Békésmegyei Hirlap, 1932. július-szeptember (12. évfolyam, 146-221. szám)

1932-07-01 / 146. szám

Péntek, 1932 július 1 óra 10 fillér XII. évfolyam, 146. szám. BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: GYULA, BÁRÓ WENCKHEIM BÉLA UTCA 9. SZÁM :: TELEFON 10. SZÁM NYOMDA : CORVIN­ UTCA 2. SZ. ALATT FELELŐS SZERKESZTŐ: PÉCZELY JÓZSEF KIADJA: A KULTÚRA NYOMDA ÉS LAPKIADÓ R.-T., GYULÁN ELŐFIZETÉSI ÁRA: EGY HÓNAPRA 2 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 6 PENGŐ :: HIRDETÉSEK DÍJSZABÁS SZERINT HIRDETÉSEK ELŐRE FIZETENDŐK Silány germán másolni. Furcsa plakátokat ragaszt­­gatnak újabban a főváros ut­cáira, melyek érdeklődést csak annyiban keltenek, hogy semmi­féle választásnak még a szelét sem érezni s máris harcot vív­nak a plakátok szerkesztői egy­mással. A magyar hitleristák dúló csatája ez. Ezideig senki sem tudott létezésükről s íme úgyszólván meg sem történt még pártalapításuk, máris há­rom csoport ugrott ki a sorból s tépázzák egymás üstökét, mondván : mi vagyunk az igazi hitleristák. Korántsem foglalko­zunk komolyan az ismeretlen magyar Hitler-párt belső har­cával, rá is bízzuk ügyük el­intézését, ami valóban csak az ő ügyük, mert kinek jutna eszébe, hogy komoly közéleti tényezőnek tartsa azt az ala­kulatot, amelyik táborral még nem is rendelkezve, éppenség­gel nem szűkölködik vezérek­ben. Ezek közül az egyik, — akiről viszont a másik két csoport semmikép sem hajlandó elismerni az országos elnökségi tisztség birtoklásának jogossá­gát, — a parlamentben is fel­fűzte önön mellére a horog­keresztes jelvényt s igen gyér érdeklődés mellett előadta a párt programját. Íme, vezérkar és program volna, csak hiány­zik azok tömege, akik ezt a programot magukévá téve, ugyancsak hajlandók volnának mellükre tűzni a nálunk csak geometriai formák alapján is­mert német szélső nacionalista jelvényt. Hogy ezzel a csekély érdeklődésre érdemes üggyel egyáltalán foglalkozunk, ennek magyarázata csupán az, hogy nem nézzük jó szemmel, ha népünk felé valami olyant kí­­nálgatnak, amely teljesen távol esik az érdeklődéstől. Abba egyáltalán nem szólunk, hogy Németországban milyen aktuá­lis erők hatottak közre egy ki­fejezetten germán légkörben született szélső nacionalista gondolat népszerűsítésére. Ez Németország belső ügye s nyil­ván nagy ok volt arra, hogy ez az irányzat előtérbe nyo­mulhatott. Azt sem mondjuk, hogy helyes a Hitler-uniformis pártja, de semmi okunk sincs annak helytelenítésére, úgy ítél­jük meg ezt a kérdést, mint ahogy tettük a fasizmussal kap­csolatban, melyről olasz vonat­kozásban kitűnt, hogy nemzet­mentő jelentőségű. De amikor felbuzdulva az olasz példán, akadtak Magyarországon is pró­bálkozások a fasizmus meg­honosítására, maga Mussolini jellemezte a fasizta gondolatot oly módon, hogy az nem exporttermék, hanem kizárólag az olasz nép lelkiidőből fakadt rendszer. Bizony furcsa dolog lenne, ha valakinek egyszer az a gondolata támadna, hogy az Alföld akácos erdeit, mellyel rögzíteni lehetett a futóhomo­kot és a magyar talajt, valaki kiirthatja s helyettük a képze­letében elgondolt narancslige­teket akarná odavarázsolni. Éppen így vagyunk a hitleriz­­mussal is. Csináljon vele Német­ország azt, amit jónak lát, illetőleg kívánjuk, hogy a Hitler-gondolat alkossa meg Németországot olyan erős és boldog állammá, amilyenné mi kívánjuk, de a magunk részé­ről köszönjük ezt a német, nemzetmentőnek jelölt politikai elvet, nem kérünk belőle. A magyar hitlerizmus háromféle különböző plakáton nyilvános­ságot sóvárgó párttoborzására és programjára vonatkozólag az a véleményünk, hogy