Békésmegyei Hirlap, 1933. október-december (13. évfolyam, 222-296. szám)

1933-10-01 / 222. szám

2 egy olyan ellenzék, amely poli­tikamentes bírálatában is komoly, jó munkát akar végezni. Biztosra vesszük, hogy a független kisgazdapárt törvény­­hatósági csoportja is megelé­gedéssel vette tudomásul a be­széd elhangzása után az elnöki székből jött azt a figyelmezte­tést, hogy a közgyűlési terem­ben nincs helye politikának és hogy a jövőben — és ezt be is bizonyította a főispán, —­­ nem fogja tűrni, hogy a vár­megye ügyei helyett szenve­délytől fűtött, egyes pártok ér­dekeit szolgáló politikával fog­lalkozzanak. A főispán pénteki, úri gon­dolkodásra, pártatlan igazságos­ságra, méltányosságra valló el­járása nem ter­emtett precedenst. Hisszük, hogy az ellenzék sem fog elfelejtkezni arról, hogy ezt a főispán a pártatlanságot meg­értéssel fogadja és reméljük, hogy nem viszonozza azzal, hogy politikai érdekek miatt hátérbe szorítja a vármegye, — nekünk, ebben a vármegyében élőknek, — elsősorban fontos érdekeit. (b.-b.) fiz ukrajnai m­iséi a Nép­­szövetség előtt. Génfből jelentik: A Népszövet­ség tegnapi zárt ülésén Mowindhel norvég külügyminiszter szóvá tette az ukrajnai éhínség ügyét és rámutatott arra, hogy Ukrajnában százezrek éheznek, falvak néptelenedtek el. A Népszövetség közgyűlése hosszasan tanácskozott az üggyel kapcsolat­ban, azonban végül is azt a hatá­rozatot hozta, hogy az ukrajnai állapotokon nem tud segíteni, mert az hatáskörén kívül esik. AZ IDŐ. Jobbára derült idő, lényeg­telen hőváltozással. Bé­késmegyei Hírlap A miniszterelnök budapesti város­­politikai ügyeket tárgyal. Budapestről jelentik: Göm­bös Gyula miniszterelnök szom­baton délelőtt fogadta hivatalá­ban Kozma Jenő országgyűlési képviselőt, akivel másfél órán keresztül várospolitikai kérdése­ket tárgyalt. Kozma Jenő eltávozása után Somsich Antal grófot fogadta a miniszterelnök. Somsich gróf jegyzőkönyvet adott át a mi­niszterelnöknek, amely szerint Drózdy ors­zággyűlési képviselő osztályellenes izgatást követett el politikai beszámolóbeszédé­ben. A miniszterelnök kijelen­tette, hogy az ügyet kivizsgálja és ha a jegyzőkönyv állításai igaznak bizonyulnak, a leg­szigorúbb eljárást indíttatja meg. Szombatra virradó éjjel horogkeresz­teket festettek ki a nagy román városi Hosszú uccai házak falára. (A Békésmegyei Hírlap mun­katársától­.) Egy hét óta nyugta­lanítja a város lakosságát egy ga­rázda társaság, amely békés pol­gárok háza előtt éjszakánként csend­­háborítást követ el, a házak abla­kait beveri és éktelen horogkeresztes jelvényekkel rongálja meg a falakat. Több éjszakai garázdálkodásról tettek jelentést a gyulai rendőrség­nek az elmúlt héten, azonban csak egy feljelentés érke­zett be, mert a többi károsult attól való félelmében, hogy újabb kellemetlen­ségei származhatnak, elállt a felje­lentés írásba foglalásától. Ennek dacára a rendőrség eré­lyes nyomozást indított hivatalból az éretlen társaság tagjai kézreke­­rítése érdekében. A rendőri nyomozás tart, MOeJOMSSJ HIM­­HSSÜSS2 sírkőraktára, kőfaragó, műkő és betonáru ipartelepe Gyula, Br. Wenckheim Béla ucca 25 Evangélikus templom mellett. Mélyen leszállított árák Kis beton síremlékek 3,- 4,- 6—8.- 10.- P Simított betonkereszt, beton alappal, 165 cm. magas 15- „ Csiszolt mű kőkereszt „ 165 „ 20 - „ Csiszolt műkő 1. piramis „ » 160 „ 20.- „ Csiszolt műkő piramis „ 190 „ „ 30.- „ Betonkereszt márványlappal 180 „ ,. 20 - „ Vörös m­árvány síremlék „ 135 „ „ 30.- „ Fehérmárvány síremlék „ 140 „ „ 40.- „ Fehérmárvány piramis „ 205 „ . 150.- „ Nagy választék márvány és gránit síremlékekben feltűnő olcsó árak melletti 1200 v4­3 Különleges müvászi síremlékekről költségvetés díjtalan. azonban a tetteseket eddig még nem sikerült letartóz­tatni, sőt szombatra virradó éjszaka újabb éjszakai csendháborítás is történt. Szombat hajnalban özv. Gold­­mann Józsefné nagyromán várost Hosszú uccai fűszerkereskedő há­zának falára festettek ki, éktelen kiáltozás közben, hatalmas horog­kereszteket. Hogy itt ablaktörés nem történt, azt csak annak lehet betudni, hogy a garázda suhancokat meg­zavarták, mire a négy-öt tagból álló társa­ság a közeli mellékutcákon keresz­tül elmenekült. A rendőrségtől nyert értesülésünk szerint erről az éjszakai kalandról sem tettek még feljelentést, azon­ban ettől függetlenül a nyomozást megindították a tettesek kézreke­­rítésére. A rendőrség állandóan foglalkozik az üggyel, amely való­színűleg egy-két napon belül a tet­tesek letartóztatásával fog vég­ződni. 