Békésmegyei Hirlap, 1931. január-március (11. évfolyam, 1-73. szám)

1931-01-01 / 1. szám

Csütörtök, 1931. január 1 óra 12 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán Báró Wenckheim Béla­ utca 9. Telefon 10. szám. Békéscsabán Deák-utca 3. szám alatt. Nyomda: Gyulán, Corvin-utca 2. sz. alatt. POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: Dr. CSIGE VARGA ANTAL. Felelős szerkesztő: PÉCZELY JÓZSEF. Kiadja a „Kultura“ R.-T. könyvnyomdája. XI. évfolyam, 1. szám e­zerési ára: egy hónapra 2 pengő, negyedévre 6 pengő. Egyes szám ára: hét­köznapon 10 fillér, vasárnap 12 fillér. Hirde­tések milliméter soronkint díjszabás szerint. Boldog ttjesztendőt! Valamikor, még nem is olyan régen így köszöntötték egymást az emberek újév reggelén. Akkor, ami­kor még tudott a magyar ember örülni, bízni és reménykedni. Most más időket élünk. A magyar rónán temetői csend és némaság uralkodik. A nemzet életereje, a magyar parasz­tok milliói meggörnyedten, gyávult lélekkel húzzák a mindennapi igát. Újév reggelén egy vágy tölti be e haza minden jobbérzésű polgárá­nak lelkét. Nagy-Magyarország. De a vágyból addig nem lesz valóság, amíg a Nagy-Magyarország felé vezető utat nem a szabadság, belső megerősödés és belső lelkesedés fűti. Mert nem elég az, hogy a bankárok, gyárosok és nagybirto­kosok legyenek hősek, hanem a dolgozó magyarnak is azzá kell lenni! Amíg a magyar nép milliói éh­bárért kénytelenek verejtékezni, vagy munka nélkül kóborolni, addig a Nagy-Magyarország csak ábránd marad. Mert az a magyar, akinek a vándorbot, vagy az üres tarisznya van a kezében, az nem képes ideálo­kért lelkesedni. Nem. Először is a maga felszabadításán jár az esze és a lelke. Annak a parasztnak, aki­nek nincs szólás, gyülekezési, szer­vezkedési és sajtószabadsága, aki­nek nincs választó­joga, az min­denekelőtt azt fájlalja. A történelem igazolja, hogy va­lahányszor a magyar parasztot erő­sen sanyargatták, annak mindig szomorú vége lett. S annak mindig a haza látta a kárát. Sokan azon­ban nemcsak a régi, hanem a közelmúlt szomorú tapasztalatain sem tudnak okulni. Vakon mennek azon az úton előre, amely nem is olyan régen szomorú eredmények­­h­ez vezetett. Hiába cicomázzák a fővárost. Belül szu rágja az erős tölgyet. Már pedig a magyar faj tölgyfáját erős viharok tépik és lehet, hogy rövidesen még nagyobb viharok kö­zepébe kerül. Az időre ennek a tölgynek erősnek, viharállónak kell lennie s akkor a mostani temetői csend és némaság megszűnik s bi­zakodó hittel eltelve kívánhatjuk majd egymásnak a boldog ujesz­­tendőt és Nagy-Magyarországot. Lengyel Lajos Gyulává! i. Megjelent a kereseti adó felemeléséről szóló rendelet.­ ­Budapest, dec. 31. A pénz­ügyminiszter ma tette közé a hivatalos lapban az alkalma­zottak külön kereseti adójáról szóló rendeletét. Eszerint a felemelt kereseti adót már ja­nuár elsejétől kezdve le kell vonni az alkalmazottak fizeté­séből. A rendelet könyvalak­ban is meg fog jelenni. 9 vidéki hadikölcsönkötvénytulajdonosokat fosztogatta a pesti Argus társaság. Gyula, dec. 31. A falvak és nagyközségek főjegyzői néhány héttel ezelőtt körlevelet kaptak Budapestről, az „­Argus” nevű vállalattól, amelyben azt írták, hogy sikerült egy külföldi pénz­intézettel megegyezniük, amely a hadikölcsönkötvényeket tíz százalék értékben valorizálja és beváltja. Kérték a jegyzőket, hogy hozzák a lakosság tudo­mására a körlevél tartalmát az­zal, hogy aki a hadikölcsönét valorizáltatni akarja, az keze­lési díj címén küldjön be előre egy pengő ötven fillért az Ar­gusnak. Ezen az alapon igen sokan elküldték az egy pengő ötvenet, de az Argus többé nem jelent­kezett. A rendőrség is felfi­gyelt az Argus munkájára, nyo­mozást indítottak, amelynek so­rán megállapították, hogy az „cArgus“ társaság cím alatt bűnszövetkezet működött, amely körmönfont módon akarta a hadikölcsönösöket megcsalni. A rendőrség letartóztatta a bűnszövetkezet vezérét, Rády Andor többszörösen büntetett gazdatiszt személyében. Ezzel kapcsolatban felhívja a rendőrség a községi jegyzőket, hogy ne üljenek fel a körle­vélnek