Békésmegyei Hírlap, 1940. május (3. évfolyam, 50-61. szám)

1940-05-01 / 50. szám

Szerda, 1940 május 1. Ara­d fillér III. évfolyam, 50. szám. Békésmegyei Hírlap Szerkesztőség: Pálfy-u. 3. Telefon: 237 POLITIKAI, TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS SPORTLAP­­­I Előfizetési ár: Egy hóra helyben, ház-Kiadóhivatal: Corvin-u. 4. Telefon: 150 Felelős szerkesztő - Dr KOVÁCS GÉZA \­­hoz hordva 90 fillér’ vidékre posta. Megjelenik hetenkint háromszor: referos szerkeszto . or. KOVACS VUZA 1*. szállítással 1.20 P. Hirdetések díjszabás Egy interpellációs nap tanulságai Az utóbbi időben megszokhat­tuk, mert rendszerré vált, hogy az interpellációs napokon szél­sőséges politikai okokból a kér­déseknek valóságos özönét zú­dítják a kormány felé. A felve­tett kérdések között — sajnos — többnyire olyanok dominálnak, amelyek külpolitikai vonatkozá­sunk és melyeknek a közvélemény előtt való felelőtlen fenyítése va­lóban nem az ország érdeke. A közvélemény nagy nyugalommal venné tudomással, ha ezeknek az interpellációs szóáradatoknak a szükséges önfegyelem és ön­kritika véget vetne, mert a leg­egyszerűbb polgár is meg tudja ítélni, hogy melyek azok a kér­dések, amelyeknek nyilvános tár­gyalása ma kívánatos és melyek azok, amelyekről az ország ér­dekében hallgatni kellene. Ter­mészetesen a külpolitikai kérdé­seken kívül számos belpolitikai, főleg gazdasági kérdés is fel szokott merülni az interpellációk során. Ezekről viszont sajnálattal kell megállapítani, hogy nagy­részük a nyitott kapuk döngeté­­sére emlékezteti az embert. Kér­déseket szegeznek a szélsőséges oldalról szakminiszterek elé, a kérdést magát tetszetős frázisokba burkolják bele, mikor pedig a miniszteri válasz elhangzott, ak­kor napnál világosabban kiderül, hogy a kérdés felvetése teljesen fölösleges volt, mert a felvetett problémával a kormány nemcsak foglalkozott már, hanem azt a leggondosabb körültekintéssel meg is oldotta. A legutóbb lezajlott interpellá­ciós áradatnak megismétlődő ta­nulságaként kellett a fentebbi tényeket megállapítani. De hogy egyes szakkérdésekben mennyire fölösleges volt az interpelláció és mennyire lassan cammogott a kormánynak már foganatosított intézkedései után, arra elegendő példaként azokkal az interpellá­ciókkal foglalkoznunk, amelyekre legutóbb Teleki Mihály gróf föld­­mívelésügyi miniszter adta meg a Ház plénuma előtt a választ. Az első ilyen interpelláció a kukorica árának megállapítását sürgette. Sürgette pedig most, amikor előreláthatólag még igen sok ezer holdat fognak a gazdák kukoricával bevetni, részint azért, mert a tengeri vetéssel elkéstek, részint pedig azért, mert kalá­szosokat is kukoricával akarnak pótolni. Megmondotta az interpel­lációra adott válaszában a föld­­művelésügyi miniszter, hogy az idén mintegy kétszáz-kétszázöt­ven ezer holdnyi kukorica terü­lettöbblettel kell számolnunk az árvíz következtében. Megmon­dotta azt is, hogy minden intéz­kedés meg fog történni a terme­lendő nagy mennyiség értékesí­tésének biztosítása érdekében. Felvilágosította az interpellálót arról is, hogy a kormány máris gondolt arra, hogy készletgazda­ságra rendezkedjünk be, hogy A kormányzót ünnepeltek a Felsőházban A Felsőház hétfőn ülést tartott. Elnöki megnyitójában Perényi Zsig­­mond báró megemlékezett vitéz Horthy István házasságából és arról, hogy a kormányzó örömében osztozik a Felsőház minden tagja — a nemzet hódolattal veszi körül kormányzóját. A Felsőház tagjai helyükről felállva hosszasan éljenezték Magyarország kormányzóját. Ugyancsak melegen ünnepelték József kir herceget ka­tonai szolgálata 50 éves jubileuma alkalmából. A napirend során vitéz Teleki Mi­hály gróf, földművelésügyi miniszter kiemelte felszólalásában, hogy a kor­mány mindent megtesz állattenyész­tésünk minőségi fejlesztésére és meny­­nyiségi fokozására. Ugyancsak a minőségi termelés feljavítására törek­szik a mezőgazdasági termelés egyéb ágazatában. Ribbentrop beszédének hatása alatt áll még a világ Előrelátható volt, hogy Ribbentrop birodalmi külügyminiszter beszédé­nek óriási visszhangja támad az egész világon. Bár a