Békésmegyei Hírlap, 1940. augusztus (3. évfolyam, 87-97. szám)

1940-08-02 / 87. szám

Prohászka mondta Gyakran hallottunk az utóbbi idő­ben olyan kijelentéseket, melyek ar­ról tanúskodnak, hogy még mindig van Magyarországon egy réteg, ame­lyik a kormány reformpolitikájától félti az ország jövőjét. Hivatkoznak itt a legkülönbözőbb argumentumokra. Az egyik a szakértelem kipusztulá­sát jósolja arra az esetre, ha az ed­dig privilegizált „szakértők“ kény­telenek lennének a gazdasági pozí­ciókat megosztani az eddig kiszorult autochton magyarsággal. A másik a földbirtokpolitikától a gazdasági ter­melés visszaesését várja. A harma­dik emberi szempontokra hivatkozik, amikor a kormány kijelenti, hogy ha szüksége mutatkozik, törvénnyel fogja biztosítani a társadalmi és gazdasági rend egyensúlyának biz­tosításáról szóló eddigvaló két tör­vény rendelkezéseinek érvényét. Sok, sőt számtalan az érv. És miközben ezeken a jelenségeken gondolkozunk, kezünkbe akad a halhatatlan apos­tolnak, Prohászka Otokár egyik gyűj­teményes munkája és az előbbi bántó kérdésektől menekülni akarván, la­pozgatunk a könyvben — és ime­n megszólalnak a lapok és feleletet adnak töprengéseinkre .. 1923-ban a turulista ifjúságnak Budapesten, a Gólyavárban tartott kulturtáborozásán sötét színben vá­zolja a magyarság akkori lelkiálla­potát és így szól: „ ... A magyarság már csak a pislákoló eszmék, a nyavalyás érzé­sek és a lohadó lelkesülés zónája alá került és a nagy nemzeti reak­ció fölséges viharából a politizá­lás, a középutak, a kompromisszu­mok holt tengerébe. Az ünneplő nemzeti érzés istentisztelete hamar bevégződött, most már tinta- és toll­­kulik, szó- és szónokkulik sietnek oltogatni az oltár gyertyáit. A kö­zönség pedig elvonult élvezni a nem­zeti lelkesedés és élni a fogadko­zs majálisának kedélyes oldalát és el­terpeszkedik az ősi virtus bükkfái­nak árnyékában“. „S mit csináljanak a letargikus világ, a züllő Magyarország szomorú szinterén azok, akik a kereszténység és magyarság e dicstelen hanyatlá­sába belenyugodni nem tudnak és akik az az aláltság és a hanyatlás dacára egy szellemileg és gazdasá­gilag megújhodott Magyarországról álmodoznak? Mit csináljanak azok, akik hisznek Istenben és az erkölcsi rendben, az életnek a halál ellen, a vérnek a métely ellen való küz­delmében? Mit csináljanak, akik a fehérre meszelt sírokat az élettel, a nagyvárosi kultúrát az kloákákkal, a nemzet igazi érzéseit és életösztö­neit nyápic zsidókölykök (sic) és tintasikerek üvöltésével és förmed­­vényével össze nem zavarják? Azok nem tanakodnak és nem okoskod­nak, mert tisztában vannak azzal, hogy egyre jobban szitaniuk kell a reakciót a lemondás, az önlenézés és a kishitűség ellen és sürgetniük és folytatniuk kell a regeneráció fo­lyamatát a haldoklás ellen.­ És Prohászka a magyar ifjúságtól várja ezeknek az eszméknek életbe szökkentését, hússal vérrel, érettel­­tésekkel való megtöltését. így szólt ugyanis hozzájuk, illetve azokhoz, akik éppen ma vannak abban a kor­ban — 37—40 évesek — amely korban már tettes tényezői kell legye­nek a magyar feltámadás építésének: „ . . Radikális nemzeti érzésűnek s munkakedvvel és meggyőződéssel telitett nemzeti tavasznak kell lennie. Nemzeti érzés és munkakedv: kell, hogy mindkettő levegője is, meg kenyere is legyen az ifjú magyar­ságnak. Olasz földön már ez a szel­lem élteti és ragadja magával a nem­zeti ébredést s ez énekli indulóját, hogy „giovinezza, giovinezza, prima­­vera di belezza.“ Nálunk küzködőbb az élet, nehezebb a munkabírás, mert a gazdasági Magyarország is elfog­lalt terület, megszállt terület... De nincs annál nagyobb szükség min­den megfeszülésre, minden tőlünk telhető kilak­ásra és küzdésre? ... A mi vezető gondolatunk, ki­tartásunk és elszántságunk a keresz­tény, nemzeti Magyarország ! Akiben ez él, az számíthat a jövőre, az épít is jobb jövőt; de akiben ez nincs, az már leszámolt a nemzeti ideálok­kal, annak már nemcsak magyar jö­vője, de magyar jelene sincs.