Békésmegyei Hírlap, 1938. október (1. évfolyam, 10-21. szám)

1938-10-04 / 10. szám

Kedd, 1938 október 4 Ára , fillér I. évfolyam, IX. szám BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Szerkesztőség: Pálffy-u. 3. Telefon: 237. Kiadóhivatal: Corvin-u. 4. Telefon: 150 Megjelenik hetenként háromszor: kedd, csütörtök és vasárnap reggel POLITIKAI, TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS SPORTLAP Felelős szerkesztő: Dr. KOZÁNYI PÁL a v Felelős kiadó: HORTI BÉLA Előfizetési ár: Egy hóra helyben, házhoz hordva 90 fillér, vidékre postai szállítással 1.20 P. Hirdetések díjszabás szerint. Apróhirdetés 10 szóig 40 fillér Müncioen utóra Prága előtt .. A közelmúlt hónapok egymást űző történései, nemzetközi izgalmai után a müncheni találkozó — jóllehet egy már-már elháríthatatlannak látszó öldöklést gátolt meg — csak egy fejezetét zárta le a cseh kérdésnek. Ezzel ugyan elsősorban Európának kell tisztában lennie, de kemény parancsot jelent számunkra magyarokra is. Az a gigantikus erőfeszítés, ami előtt a magyarság a cseh ügy kapcsán áll — ne feledjük egy percre sem — mélységes leki és magyar szociális társadalmi összefogást, a legigazabb értelemben vett nemzeti egységet, összefonódást kívánja meg. Mindig elalkudhatatlan nemzeti álmaink, egy pillanatig sem feladott alapvető elveink, melyeket a magyarság minden fia és leánya szíve mélyén hordott majd húsz éven át, követelik ezt isteni parancsként. Egy nagy próbatétel időszaka következik, amelynek során ismét bizonyságot kell tennünk arról, hogy „kis nép vagyunk, de nagy nemzet." Hogy letagadhatatlanul igaz, amit népünkkel, évezredes államiságunkkal kapcsolatban hallottunk írásban, szóban s még ellenségeink elismerését is felébresztettük velük. Adott időkben mindig bírtuk a nagyság ösztönét, az egyensúly érzetét, amely az erőből származik. A magyarság fel-feltörő életösztöne mindig újra és újra kezdte meg csodáinak történetét. Elkövetkezendő nehéz küzdelmeink során (melyekben igenis ott kell felsorakozzék az egész zártrendű nemzet) be kell bizonyítanunk viselkedésünkkel Európa ítélőszéke előtt, hogy az örökkévaló magyar nemzet „aeterna Hungária“ vívja 1918 után, immár húsz éve harcát az igazság meszsze sugárzó fényénél a történelem szerencsefiaival, a XX. század soha nem látott nemzetközi konjunktúrájának nagyéhségű népével. Azzal a nemzettel, amely a nagy megpróbáltatások idején mindig elosont a történelem országijáról, amely sohasem ismerte úgy, mint mi, az állami lét állandó védelmének, a sok, sok újrakezdésnek, az erőfeszítéseknek verejtékét, amely sohasem ismerte a saját erejéből táplálkozó, igazán kockázatos kiállásnak, a folytonos virrasztás tragikus dicsőségét és önérzetét, amely a középkorban a római szent birodalom közösségében, később a kétfejű sas szoldatésztájának és bürokráciájának árnyékában találta meg azt az erősebb szolidaritást, amely létének, nyugodt fejlődésének éppoly biztosítéka volt, mint amilyennek hitte a legutóbbi időkig a szovjetprotektorátust. Nem tudjuk, hogy mily furfangos eszközökkel, a nemzetközi diplomácia mily rejtett csapdáival, farkasvermeivel, fog a Moszkvától rángatott Hradzsin a „zöld-asztalnál“ velünk szemben operálni. Ám a fontos — ismételjük — csak az, hogy ne feledjük egy pillanatra sem: az óra int, a nemzetek nagy célokra törnek. Feladatunk egy mindent átfogó nagy egység, tisztánlátó nyugalom, barátainkban bizalom és — ha arra is kényszerülnénk, hogy történelmi jogunk és igazságunk mellé azt is a mérleg serpenyőjébe kell dobnunk — régi jó kardunkban való mindenre elszánt, lobogó hit. Minderre annál is inkább szükség van, mert hisz