Békésmegyei Közlöny, 1879. január-június (6. évfolyam, 1-63. szám)

1879-05-04 / 40. szám

„BI­KÉSMEGYEI KÖZLÖNY" 1879. 40. SZÁM­ A békésmegyei gazdasági egylet emlékirata a dohány termelése, gyártása és elárusitása tárgyában, az egyedáruság keretén belül. ("Folytatás.) A dohány mivelése sok kezet kiván; gazdasági cikkeink közt egy sincs, mely annyi munkás kezet fog­lalkoztatna. E munkások részint feles dohánykertészek (a nagyobb gazdaságokon), részint telepitvényesek és kisgazdák, kik a dohányt a maguk számára sajétkezü­leg mivelik. Ha a feles kertészekkel munkáltató na­gyobb gazdáknál a dohány mivelésére szükséges szak­értelem a mennyire annyira meg is van, de a telepít­ményeseknél és kisgazdáknál e szakértelem felette csekély. Itt a dohány még ősi primitív szokás sze­rint miveltetik, a haladásnak nyoma sincs, minek folytán a dohány is kevéssé felel meg az ujabb igé­nyeknek Ez második fő­ oka dohányunk silányságának. Ezen szakértelem hiányán szerintünk idő folytán aként lehetne segíteni, hogy a kisebb termelők vidé­kenként alkalmazott állami minta­termelés, népszerű nyelven írt és ingyen osztogatandó szakmunkák és a kincstárnak utazó dohányközegei által adandó oktatás és útmutatás utján képeztessenek a dohány helyesb mivelésében; azoktól pedig, kik megelőzött egy évi megintés daczára rész dohányt állítanak elő és ez a kezelésnek tulajdonitható, az engedély végleg megvo­nassék. Mi ezen oktató és büntető rendszabálynak a haladásra nézve nagy lendítő erőt tulajdonítanánk. Indokolatlan és a kincstárra nézve káros azon el­járás is, mely szerint a termelők a szokásos holdpénz s zsinorelőlegben, mely tavasszal holdanként 20 frtot, ősszel a fűtött dohány után m. mázsánként 2 frtot tesz, részesíttetnek. Nézetünk szerint az állam, mely kölcsöneiért magas kamatot fizet, a dohánytermelőknek, a többi adófizetők rovására, kamattalan kölcsönöket nem osztogathat. Áll ez különösen azon esetben, ha Magyarország egymaga fedezi ezen előleget és Austria ahhoz hozzá nem járul. Viszont a termelő közönséget terhelő azon kelle­metlenséget, mely szerint az évről évre kénytelen en­gedélyért folyamodni, könnyen kikerülhetőnek tartjuk akként, hogy oly területeken, melyek a kincstár által dohánytermelésre alkalmasoknak nyilváníttattak, s a régi termelőkre nézve, kik nagy befektetéseiknél fo­gva a dohánytermelés folytatására vannak utalva, az enge­dély állandónak tekintessék, melynek jövő évi felhasz­nálására a termelő részéről a dohánya beváltása al­kalmával a beváltó hivatal előtt teendő egyszerű be­jelentés feljogosítana, mi által az eddig követett bo­nyolult, költséges írásbeli eljárás egyszerűsíttetnék. Az engedély, szerintünk, csak a termelőnek lemondása folytán szűnhetnék meg, fenmaradván természetesen az államnak azon joga, hogy törvényes indokokból az en­gedélyt megtagadhatja. A­ki bejelentés nélkül a ter­meléssel felhagy, méltán büntethető. Folyamodásnak azonban csupán ott lenne helye, midőn új termelő je­lentkezik, vagy a régi termelő az eddiginél többet, vagy kevesebbet kíván termelni. Nagy rést nyit a dohány­jövedék áthágására a kincstár által engedélyezett azon szabadság, mely sze­rint ugy a termelő, mint annak felesdohány