Békésmegyei Közlöny, 1877. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1877-10-14 / 82. szám

IV. év­folyam. 1877. B Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 6 frt félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. 82. szám. B.­Csab­a, október 14-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik, hetenként kétszer : vasárnap és osíitör­tök­.ön. Szerkesztőség és lc i a d ó -hivat a. 1 : Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám­­ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. ur­nál és a nyomdában, vidéken minde­n postahivatalnál 5 kres postautalván­­nyal. A „Szépirodalmi Lapok­"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 fit, félévre 1 írtjával. A A „Békési Lapok" 37. és 40-ik számaiban nyilvánosság elé lépett vezérczikkező, sajátságos szemüvegen nézi a megyei ügyeket. Csaba sze­méből piszkítja a szálkát, saját illetőleg Gyula szemében pedig nem veszi észre a gerendát. Hogy a gyomai járás fölállítása, illetőleg a „kon­diczió sine qua non" teljesülése, mel­lyel szem­ben, szerinte, az érvekkeli küzdelem csakis meddő harcz maradhat? megtörténjék, elvárja Csabától — mert hiszen a közelmúltban már megyei szék­helyet is igényelt ! — hogy rendezett tanácsú várossá emelje magát. Ugy ám, de hátha aztán eszébe talál jutni Csabának, Gyula bátyja példá­ját követni és ő is azt mondja : „Nekünk is biz­tosítnunk kell magunkat szemben a jövő eshető­ségeivel. Hátha néhány év után meg talál bukni rendezett tanácsunk ? A csabai szolgabírói járás tehát minden áron fentartandó, és városunkban maradjon a szolgabíró is, nehogy non putarem esetben, két szék közt a pad alatt maradjunk." És hová vezetne ez , lehet-e czélja megyénknek, a jelen pénz szükségben, hogy luxus­­járásokat szervezzen ? Arra nézve tehát, hogy ügyeinket helyes szempontból ítélhessük meg, nem arra van szükség, hogy a gyulai vár fokáról Csabára bom­bákat eres­szünk, hanem igenis arra, hogy a re­ménybeli gyomai és a meglevő gyulai járás ér­vei vezessenek mérlegbe És azonnal ki fog tűnni, hogy a gyomai járás szervezése ez idő szerint minden tekintetben szükségesebb, mint a gyulai járás megtartása, a­mely csakis luxus, mint a ragyogó szél mutató a ház tetején, mely nélkül a ház talán el is lehet. Ha a segédszolgabirói ál­lások csakugyan szervezetnek és fölállittatnak, a gyulai járást képező községek ugy beoszthatók Békés és Csabához, hogy soha és semmi tekin­tetben sem fognak a jó és gyors közigazgatást illetőleg hátrányt szenvedni, főkép, ha a dolog természete szerint Körös-Tarcsa is a gyomai já­ráshoz csatoltatik. Azon ké­rdést pedig, hogy csak dédelgetett igények e valóban, mint czikkíró merészen állítja, a gyomai járás igényei, azt his­szük a holnap kezdődő rendkívüli gyűlés el fogja dönteni, mely alkalommal kétség kívül ki fog tűnni az is, minő érzéseket táplál a megyei többség, egy oly kö­teleséggel szemben két végveszél­lyel fenyegetett község iránt, melynek elmulasztása kettős mér­tékben esnék ítélet alá, ha egy luxus­járás dé­delgetése miatt történnék az. Midőn tehát a gyulai lap így állítja fel a tételt: „A szol­gabirót Csabáról Gyomára," ez ol­dalról meg azzal felelünk : „Gyuláról menjen in­kább Gyomára, nehogy azon visszás helyzetbe jussunk, hogy két luxus­járása legyen várme­gyénknek." És ebből aztán­ tisztán megérthető, mily veszélyes praecedens a gyulai járás