kormányunk feje szabatos érthetőséggel kifejezésre juttatja, hogy jogaink érvényesítése érdekében immár semmitől sem riadunk vissza. (dr. L.) Milyen területeket kell visszakapnunk angolok szerint Az angol sajtóban térképek jelennek meg, melyek feltüntetik azt a területsávot, melyet angol felfogás szerint Magyarországnak a most megindulandó tárgyalások kapcsán vissza kell kapnia. Ezek szerint a térképek szerint a csehek viszsza kell adják azt a területet, amely magában foglalja Pozsony, Érsekújvár, Komárom, Léva, Selmecbánya, Lőcse, Rimaszombat, Kassa, Ungvár és Beregszász városokat. Ez a terület 10—12 ezer négyzetkilométer nagyságú és 740 olyan község van rajta, melynek lakossága túlnyomóan magyar. Az angol lapok eldöntöttnek veszik ennek a területnek az idecsatolását. „Misnél egyebbek vagyónk, az sírés férőnk“ moncfsollat Imréffy mint§2.~terelnök rádiószózatában Legutóbbi számunk óta felengedett az a rettenetes feszültség, mely az egész világ lelkét megülte, azóta megtörtént a négy nagyhatalom, müncheni megegyezése és az olyan állapotokat teremtett, melyeket a miniszterelnök szavai szerint méltán lehet „békésnek“ nevezni. Azóta már megszállták a németek a Szudétavidék jórészét és tervszerűen haladnak tova, azóta a lengyel csapatok is átkeltek az Olsa folyón és azóta mi magyarok is bizakodva reméljük, hogy a Münchenben szeptember 30-án , éjfél után 28 perccel aláírt egyezménynek ránk vonatkozó része, mely szerint a cseh kormánynak a magyar és lengyel kisebbségek problémáját az érdekelt magyar, illetve lengyel kormányokkal három hónapon belül megállapodás útján kell rendeznie, ellenkező esetben ezek a kérdések a négy hatalomnak Münchenben jelen volt kormányfői „további összejövetelének tárgya lesz“. Biztosítéka, mégpedig hathatós biztosítéka a magyar kérdés megoldásának a müncheni megállapodásnak az a passzusa, hogy „Mihelyt a csehszlovákiai lengyel és magyar kisebb ségek kérdése rendeztetik, Németország és Olaszország a maga részéről garanciát ad Csehszlovákiának“. Ebből az a fontos, hogy addig nem. A lengyel kérdést — mint tudjuk—részben már rendezték is. A lengyeleknek ugyanis a most átengedett területeken kívül még más területi követelései is vannak, mely követelések rendezésére már meg is alakult a lengyel-cseh bizottság. Függőben van még a magyar, de függőben van a szlovák és a ruszin probléma is. Ezeknek a kérdéseknek a megoldása sem várathat soká magára. A magyar nemzeti közvélemény érthető türelmetlenséggel várja, hogy a cseh elnyomás alatt szenvedő véreink rettentő sorsa minél hamarabb véget érjen. Éppen ez a körülmény indította a magyar miniszterelnököt arra, hogy ismeretes rádiószózatát elmondja, melyben félreérthetetlenül szögezte le a magyar kormány idevonatkozó álláspontját kijelentve, nem lehet megelégedve egyetlen magyar ember ,mindaddig, amíg az igazság, melynek jegyében kell a Csehszlovákiában élő nemzetiségek sorsának újra rendeződnie s amely Münchenben elindult a maga útjára, magyar vonatkozásban is teljes megvalósuláshoz nem jut. Semmiféle megkülönböztetésbe — mondotta tovább a miniszter — mely a mi hátrányunkra szolgálna, bele nem nyugodhatunk. Ennek az álláspontnak az érvényesítésénél semmiféle nehézségtől sem riadunk vissza. Békés szándékunk nem egyértelmű a félreállással. Majd kijelenti a miniszterelnök, hogy minél egyebbek vagyunk, annál biztosabban járunk, annál erősebbek vagyunk. A magyar kormány természeten nem maradt meg a várakozás kényelmes álláspontján, hanem minden rendelkezésére álló eszközt igénybe vesz, hogy a felvidék ügyét minél előbb a magyar kívánalmaknak és az igazságnak megfelelő megoldáshoz segítse.