kertészei beváltáskor dohány 10 krig terjedhető súly keretén be­lül tetszés szerinti mennyiségben saját szükségletre, meghatározott elég magas (1 klgr. 60 kr.) áron. vissza­kaphatnak. Mert mi következik ebből ? A termelő, ma­gasb értelmiségénél fogva, talán aláveti magát hazája kincstári érdekének és nem vált vissza kevesebbet, hogy annak részén otthon sokkal többet rejtegessen, ámbár 10 kler erős dohányosnak kevés ; a kertész azonban — úgy véljük — csaknem kivétel nélkül el­rejt otthon annyit, a­mennyi nemcsak neki és család­jának elég, hanem a mennyivel még jó czimboraságot és rokonai és társaival egés­z éven át fentarthatja és hogy legyen törvényes mentsége, a beváltó hivataltól visszavált egy keveset, a­mi azonban a 2—4 klumnot ritkán haladja meg. A termelőnek nem áll érdekében kutatás vagy feladás által közte és kertészei közt gyűlöl­ködést idézni elő, a pénzügyi őrök pedig távolról sem elégségesek arra, hogy minden telepen mindent felku­tatni és a kertészek leleményességén kifogni győzze­nek ilyen módon, az ügyet összeségében tekintve, rop­pant mennyiségű dohány marad beváltatlan, a­mi nem csak a termelőnek, de a kincstárnak is érzékeny vesz­teséget okoz. Mi e veszteség kikerülése czéljából azt­ javasoljuk, hogy ne bizassék a termelő és kertész szabadságára, mennyi pipadohányt váltson vissza 10 kgmon alól, ha­nem a­ki ilyet váltani akar, az köteleztessék a teljes 10 krmnyi súlyt megváltani. Második főfeltétele a dohány jóságának a termelő részéről következő okszerű mivelés és elkészítés. Al pedig e kettő főbb vonásaiban abból hogy jó fajt jó elkészített földbe ültessük s kellő megmunkálás után a leveleket érettségük szerint helyesen osztályozva ad­juk beváltás alá. Nem lehet itt szándékunk a helyes elbánásra nézve terjedelmes utasitast irni. E helyen csupán az egyedáruságot kezelő kincstár befolyását fejtegethetjük jobb terméknek előállítására. Miután a dohánytermelés a nyílt piaczok szabad versenyének éltető ösztönétő meg van fosztva, nem marad más hátra, mint a­mire a kényszerhelyzetnél fogva joga van, hogy a kincstár­nak gyámkodása segítse őt a számára még lehető fel­virágzásra. Tapasztalt dolog ugyan, hogy a dohánynak ízét, éghetőségét, illatát a föld adja meg úgyannyira, hogy neveljünk bár török magból dohányt tiszai árterünkön, vidékebeli silány ízű lesz abból és viszont, de a do­hánynövénynek és leveleinek alkata a fajhoz állandób­ban van kötve, minélfogva a ritka és vékony erekkel bíró finom, szivós nagy levelű fajok e becses tulajdon­ságukat más talajon is felismerhetőleg megőrizik. Miután pedig a pipázás mindinkább kiszorul a szokásból és helyét a szivarozás hódítja meg, nem csu­pán a pipadohánynak jó íze, de főleg a dohány leve­leinek szivarborítékra való alkalmas volta és e kettőre irányzott jogosult kereslet azt igényli, hogy e két czélra megfelelő legjobb fajokat termesszük. (Folyt. köv.) MEGYEI KÖZÜGYEK. Békásmegye 1878. évi zárszámadása, I. Az 1870. XLII. t. ez. 14. §-a szerint a megye zár­számadása a tavaszi közgyűlésen megvizsgálandó, ezt 15 nappal megelőzőleg, az állandó választmány véleményével együtt a bizottsági tagoknak kézbesítendő, egyszersmind pedig közszemlére is kiteendő lévén , a törvény e rendel­kezéséhez képest, a megye házi pénztáráról szerkesztett és számvevőileg is megvizsgált 1978. évi zárszámadás kivonatait, az állandó választmány véleményével együtt, oly megjegyzéssel küldöm meg, hogy a számadás meg­vizsgálására hivatott tavaszi Közgyűlés 1. évi május hó 12-re tüzetett ki, s hogy ugyanodáig a számadás okmá­nyaival együtt, a megye jegyzői tisztségénél, — a­hol ezek közszemlére kitéve vannak, — mindenkor megte­kinthetők. B.