Békésmegyei Hirlap, 1932. január-március (12. évfolyam, 1-72. szám)
1932-01-01 / 1. szám
Péntek, 1932 január 110 fillér XII. évfolyam, 1. szám békésmegyei Hírlap SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: GYULA, BÁRÓ WENCKHEIM BÉLA UTCA 9. SZÁM :: TELEFON 10. SZÁM NYOMDA: CORVIN UTCA 2. SZ. ALATT POLITIKAI NAPILAP, FELELŐS SZERKESZTŐ: PÉCZELY JÓZSEF KIADJA: A KULTÚRA NYOMDA ÉS LAPKIADÓ R.T., GYULÁN OM . 6üK. ELŐFIZETÉSI ÁRA: EGY HÓNAPRA 2 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 6 PENGŐ :: HIRDETÉSEK DÍJSZABÁS SZERINT HIRDETÉSEK ELŐRE FIZETENDŐK 1931-1932. Még egy halvány óra és vége- Az elmúlás bus martaléka lesz. Elmerül örökre az idő végtelen tengerében. Az emberi tudás által megjelölt határ megszűnik. A naptár, mint mérő eszköz reánézve hatálytalan lesz. A kijelölt darab egyesül... és megy tovább... Vártuk, jött és elment. Várakozásunk boldog, reménységgel teli volt. Jövetelétől sokat akartunk. Hittük, hogy a sok gond, baj megszűnését hozza. Szabadulást reméltünk sok tehertől. Mindenben szebbet és jobbat, mint amilyen volt... és mi történt... Csalódtunk volna?... Nem ígért semmit, csak az ember elcsigázott képzelete működött. A túlfűtött vágyakozás nem lett valóság... Igaz, hogy az emlékezés pislákoló mécsesének gyenge fénye, ha vizsgálódni akarunk, csak szomorú képeket mutat... A földiség anyagi betegsége fokozódott. A gazdasági élet terhe még súlyosabb lett. A szűkölködők és nélkülözők száma megnövekedett, az áldozatra képesek pedig megfogytak. A lélek elfásult. Az emberek közömbösek, csak a saját megnagyobbodott bajaik foglalják le. Fáradtak, nem csak a mától, hanem a holnap gondjaitól is, ami még előttük van. Megtréfált, mert sokat vártunk és reméltünk tőle. Csak jót szerettünk volna, a rosszból, gondoltuk, elég. Mégis... ránk terítette az élet kényszerzubbonyát... Ami nekünk sok, azt nem elégelte meg. Hozta, amire nem számítottunk. Szabadulás helyett gondterhesebb lett az élet. Hitelválság, devizazárlat, leredukált fizetés, adóintés, munkanélküliség — az ajándékai. A mai küzdelmes élet minden szerénysége, nyomorúsága csak súlyosbodott. Leszállított jövedelem, felemelt közterhek csak kötelességek önmagunk és mások iránt... Ez az egész hagyaték-örökség... Mégis meghatódottan búcsúzunk. Könnyezünk... Sirathatjuk az életet... Gondjai, bajai miatt, de te érted..., elmúlásod alkonyán nem sírunk 1951. * A jövőt látni és tudni halandó ember képtelen. Mit hozhat, senki sem tudja. Köszöntünk azért, mint jóbarátot szokás. Légy üdvözölve a küszöbön már... Vajha a sok vágyakozásból, reménységből valamicskét is valóra válthatnál. Amit az előd hátrahagyott, a sok adósságból valamit törleszthetnél... Megkönnyíthetnéd legalább egy kissé az életet magát. Vigasztalást hozhatnál a szenvedőknek. Ha valahol egy anyának nedves a párnája könnyei miatt, ha hitves késő éjszakán kesereg, vagy ha valahol árvákat, gyönge ajakkal imádkozó elhagyatottakat látsz, hozz nekik (A Békésmegyei Hírlap munkatársától.) „A magyar pedagógia történetében példátlanul álló eset történt pénteken délután a biczerei iskolában. A tanító, Porzsolt József arculütötte egyik tanítványának édesanyját. Ez a puszta tény. De így magában is igen sokat mond. Az édesanya mindig szent fogalom volt nemcsak a magyar, hanem a világ összes népeinek szemében. Az ábécés könyvektől kezdve a legmagasabb foku iskolák tankönyvei az édesanyát a legszentebb martíromság dicsfényével övezetten állítják a gyermek elé. A tanítónak kötelessége az édesanya tiszteletére oktatni a gondjaira bízott ifjúságot. A biczerei tanító pedig arculütötte az édesanyát és ezzel meggyalázta nemcsak az anyát, hanem az egész pedagógiát. Nem lehet az tanító, aki tanítványának édesanyját arcul üti ! Az nem méltó a magasztos tanítói hivatásra!“ így vezettük be cikkünket, amely október 25 iki számunkban jelent meg a valóban példátlan inzultusról, amelyet szerdán bírói ítélet bélyegzett meg s ezzel igazolta a Békésmegyei Hírlapot, amely mindig s ebben az esetben is az igazat irta. A sajtóper, amelyet Porzsolt cikkünk miatt folyamatba tett, a szerdai tárgyaláson már eldőlt — a Békésmegyei Hírlap javára. A Békésmegyei Hírlap munkatársa az érdekes tárgyalásról a következőket jelenti: A gyulai kir. járásbíróság büntető bírája vitéz dr. Láng Ernő kir. járásbíró szerdán délelőtt tárgyalta Porzsolt József biczerei állami tanító bűnügyét, akit Kiss Istvánnné sióréti gazdának felesége becsületsértéssel és könnyű testi sértés vétségével vádolt azért, mert a tanító