szövetségesek cáfolataikkal igyekeznek ezt a hatást gyöngíteni, de a német kormánynak Ribbentrop adatain kívül nyilvános­ságra hozott újabb dokumentumai­ból az látszik igazoltnak, hogy a semlegesség megsértése nem Német­országban, hanem Londonban szü­letett meg. Újabb német sikerek A harctéri jelentések szerint a né­met csapatok rövid, de heves harc után megtörték a harmadik norvég hadosztály ellenállását is és 241 tisz­tet, 2925 altisztet és közlegényt fog­tak el. A nagyszámú hadizsákmányok többek közt 10 ezer puska, 22 ágyú, 267 gépfegyver és 11—21 cm es ágyuk kerültek német kézre. Hol van a norvég király? Különböző híresztelések jelentek meg a világsajtóban a norvég király tartózkodási helyéről Egy stockholmi távirat most arról számol be, hogy a volt norvég kormány Namsos öve­zetébe menekült, viszont a király Alesundban, egy britt hadihajó fedél­zetén tartózkodik. Nagy angol veszteség a tengeren Stockholmi jelentés számol be ar­ról, hogy az előnyomuló német csa­patok elővédjei a Dombas és Trond­heim közötti szakaszon összeköttetést létesítettek. Ez a hadművelet nagy előnyt jelent a németek részére. Az angolokat a tengeren is súlyos veszteség érte. Az egyik távirat sze­rint ugyanis a németek 13 angol csapatszállítóhajót és öt cirkálót tet­tek harcképtelenné. Visszafelé sültek el az angol bekerítési tervek Valamennyi olasz lap megállapítja, hogy az Oslóból és Trondheimből előnyomuló német csapatok az ellen­séget mindenütt döntő rohammal vetették vissza, úgy hogy a nyugati hatalmaknak Dombas, Trondheim és Boros háromszögében álló csapatai válságos helyzetbe kerültek és ez a helyzet hamarosan kétségbeejtővé válik. Az angolok állítólag már ki is ürítették dombasi állásaikat, hogy a bekerítést elkerüljék. Azonkívül azokat az ellenséges csapatokat, amelyek Störem irányában nyomul­tak előre, hogy a Pondheimi német csapatok hátába kerüljenek, most az a veszély fenyegeti, hogy őket kéri­tik be. A német hadműveletek kö­vetkeztében ez angolok haditerve előreláthatólag ismét teljesen kudacot vall. továbbá úgy mint más években, az egész termésfelesleg ne le­gyen exportálható. Ez természe­tes, hiszen állathizlalás céljaiból is nagyobb készletekre van az országnak szüksége. De megtud­tuk a miniszter válaszából azt is, hogy másfélmillió pengőt fog góréépítési célokra fordítani és szárító berendezésekről is gon­doskodik. Természetes azonban, hogy a kukorica árát most meg­állapítani nem lehet. Ennek nincs itt az ideje. Majd ha tudni fog­juk, hogy milyen a piaci helyzet s mekkora a készlet, tehát a ter­més betakarítása után meg fog történni az intézkedés az ármeg­állapításra is. A második interpellációra adott miniszteri válasz még élesebben megvilágítja, hogy mennyire üres kapuk döngetése bizonyos gaz­dasági kérdéseknek a törvény­­hozás elé való vitele. Minden újságolvasó ember tudja, a kor­mány részéről világosan kijelen­tették, hogy a kölcsönvetőmag akcióban az árvízsújtotta gazdál­kodó kisemberek, felesek és bér­lők száz holdon aluli üzemek után részesednek. Ennek a ki­jelentésnek megismétlésére va­lóban nem is volt szükség. A harmadik válasz a cukor­rendeletre vonatkozott. Módot adott a miniszternek ez a válasz arra, hogy a kérdést alaposan megvilágítsa. Megtudtuk, hogy a cukorfogyasztás ugrásszerű emel­kedésének oka a készletek gyűj­tése volt. Ilyen körülmények kö­zött akkor, amikor jelentékeny cukorimportra vagyunk utalva, természetes, hogy a kormánynak szigorúan kellett szabályoznia a készletekkel való gazdálkodást. Ehhez hozzátartozik, hogy a gyűjtött készleteket nyilvántar­tásba vegye, mert ezzel — mint a miniszter mondotta — párezer vagonnyi cukor fog rejtekhelyé­ből előbújni és napvilágra ke­rülni. Ha még figyelembe vesszük a miniszternek azt az ígéretét, hogy egyes vidéki lakosokat ne­talán ért sérelmeket a kormány­orvosolni kívánja, világosan lát­juk a helyzetet. Látjuk azt, hogy a kormánynak nincs szüksége kívülről jövő és többnyire elké­sett injekciókra, világosan látja a gazdasági helyzetet és megvan a programja, tudja, hogy mikor milyen intézkedést kell közérdek­ből foganatosítania.

Next