Békésmegyei Hírlap, 1940. május (3. évfolyam, 50-61. szám)
1940-05-01 / 50. szám
Szerda, 1940 május 1. Arad fillér III. évfolyam, 50. szám. Békésmegyei Hírlap Szerkesztőség: Pálfy-u. 3. Telefon: 237 POLITIKAI, TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS SPORTLAPI Előfizetési ár: Egy hóra helyben, ház-Kiadóhivatal: Corvin-u. 4. Telefon: 150 Felelős szerkesztő - Dr KOVÁCS GÉZA \hoz hordva 90 fillér’ vidékre posta. Megjelenik hetenkint háromszor: referos szerkeszto . or. KOVACS VUZA 1*. szállítással 1.20 P. Hirdetések díjszabás Egy interpellációs nap tanulságai Az utóbbi időben megszokhattuk, mert rendszerré vált, hogy az interpellációs napokon szélsőséges politikai okokból a kérdéseknek valóságos özönét zúdítják a kormány felé. A felvetett kérdések között — sajnos — többnyire olyanok dominálnak, amelyek külpolitikai vonatkozásunk és melyeknek a közvélemény előtt való felelőtlen fenyítése valóban nem az ország érdeke. A közvélemény nagy nyugalommal venné tudomással, ha ezeknek az interpellációs szóáradatoknak a szükséges önfegyelem és önkritika véget vetne, mert a legegyszerűbb polgár is meg tudja ítélni, hogy melyek azok a kérdések, amelyeknek nyilvános tárgyalása ma kívánatos és melyek azok, amelyekről az ország érdekében hallgatni kellene. Természetesen a külpolitikai kérdéseken kívül számos belpolitikai, főleg gazdasági kérdés is fel szokott merülni az interpellációk során. Ezekről viszont sajnálattal kell megállapítani, hogy nagyrészük a nyitott kapuk döngetésére emlékezteti az embert. Kérdéseket szegeznek a szélsőséges oldalról szakminiszterek elé, a kérdést magát tetszetős frázisokba burkolják bele, mikor pedig a miniszteri válasz elhangzott, akkor napnál világosabban kiderül, hogy a kérdés felvetése teljesen fölösleges volt, mert a felvetett problémával a kormány nemcsak foglalkozott már, hanem azt a leggondosabb körültekintéssel meg is oldotta. A legutóbb lezajlott interpellációs áradatnak megismétlődő tanulságaként kellett a fentebbi tényeket megállapítani. De hogy egyes szakkérdésekben mennyire fölösleges volt az interpelláció és mennyire lassan cammogott a kormánynak már foganatosított intézkedései után, arra elegendő példaként azokkal az interpellációkkal foglalkoznunk, amelyekre legutóbb Teleki Mihály gróf földmívelésügyi miniszter adta meg a Ház plénuma előtt a választ. Az első ilyen interpelláció a kukorica árának megállapítását sürgette. Sürgette pedig most, amikor előreláthatólag még igen sok ezer holdat fognak a gazdák kukoricával bevetni, részint azért, mert a tengeri vetéssel elkéstek, részint pedig azért, mert kalászosokat is kukoricával akarnak pótolni. Megmondotta az interpellációra adott válaszában a földművelésügyi miniszter, hogy az idén mintegy kétszáz-kétszázötven ezer holdnyi kukorica területtöbblettel kell számolnunk az árvíz következtében. Megmondotta azt is, hogy minden intézkedés meg fog történni a termelendő nagy mennyiség értékesítésének biztosítása érdekében. Felvilágosította az interpellálót arról is, hogy a kormány máris gondolt arra, hogy készletgazdaságra rendezkedjünk be, hogy A kormányzót ünnepeltek a Felsőházban A Felsőház hétfőn ülést tartott. Elnöki megnyitójában Perényi Zsigmond báró megemlékezett vitéz Horthy István házasságából és arról, hogy a kormányzó örömében osztozik a Felsőház minden tagja — a nemzet hódolattal veszi körül kormányzóját. A Felsőház tagjai helyükről felállva hosszasan éljenezték Magyarország kormányzóját. Ugyancsak melegen ünnepelték József kir herceget katonai szolgálata 50 éves jubileuma alkalmából. A napirend során vitéz Teleki Mihály gróf, földművelésügyi miniszter kiemelte felszólalásában, hogy a kormány mindent megtesz állattenyésztésünk minőségi fejlesztésére és menynyiségi fokozására. Ugyancsak a minőségi termelés feljavítására törekszik a mezőgazdasági termelés egyéb ágazatában. Ribbentrop beszédének hatása alatt áll még a világ Előrelátható volt, hogy Ribbentrop birodalmi külügyminiszter beszédének óriási visszhangja támad az egész világon. Bár a