a hábo­rút követő nehéz időkben, ami­kor nemzetünk élet-halál között vergődve kapkodott levegő után, kínálgattak feléje különbő poli­tikai csodabalzsamot, amely programpontok gyökeres fel­dolgozására s megkritizálására sajnos a reménytelennek látszó jövő, az elkeseredett hangulat s a nagyfokú letargia miatt bizony nem volt elég ereje. Ekkor egy erős antiszemita mozgalom vonult végig társa­dalmunkon, melyről idők múlá­sával kitűnt, hogy nem a magyar nemzet tradicionális lelkü­leté­­ből fakadt. A magyar hitlerista pártok plakátragasztgatásaira csak azt a megjegyzést kíván­juk tenni: „Vigyázat, mázolva van!" Silány germán utánzat. Nem lehet megállapítani, hogy mi okozta a kápolna tetőterét. Ma délelőtt 10 órakor megtartották a tűzvizsgálatot a Békésmegyei Hírlap mun­katársától.) A kedd délelőtti tűz ügyében ma délelőtt 10 órakor megtartották a tűzvizs­gálatot A bizottságban részt­­vettek: báró Apor Vilmos apát­­plébános, Bagi Sándor városi műszaki tanácsos, Pettner Jó­zsef tűzoltóparancsnok, Balog Endre, az uradalom részéről Szatmáry főintéző, Trenkó ura­dalmi titkár, a rendőrség ré­széről pedig Köves Ede rendőr­kapitány és Sefcsik István de­­tektív csoportvezető. A tűzvizsgálat eredménye negatívummal végződött. Nem lehet megállapítani, hogy a tüzet mi okozta. Többféle feltevést vitatott meg a bizottság. Az első feltevés az volt, hogy a tüzet a kisvasút mozdonyából kipattanó szikra okozta. Emel­lett a feltevés mellett szólt az, hogy a tűz kitörése előtt rövid idővel haladt el a kisvonat a kápolna mellett. Ellene szólt a feltevésnek az, hogy a kis­vasút mozdonyának szikrafogó­ját még kedden délelőtt, a tűz után közvetlenül megvizsgálták és azt szabályszerűnek találták. Amikor ezt a feltevést tüzete­sen megvizsgálták, felmerült az az eshetőség, hogy a szikrafogó szabályszerűsége ellenére még­sem lehetetlen, hogy a tüzet a mozdonyból kipattanó szikra okozta, mert a mozdonyt fával fűtik s esetleg ez volt az oko­zója a tűznek. Szakértői véle­mény szerint azonban a fa szikrájával hosszabb életű részek nem távoznak, míg a szén szik­rájával ez megtörténik. Amikor ez a feltevés leke­rült a tárgyalás szőnyegéről egy másik eshetőséget tár­gyaltak meg. A legnagyobb valószínű­sége van annak, hogy a tüzet vagy egy eldo­bott cigaretta, vagy egy közeli kéményből kipat­tant szikra okozta, ame­lyet az u­ccasarkon ke­letkezett kavargó szél vitt a kápolna tetőzetére. Mindez azonban csak felte­vés. A tűzvizsgálat eredményét jegyzőkönyvbe foglalták s ezek szerint senkit se terhel felelősség a szerencsétlensé­gért. A kápolna­tűzzel kapcso­latban az a hír terjedt el, hogy a kápolnát elviszik mostani helyéről. A nagymagyarváro­­siak ennek a tervnek ellene vannak s álláspontjukat az­zal támasztják alá, hogy a kápolna fogadalmi templom. Azok, akik a templom elhe­lyezése mellett foglalnak ál­lást azt vitatják, hogy a ká­polna fogadalmi jellegének sok alapja nincs, tény, hogy a nagy magyar városiak hoz­zájárultak a kápolna fenntar­tásához, de tény az is, hogy a gyulai kereskedők adták össze azt az összeget, amely a kápolna tulajdonképeni rendbehozásához szükséges volt. Egyesek szerint a kápolná­nak a mostani helyén prak­tikus haszna nincs s a ká­polnát ki szeretnék vinni Máriafalvára, vagy a Krí­nolinba, sőt esetleg Gyu­­laváriba, ahol a hívek templom nélkül vannak. Ezek a hírek mind csak kombinációk ugyannyira,hogy maga a plébánia se tud egyöntetű álláspontra jutni. Báró Apor Vilmos apátplé­bános meghallgatta ugyan a két véleményt, dönteni azon­ban nem döntött. A közeljö­vőben erre nem is kerül sor.

Next