Békésmegyei Hírlap, 1939. november (2. évfolyam, 132-142. szám)

1939-11-03 / 132. szám

2______ MkésmfjG yfi Himp i- november s MÜMUaMMaaWHUUMMMMaMOTatBIBHaHgaüMM8i1lllIlii>111 IIIIWIIlüMaBBMMMMMMUMBMMMMMMM—llinMIIIIMIIIIIia^nrmiiMMMMMBBMBMBaB—MBMMMBM—M—SMMMI akar­ítani, vagy kereskedői, vagy laternerpályára megy és elszakad a Midifit. „Úrrá* láit, di­szkéfet', no­gényebb lati. Olyan lehatőségeket kell biztosítani, hogy a Midtulajdo­­nos ne legyen kénytelen már pályára menni, ha „úrrá“ akar lesni. Nem ég mindenki 1000 holdat szeretni, de 100—100 holdat mindenki eze­­rezhestsen. A népi eunkát csak akkor tudjuk a nemzetépítés terén felhasonnlni, ha gondoskodni tudunk ar­ról, hogy azok a népi örök társadalmi emelkedésre le­gyenek alkalmasak.­ Nem lesz itt munkanélküliség, ha a mezőgazdasági ipart olyan­okra emeljük, hogy az ujabób százezrek komoly megélhetését biztosítsa. Arra kell töörekedni, hogy ne nyersanyagot szállítsunk ki, hanem teljesen fel­dolgozott, vagy legalább félkész áru­kat. Szociális munkaállamot sem lehet liberális pénzügyi rendszerrel bizto­sítani. A magyar kubikus eddig­i munká­­járól, az utóbbi léében nagy nyo­moráról lett híres. A karcagi kubi­­kut-kongrenaius még nem ért el teljes eredményt, de keresztülvitte, hogy a kubikusmankát szakmun­­kának mintsitették, megol­dották a mankabérkérdést és fölhívta a figyelmet a kubikus korera. A Kárpátalján elhelyezett munká­soknak megmondotta, hogy több kötelességük van, mint a becsületes munka. Minden magyar munkás dip­lomatája kell legyen nom­­■otáaok. A magyar nemzet a legkirályibb nemzet, csak ne szolgák vezessék, hanem igaz emberek. Amikor szol­­galelkü vezetői voltak a nemzetnek, századokon keresztül nem tudott annyit fejlődni, mint most két évti­zed alatt, amikor magyarok vezették. Rendezni kell az aggkori biztosítás kérdését. A családi bérrendszert az állami és az ármentesü­l társulati munkáknál is be kell vezetni Ne féljünk a gyermekáldástól, mert hi­szen azé a fajé a föld, amelyik erősebb. Kéri a főispánt és a küligazgatási hatóságokat, hogy a munkással szemben való emberi bánásmódról gondoskodjanak. Hárommillió létek­ről van szó. Ne hallgassunk a lázsz­lókra sem. Nem horribilis, hanem olyan bért követelnek, hogy abból a munkás tisztességesen meg tud­jon élni. Fel kell állítani a munkások és munkaadók kamaráját és ezúton a jogokat és kötelességeket harmóniába kell hozni. Kéri a főispánt, legyen vezetője ezeknek a harmonikus tö­­rekvéseknek, örül a gyermekáldás­nak s ezen elvállalja Markoványi murázs bajtársi születendő gyerme­kének a keresztsósságát. A Nemzeti Munkaközpontot törté­nelmi csilkség­serüség hívta létre. A külső revíziót csak átfogó belső revissé után lehet meg­­v­ilosítani. Nem tudta nézni, hogy a magyar munkásságig*­ csak akkor foglalkoz­zanak, de szerezni kellett, hogy a magyar munkásságot hazátlanná, istentagedóvá tegyék, hogy proletá­rokként éljenek a hazában, amikor anilitarieta lelkűek. Nem sajnálat, vagy könyörületes­­ség vosett, hanem az a gondolat, hogy minden Magyar embert er köteeileg, anyagilag erőssé fogyen. A szakszervezetekkel szemben a NMK-ot egyetemes gondolat vezeti. Senkit semmire sem használ fel a NMK, csak a nemzet szolgálatára. Világnézeti alapon lehet csak világ­nézetet legyőzni. A megtévesztett munkásságnak hajlandó megbocsá­tani. Szeretni kell