Békésmegyei Közlöny, 1879. január-június (6. évfolyam, 1-63. szám)

1879-01-02 / 1. szám

. Az osztrák kormányválság ügyében Bécsből jelentik a Kölnische Zeitungnak . Az osztrák kabinet megalakításáról fölmerült legújabb hírek egészen alaptalanok hasonlóképen a reichsrath föloszlásáról is, és szellemi jólétének emelésére egy zászló alá egyesíteni. Lapunknak a „politikai" czímét csak azért hagyjuk meg, hogy előre nem látott esetekben, ott hol minden békeszerető, értelmes megyei ember is szükségesnek találná az erélyes felszólalást, meg legyen az a jogunk hozzászólni, mint például, ha netalán — mi nem lehetetlen — a szélbaliságnál is túlzottabb izgatások, vagy hasonló a megyei soczialisztikus társadalmat veszélyeztető, népámító mozgalmak fordulnának elő. De meghagyjuk azért is a czimet, mivel sok oly előfizetőnk és olvasónk van, kinek egy lapnál többet tartani módjában nincsen, hogy tehát a mindennapi politikai eseményeket, mint tényeket, félhető zaklatás nélkül közölhessük. Nincs ugyanis törvényileg határozottan körülírva az, hol végződik a társadalmi életből merített hírlapi discussio és hol kezdődik, az, mit szorosan vett politikának lehet nevezni s így, mint sok példa mutatja, az államügyészségnek csak kénye-kedvétől függve ily esetben is sajtóperrel kedveskedni, mely kellemetlen, a mindennapi komoly munkát akadályozó háborgatásnak senki sem szereti magát alávetni, ha tán a dolognak felmentés is lenne a vége. Azért nem árt, sőt csakis használhat, ha megvan a jogunk valamihez, ha ezen jogot nem is kívánjuk gyakorolni,amit minden félreértés, zaklatás a jog bírása által ki van zárva. v A közönség azon 1. részének tehát, mely lapunk eddig követett politikai irányával ellenező irányt vallott és más nézeteket táplált — melyeket mi azonban, mellesleg legyen mondva, mindig tiszteltünk — nem lesz oka becses, reánk nézve minden körülmények között megtisztelő figyelmét lapunktól elvonni, különösen ha igazságosan és alaposan stel és tekintetbe veszi az miszerint mi, akármilyen lett légyen is lapunk 11, r. nl n pm lvi n j. —TM r.—d megyei érdeknek kívántunk hűségesen szolgálni minden megyénket érdeklő jó eszmét, intézmény karoltunk fel, akárhonnét származott, soha sem tekintvén azt, milyen pártbeli azon egyén a kilő eredt, hogy tehát lapunk mindig, politikai irányától eltekintve, a megyei társadalomnak használt miért is minden megyei embernek támogatása méltán érdemelheti, akármily politikai meggyőződésü legyen is az illető. Megemlítjük, hogy úgy szerveztük lapunkat miszerint újévtől kezdve minden szakmának külön munkatársa leend, hogy megyénk minden egyes helyén lesz rendes tudósítónk, hogy különösen tárczánkat minél érdekesebbé fogjuk tenni, szóval, hogy tartalmát irodalmi színvonalra iparkodandjuk emelni. S végre hogy igen tekintélyes hazai, különösen megyei szellemi erők ígérték lapunknak becses támogatásukat, B.Csaba, deczember hó végén. Hol kezdjünk gazdálkodni? Akármerre forduljunk polgártársaink között, a társadalom minden rétege csak panasszal van telisded tele. A nagy adó, kevés termés, rosz üzlet, drága cseléd, költséges háztartás, luxus stb képezik a panasz tárgyát. Igazi magyar csökönyösséggel szidjuk sorsunkat és az átkos kormányt ... pedig hát nagyrészt magunk vagyunk okai azon szomorú helyzetnek, mélyben kínlódunk. Oly ékesen és meggyőzőleg szól a panasz muzsikaszó nélkül is, hogy szinte sír bennünk a lélek, hogy oly közönyösek tudunk az ut és mód, valamint az eszközök iránt lenni, melyek sorsunk és helyzetünk javítása tekintetéből igénybe veendők volnának. Panaszkodunk, de nem haladunk, panaszkodunk és nem tanulunk. Európa kultúrállamai fényes bizonyságot állítanak elénk, hogy akarat, szorgalom és kitartás a munkában, mennyire képes a jólétet fokozni, sőt meghonosítani a társadalom körében. Közgazdászati haladás, mely a jólétet teremti, csak társadalmi úton, maga a társadalom által, az