8 katolik­us nagygyűlés. Budapestről jelentik: Októ­ber 7-én kezdődik Budapes­ten az országos katolikus nagygyűlés, amely egyben az Actio Catholicának is zászló­­bontása lesz. A nagygyűlés legkiemelkedőbb mozzanata az eucharisztikus körmenet lesz, amely október 8-án délután vonul a Szent István bazili­kából az Országház térre. Egy jó megjelenésű és ügyes eladó, fiatal rőföskereskedő segédet azonnali belépésig keres Nagy János női divatáruháza, Gyula. HKrEsssnűiÉMsineipl Hirlapiign Herczeg Ferenc emlékezéseiből Hirtelen nőtt, nyurga fiú voltam, mikor beiratkoztam a fehértemplomi állami gimnázium hatodik osztályába. Édesapám, aki egy idő óta beteges­kedett, úgy kívánta, hogy közelebb legyek a szülői házhoz. Magyarul beszélni és balladtani különben is jobban tudtam már, mint Versecen bárki. Ezúttal egyedül vonultam be. Jó­zsi bátyám, elvégezvén a hatodikat, belépett mint gyakornok édesapám gyógyszertárába. Apám időközben új patikajogot nyert Versecen — ez volt az „elégtétel“, amivel a kor­mány neki tartozni vélt — és ezzel a harmadik Herczog-féle gyógyszer­­tár nyílt meg Versecen. (A patikus­családoknak is vannak hagyomá­nyaik és az enyém büszke volt rá, hogy már az ötödik nemzetség foly­tatja a mesterséget.) Fehértemplom csak huszonöt ki­lométerre esik a szülővárosomtól. Lenn van a határszélen, ahol a sváb humor szerint a farkasok jó éjszakát kívánnak egymásnak. És minden új városban, ahová iskolába küldtek, olyan izgatott és kalandos kíváncsisággal kötöttem ki a sajkámat, mint a kóbor lovag az elvarázsolt szigeten. Az első nevezetes dolog, ami velem a harmadik osztályú vasúti kocsiban történt, az volt, hogy ös­­­sze­találkoztam a szép Pécsivel, akivel Temesváront jártam együtt. A harmadikban utáltuk egymást, de most igen megörült nekem, vén cimborának nevezett, fuldokolva ne­vetett, szivarral kínált meg és adta a meglett férfit, a hangja pedig, amely most volt útban a szoprántól a baritonhoz kínosan csikorgott. Pécsi Báziásra ment és hiába ma­gyarázta nekem, még­sem tudtam megérteni, mit keres ott a tanév elején. Azt mondta, helyettesíteni kell a nagybátyját, aki révkapitány Báziáson. Én csak annyit hittem el neki, hogy abbahagyta a tanulást. Jaszenován egy nagy, kövér úri­ember szállt be hozzánk. Hegyesre pödört harcsa bajuszt viselt, a min­dig kirobbanásra kész vidámságun­kat azonban nem ezzel, hanem a skót utisapkájával izgatta fel. Hamar észre­vette, hogy nevetünk rajta és ekkor megszólalt, hozzám intézvén a szót. — Szabad kérdeznem, hová uta­zik uraságod? — Konstantinápolyba! — szólt helyettem Pécsi. Ez nem éppen képtelenség, Tö­rökországba az egyik főutirány ak­kor csakugyan Báziáson és az Aldu­­nán át vezetett. — Rokoni látogatás ? — kérdezte tovább a skótsapkás. — Igen, négy nagynénémet kell meglátogatnom — szóltam most már én. — Mindjárt négyet? Ez nevezetes dolog, kérem ! Kevés ember dicse­kedhetik vele, hogy nagynénje van Konstantinápolyban, de pláne négy ez igazán szép! Követségi uraknál vannak férjnél ? — Mind a négynek egy ura van: Abdái Medsid, az üvöltő dervisek főnöke. Pécsinek ki kellett hajolni az ab­lakon annyira rá jött a nevetés. — Uraságod talán be fog lépni a kedves nagybátyja szerzetébe ? — kérdezte a skótsapkás. — Ha úgy volna, azt nagyon sajnálnám, mert már azzal hízelegtem magam­nak, hogy a fehértemplomi gimná­ziumot méltóztatik megtisztelni a jelenlétével. Én ugyanis Töreki Gá­bor vagyok, a gimnázium igazgatója. Dermedten ültem a helyemen. Nos, ennek jól bemutatkoztam. Pé­csi azonban, aki lőtávolon kívül érezte magát, most még jobban rö­högött, mint az imént. Fülledt csendben utaztunk tovább. Az igazgató iratokat szedett ki a táskájából és azokban böngészett, csak néha néha vetett felém egy-egy szigorú igazgatói pillantást. Fehértemplomra érkezve, még az­nap jelentkeznem kellet Töreki igaz­gatónál. Nagy és boldog meglepe­tésben lett részem: nem ő volt a skótsapkás úr! Sőt egyetlen vonásá­val sem hasonlított hozzá. Az utitárs, aki torkomra forrasz­totta misztifikációmat, Vény filek­­szerű biztos volt. Fehértemplomon, ahol állandó versengés folyt az urak közt, ki tudja lóvá tenni a másikat, ő volt egyike a legrettegettebb ug­­ratóknak.

Next