Békésmegyei Hírlap, 1938. november (1. évfolyam, 22-34. szám)

1938-11-01 / 22. szám

Kedd, 1938 november 1 Ára 8 fillér I. évfolyam, 22. szám BÉKÉSMEGYEI HÍRLAP Szerkesztőség: Pálffy-u. 3. Telefon: 237 POLITIKAI, TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS SPORTLAP [Előfizetési ár: Egy hóra helyben, ház-Kiadóavatal: Corvin-u.4 Telefon: 150 Felelős szerkesztő: Dr. KOZÁNYI PÁL §­R - 1 plh Megjelenik hetenként háromszor: , N . , I szállítással. 1.20 P. Hirdetések díjszabás szerda, péntek és vasárnap reggel. Felelős kiadó: HORTI BÉLA 1T* v5. . I szerint. Apróhirdetés 10 szóig 40 fillér Húsz esztendő Kliot, a történelem múzsáját úgy szokták ábrázolni, hogy érc­­stílusával rója érclapokra a his­tóriát, igaz, az ábrázolás párezer­éves, de nagyon nagy anakro­nizmus is ma már. Ma már nem a múzsa ércvesszőjének csikor­gása jelzi, hogy az, ami körülöt­tünk történik, történelem, hanem ma már az éter hullámain zúg szerte a világba —nem évszáza­dok, de még csak nem is napok, hanem a pillanatok történelme. Ma már nem romantikus hősköl­temény a történelem, hanem vé­res eleven élet. Nem engedhet­jük meg magunknak, hogy lefolyt évek u. n. történeti távlatából mondjunk objektív véleményt, vonjunk le jövőt irányító tanulsá­got. Ma a vezetésre elhivatott kormányférfiaknak a történések egymásra halmozódása mellett, közvetlen szemlélet hatása alatt kell a nemzet jövőjét helyes irányba terelniük. A kellő gyor­saságon gyakran nemzedékek, sőt nemzetek jó, vagy rossz jövője dől el. Még parlamentáris kor­mányzat mellett sincs mindig módjában a kormányzatnak a ta­nácskozásra és a véleményeknek a beható megvitatás után való feszülődését kivárni, mert Kliot, felváltotta a viaszlemez, a szá­guldó elektromos hullám és az események zugó egymásutánja rohanást diktál. A lélegzetvesztő rohanásban nincs időnk, hogy gondolkozva megálljunk és a múltba tekintve kérjünk tanácsot a történelem logikájától. Mégis, ma október 31-én áll­junk meg egy néhány pillanatra és pár tű­nő gondolatot, néhány megilletődött emlékezéstöredéket áldozzunk a két évtized előtti hideg, ködös, nyirkos október 31- nek. Csak úgy villanásszerűen en­gedjük az emlékezet reflektora elé annak a napnak szereplőit, ese­ményeit. Rajzanak a nevek : Ká­rolyi Mihály, Kunfi, Garami, Hock, Kéri Pál, Hatvani, Purjesz, Jászi, Schwimmer Róza, Batthyányi, Bőhm Vilmos, nemzeti tanács, katonatanács ... Mindössze ezer csirkefogó lepi el szennyes ára­datként az utcákat... Lukasich nem lövethet... Csernyák száza­dos elnöklete alatt a katonata­nács kimondja Tisza István gróf meggyilkoltatását, Kéri Pál vál­lalja. És október 31-én a Roheim­­villában felesége és gróf Almásy Denise lábai elé zuhan minden korok egyik legnagyobb és leg­nemesebb magyarja: Tisza István gróf. Lázongó patkányok söpre­dékének golyója oltotta ki azt az életet, melyre annyira szük­sége lett volna az elkövetkező évek Magyarországának. Ércből formált, kemény magyar volt Tisza István. Fajának min­den csodás ősi tulajdonsága ott lakott lelke mélyén. Hallgatott, ha nem tartotta szükségesnek a beszédet, de élete állandó nagy munka, hatalmas cselekedetek sorozata — a magyarság érde­kében. Nemcsak közjogi méltó­sága, de egyéni értéke is szédü­letes magasra emelte és ebben a magasságban egyedül volt. Egyedül viselte a korszak rette­netes súlyát. Szédületes magasba emelkedett, de nem azért, hogy onnan lenézze az alatta levő milliókat, hanem azért, hogy pol­cáról messze lásson, hogy tisztán­látását alantas korlátok ne za­varják. A reánk zúdult rettenetes kataklizma vérgőzös forgatagában is látta fajtája, királya, látta az egész Európa tragédiáját. Érezte a felelősség rettenetes súlyát, de ahol hallatta szavát, ott nem hallgatták meg és Tisza István nem felebbezett a nyilvánosság ítélőszékéhez, hanem hallgatagon tűrte, hogy mindenért őt okolják és végül is ő bukjon el a háború felidézésének vádjával terhelten, ő, aki egyetlen volt a felelős té­nyezők közül, aki nem akarta a háborút. Az utca felülkerült, az utca ítélt és