dédel­getése, mely járást csakis egy mesterséges több­ség támogathatott eddig zsebünk kontójára. És még emlékezzünk néhány sorban a ré­giekről is, midőn azt mondá egyik vezérszónok a székhely kérdés vitája alkalmából : „Ha Gyula régi dicsőségének napja nyugvóra szállt is, én úgy tudom, hogy reggel ugyanazon nap jő föl láthatárunkra, mely este tőlünk elbúcsúzott." Kér­dezzük tehát : oly rövid volna-e Gyula uj dicső­ségének nappala, hogy már­is az alkonytól ret­teg, holott alig hogy még megvirradt felette,­­és a megye pénzére szorult, hogy a netalán be­következő éjszakának rémei ellen magát biztosítsa ? Csodálatos, valóban nagyon csodálatos, korunk­ban ily áldozatokkal harczolni a kísértetek ellen, és még sokkal csodálatosabb volna, ha megyénk, egyéb községek kárával még a jövőben is támo­gatna egy ily gyermekes rebelliót. Rémképek elleni biztosításra, luxus­járás fön­tartására, pénzt pazarolnunk nem szabad ! Botond.­­ A képviselőház okt. 11-én kezdte meg a kiegye­zési törvényjavaslatok sorozatának tárgyalását a szeszadó törvényjavaslattal. A szélsőbalról indítvány tétetett arra nézve, hogy az egész kiegyezés tárgyalása halasztassák el a keleti háború befejezéséig. Ebben azonban a ház nem nyugodhatott meg, hanem belement az általános tárgyalásba. — Ma október 14-ike van azon nagy nap, melyen a szabad franczia nép az urnába fogja vetni szavazatát, hogy Francziaország jövője fölött döntsön.­­ A bagatel ügyekről szóló törvényjavaslat tárgya­lását a ház végre sok vajúdás után 10-én befejezte s ez­zel gazdagította a jelen kormány alatt hozott azon igaz­ságügyi törvényczikkek sorát, melyek sőt kétes, váljon a létező bajt fogják-e orvosolni vagy nem s azonban fel nem találják. — Ezután Helfi intézett a miniszterelnök­höz egy interpellácziót az erdélyi ügyben s a ház az arra adott belügyminiszteri választ tudomásul vette. — Az ágostai evangélikusok egyetemének közgyü­­lése, 11-én nyilt meg ünnepélyesen igen sok előkelő egy­házi és világi kitűnőség között. Ott voltak : Zsedényi felügyelő, Péchy Tamás, közlekedési miniszter, Bánó Ede Jó­zsef, képviselőházi alelnök, b. Radvánszky Antal zólyomi Szentiványi Márton, liptómegyei főispánok, Szontagh Pál, Zsilinszky Mihály, Pulszky Ágost képviselők, Fest Imre, volt államtitkár, Hunfalvy Pál és Haberern Jonathan, Haan Lajos és Győry Vilmos akadémiai tagok, Sárkány József kir. táblai tanácselnök s még többen; továbbá Geduly, Szeberényi, Karsay és O­­ékus szuperintendensek. Zsedényi Ede magasztos, emelkedett beszéddel nyitotta neg a gyűlést, melyre b. Radván­­zky A. felelt. — Egy kalandos hirt közöl okt. 12-ről a „Corr. Bureau" valami betörésről Oláhországba, mely a magyar határ felül történt volna. A hir szerfelett valótuin . Kü­lönben csak mint a „Románul " értesülése figurái, mel­y értesülés valószínűleg részakaratu czélzatosságra lesz vis­­­szavezethető. Vé 51 íí Két hét története. XVII.