Békésmegyei Hirlap, 1931. január-március (11. évfolyam, 1-73. szám)
1931-01-01 / 1. szám
Csütörtök, 1931. január 1 óra 12 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán Báró Wenckheim Béla utca 9. Telefon 10. szám. Békéscsabán Deák-utca 3. szám alatt. Nyomda: Gyulán, Corvin-utca 2. sz. alatt. POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: Dr. CSIGE VARGA ANTAL. Felelős szerkesztő: PÉCZELY JÓZSEF. Kiadja a „Kultura“ R.-T. könyvnyomdája. XI. évfolyam, 1. szám ezerési ára: egy hónapra 2 pengő, negyedévre 6 pengő. Egyes szám ára: hétköznapon 10 fillér, vasárnap 12 fillér. Hirdetések milliméter soronkint díjszabás szerint. Boldog ttjesztendőt! Valamikor, még nem is olyan régen így köszöntötték egymást az emberek újév reggelén. Akkor, amikor még tudott a magyar ember örülni, bízni és reménykedni. Most más időket élünk. A magyar rónán temetői csend és némaság uralkodik. A nemzet életereje, a magyar parasztok milliói meggörnyedten, gyávult lélekkel húzzák a mindennapi igát. Újév reggelén egy vágy tölti be e haza minden jobbérzésű polgárának lelkét. Nagy-Magyarország. De a vágyból addig nem lesz valóság, amíg a Nagy-Magyarország felé vezető utat nem a szabadság, belső megerősödés és belső lelkesedés fűti. Mert nem elég az, hogy a bankárok, gyárosok és nagybirtokosok legyenek hősek, hanem a dolgozó magyarnak is azzá kell lenni! Amíg a magyar nép milliói éhbárért kénytelenek verejtékezni, vagy munka nélkül kóborolni, addig a Nagy-Magyarország csak ábránd marad. Mert az a magyar, akinek a vándorbot, vagy az üres tarisznya van a kezében, az nem képes ideálokért lelkesedni. Nem. Először is a maga felszabadításán jár az esze és a lelke. Annak a parasztnak, akinek nincs szólás, gyülekezési, szervezkedési és sajtószabadsága, akinek nincs választójoga, az mindenekelőtt azt fájlalja. A történelem igazolja, hogy valahányszor a magyar parasztot erősen sanyargatták, annak mindig szomorú vége lett. S annak mindig a haza látta a kárát. Sokan azonban nemcsak a régi, hanem a közelmúlt szomorú tapasztalatain sem tudnak okulni. Vakon mennek azon az úton előre, amely nem is olyan régen szomorú eredményekhez vezetett. Hiába cicomázzák a fővárost. Belül szu rágja az erős tölgyet. Már pedig a magyar faj tölgyfáját erős viharok tépik és lehet, hogy rövidesen még nagyobb viharok közepébe kerül. Az időre ennek a tölgynek erősnek, viharállónak kell lennie s akkor a mostani temetői csend és némaság megszűnik s bizakodó hittel eltelve kívánhatjuk majd egymásnak a boldog ujesztendőt és Nagy-Magyarországot. Lengyel Lajos Gyulává! i. Megjelent a kereseti adó felemeléséről szóló rendelet. Budapest, dec. 31. A pénzügyminiszter ma tette közé a hivatalos lapban az alkalmazottak külön kereseti adójáról szóló rendeletét. Eszerint a felemelt kereseti adót már január elsejétől kezdve le kell vonni az alkalmazottak fizetéséből. A rendelet könyvalakban is meg fog jelenni. 9 vidéki hadikölcsönkötvénytulajdonosokat fosztogatta a pesti Argus társaság. Gyula, dec. 31. A falvak és nagyközségek főjegyzői néhány héttel ezelőtt körlevelet kaptak Budapestről, az „Argus” nevű vállalattól, amelyben azt írták, hogy sikerült egy külföldi pénzintézettel megegyezniük, amely a hadikölcsönkötvényeket tíz százalék értékben valorizálja és beváltja. Kérték a jegyzőket, hogy hozzák a lakosság tudomására a körlevél tartalmát azzal, hogy aki a hadikölcsönét valorizáltatni akarja, az kezelési díj címén küldjön be előre egy pengő ötven fillért az Argusnak. Ezen az alapon igen sokan elküldték az egy pengő ötvenet, de az Argus többé nem jelentkezett. A rendőrség is felfigyelt az Argus munkájára, nyomozást indítottak, amelynek során megállapították, hogy az „cArgus“ társaság cím alatt bűnszövetkezet működött, amely körmönfont módon akarta a hadikölcsönösöket megcsalni. A rendőrség letartóztatta a bűnszövetkezet vezérét, Rády Andor többszörösen büntetett gazdatiszt személyében. Ezzel kapcsolatban felhívja a rendőrség a községi jegyzőket, hogy ne üljenek fel a