“ Tizenkét éve már, hogy egy hús­­vét előtti szombaton, apostoli hiva­tásának teljesítése közben az egye­tem­i templom szószékén — nagy harcainak és még nagyobb diadalai­nak színhelyén — Prohászka Otto­kárt magához szólította a Gondvise­lés. Tízezreket, százezreket lenyű­göző hatással hirdette a lélek nagy, örök igazságaihoz való visszatérés­nek szükségességét. A magyar élet mélyreható szociális átalakulásának bátor szavu harcosa volt, mert tudta, hogy csak így juthatunk el a ma­gyar feltámadás Jozafát völgyébe. A hit mellé kenyér, az ige mellé em­berhez méltó élet is kell, hirdette szüntelenül. A társadalmi igazság­talanságok megszüntetése nélkül nincs és nem is lehet keresztényibb, nemzetibb élet a magyar földön. Mindezt és még mérhetetlenül többet Prohászka hirdette és lehet-e joga, mersze valakinek támadni a kormányt azért, mert igyekszik Pro­hászka nyomdokain járni, útmuta­tásai szerint cselekedni? A román államférfiakkal m­ár Salzburgban megismer­tették a magyar igényeket A külföldi sajtó röviden összefog­lalt, egyöntetű véleménye az, hogy a román államférfiakkal közölték az újjáren­dezés alapelveit és a magyar —bolgár kívánságokat és most Ro­mánián a sor, hogy kezdőlépéseket tegyen a kibontakozás meggyorsí­tására. A román politikusok ugyan még mindezt nem akarják — nyilván bel­politikai okokból — nyíltan beval­lani, hanem különböző célzatú és puhatolódzó nyilatkozatokat tesznek, melyekre várják a reakciót, de végül is nyíltan el kell ismerjék, hogy Romániának, ha fenntartás nélkül részt akar venni a tengelyhatalmak által megkí­vánt délkeleteurópai együtt­működésben, előbb tárgyal­nia kell az egész világ köz­véleménye által jogosnak ítélt magyar és bolgár területi igényekről. Magyarország felkészülten és teljes nyugalommal várja, hogy Romániá­ban felülkerekedjék a jobb belátás és a helyzet reális értékelése Félelem a német inváziótól Angliéban A Newyork Post a londoni News Cronicle ismert közírójának, Edward Montgomerynek egy cenzúráit leve­lét közli, amelyet egy New Yorkban élő angol barátjához ír. A levélben az angol újságíró többek között a következőket mondja: „Nem mondja már senki, hogy Hitler számára lehetetlenséget jelent Anglia legyőzése, mert ő már sok olyan dolgot hajtott végre, amelyet mi mindnyájan lehetetlennek tar­tottunk.“ A levélíró azonban reméli, hogy a németeknek az Angliába való be­törés rendkívül nagy nehézséget fog okozni, mert Anglia igen jól felké­szült az invázió lehetőségére. „A londoni barikádokon felhasz­nált acéldrótok kinyújtva és meg­hosszabbítva Ausztráliáig érnének“ — írja Montgomery. 0 fillér m. évfolyam, 87. szám. BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Szerkesztőség: Pálffy-u. 3. Telefon: 237 POLITIKAI, TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS SPORTLAP Előfizetési ár: Egy hóra helyben, ház- Kiadóhivatal: Corvin-u. 4. Telefon: 150 I c? ^-frtr. I» -■ I hoz hordva 90 fillér, vidékre posta-Megjelenik hetenkint háromszor. S­z­erkesztő: Dr. KOVÁCS GÉZAl?* Igránszággal 1-20 p. Hirdetések díjszabás szerda, péntek és vasárnap reggel.­­ Felelős kiadó: HORTI BÉLA Iszerint. Apróhirdetés 10 szóig 60 fillér. Koronatanács Bukarestben A koronatanács tagjait szerdán este 6 órára értekezletre hívta egybe Gigurtu miniszterelnök. Ezen a tanácskozáson tájékoztatta Gigurtu a koronatanács tagjait Hit­ler vezér és kancellárral, Ribbentrop külügyminiszterrel és a Dacéval foly­tatott tárgyalások összes részleteiről. A koronatanács jelentőségét különös­képpen emeli az az előre közölt hír, hogy a megbeszélések eredményei — amelyek nem csekély mértékben fontos külpolitikai elhatározásokkal kapcsolatosak — egészen rövidesen tényekben is kifejezésre fognak jutni. „Japán nem EUKi__" A japán külügyminisztérium szó­vivője kijelentette, hogy Japán nem törődhetik azzal, ha Anglia tiltako­zását jelenti be az angol kémek le­tartóztatása miatt, mert ki kell küszö­bölnie mindenféle kémtevékenységet, történjék az bármely nemzet részéről. Japán sohasem engedheti meg, hogy más országok tudomást szerezzenek olyan katonai titkokról, amelyek élet­bevágóan fontosak lehetnek a japán birodalom számára. Szereted önmagadat ? Szere­ted hozzád tartozóidat ? Szereted nemzetedet, hazádat ? Adakozz a Vöröskeresztnek!

Next