-Gyulán 1879. április 26-án. Jancsovits Pál, s k. alispán. Kivonat Békésmegye házi pénztárának 1878. évi zár­számadásából . Bevételek: 1877-ik évi pénztári maradványból 3222 frt 26 kr. Az országos pénzalapból nyert javadalmazás után 78049 frt 40 kr. Előlegek visszatérítéséből 372 frt 82 kr. Közérdekű nyomtatványok eladásából 407 frt 20 kr. Bitang jószágok elárverezéséből 329 frt 57 kr. Rend­kívüli jövedelmekből 4022 frt 57 kr. Bevételek összege: 86403 frt 82 kr. Kiadások: Tisztviselők fizetésében és szegődményesek bérében 47542 frt 16 kr. Ezek mellék­járulékaira 500 frt. Közbiztonsági személyzet fizetésében és szolgák bérében 23224 frt 22 kr. Ezek mellékjár­ulé­kaira 2955 frt 15 kr. Irodai szükségletekre 3ü98 frt 18 kr. Napidíjak- és útiköltségekre 363 frt 75 kr. Megyei épületek fentartására 1880 frt 28 kr­ .Rendszeresített egyéb költségekre 101 frt 59 kr. Előre nem látott költségekre 4068 frt 23 kr. Kiadások összege 84233 frt 50 kr. A bevételek összegéből 86403 frt 82 kr. Levonván a kiadást 84~33 frt 56 kr. Marad a pénztárban 1879 ik évre 2170 frt 26 kr. Véleménye Békésmegye állandó választmányának a megyei házipénz­tár 1878-ik évi zárszámadása tárgyában. A szakosztályi és számvevői vélemény elfogadtatván, ehez képest a megye házi pénztáráról vezetett 1878-ik évi számadás 86,403 frt 82 kr. bevétel, 84,233 frt 56 kr. kiadás 2,170 frt 26 kr. m­aradványnyal elfogadandónak s helybenhagyandónak, számadók névsze­rint Party Ferencz fő- és Kőrös Kálmán alpénztárnokok a további felelősség terhe alól, a szokásos óvadékok fen­tartása mellett feloldandóknak, a számadás pedig felül­vizsgáltatás végett a m. kir. balügyministerium­hoz szo­kottan felterjesztendőnek véleményeztetik. Egyébiránt ezen számadás kivonata, az 1870. VLII. t. cz. 14. §-a értelmében kinyomatandó, s a megyebizott­sági tagoknak megküldendő, a számadás pedig a jegyzői tisztségnél közszemlére kiteendő részen. Békésmegye állandó választmánya. B.-Gyulán, 1879. évi április hó 26-án. Kiadta: Márki Lajos, s. k. m. aljegyző. Békésmegye törvényhatóságának f. évi május hó 12-én tartandó rendes (tavaszi) közgyű­lésének tárgysorozata: 1. Alispáni jelentés a megye állapotáról. 2. A közigazgatási bizottság féléves jelentése. 3. Ministeri rendeletek: a belügyministernek ren­delete a megyei állatorvos utn­alánya felemelésének meg­tagadása, s a csabai katonai lakok eladatása tárgyában; báró Kemény Gábor urnak földmivelés- ipar és kereske­delmi m. kir. ministerré történt kineveztetését tudató leirata. 4. Törvényczikkek. 4. Törvényhatósági levelek: Pest-, Pilis-, Solt-, Kis­kunmegye levele a közigazgatási bíráskodás életbelépte­tése; Győrmegye levele az 1876. XV. t. cz. IV. fejeze­tének pótlása; Sopron város levele a fényűzési adók el­törlése; Bács-Bodrogh megye levele az utakról szóló törvényjavaslat megváltoztatása tárgyában. 