állam közbelépése nélkül, legfeljebb ennek jóakaró főfelügyelete alatt, létesíthető sikerrel; tehát anyagi helyzetünk javítása kizárólag a mi kezünkben van, egyedül a mi tevékenységünktől függ és mi mégis csak panaszkodunk, anélkül, hogy komoly törekvést mutatnánk szakítni eddigi ázsiai egykedvűségünkkel. Vegyük például Francziaország népét, melynek iparkodása sikerét bármikor csodálhatjuk. Hogy hol kell kezdeni sorsunk javítását, arra könnyű a felelet: közvetlen közelünkben, saját családunk körében, háztartásunknak okszerűbb és takarékosabb alapra fektetésével. Az 1848 előtti időkből, midőn még a nemesi kiváltság teljes épségében és minden ferdeségeivel fennállott, igen sok rosz szokás, félszegség maradt fenn. 1848 előtt a főnemes udvart tartott, összes jövedelmét, mely pedig igen tekintélyes volt, háza fényének fenntartása, ha lehet, hogy másokat — túlszárnyaljon fényben — emelését forditotta. Aí.; ••jsoodolt. iu^v haföftftS, beruházásokat tegyen; egyedüli czélja, törekvése egyéni s családi hiúságának kielégítése volt. Amit a főnemesség nagyban, azt a középnemesség aránylag époly mérvben űzte, hogy rangjához illően éljen, nem nézett az orrán tú s nem gondolt arra, hogy jövedelmének ezen improduktív elhasználása ugy családján, mint hazáján is meg fogja bőszülni magát. Szomorú tapasztalat az, hogy ezen 1848 előtti társadalmi állapot átörökittetett reánk utódokra. Tanulni nem tanult, csak hiúságát és előítéleteit tartotta meg társadalmunk. A nemes — bár csak névleg az már — azt hiszi, hogy ma is csak oly házat köteles vinni, mint azelőtt; pedig mát rendezetlen ház tartásának és a mindég fokozódó luxusnak terheit mostani jövedelme nem bírja ki; arra sem törekedett, hogy ferde fogalmakból mentett igényeinek kielégíthetése czéljából okosabb berendezés, szorgalom és kitartás által gazdaságát belterjesebbé, takarékosság által jövedelmezőbbé tegye, vagy hogy valamely más ipar által fokozza jövedelmét. A nemesi osztály nem tartotta rangjához illőnek, sőt még ma is kevesen emanczipálták magukat ezen gondolat alól, valamely iparágat, meserséget megtanulni, mert az „piszkos" „szennyes" talán „szagos" is. A kereskedés sem kedvencz ág, mert az is „piszkos" foglalatosság és mellette — szerintök — „csalni" kell. Ma sem tapasztalhatjuk oly mérvben, mint az közgazdászati szempontból kívánatos volna, hogy társadalmunk a jövedelem és háztartás közt kellő arányt hozna be. Mesterségek tanulása vagy a kereskedés, némely osztály gyermekeire nézve ma is „szégyenletesnek" tartatik. Tessék csak azt a sok hiú koldust nézni, akik „eltakarva" szegénységüket, erőlködve muatják a világnak, hogy X vagy Y-tól nem maradnak el a luxus terén: 5—10 frtos uzsonnákra, estélyekre, női piperékre telik náluk, és mert a jó ízlés úgy kívánja, szükségleteiket a külföldről szerzik be, felesleges cselédeket tartanak és amellett — egykedvüleg tekintenek azon veszedelmes örvény elé, melyet a rohamosan szaporodó adósság mélyít, hogy jövő megélhetését, becsületét és családja boldogságát elnyelje. Aztán gyermekeit mindenki előkelően neveli, diplomatákat és tudj' isten mi más magasabb hivatású embert akarnak belőle faragni. Hiszen kérem -nem is reflektálva az anyagilag kedvezőbb visznyok közt levőkre — a középosztály gyermekeinek négyötöd része pap, tanító, főleg ügyvéd, orvos és egyéb tudományos pályára készíttetik elő, de iparost vagy kereskedőt alig nevel egy ötödrésze. Pedig hát szerencsésebb viszonynak kellene tekinteni, ha megfordítva állni a dolog. Ezen állapot — közgazdászati szempontból — tarthatatlan és épen azért szakítani kell azzal. Nagy uraink is felhagyhatnának fényes háztartásukkal s igyekezhetnének produktív czélokra minél többet meggazdálkodni. Az általuk így megtakarítható tekintélyes összeg, igen alkalmas tőke volna gyárak alapítására; nagyobb vállalatokba bocsátkozhatnának; hajók építése, öntözésre alkalmas csatornák ásatása