körlevélnek és szolgáltassák be a kapitányságon. Egy 26 éves gyári munkás bosszúból anyjára gyújtotta a házat. A gyújtogatót letartóztatták és statáriális bíróság elé állítják. Gyula, dec. 31. Újabb szenzációja akadt Gyulának tegnap este, amikor egy 26 éves gyári munkás Kneiffel János, édesanyjára rágyújtotta Nagyváradi út 51 szám alatti szülőházát. A borzalmas eseményről a Békésmegyei Hírlap munkatársa a következőket jelenti: Kneiffel Mátyás gyulai lakos, amikor meghalt, gyermekére hagyta Nagyváradi út 51 szám alatti házát, de fenntartotta feleségének özv. Kneiffel Mátyásnénak született Schriffert Máriának a haszonélvezet jogát. Az özvegyasszony békésen éldegélt a házában, egy kis szobában húzódott meg, a többit kiadta bérletben. Fia, Kneiffel János gyári munkás volt, azonban soha sem becsülte meg magát, sokat részegeskedett és édesanyjával állandóan hadilábon élt. Követelte a jussát. Azt akarta, hogy anyja írassa rá a házat, mert elszerette volna adni. A házon némi adósság is volt és a valami kihágás miatt száz pengő bírságot is kiszabtak Kneiffel Jánosra. A fiatalembernek nem volt pénze s így le kellett volna ülnie a rendőrség fogdájában a pénzbüntetés helyébe lépő húsz napot. — Inkább kerüljek a börtönbe, mint a rendőrségi fogdába! — mondogatta és anyját állandóan sanyargatta a jussáért. Az anya azonban nem adta ki a fiú örökségét, mert tudta, hogy akkor öreg napjaira kenyér és fedél nélkül marad. Kneiffer János emiatt állandóan fenyegette az anyját, hogy rágyújtja a házat, vagy végez vele. — Inkább a tűz égesse el a házat, minthogy az anyám benne maradjon — kiabálta a kocsmákban, amelyeknek gyakori vendége volt. Fenyegetését kedden este beváltotta és felgyújtotta a házat. Előzőleg este hét óra tájban újból követelte anyjától a jussát és pénzt kért tőle a borra. Amikor az anya mindkettőt megtagadta, felment a padlásra és lehozott tíz kiló morzsolt kukoricát és elvitte egy üzletbe, ahol eladta. Egy pengő harminc fillért kapott a kukoricáért. Kocsmába ment és megivott másfél liter bort. A kocsmában is már hajtogatta, hogy felgyújtja a házat. Nem vette senki komolyan a fenyegetőzését, nem hitték, hogy képes lesz anyjára rágyújtani a hajlékot. Este fél kilenc órakor hazament. Kneiffelné várta haza a fiát és amikor hallotta a kapu nyitását, kiment az udvarra. Megdöbbenve vette észre, hogy fia felmászik a padlásra és csakhamar nagy világosság és füst tódul ki az ajtón, majd Kneiffel János lerohan a létrán és kiszalad az uccára. Fia után kiabált: — Mit tettél fiam ? — Felgyújtottam a házat! — szólt vissza Kneiffel János. Az üvegasszony segélyért kezdett sikoltozni. A lakók Balla János és és felesége és néhány cselédleány kirohantak az udvarra,, de már akkor az egész padlás lángtenger volt. A felhalmozott szalma gyulladt meg először és nagy lánggal égett. Oltásra gondolni sem lehetett. A gémeskúton nem volt ostorfa és így vizet nem tudtak szerezni. Rövidesen a szarufák és gerendák is égni kezdtek és csakhamar kicsaptak a lángok a cserepek alól is. Valaki telefonált a tűzoltóságra, de mire kiérkeztek, már csak arra törekedhettek, hogy a melléképületeket megmentsék a pusztulástól. A tető legnagyobb része leégett. Értesítették a rendőrséget is, ahonnan több rendőrtiszt érkezett a helyszínre, ahol nagy tömeg gyűlt össze. Keresni kezdték a gyújtogatót, akit meg is találtak a nézők soraiban. Amikor kérdőre vonták csak ennyit mondott: — Hát már a saját házát sem pörkölheti fel az ember? Kneiffer Jánost őrizetbe vették és még az éjszaka folyamán részletesen kihallgatták. A gyujtogatót ma reggel elkisérték az ügyészség fogházába. Miután a gyulai törvényszék területén a gyújtogatás statáriális bíróság elé tartozik az ügyészség megtette a kellő intézkedéseket, hogy a gyújtogató felett a rögtömtélő bíróság ítélkezzen Az ötös tanács valószínűleg újév után, pénteken fog ítélkezni Kneiffer János felett és vagy a rendes bíróság elé utalják, ami nem valószínű, vagy pedig halálraítélik. Az ítéletet nyomban végre fogják hajtani.