Békésmegyei Hírlap, 1940. augusztus (3. évfolyam, 87-97. szám)
1940-08-02 / 87. szám
Prohászka mondta Gyakran hallottunk az utóbbi időben olyan kijelentéseket, melyek arról tanúskodnak, hogy még mindig van Magyarországon egy réteg, amelyik a kormány reformpolitikájától félti az ország jövőjét. Hivatkoznak itt a legkülönbözőbb argumentumokra. Az egyik a szakértelem kipusztulását jósolja arra az esetre, ha az eddig privilegizált „szakértők“ kénytelenek lennének a gazdasági pozíciókat megosztani az eddig kiszorult autochton magyarsággal. A másik a földbirtokpolitikától a gazdasági termelés visszaesését várja. A harmadik emberi szempontokra hivatkozik, amikor a kormány kijelenti, hogy ha szüksége mutatkozik, törvénnyel fogja biztosítani a társadalmi és gazdasági rend egyensúlyának biztosításáról szóló eddigvaló két törvény rendelkezéseinek érvényét. Sok, sőt számtalan az érv. És miközben ezeken a jelenségeken gondolkozunk, kezünkbe akad a halhatatlan apostolnak, Prohászka Otokár egyik gyűjteményes munkája és az előbbi bántó kérdésektől menekülni akarván, lapozgatunk a könyvben — és imen megszólalnak a lapok és feleletet adnak töprengéseinkre .. 1923-ban a turulista ifjúságnak Budapesten, a Gólyavárban tartott kulturtáborozásán sötét színben vázolja a magyarság akkori lelkiállapotát és így szól: „ ... A magyarság már csak a pislákoló eszmék, a nyavalyás érzések és a lohadó lelkesülés zónája alá került és a nagy nemzeti reakció fölséges viharából a politizálás, a középutak, a kompromisszumok holt tengerébe. Az ünneplő nemzeti érzés istentisztelete hamar bevégződött, most már tinta- és tollkulik, szó- és szónokkulik sietnek oltogatni az oltár gyertyáit. A közönség pedig elvonult élvezni a nemzeti lelkesedés és élni a fogadkozs majálisának kedélyes oldalát és elterpeszkedik az ősi virtus bükkfáinak árnyékában“. „S mit csináljanak a letargikus világ, a züllő Magyarország szomorú szinterén azok, akik a kereszténység és magyarság e dicstelen hanyatlásába belenyugodni nem tudnak és akik az az aláltság és a hanyatlás dacára egy szellemileg és gazdaságilag megújhodott Magyarországról álmodoznak? Mit csináljanak azok, akik hisznek Istenben és az erkölcsi rendben, az életnek a halál ellen, a vérnek a métely ellen való küzdelmében? Mit csináljanak, akik a fehérre meszelt sírokat az élettel, a nagyvárosi kultúrát az kloákákkal, a nemzet igazi érzéseit és életösztöneit nyápic zsidókölykök (sic) és tintasikerek üvöltésével és förmedvényével össze nem zavarják? Azok nem tanakodnak és nem okoskodnak, mert tisztában vannak azzal, hogy egyre jobban szitaniuk kell a reakciót a lemondás, az önlenézés és a kishitűség ellen és sürgetniük és folytatniuk kell a regeneráció folyamatát a haldoklás ellen. És Prohászka a magyar ifjúságtól várja ezeknek az eszméknek életbe szökkentését, hússal vérrel, éretteltésekkel való megtöltését. így szólt ugyanis hozzájuk, illetve azokhoz, akik éppen ma vannak abban a korban — 37—40 évesek — amely korban már tettes tényezői kell legyenek a magyar feltámadás építésének: „ . . Radikális nemzeti érzésűnek s munkakedvvel és meggyőződéssel telitett nemzeti tavasznak kell lennie. Nemzeti érzés és munkakedv: kell, hogy mindkettő levegője is, meg kenyere is legyen az ifjú magyarságnak. Olasz földön már ez a szellem élteti és ragadja magával a nemzeti ébredést s ez énekli indulóját, hogy „giovinezza, giovinezza, primavera di belezza.“ Nálunk küzködőbb az élet, nehezebb a munkabírás, mert a gazdasági Magyarország is elfoglalt terület, megszállt terület... De nincs annál nagyobb szükség minden megfeszülésre, minden tőlünk telhető kilakásra és küzdésre? ... A mi vezető gondolatunk, kitartásunk és elszántságunk a keresztény, nemzeti Magyarország ! Akiben ez él, az számíthat a jövőre, az épít is jobb jövőt; de akiben ez nincs, az már leszámolt a nemzeti ideálokkal, annak már nemcsak magyar jövője, de magyar jelene sincs.