Békésmegyei Hirlap, 1932. január-március (12. évfolyam, 1-72. szám)

1932-01-01 / 1. szám

Péntek, 1932 január 1­10 fillér XII. évfolyam, 1. szám békésmegyei Hírlap SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: GYULA, BÁRÓ WENCKHEIM BÉLA UTCA 9. SZÁM :: TELEFON 10. SZÁM NYOMDA: CORVIN­ UTCA 2. SZ. ALATT POLITIKAI NAPILAP, FELELŐS SZERKESZTŐ: PÉCZELY JÓZSEF KIADJA: A KULTÚRA NYOMDA ÉS LAPKIADÓ R.T., GYULÁN OM . 6üK­. ELŐFIZETÉSI ÁRA: EGY HÓNAPRA 2 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 6 PENGŐ :: HIRDETÉSEK DÍJSZABÁS SZERINT HIRDETÉSEK ELŐRE FIZETENDŐK 1931-1932. Még egy halvány óra és vége- Az elmúlás bus martaléka lesz. El­merül örökre az idő végtelen ten­gerében. Az emberi tudás által megjelölt határ megszűnik. A nap­tár, mint mérő eszköz reánézve hatálytalan lesz. A kijelölt darab egyesül... és megy tovább... Vártuk, jött és elment. Várako­zásunk boldog, reménységgel teli volt. Jövetelétől sokat akartunk. Hittük, hogy a sok gond, baj meg­szűnését hozza. Szabadulást remél­tünk sok tehertől. Mindenben szeb­bet és jobbat, mint amilyen volt... és mi történt... Csalódtunk volna?... Nem ígért semmit, csak az ember elcsigázott képzelete működött. A túlfűtött vágyakozás nem lett való­ság... Igaz, hogy az emlékezés pis­lákoló mécsesének gyenge fénye, ha vizsgálódni akarunk, csak szo­morú képeket mutat... A földiség anyagi betegsége fokozódott. A gaz­dasági élet terhe még súlyosabb lett. A szűkölködők és nélkülözők száma megnövekedett, az áldozatra képesek pedig megfogytak. A lélek elfásult. Az emberek közömbösek, csak a saját megnagyobbodott ba­jaik foglalják le. Fáradtak, nem csak a mától, hanem a holnap gondjaitól is, ami még előttük van. Megtréfált, mert sokat vártunk és reméltünk tőle. Csak jót sze­rettünk volna, a rosszból, gondol­tuk, elég. Mégis... ránk terítette az élet kényszerzubbonyát... Ami ne­künk sok, azt nem elégelte meg. Hozta, amire nem számítottunk. Szabadulás helyett gondterhesebb lett az élet. Hitelválság, deviza­zárlat, leredukált fizetés, adóintés, munkanélküliség — az ajándékai. A mai küzdelmes élet minden sze­­rénysége, nyomorúsága csak súlyos­bodott. Leszállított jövedelem, fel­emelt közterhek csak kötelességek önmagunk és mások iránt... Ez az egész hagyaték-örökség... Mégis meghatódottan búcsúzunk. Könnye­zünk... Sirathatjuk az életet... Gond­jai, bajai miatt, de te érted..., el­múlásod alkonyán nem sírunk 1951. * A jövőt látni és tudni halandó ember képtelen. Mit hozhat, senki sem tudja. Köszöntünk azért, mint jóbarátot szokás. Légy üdvözölve a küszöbön már... Vajha a sok vágyakozásból, reménységből vala­micskét is valóra válthatnál. Amit az előd hátrahagyott, a sok adós­ságból valamit törleszthetnél... Meg­­könnyíthetnéd legalább egy kissé az életet magát. Vigasztalást hoz­hatnál a szenvedőknek. Ha valahol egy anyának nedves a párnája könnyei miatt, ha hitves késő éj­szakán kesereg, vagy ha valahol árvákat, gyönge ajakkal imádkozó elhagyatottakat látsz, hozz nekik (A Békésmegyei Hírlap munkatársá­tól.) „A magyar pedagógia