és szolgáltassák be a kapitányságon. Egy 26 éves gyári munkás bosszúból anyjára gyújtotta a házat. A gyújtogatót letartóztatták és statáriális bíróság elé állítják. Gyula, dec. 31. Újabb szenzációja akadt Gyulának tegnap este, ami­kor egy 26 éves gyári munkás Kneif­fel János, édesanyjára rágyúj­totta Nagyváradi út 51 szám alatti szülőházát. A borzalmas eseményről a Bé­késmegyei Hírlap munkatársa a következőket jelenti: Kneiffel Mátyás gyulai lakos, amikor meghalt, gyermekére hagyta Nagyváradi út 51 szám alatti há­zát, de fenntartotta feleségének özv. Kneiffel Mátyásnénak született Schriffert Máriának a haszonélve­zet jogát. Az özvegyasszony béké­sen éldegélt a házában, egy kis szobában húzódott meg, a többit kiadta bérletben. Fia, Kneiffel János gyári mun­kás volt, azonban soha sem becsülte meg ma­gát, sokat részegeskedett és édesanyjával állandóan ha­dilábon élt. Követelte a jussát. Azt akarta, hogy anyja írassa rá a házat, mert el­­szerette volna adni. A házon némi adósság is volt és a valami kihágás miatt száz pengő bírságot is kiszabtak Kneif­fel Jánosra. A fiatalembernek nem volt pénze s így le kellett volna ülnie a rendőrség fogdájában a pénzbüntetés helyébe lépő húsz napot. — Inkább kerüljek a bör­tönbe, mint a rendőrségi fogdába! — mondogatta és anyját állandóan sanyargatta a jussáért. Az anya azonban nem adta ki a fiú örökségét, mert tudta, hogy akkor öreg napjaira kenyér és fe­dél nélkül marad. Kneiffer János emiatt állandóan fenyegette az any­ját, hogy rágyújtja a házat, vagy végez vele. — Inkább a tűz égesse el a házat, minthogy az anyám benne maradjon — kiabálta a kocsmákban, amelyeknek gyakori vendége volt. Fenyegetését kedden este bevál­totta és felgyújtotta a házat. Elő­zőleg este hét óra tájban újból kö­vetelte anyjától a jussát és pénzt kért tőle a borra. Amikor az anya mindkettőt meg­tagadta, felment a padlásra és le­hozott tíz kiló morzsolt kukoricát és elvitte egy üzletbe, ahol eladta. Egy pengő harminc fillért kapott a kukoricáért. Kocsmába ment és megivott másfél liter bort. A kocsmában is már hajtogatta, hogy­ felgyújtja a házat. Nem vette senki komolyan a fe­nyegetőzését, nem hitték, hogy ké­pes lesz anyjára rágyújtani a haj­lékot. Este fél kilenc órakor hazament. Kneiffelné várta haza a fiát és amikor hallotta a kapu nyitását, kiment az udvarra. Megdöbbenve vette észre, hogy fia felmászik a padlásra és csakhamar nagy világosság és füst tódul ki az ajtón, majd Kneiffel János lerohan a létrán és kiszalad az uccára. Fia után kiabált: — Mit tettél fiam ? — Felgyújtottam a házat! — szólt vissza Kneiffel János. Az üvegasszony segélyért kezdett sikoltozni. A lakók Balla János és és felesége és néhány cselédleány kirohantak az udvarra,, de már akkor az egész padlás lángtenger volt. A felhalmozott szalma gyulladt meg először és nagy lánggal égett. Oltásra gondolni sem lehetett. A gémes­kúton nem volt ostorfa és így vizet nem tudtak szerezni. Rövide­sen a szarufák és gerendák is égni kezdtek és csakhamar kicsaptak a lángok a cserepek alól is. Valaki telefonált a tűzoltóságra, de mire kiérkeztek, már csak arra törekedhettek, hogy a melléképüle­teket megmentsék a pusztulástól.­­ A tető legnagyobb része leégett. Értesítették a rendőrséget is, ahon­nan több rendőrtiszt érkezett a hely­­színre, ahol nagy tömeg gyűlt össze. Keresni kezdték a gyújtogatót, akit meg is találtak a nézők soraiban. Amikor kérdőre vonták csak ennyit mondott: — Hát már­­ a saját házát sem pörkölheti fel az ember? Kneiffer Jánost őrizetbe vették és még az éjszaka folyamán részlete­sen kihallgatták. A gyujtogatót ma reggel el­­kisérték az ügyészség fog­házába. Miután a gyulai törvény­szék területén a gyújtogatás statáriális bí­róság elé tartozik az ügyészség megtette a kellő in­tézkedéseket, hogy a gyújtogató felett a rögtömtélő bíróság ítélkez­zen Az ötös tanács valószínűleg újév után, pénteken fog ítélkezni Kneif­fer János felett és vagy a rendes bíróság elé utalják, ami nem va­lószínű, vagy pedig halálraítélik. Az ítéletet nyomban végre fogják haj­tani.

Next