlik, Pálóczy s a nemes urak hozzásietnek, kiveszik kezéből a buzogányt, leveszik fejéről a ko­ronát,. Meghal.) Pálóczy Miháy: Rejtelmes halál. Csontváz angyalodnak, tébolyult, avagy ittas lehet, hogy megtéve­­lyedésében e fiatal teremtésre su­hintott kaszájával. Miért is vagy előttünk láthatatlan, hogy össze nem törhettelek, mielőtt kiloptad e szűz testéből az életet. Azt az életet, mely nem csak az övé, az enyém, de az egész magyar nem­zeté volt, eszesítve múltat és jövőt. Hunyadiak utolsó virága. Sírodba tesszük e jelvényeket, álmodj to­vább a Hunyadiakról, magyarok harcáról, nemzeti királyról, nemzeti nagyságról. Dudics András: Oda temetünk, hol az alföldi síkság végtelenségébe, az örök idő napsugarai, arany tol­lal írják be múltunk nagy törté­netét, hogy tanuljanak belőle késő nemzedékek csinálni új világterem­tést. Lesz még magyar feltámadás ! (Függöny.) I Kereskedő-, Tisztviselő-, Iparos és általában mindenrendű és rangú úri családok, legszebb, leg­kellemesebb szórakozó- és kiránduló helye a ki­mondottan családiasan és tisztán vezetett, — legjobb műút és legszebb természeti szépségekkel övezett — kellemes levegőjű helyen fekvő „VESZELYI HIDI KIRÁNDULÓHELY“. Szives pártfogást kér a tulajdonos I 4v* 335 Tóth-család vendéglős. A nagyvilágból. Primo de Rivera spanyol diktátor az újságok állandó cáfolata ellenére kibékült menyasszonyával De Cas­tellanos Mercedessel, a kibékülést azonban csak az esküvő után fog­ják nyilvánosságra hozni, melyet a legnagyobb titokban kívánnak megtartani. Athéni jelentés szerint a görög kormány lemondott. A texasi Houstonból jelentik, hogy a demokrata párt nemzeti konventje a pártprogramot elfogadta és Smith kormányzót elnökjelöltté válasz­totta meg. Párisban a kamara 445 szava­zattal 125 ellen bizalmat szavazott a kormánynak. Pótvizsgára előkészít fiukat és leányokat okleveles főváros tanító. Cím a kiadó­­hivatalban. 372 v. 4—2 Enyves-utca 13. számú ház, azonkívül egy jókarban levő aratógép és egy szintén jókarban levő darálógép. — Értekezni lehet Kossuth­ tér 21. szám alatt. 3v62 3—2 Ének- és zongoratanulást vállal Békeffyné. Cím a kiadóhivatalban. 3—2 Kiadó kétszobás udvari lakás mellékhelyiségekkel Károlyi Sán­­dor­ utca 4. szám alatt. 381 v2-1 A természetes keserűvé gyomor és béltisztitó hatása páratlan. Az Ipándit ne tévessze össze másfajta taseritvízzel! Kaptató mindenütt kis és nap üvegben. Sch­midttauer tatvállalat Kantárom. M­a vasárnap nagy népünnepély

Next