által a kereskedés- és földiparnak nagy lendületet adhatnának. Az általános gazdagodásra és így a jólét fokozására irányulandó ezen törekvés nyújtaná hazafiságuknak legnagyobb bizonyítékát. A luxus iránti vágy, a sorsunkoni túlterjeszkedés, urhatnámság oly ragadós bajok, mint a kolera, kisbirtokos- és iparos-osztályunkra is átragadt. Fertőzteleníteni kell a levegőt, mértékletes életmódot, takarékosságot behozni, hogy a ragályozott kór betegségének hatását mérsékeljük, sőt eltávolítsuk és a túlzott „sportot" elhagyni kell ! Meg kellene gondolnunk, hogy kötelességünkben áll takarékosaknak lenni, jövedelmünket fokozni s ezáltal tőkét teremteni, fokozottabb termelésre képesek legyün minden polgárnak háztartását okédezni, hogy minél többet megtakar takarított összegeket hasznos társul takarékpénztárakba helyezni el. takarítást eszközlünk már akkor, _ v,v földi czikkeket nem veszünk, mire elkerül,__ inc jen szükségünk nincs és nem adunk el oW anyacot mit magunk feldolgozhatunk. Közgazdászati nyomorunk fatt általános a panasz. Legyen pedig hát jórészt magunk vagyunk okai , elég erkölcsi erőnk szakitni a mult bűneivel; háztartásu lyes arányt, letes iparos gyünk m; akkor s javulást vágyainkat. "Mem és 111 .7711 r." A „Békésmegyei Közlöny" szerkesztősége. — Az 1879-iki államköltségvetés, mindjárt az uj év utáni első héten fog a képviselőház elé terjesztetni s a pénzügyi bizottság néhány nappal azután veszi tárgyalás alá. Az egyes reszortok költségvetései, csekélyebb eltérésektől eltekintve, ugyanazon keretben mozognak, mint az 1878-ki előirányzatok. Jelentékenyebb differencziák csak a pénzügyi budgetnél fordulnak elő, melyet a bizottság utoljára vesz tárgyalás alá. — Afganistánban a Suttar-Gardan és a Sapiri szoros csaknem valamennyi hegyi afgán törzsei kijelentették hódolatukat Roberts tábornoknak. „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" 1879, I. SZÁM, JDj V Tekintetes szerkesztő ur ! Becses lapja folyó évi utolsó száma, és akaratom ellenére, oly valótlan szerepet melyet, bármily hizelgő legyen, kénytelen vagyok magamtól egész tisztelettel elháritni. Nyíltan, őszintén elmondtam, midőn becses ajánlatával megtisztelt, miért nem lehetek ez idő szerint a „Békésmegyei Közlönyének társszerkesztője ; mivel azonban nevem ennek daczára ily minőségben a nyilvánosság elé került, kénytelen vagyok e tárgyban újra és pedig mindenféle félreértések elkerülése végett a nyilvánosság előtt nyilatkozni, kérve, méltóztassék becses lapjába e soraimnak helyet engedni. A legnagyobb készséggel vállalkoztam volna egy tisztán társadalmi lap élén megyénk s városai közművelődése érdekében tehetségem szerint dolgozni, ha reményem lehetett volna a megyei szellemi erők csoportosítosítása mellett, becses lapja köré gyűjteni a megyei olvasó közönséget. De ezt politikai lappal egy több politikai színezetű párttal bíró mélyében elérni nem ehet. (?)És ettől eltekintve is nézetem szerint czéltévesztő, sőt káros dolog egy vidéki lapnak politikával foglalkoznia. Nem szükség arra hivatkoznom, hogy a magyar népnek úgy is köztudomás szerűt valódi betegsége a politizálás mitől inkább elszoktatni, mint ránevelni kellene, s nem kell a legutóbbi választási izgalmakra és izgágára utalni, minek utóíze országszerte még most is sajnosan érezhető , csupán csak azt hozva fel, hogy megyénk már érezte egy időben, a fuzió előtti korszakban, mikor pedig még politikai lapja nem is volt, politikai merev magatartásának s a határtalan politizálásnak szellemi fejlődésére való káros hatását, amiből könnyen megmagyarázható, mert nem akarok egy politikai lapnál, ha mindjárt „egye»jogosított" társszerkesztő is l lenni. De a pillanatban becses lapja tisztán megyénk közm<i ipari, kereskedelmi és közgazdászati érdekei a béke és egyetértés apostolává lett, azonnalimost állok bármily minőségben is rendelkez-' a mi«y szívesen elismerem, hogy becses lapj