október 2- án arculütötte. A vádat dr. Fóris Gyula ügyvéd, a védelmet Keszt Zoltán dr. látta el. A vádlott Porzsolt József kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek Előadta, hogy orvosi látogatást várva, puszta udvariassági tényből, segítséget, megnyugvást és vigasztalást. Meggyengült férfi munkáskezekbe adj uj kitartó erőt. Hozz az emberek lelkébe megértő szeretetet. Világosságot agysejtjeikbe, igazságérzetet sziveikbe... S akkor, bár bizonytalan és sötét vagy..., bízó reménységgel köszöntünk mégis 1952. Szász Domokos megnyitja Kiss Istvánná fiának a haját. Ezért Kissné megharagudott és a gyermek ujján trágár üzenetet küldött. Minthogy békésen szereti az ügyeket elintézni, — két évvel ezelőtt is egy ehez hasonló ügyet békésen intézett el — elküldte a szolgáját Kissnéért, aki be is jött az iskolába. Akkor azt mondta neki, hogy jöjjön be másnap és a gyermekek előtt kérjen tőle bocsánatot. Ő tiltakozott, amiért a gyermekét megnyirtam — vallotta — de én a gyermekeket mindig meg fogom nyírni — mondottam — ha borzasak és megmosdatom őket, ha szurtosak. Ezért köszönettel tartoznának a szülők. A beszélgetés végén barátságos köszöntéssel vált el az asszonytól. A védő ekkor viszonvádat emelt Kissné ellen, a vádbeli cselekményt megelőző napon tett becsületsértő kijelentése miatt. Dr. Fóris ellenezte a viszonvád elfogadását. A bíróság dr. Kaszt kérelmét elutasította. Az antik. Az első tanú Balogh Lajos vasúti őr volt. Látta, amikor Kissné délután ment az iskola felé. Megfigyelt az arcát, de semmi különösebbet nem észlelt rajta. 15-20 perc múlva sírva jött az iskola felől Kissné. Bejött a szobába, ahol Oláh látván ebédelt. — Hát magával mi van ? kérdezte Oláh. — Oláh bácsi — felelte az asszony — nézze csak meg az arcom ! Megnéztük, vallja tovább a tanú, és láttuk, hogy a bal arca kékes, vereses, duzzadt volt, a szeme véres. Akkor mondta Kiisné, hogy őt Porzsolt tanító felpofozta. Oláh István vasúti őr ugyancsak azt vallja, hogy látta Kissné feldagadt, véres bal arcát, véres szemét. Horváth János gazda Oláh Istvánék előtt találkozott Kissnével, akinek bal arca pirosabb volt, duzzadt, a szeme véres. Kiss Andrásné a következő tanú. — Találkoztam Kissnével, mielőtt bement volna az iskolába. „Eredj csak be, majd megvárlak itt“ — mondtam neki. Amikor kijött, már messziről láttam, hogy valami nincs rendjén. Az egyik arca véres és dagadt volt. Csak úgy tréfából rá is szóltam: — Miért olyan véres a képed, miért van földagadva, talán megpofozott a tanító ? — Nagyon látszik ? — kérdezte tőlem Kissné. — Nagyon hát. Talán szégyelled ? — mondtam. — Hát szégyellem, mert fölpofozott a tanító — felelte erre Kissné, akinek az arca meg volt dagadva és szeme is véres volt. — Én Kissét tíz éve ismerem — folytatta a vallomást a tanú — arca egyformán piros szokott lenni mind a két oldaln. Amikor bement az iskolába akkor is megnéztem, szintén olyan volt mint ezelőtt szokott lenni. Amikor aztán kijött, messziről feltünt nekem, de közelről is megállapítottam, hogy a bal arca erősebben volt piros, duzzadt és bal szeme is véres volt. Fóris Gyula dr. ezután kérte Kiss Istvánná eskü alatti kihallgatását, amit a bíróság el is rendelt. A tanító által felatalizált anya vallomása. Kiss Istvánná elmondotta, hogy október 22 én jöttek az iskolából a gyereket és az ő fia nem volt köztük. Azt mondták, hogy be van zárva, mert a tanító ur megnyirja a haját. Sértve érezte magát és azt mondta, hogy nyírja meg a tanító ur saját magát, van annak a gyereknek apja, aki megnyirja. Én csak tanításra küldöm iskolába, én vagyok az anya, tisztán tartom a gyermeket! Másnap aztán elküldött értem a tanitó. El is mentem hozzá. — Egyedül ? — kérdezte a bíró — Igen, egyedül nem gondoltam, hogy a tanitó egy édesanyával szemben ilyenre vetemedjék. Mielőtt az iskolába bementem találkoztam Balogh Lajos vasúti őrrel és Kiss Andrásnéval. A folyosón a nascságát kértem, szóljon a tanitó urnak, hogy jöjjön ki. Azt mondta a naecsága, hogy menjek be a szobába. Beköszöntem és mondtam : „Tanitó ur eljöttem, miért tetszett hivatni ?“ — Ezért ni! — kiabálta a tanitó ur és úgy arcul ütött, hogy nekiestem a falnak. „Most állj a sarokba és ott mond el mit akarsz folytatta a tanító úr és mondta még, hogy kérjek bocsánatot a gyerekek előtt őtőle, amiért szidtam az édesanyját. Én mondtam, hogy nem Porzsolt József biczerei tanítót SO pengő pénzbüntetésre ítélte a bíróság, mert arcnnütötte egyik tanítványának édesanyját. Bírói ítélet bélyegezte meg a tanító brutalitását.