fajtánkat, mert ha ezt megérzi, a magyar minden jóra képes A munkáskérdést a liberális vi­lágban rendészeti kérdésnek, a há­ború után anyagi kérdésnek tartot­ták. A munkáskérdés pedig sem rendészeti, eeus anyagi, ha­nem nemzeti kérdés. Azt mondotta, hogy a szociális munkaállamban nem az erősebbé, hanem a értékesebbé kell legyen a jövő. Nem a palotáktól függ a nem­zet ereje, hanem attól, hogy minél több megelégedett takéja bejárható kunyhó legyen. Nem gyűlöl senkit, a zsidót sem, de nem tudja eléírni, hogy ide­geneknek több joga legyen, mint a magyar fajtának. Nem lehet, hogy könyöradóssányból éljen a nemzet. Tragédia a munka­­nélküliség, de az is, hogy magyar karok és kezek idegen országban dolgozzanak. A magyar munkás­­mozgósításban nem gondol a nőre. Olyan viszonyokat kell teremteni, hogy a magyar férfi el tudja tartani családját. A magántulajdon elve alapján állunk, de nem ismerjük a liberális értelemben vett „magántulajdon szentségét.“ Ha a magántulajdonnak, csak egyéni szempontjait nézzük, ez a liberális individualizmus szemlé­lete, ha csak a társadalmi oldalát, az a kommunizmusé. A liberális gazdasági rend a ma­gyar intelligencia lába alól is ki­húzta a talajt. A mai magyar latall­goaela sxias-java belátta, hogy a tőke ás a munka harcában a munka mellett van a helye. Tisztelni kell a tőkét,­­de mégis inkább a magyar embert szeretni. A hazafiség alanya az ember, akit szeretni kell. Boruljanak össze a magyar lelkek Ne feledjük el, hogy 400 éven át csak pusztult a nemzet, mert idegenek irányították. Minden­kinek a nemzet apostolának kell lenni. Legyetek apostolok — fejezte be beszédét vitéz Marton Bála — fe­gyelmezett, erős lelkes magyarok, mert csak lélekben erős nép élhet szabad földön boldogan. Hódolat a kormányzónak — Az ülés berekesztése Sokáig tartott a tetszés megnyi­latkozása a nagyhatású beszéd után. Majd dr. Molnár Jenő megköszönte az elhangzottakat. Indítványára a megjelentek lelkes ünneplés közben elhatározták, hogy a magyarság leg­főbb vezérének, kormányzó urunk­­nak táviratilag fejezik ki hódolataikat. Esetén a közönség elénekelte a Himnuszt és elnök az ülést bere­kesztette. A mindvégig felemelő hangulatú ülést 200 terítékes diszebéd követte. Az első pohárköszöntőt az ebéden Bilicsey Miklós főispán az alábbiak szerint mondotta: — Vasárnap van. Első utam a templomba vezetett, onnan az ér­tekezletre, majd pedig idejöttem. Úgy gondolom, hogy Is­tenhez akkor maradunk legközelebb, ha embertár­sainkat őszintén szeret­jük. A kultúra építése jegyiben gyűl­tünk itt össze. Talán nem Istente­lenéig, ha azt mondom, hogy a nemzet boldogstáza az a szentlé­lek, amely felemel bennünket. És ha ezektől a gondolatoktól áthatva szétnézünk, sötét felhőket ütunk szerte a világon. Ma az egész vi­lágon nincs egy nemzet, amely biztonságban érezhetné magát Egy nemzet sem érezheti biztosnak éle­tét, így élünk mi is itt árva ma­gyarok. Aggódhatunk, de nem fé­lünk. Szellemben, hadseregben fel­vértezve áll itt ez a nemzet. Jog­gal kérdezhetjük egymástól: hogy éljünk, mit csináljunk ezekben a nehéz időkben? Mindenekelőtt bíz­­zunk Isten gondviselésében, ezek­­után siessünk áldozatosan hazánk­ért minden árnynak, minden te­hernek vállalására. Tartsunk össze, segítsük egymást, álljunk bátran a viharban. Vessünk egy pillantást fel Budára, a királyi várba, (kö­zönség felállva