Békésmegyei Hirlap, 1932. április-június (12. évfolyam, 73-145. szám)

1932-04-01 / 73. szám

Péntek, 1932 Április 1 POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: FELELŐS SZERKESZTŐ: PÉCZELY JÓZSEF GYULA, BÁRÓ WENCKHEIM BÉLA ► J UTCA 9. SZÁM :: TELEFON 10. SZÁM KIADJA : NYOMDA: CORVIN­ UTCA 2. SZ. ALATT A KULTÚRA NYOMDA ÉS LAPKIADÓ R. T., GYULÁN ELŐFIZETÉSI ÁRA: EGY HÓNAPRA 2 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 6 PENGŐ :­ HIRDETÉSEK DÍJSZABÁS SZERINT HIRDETÉSEK ELŐRE FIZETENDŐK A városok pénzügyi egyensúlya. Egy érdekes és minden tekin­tetben figyelemre méltó memo­randum jelent meg a napokban a Városok Lapjában, amely rá­világít a Csonka­ haza városai­nak mai helyzetére. A memo­randum szerzője Heilinger Ká­roly, Gyula városának főjegy­zője, aki ezt a tartalmas és statisztikai adatokkal alátámasz­tott cikkét, hosszas tanulmá­nyozás után, nagy körültekin­téssel állította össze. Azt hinné az ember az első szemvetésre, hogy ez a munka egy olyan száraz tanulmány, amely csak a közigazgatási szakembereket s az ezzel foglal­kozó tisztviselőket érdekli. De nem. Már az első mondatok után kellemesen csalódik az olvasó. Színes fotográfia, vagy inkább helyzetkép. A magyar városok hit tükre, mely az első soroknál megfogja az em­bert. A több hasábra terjedő, ha­talmas memorandumból kisza­kítunk egyes részleteket. Olya­nokat, amely­eiránk, a mi vá­rosunkra is jellegzetesen vonat­koznak s így bennünket is egész közelről érdekelnek és érintenek. Két csoportra osztja a váro­sokat az iró. Ipari és mező­­gazdasági városokra. Gyula fekvésénél és lakossá­ga túlnyomó részének foglal­kozásánál fogva ez utóbbi cso­portba tartozik s mint ilyen, a kincstár részéről mostoha el­bánásban részesül. Erre igen világosan rámutat a cikk, ami­dőn kiemeli, hogy a városok 1912-től mekkora államsegély­ben részesültek s egyesek a háború után és most, ahhoz képest, mily aránytalanul keve­set, vagy sokat kapnak. Pl. Eger kapott 35 ezer, Szombat­hely 30 ezer, Gyula 28 ezer, Újpest 22 ezer koronát, most Eger 500 ezer, Szombathely egymillió, Gyula 300 ezer, Új­pest közel kétmillió pengőt — az átengedett adókból. A világháború kitörésével a korona fokozatosan elvesztette vásárló erejét, mire az állam­­­segítés megváltozott A kor­mány pótlékokat, drágasági se­gélyeket s természetbeni járan­dóságokat adott a városoknak, illetve ezek tisztviselői részére. Pár év múlva azonban ezek megszűntek s a törvényhozás a városok részére átengedte az általános kereseti adót, az illet­mény kereseti, fogyasztási adó­kat, továbbá az italmérési ille­téket és a forgalmi adóból is részesedést biztosított. Ez a rendelkezés egyes vá­rosokat nem remélt jóléthez jut­tatott, másokat pedig katasztro­fális helyzetbe sodort. Ugyanis a mezőgazdasági városok óri­ási hátrányba jutottak az ipari városokkal szemben. A háború utáni években ez az elhatárolás nem volt nagyon szembeszökő, mert eleinte a gabonának és az állatoknak ren­tábilis volt az ára, azonban az erős csökkenés folytán az ezek után befolyó adó minimumra apadt s ezek a mezőgazdasági városok lehetetlen helyzetbe ke­rültek. Fokozta még a nehéz helyzetet az is, hogy az állam a forgalmi adónál fokozatosan áttért a fázis­rendszerre. Ettől kezdve a gyárak a gyártás he- Gyulavárinál hétezer holdnyi víztüker fekszik a földeken, amelyből magyar részre ezerötszáz hald esik. A községet veszély nem fenyegeti. — Túlzottak a bihari árvízi hírek. (A Békésmegyei Hírlap mun­katársától.) A Fehér és Fe­kete-Körös deltájában, Gyu­lavárinál a Fekete-Körös mel­lékfolyójának, a Tőz-nek vize ellepte a földeket. Az ármen­­tesítő a vizet lokalizáló töltés­sel tartja. Mintegy 