“ Tizenkét éve már, hogy egy húsvét előtti szombaton, apostoli hivatásának teljesítése közben az egyetemi templom szószékén — nagy harcainak és még nagyobb diadalainak színhelyén — Prohászka Ottokárt magához szólította a Gondviselés. Tízezreket, százezreket lenyűgöző hatással hirdette a lélek nagy, örök igazságaihoz való visszatérésnek szükségességét. A magyar élet mélyreható szociális átalakulásának bátor szavu harcosa volt, mert tudta, hogy csak így juthatunk el a magyar feltámadás Jozafát völgyébe. A hit mellé kenyér, az ige mellé emberhez méltó élet is kell, hirdette szüntelenül. A társadalmi igazságtalanságok megszüntetése nélkül nincs és nem is lehet keresztényibb, nemzetibb élet a magyar földön. Mindezt és még mérhetetlenül többet Prohászka hirdette és lehet-e joga, mersze valakinek támadni a kormányt azért, mert igyekszik Prohászka nyomdokain járni, útmutatásai szerint cselekedni? A román államférfiakkal már Salzburgban megismertették a magyar igényeket A külföldi sajtó röviden összefoglalt, egyöntetű véleménye az, hogy a román államférfiakkal közölték az újjárendezés alapelveit és a magyar —bolgár kívánságokat és most Románián a sor, hogy kezdőlépéseket tegyen a kibontakozás meggyorsítására. A román politikusok ugyan még mindezt nem akarják — nyilván belpolitikai okokból — nyíltan bevallani, hanem különböző célzatú és puhatolódzó nyilatkozatokat tesznek, melyekre várják a reakciót, de végül is nyíltan el kell ismerjék, hogy Romániának, ha fenntartás nélkül részt akar venni a tengelyhatalmak által megkívánt délkeleteurópai együttműködésben, előbb tárgyalnia kell az egész világ közvéleménye által jogosnak ítélt magyar és bolgár területi igényekről. Magyarország felkészülten és teljes nyugalommal várja, hogy Romániában felülkerekedjék a jobb belátás és a helyzet reális értékelése Félelem a német inváziótól Angliéban A Newyork Post a londoni News Cronicle ismert közírójának, Edward Montgomerynek egy cenzúráit levelét közli, amelyet egy New Yorkban élő angol barátjához ír. A levélben az angol újságíró többek között a következőket mondja: „Nem mondja már senki, hogy Hitler számára lehetetlenséget jelent Anglia legyőzése, mert ő már sok olyan dolgot hajtott végre, amelyet mi mindnyájan lehetetlennek tartottunk.“ A levélíró azonban reméli, hogy a németeknek az Angliába való betörés rendkívül nagy nehézséget fog okozni, mert Anglia igen jól felkészült az invázió lehetőségére. „A londoni barikádokon felhasznált acéldrótok kinyújtva és meghosszabbítva Ausztráliáig érnének“ — írja Montgomery. 0 fillér m. évfolyam, 87. szám. BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Szerkesztőség: Pálffy-u. 3. Telefon: 237 POLITIKAI, TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS SPORTLAP Előfizetési ár: Egy hóra helyben, ház- Kiadóhivatal: Corvin-u. 4. Telefon: 150 I c? ^-frtr. I» -■ I hoz hordva 90 fillér, vidékre posta-Megjelenik hetenkint háromszor. Szerkesztő: Dr. KOVÁCS GÉZAl?* Igránszággal 1-20 p. Hirdetések díjszabás szerda, péntek és vasárnap reggel. Felelős kiadó: HORTI BÉLA Iszerint. Apróhirdetés 10 szóig 60 fillér. Koronatanács Bukarestben A koronatanács tagjait szerdán este 6 órára értekezletre hívta egybe Gigurtu miniszterelnök. Ezen a tanácskozáson tájékoztatta Gigurtu a koronatanács tagjait Hitler vezér és kancellárral, Ribbentrop külügyminiszterrel és a Dacéval folytatott tárgyalások összes részleteiről. A koronatanács jelentőségét különösképpen emeli az az előre közölt hír, hogy a megbeszélések eredményei — amelyek nem csekély mértékben fontos külpolitikai elhatározásokkal kapcsolatosak — egészen rövidesen tényekben is kifejezésre fognak jutni. „Japán nem EUKi__" A japán külügyminisztérium szóvivője kijelentette, hogy Japán nem törődhetik azzal, ha Anglia tiltakozását jelenti be az angol kémek letartóztatása miatt, mert ki kell küszöbölnie mindenféle kémtevékenységet, történjék az bármely nemzet részéről. Japán sohasem engedheti meg, hogy más országok tudomást szerezzenek olyan katonai titkokról, amelyek életbevágóan fontosak lehetnek a japán birodalom számára. Szereted önmagadat ? Szereted hozzád tartozóidat ? Szereted nemzetedet, hazádat ? Adakozz a Vöröskeresztnek!