hallgatja tovább a beszédet) oda, ahol főméltóságú Kormányzó Urunk a magyar sor­sot virrasztva áll, dolgozik folyton szeretett népéért, éjjelt nappallá téve, államfői bölcsességgel, atyai jósággal, türelemmel és szeretettel. Ezt az áldozatos életet lesse el és tanulja el minden magyar főmél­­tóságú Kormányzó Urunktól, kit minden magyarok és édes hazánk javolva az Úristen soká éltessen! (Lelkes taps követte a főispán po­­hárköszönté­jét: a jelen voltak hosz­­szan ünnepelték a kormányzót.) Vitéz Marton Béla köszönti a főispánt Azzal kezdte pohárköszönlétét Marton Béla, hogy a főispán a mi eszményképünkről, a magyar szel­lem és a magyar álmok megtestesí­tőjéről szólt, aki mellett ott volt Szegeden. Nagy magyar álmokat álmodtak, átérezték sorsukat, külde­tésüket, tisztelték és becsülték egy­mást. Azt kéri mindenkitől: igye­kezzék feltalálni embertársában a jót, a nemest, mert minden ember­ben van. A nemes értelmek és gon­dolatok világában találjuk meg iga­zán egymást. Ezért örül, hogy a fő­ispán is a lelki momentumokra mu­tatott rá: keresi az embert, a lelkét, a szellemit és ez­er emberkeresés teszi őt elsősorban méltóvá méges hivatására. A főispán bizonyságot tesz arról, hogy a magyar em­ber­­ban a magyar jövő pillérét látja. Alért üdvözli különös melegséggel és kéri, hogy ne engedje az egye­seket a NMK­-tól eltávolítani. Ba­ Iiczey Miklós atyja, nagyatyja itt élt és szolgálta vármegyéje érdekeit, így tradíciói vannak Kán munkás­­testvéreit, úgy éljenek, hogy nekik is legyen tradíciójuk, mert a tradíció tiszteletreméltó. Amikor a kérges munkás kezet a tradíció tiszteletében fogja meg a magyar földbirtokososz­­tály, abban a kézfogásban nagy erő van. Sokat járt külföldön, ültek fé­nyes asztaloknál, nagy urak mellett Akkoi büszke volt, most végtelenül boldog, hogy a főispán ül mellette. Akkor tiszteletet szereztek a magyar nemzetnek, most nemzetet építenek. Ebből az összefogásból uj magyar éld fakad és ennek az uj magyar életnek a szolgálatában áldja meg a jó Isten a főispánt. Dr. Marschall Ferenc főszolgabíró emelte ezután poharát Marton Bá­lára. Viharban állunk és össze kell fognunk, hogy el ne sülyedjünk. Meg kell szűnjön rang , osztály­, felekezeti, vagy más különbség egyetlen szent cár: a haza fennma­radása érdekében. A Nemzeti Mun­­kaközpontban egynek kell lenni min­den magyarnak, aki hajlandó az örök magyarságért dolgozni. Igaz szívből köszönti Marton Ritát és kéri, tartson ki a tövises, de a ma­gyarság szebb jövőjű felé vezető úton K. L. Szabó Gábor, mint a serb­­magyar, harmincezer lakosú Békés község bírája köszöntötte a vendé­geket. Qazdag ez az ország—mon­dotta — mert tisztalelkűs magyarok lakják, akik a hazáért szívesen fel­áldoznak mindent. Horváth Géza, országgyűlési kép­viselő dr. vitéz Ricsey Uhlarik Béla, volt békésmegyei főispán üdvözletét tolmácsolta, akit hivatalos elfoglalt­sága máshova szólított, de lélekben itt van. Gulyás Imre országos szakmai titkár a dolgozó kisemberek nevé­ben mondott meleg üdvözletet Oszhaju munkás emelkedett most szólásra, a köröstarcsai Fehér László Valamikor, fiatalember koréban a szociáldemokrata mozgalom egyik vezetője volt és most sajnálja, hogy nem fiatal, többet tudna használni az országnak. Nehéz kubikos mun­kát végzett ő is és ezért jól esik ősz fejének, hogy mozgalom indult meg, amely nem osztályokat akar

Next