7000 hold területű víztükör fekszik a földeken. Állandóan 100—150 munkás dolgozik a töltéseken. A védekezési mun­kálatokat nagyon nehezíti az állandó hullámverés. A 7000 katasztrális hold­­nyi víztükörből mintegy 1500 hold esik magyar területre, a többi román területen van. Gyulavári község körgátjá­tól mintegy 3 kilométernyire a lokalizáló töltés és nyúl­­gátak védelmezik Gyulavárit. Közvetlen veszély nincs. A községet környező ta­nyákból 5 tanyát kilakoltattak. A biharmegyei árvizhirek túlzottaknak bizonyultak. Az tény, hogy a román részen lévő felfogó csatornák több helyen átsza­kadtak s igy a víztömeg ma­gyar részre zudult, azok a hi­­rek azonban, amelyek Sarkad, Geszt, Mezőgyán és több más biharmegyei községek veszé­­lyeztetett helyzetéről szólnak, nem fedik a tényeket. Gyula város területén az Oláhréten és a Bánomban van­nak még kisebb mennyiségű vadvizek. Ezeknek a belvi­zeknek a levezetése rövide­sen megtörténik. Hirtelen elmebaj tört ki a Haruckern-téren egy fiatal orvos­. (A Békésmegyei Hírlap mun­katársától.) A reggeli órákban a Haruckern-téren nagy riadal­mat okozott egy fiatalember. Feltűnően viselkedett, össze­vissza szaladgált a téren, majd hangosan kiabálva állást köve­telt. A járókelők a kiabáló őrölt fiatalember láttára értesítették a mentőket, akik nagy neh­ezen lefogták és a kórház elmeosztályára szállí­tották. A szerencsétlen fiatalember dr. Tárcás István 27 éves diplomás orvos. Teg­nap jött Gyulára Érmihályfalvá­­ról s nagybátyjánál, Tárnai Károly nyugalmazott törvény­­széki tisztviselő Virág­ utca 17 szám alatti lakásán szállt meg. A fiatal orvos állítólag meg­szökött szülei érmihályfalvai lakásáról. Állítólag otthon is zavarosan viselkedett. A szerencsétlen fiatalembert az elmeosztályon vették ápolás alá. Igén fizették és fizetik az adót, vagyis az ipari városokban,­ hi­ába fogyasztották és fogyaszt­ják ezeket a gyármányokat, eset­leg jórészben a mezőgazdasági városokban. Ennek a kirívó rendelkezés­nek az lett a következménye, hogy az ipari városok rendbe tudták hozni és tartani háztar­tásukat, míg a mezőgazdasági városok mind a tönk szélére jutottak... A memorandum végül rá­mutat a gyógyszerre is: Az állam vegye vissza a vá­rosoknak átengedett adójöve­delmeket s térjen vissza a há­ború előtti segélyezés módoza­tához. Ne legyen az egyik vá­ros édes, a másik mostoha gyer­meke a hatalomnak. Több életrevaló, helyes esz­mét vet felszínre a memoran­dum írója, melyeknek megvaló­sítása új életet öntene a keser­vesen tengődő mezőgazdaság után élő városokba. Mint értesülünk, a memoran­dum gróf Pongrácz Jenő, vá­rosunk képviselője utján följu­tott a belügyminisztériumba s ott bizonyára mérlegelés alá fogják venni annak tartalmát. Szétszedik. Belenéznek. Meg­vizsgálják. S amint odafönn is meglátják a kórokozót, a mel­lékelt gyógyszert azonnal alkal­mazni fogják, ami fölöttébb kí­vánatos volna már csak azért is, hogy a gyógyulás folyamata minél előbb megkezdődjék. Heilinger Károly h. polgár­­mesternek a memoranduma, mely mint említettük, a Városok Lap­jában jelent meg, az egész or­szágra kiterjedő nagy érdeklő­dést és visszhangot keltett. Fog­lalkoztak vele a fővárosi nagy napilapok, még pedig oly in­tenziven s olyan hangot ütve meg, melynek rezgése a legma­gasabb helyről a legkisebb zu­gig is eljutott. Különösen a „Nemzeti Újság“ szentelt nagy teret s kimentő ismertetést Hei­linger Károly memorandumá­nak, kiemelve annak rendkívül nagy értéke mellett őszinte, szó­kimondó, bátor hangját, világos és meggyőző adatait, érveit s végül kommentárként ő is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a városok törvényét sürgősen meg kell alkotni. (—)

Next