6. Pénztári jelentések, s a megyei pénztárak ha­vonként történt megvizsgál­tatásáról szóló jegyzőkönyvek. 7. Az állandó választmány előterjesztései: az árva­szék hatásköre s ügyviteléről szóló szabályrendelet; Bán­falva községnek a jegyzői díjszabás ügyében hozott hatá­rozata; Gyula városának közvetett vámok és adók szedése iránti szabályrendelete; K.-Ladány községnek ingatlan eladá­át helybenhagyatni kérő folyamodványa; megyei és községi zárszámadások és községi pótköltségvetések felül­vizsgálata; a törvényhatósági tiszti ügyészeknek a kincstár képviseletében követett eljárásukért való díjazása; községr­endőrségi szabályrendeletek tárgyában. 8. A községjegyzői nyugdijalap választmányának jelentése a nyugdijalap 1878. évi számadásáról. 9. Tiszti ügyészi jelentések: néhai Pap Károly k.­ladányi volt jegyző által okozott pénztári hiányok meg­vizsgálása ; a szarvasi regale közbirtokosságnak lakositási dijak szedhetése iránti kérelme, s Körös-Ladány községnek az ivánfenéki társulat költségeihez való hozzájárulási arány elleni felebbezése tárgyában. 10. Szolgabírói jelentések: a csabai járási szolga­bíró jelentése az ottani epreskert bérbeadása, az oros­házi szolgabíró jelentése néhai Sonkolyos István volt csendlegény özvegyének pénzsegély iránti kérelme tár­gyában. 11. A gyulai kir. törvényszék elnökének megkere­sése, a volt árvaszéki helyiség bérlete tárgyában. 12. Keblovszky Lajos bizottsági tag lemondása a népnevelési bizottság tagságáról, s helyébe egy uj tag választása. 13. Időközben érkezendő ügyek. Kelt Gyulán, 1879. ápril 26. Jancsovits Pál, alispán. Mindenféle a hazából és Nagyvilágból. * A pétervári rendőrség kezében tartja már a nihi­ista­ összeesküvés szálait. Tömeges elfogatások történtek a társadalom minden osztályaiból. * Bécs, május 1. Etienne Mihály a N. Fr. Presse szerkesztőjének temetése rendkívül nagy részvét mellett ment végbe. A halottas házban dr. Bacher a „Neue freie Presse" nevében megragadó búcsúbeszédet tartott. MEGYEI HIFiEK. — A „Békésmegyei Közlöny"-re bármely kezdve fogadtatnak el előfizetések. Május és június naptól hóna­pokra t­art az előfizetési díj. Lapunk hetenként három­szor jelenvén meg, azon kellemes helyzetben van, hogy minden nevezetesebb eseményt gyorsan hozhat és meg­beszélhet. Hivataloktól származó hirek, hirdetmények, értesitések, ha a nagy közönség érdekeit illetik, minden díjazás nélkül szívesen közöltetnek. — A „Békésme­gyei Közlöny" kiadóhivatala. — Meghívás. A békésm. gazd. egylet igazg. választmánya f. é. május 4. d. e. 9 órakor Csabán az orosházi gépverseny és egyéb ügyek felett ülést tartandván, arra a választ­mányi tagok megjelenni kéretnek. Az elnökség megbízásából: Gerendáson, 1879. ápr. 29. Mokry Sámuel egyl. titkár. * Megyei közmunkaköltségvetés. Gyula városa határában szükségeltetik 2305 frt 35 kr., melyből a vá­roson keresztül vonuló kört fentartására 2000 frt esik. — Gyulai járásban (dobozi és gerlai határban) 1018 frt 3 kr. — Gyomai járás, (gyomai és endrődi határ) 2390 frt 65 kr. — Békési járás­­(békési, berényi és tarcsai

Next