­­Gyuláról. — Gazdasági kiállitás; a műkedvelők ; bálestély­­ az öltözőben.) Váratlanul állított be a tel. Azt már nem is merem mondani, hogy „beköszöntött," mert isten mentsen meg az ilyen „adjon istentől." Olyan sivár hangulatban flvöltó fülünkbe a locs-pocs-szezon azt az egyátalán nem va­lami kecsegtető hírt, hogy „itt vagyok," hogy szinte megreszketünk bele fülig begombolt őszi felöltőinkben s duzzogva mondtak rá a r fogadj istent!" Az ég be van borulva, az éjek hidegek, a lombok gyorsan hervadnak s pusztulnak, mint a jó beteg, aki nem sokat várakoztatja doktorát, hogy a gyógykezelés eredményét lássa; az utczák kezdenek néptelenek lenni, s estente egy-egy elmaradt halandó lépd­el óvatosan, pis­logó lámpája mögött, különben mindenki otthonába me­nekül. Kályha zugába húzódik s melengeti magát, vagy amire szintén tudnék közelebbi példát említeni: sokat je­lentő lépésekkel jár fel s alá szobájában és tűnődik a minden évben megújuló kérdés felett, hogy az idén „drágább a fa" mint tavaly volt, s addig is mig a tüze­lőt beszerzi, különféle fluidumok melegével ellensúlyozza a váratlan hideg hatását, mit annyival teljesebb bizalom­mal tehet most, miután a megyei főorvos a napokban hivatalos vizsgálat alá vette s részben veszi a megye összes folyadékát, melyet a mértékletesség szempontjából mértékkel mérnek s a gyógyszerészek nem kis aggodal­mára konstatálta, hogy mindenütt csak ártalmatlan ita­lokra talált. Ily zord napok egyikén, mult vasárnap állítottunk be Gyulára, hol sok látványosság várt reánk. Nagyvi­lági események egy egész marokkal! Ezzel nem azt aka­rom mondani, hogy e nagyszerű események kisszerűek voltak, de azt, hogy egy fogásra jöttek s éppen jól jöt­tek akkor, midőn társadalmi életünkre mintha ráborult volna a haldokló idény halotti szemfedője, oly csöndes­nek tűnt elő. A gazdasági kiállitás képezte a programm első szá­mát, mely megyei gazdasági állapotainknak miniatűr, de biztató s örvendetes képét tárta elénk. Tárczairói hi­vatalos és kötelességszerű felületességünk nem engedi meg hogy alapos bírálatot tegyünk közzé itt, azt azonban ami szemünknek s szánknak tetszett, nem rejtjük véka alá. Legfeltűnőbb volt előttünk az a pompás kart­fiól-tő, mely étvágyunkat egy nagyúri dinó színvonalára serkentette föl s átröpitó képzetünket az atlanti tenger hullámain, hol az Amazonok­ tropikus égalja alatt teremhetnek ha­sonló testes kaktus- vagy czukornád-példányok, mint ez volt. A káposzta-nemek ez arisztokratikus példánya Gön­döcs Benedek apát ur gazdaságának eredménye. Kívüle szép burgonyapéldányok, gyümölcs, bab,ken­der lett bemutatva a megye különböző helyeiről. Gyula és Csaba város itt is nemesen vetélkedtek egymással a kiállítók számaránya és a kiállított tárgyak minősége te­kintetében. Még most is zúg a gallérom mögött az a szeren­csétlenül eltévedett kis méh, mely nem respektálva tudó­sítói minőségemet, a kas helyett nekem röpült s bár sem mézes szájam sem mézes tollam nincsen, fülem körül zümmögött s nem kis csodálkozásomra „bizmarki" gal­lérom mögött keresett menedéket. A méhkiállitás nagyaugurja, Brózik úr varázsolta ki a zsákutczából a kis tévelygőt egy czigarett illatos füstjével, melynek az, ugy látszik nem nagyon örült, de nem bántott még, sem s gyors iramodással menekült a pavillon egyik sarkába. Leszámítva azt, hogy kiállítási helyiségül az ura­sági üvegház lett kiszemelve, mely ugyancsak jó messze esik a várostól, minden a legjobb eredményt mutatta föl. Valódi öryönyörüségünkre szolgált a méhészeti pa­villon és környékének regényes képe érdekes növényzeté­vel, melyen a hidegkezű ősz daczára is eszünkbe jutott a termékeny nyár, andalító lombsusogásával, fakadó ró­zsáival, dalos madaraival. A program út második pontja a műkedvelői előadás volt, melynek tárgya az, hogy „Felebarátod fele­ségét ne kívánd". Meglepetve hallgattuk az ossz-

Next