történeté­­b­en példátlanul álló eset történt pén­teken délután a biczerei iskolában. A tanító, Porzsolt József ar­­culü­tötte egyik tanítványá­nak édesanyját. Ez a puszta tény. De így magá­ban is igen sokat mond. Az édes­anya mindig szent fogalom volt nemcsak a magyar, hanem a világ összes népeinek szemében. Az ábé­­cés könyvektől kezdve a legmaga­sabb foku iskolák tankönyvei az édes­anyát a legszentebb martíromság dicsfényével övezetten állítják a gyer­mek elé. A tanítónak kötelessége az édesanya tiszteletére oktatni a gond­jaira bízott ifjúságot. A biczerei ta­nító pedig arculütötte az édesanyát és ezzel meggyalázta nemcsak az anyát, hanem az egész peda­gógiát. Nem lehet az tanító, aki tanítványának édesany­ját arcul üti ! Az nem méltó a magasztos tanítói hivatásra!“ így vezettük be cikkünket, amely október 25 iki számunkban jelent meg a valóban példátlan inzultus­ról, amelyet szerdán bírói ítélet bé­lyegzett meg s ezzel igazolta a Bé­­késmegyei Hírlapot, amely mindig s ebben az esetben is az igazat irta. A sajtóper, amelyet Porzsolt cik­künk miatt folyamatba tett, a szer­dai tárgyaláson már eldőlt — a Békésmegyei Hírlap javára. A Békésmegyei Hírlap munkatársa az érdekes tárgyalásról a követke­zőket jelenti: A gyulai kir. járásbíróság büntető bírája vitéz dr. Láng Ernő kir. já­­rásbíró szerdán délelőtt tárgyalta Porzsolt József biczerei állami ta­nító bűnügyét, akit Kiss Istvánnné sióréti gazdának felesége becsület­sértéssel és könnyű testi sértés vét­ségével vádolt azért, mert a tanító október 2- án arculütötte. A vádat dr. Fóris Gyula ügyvéd, a védel­met Keszt Zoltán dr. látta el. A vádlott Porzsolt József kijelen­tette, hogy nem érzi magát bűnös­nek Előadta, hogy orvosi látogatást várva, puszta udvariassági tényből, segítséget, megnyugvást és vigasz­talást. Meggyengült férfi munkás­kezekbe adj uj kitartó erőt. Hozz az emberek lelkébe megértő sze­­retetet. Világosságot agysejtjeikbe, igazságérzetet sziveikbe... S akkor, bár bizonytalan és sötét vagy..., bízó re­ménységgel köszöntünk mégis 1952. Szász Domokos­ megnyitja Kiss Istvánná fiának a haját. Ezért Kissné megharagudott és a gyermek ujján trágár üzenetet küldött. Minthogy békésen szereti az ügyeket elintézni, — két évvel ezelőtt is egy ehez hasonló ügyet békésen intézett el — elküldte a szolgáját Kissnéért, aki be is jött az iskolába. Akkor azt mondta neki, hogy jöjjön be másnap és a gyer­mekek előtt kérjen tőle bocsánatot. Ő tiltakozott, amiért a gyermekét megnyirtam — vallotta — de én a gyermekeket mindig meg fogom nyírni — mondottam — ha borza­sak és megmosdatom őket, ha szur­­tosak. Ezért köszönettel tartoznának a szülők. A beszélgetés végén ba­rátságos köszöntéssel vált el az as­­­szonytól. A védő ekkor viszonvádat emelt Kissné ellen, a vádbeli cselekményt megelőző napon tett becsületsértő kijelentése miatt. Dr. Fóris ellenezte a viszonvád elfogadását. A bíróság dr. Kaszt kérelmét el­utasította. A­z antik. Az első tanú Balogh Lajos vas­úti őr volt. Látta, amikor Kissné délután ment az iskola felé. Megfi­gyel­t az arcát, de semmi kü­lönösebbet nem észlelt rajta. 