ítéletét végrehajtotta. En­nek az ítéletnek végrehajtása napjával sodródtunk történel­münk országútának legnehezebb, leggyászosabb szakaszára. A legnemesebb magyar húsz évvel ezelőtt kiomlott vérének emlékével álljunk meg egy pilla­natra a geszti sírbolt ajtajánál és magunba szállva, igaz magyar lé­lekkel hallgassuk az üzenetet, mely szól felénk, óva, remegve a magyar jövőért, a nagy halott néma ajkairól: Magyarok, az utca most is les­ben áll. Magyarok, vigyázzatok! Ha most nem fogtok össze, ha most nem értitek meg, hogy csak egyetlen cél van: a Haza, a Nem­zet és csak egyetlen eszköz, az áldozatos, összetartó fegyelem, akkor örökre beborul Magyar­­ország felett az ég, amely pedig most derülőfélben van. Olaszország és Német­ország a döntől­irásk­od­ást Szerdán Bécsben ülnek össze a két kormány megbízottai A magyar kormány bizalommal várja a döntést Rövid válaszjegyzéket adott ál­talmakat a döntőbiráska­­szombaton délután Weitstein Jú­­dás elvállalására. K­­AA­A további magatartása felett való már ez alkalommal, a­ nagy­hatalmak válasza meger A válasz szer­int A cseh külügyminiszter közölte a magyar kormány fel­ a magyar követtel, hogy Cseh­kérte az érdekelt nagyha- ország hasonló lépést tett. Cseh hivatalos jelentés is bejelenti a két nagyhatalom felkérését A cseh kormány fentiekre vol­t kormánya részéről a döntébivo­­­natkozólag hivatalos közleményt kodására felkért Olaszország­ és adott ki, melyben a maga részé­ f ,­l­ó nap ki­tel­ről megállapítja, hogy most még Németország. Csak a nagyimal meg kell várni, hogy milyen mai válasza teremti meg a to­­választ adnak a mindkét ország­vábbi eljárás feltételeit. Rómában döntenek Mig a magyar és cseh jegy­­déseket.­zékváltás történt, Rómában foly­ Az olasz és német állam­iak a Ribbentrop tárgyalásai az férfiak minden kérdésben olasz külügyminiszterrel, Ciano teljesen egyetértettek. Ez gróffal és Mussolinival. A meg- az egyetértés megnyilvá­­beszélésekről hivatalos jelentést molt elsősorban a magyar adtak ki, mely szerint a megbe­­kézdésben is, amely mint szélések a roma—berlini tengely ismeretes, a megbeszélé­szellemében folytak le és­ette­­sek egyik fontos tárgya kintették az összes időszerű kér­ volt. Olaszország és Németország elfogadták a döntő­bírói szerepet Vasárnapnak feszülten várt legfontosabb külpolitikai esemé­nye az volt, hogy délben Da Vinci gróf olasz követ és Werk­meister német ügyvivő átadták Kánya Kálmán külügyminiszter­nek kormányaik jegyzékét, mely­ben közlik, hogy a felajánlott döntőbírói tisztet elvállalják, az­zal a kikötéssel, hogy a két fél már előre feltétel nélkül aláveti magát a döntőbírói határozatnak. A magyar kormány megelégedéssel vette tudomásul a két nagyhatalom válaszát Kánya külügminiszter a két baráti nagyhatalom közlését elő­ször Imrédy Béla miniszterelnök­kel tárgyalta le, majd este 7 óra­kor miniszteri értekezlet volt, melyen a kormány tagjai meg­elégedetten vették tudomásul a két nagyhatalom közlését. A magyar kormány nyilatko­zatát, mely szerint feltétel nélkül aláveti magát a döntőbírói hatá­rozatnak, már el is küldték. Szerdán, november 2-án Bécsben ül össze a döntőbíróság A német távirati iroda hivata­los jelentésében megállapítja, hogy miután a magyar és cseh kormányok megbízottai a meg­vonandó határok tekintetében az utóbbi hetekben folytatott tárgya­lások során megegyezni nem tudtak, felkérték a német és olasz kormányt az ügynek döntőbírák­­ként való elintézésére. Ribben­­trop római tárgyalásai soránt ezt­ is megbeszélte az illetékes olasz körökkel és kijelentette, hogy Németország a döntőbírói szerep elvállalására hajlandó. A döntő­bíróság szerdán, november 2-án ül össze Bécsben. A magyar és cseh külügyminiszterek ugyan­erre a napra szintén meghívást kaptak Bécsbe. Báró Vay László miniszterelnökségi államtitkár lett Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó a miniszterelnök elő­terjesztésére báró Vay László földművelésügyi államtitkárt mi­niszterelnökségi államtitkárrá ne­vezte ki.

Next

/
Thumbnails
Contents