szövetségesek cáfolataikkal igyekeznek ezt a hatást gyöngíteni, de a német kormánynak Ribbentrop adatain kívül nyilvánosságra hozott újabb dokumentumaiból az látszik igazoltnak, hogy a semlegesség megsértése nem Németországban, hanem Londonban született meg. Újabb német sikerek A harctéri jelentések szerint a német csapatok rövid, de heves harc után megtörték a harmadik norvég hadosztály ellenállását is és 241 tisztet, 2925 altisztet és közlegényt fogtak el. A nagyszámú hadizsákmányok többek közt 10 ezer puska, 22 ágyú, 267 gépfegyver és 11—21 cm es ágyuk kerültek német kézre. Hol van a norvég király? Különböző híresztelések jelentek meg a világsajtóban a norvég király tartózkodási helyéről Egy stockholmi távirat most arról számol be, hogy a volt norvég kormány Namsos övezetébe menekült, viszont a király Alesundban, egy britt hadihajó fedélzetén tartózkodik. Nagy angol veszteség a tengeren Stockholmi jelentés számol be arról, hogy az előnyomuló német csapatok elővédjei a Dombas és Trondheim közötti szakaszon összeköttetést létesítettek. Ez a hadművelet nagy előnyt jelent a németek részére. Az angolokat a tengeren is súlyos veszteség érte. Az egyik távirat szerint ugyanis a németek 13 angol csapatszállítóhajót és öt cirkálót tettek harcképtelenné. Visszafelé sültek el az angol bekerítési tervek Valamennyi olasz lap megállapítja, hogy az Oslóból és Trondheimből előnyomuló német csapatok az ellenséget mindenütt döntő rohammal vetették vissza, úgy hogy a nyugati hatalmaknak Dombas, Trondheim és Boros háromszögében álló csapatai válságos helyzetbe kerültek és ez a helyzet hamarosan kétségbeejtővé válik. Az angolok állítólag már ki is ürítették dombasi állásaikat, hogy a bekerítést elkerüljék. Azonkívül azokat az ellenséges csapatokat, amelyek Störem irányában nyomultak előre, hogy a Pondheimi német csapatok hátába kerüljenek, most az a veszély fenyegeti, hogy őket kéritik be. A német hadműveletek következtében ez angolok haditerve előreláthatólag ismét teljesen kudacot vall. továbbá úgy mint más években, az egész termésfelesleg ne legyen exportálható. Ez természetes, hiszen állathizlalás céljaiból is nagyobb készletekre van az országnak szüksége. De megtudtuk a miniszter válaszából azt is, hogy másfélmillió pengőt fog góréépítési célokra fordítani és szárító berendezésekről is gondoskodik. Természetes azonban, hogy a kukorica árát most megállapítani nem lehet. Ennek nincs itt az ideje. Majd ha tudni fogjuk, hogy milyen a piaci helyzet s mekkora a készlet, tehát a termés betakarítása után meg fog történni az intézkedés az ármegállapításra is. A második interpellációra adott miniszteri válasz még élesebben megvilágítja, hogy mennyire üres kapuk döngetése bizonyos gazdasági kérdéseknek a törvényhozás elé való vitele. Minden újságolvasó ember tudja, a kormány részéről világosan kijelentették, hogy a kölcsönvetőmag akcióban az árvízsújtotta gazdálkodó kisemberek, felesek és bérlők száz holdon aluli üzemek után részesednek. Ennek a kijelentésnek megismétlésére valóban nem is volt szükség. A harmadik válasz a cukorrendeletre vonatkozott. Módot adott a miniszternek ez a válasz arra, hogy a kérdést alaposan megvilágítsa. Megtudtuk, hogy a cukorfogyasztás ugrásszerű emelkedésének oka a készletek gyűjtése volt. Ilyen körülmények között akkor, amikor jelentékeny cukorimportra vagyunk utalva, természetes, hogy a kormánynak szigorúan kellett szabályoznia a készletekkel való gazdálkodást. Ehhez hozzátartozik, hogy a gyűjtött készleteket nyilvántartásba vegye, mert ezzel — mint a miniszter mondotta — párezer vagonnyi cukor fog rejtekhelyéből előbújni és napvilágra kerülni. Ha még figyelembe vesszük a miniszternek azt az ígéretét, hogy egyes vidéki lakosokat netalán ért sérelmeket a kormányorvosolni kívánja, világosan látjuk a helyzetet. Látjuk azt, hogy a kormánynak nincs szüksége kívülről jövő és többnyire elkésett injekciókra, világosan látja a gazdasági helyzetet és megvan a programja, tudja, hogy mikor milyen intézkedést kell közérdekből foganatosítania.