15-20 perc múlva sírva jött az is­kola felől Kissné. Bejött a szobába, ahol Oláh látván ebédelt. — Hát magával mi van ? kérdezte Oláh. — Oláh bácsi — felelte az as­­­szony — nézze csak meg az arcom ! Megnéztük, vallja tovább a tanú, és láttuk, hogy a bal arca ké­kes, vereses, duzzadt volt, a szeme véres. Akkor mondta Kiisné, hogy őt Por­zsolt tanító felpofozta. Oláh István vasúti őr ugyancsak azt vallja, hogy látta Kissné felda­gadt, véres bal arcát, véres szemét. Horváth János gazda Oláh Istvá­­nék előtt találkozott Kissnével, aki­nek bal arca pirosabb volt, duzzadt, a szeme véres. Kiss Andrásné a következő tanú. — Találkoztam Kissnével, mielőtt bement volna az iskolába. „Eredj csak be, majd megvárlak itt“ — mondtam neki. Amikor kijött, már messziről láttam, hogy valami nincs rendjén. Az egyik arca véres és da­gadt volt. Csak úgy tréfából rá is szóltam: — Miért olyan véres a ké­ped, miért van földagadva, talán megpofozott a tanító ? — Nagyon látszik ? — kérdezte tőlem Kissné. — Nagyon hát. Talán szégyelled ? — mondtam. — Hát szégyellem, mert fölpofo­zott a tanító — felelte erre Kissné, akinek az arca meg volt dagadva és szeme is véres volt. — Én Kiss­ét tíz éve ismerem — folytatta a vallomást a tanú — arca egyformán piros szokott lenni mind a két olda­ln. Amikor bement az iskolába akkor is megnéztem, szintén olyan volt mint ezelőtt szokott lenni. Amikor aztán kijött, messziről feltünt nekem, de közel­ről is megállapítottam, hogy a bal arca erősebben volt piros, duzzadt és bal szeme is véres volt. Fóris Gyula dr. ezután kérte Kiss Istvánná eskü alatti kihallgatá­sát, amit a bíróság el is rendelt. A tanító által felatalizált anya vallomása. Kiss Istvánná elmondotta, hogy október 22 én jöttek az iskolából a gyereket és az ő fia nem volt köztük. Azt mondták, hogy be van zárva, mert a tanító ur megnyirja a haját. Sértve érezte magát és azt mondta, hogy nyírja meg a ta­nító ur saját magát, van annak a gyereknek apja, aki megnyirja. Én csak tanításra küldöm iskolába, én vagyok az anya, tisztán tartom a gyermeket! Másnap aztán elküldött értem a tanitó. El is mentem hozzá. — Egyedül ? — kérdezte a bíró — Igen, egyedül nem gondoltam, hogy a ta­nitó egy édesanyával szem­ben ilyenre vetemedjék. Mielőtt az iskolába bementem ta­lálkoztam Balogh Lajos vasúti őr­rel és Kiss And­rásnéval. A folyo­són a nascságát kértem, szóljon a tanitó urnak, hogy jöjjön ki. Azt mondta a naecsága, hogy menjek be a szobába. Beköszöntem és mondtam : „Tanitó ur eljöttem, mi­ért tetszett hivatni ?“ — Ezért ni! — kiabálta a tanitó ur és úgy arcul ütött, hogy nekiestem a falnak. „Most állj a sarokba és ott mond el mit akarsz folytatta a tanító úr és mondta még, hogy kérjek bocsánatot a gyerekek előtt őtőle, amiért szidtam az édes­anyját. Én mondtam, hogy nem Porzsolt József biczerei tanítót SO pengő pénz­büntetésre ítélte a bíróság, mert arcnnütötte egyik tanítványának édesanyját. Bírói ítélet bélyegezte meg a tanító brutalitását.

Next